Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
B úasÉrnap 1991 . XI. 15. Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl volt (és van) egy óriási sivatag. Fekete bőrű bennszülöttek lakták gyéren ezt a hatalmas területet, a világ mit- sem tudott róluk, amíg John McDougall Stuart 130 évvel ezelőtt át nem vágott ezen a vidéken. Nem mondhatjuk, hogy nyomában gomba módra szaporodtak volna az európai telepesek házai. De jöttek az aranyásók, az új földeket kereső, bátor földművesek és marhatenyésztők, a sivatag közepe azonban felderítetlen maradt. A pionírok bíztak a szerencsében, lovaikban és a gondviselésben. Azokban az időkben még nem volt gépkocsi, repülő, rádió és modem orvostudomány sem. Az egyes farmerek, bányászok 50, sőt 100 kilométerre éltek egymástól, Alice Springs - a Todd Street kisvárosi hangulatot kelt morzejelekkel Perthből közvetített utasításokkal (a füllhallgató Tucket fején volt) operáltak. Közben Holland doktor elcsípett egy marhaszállító gőzöst, amely lassan haladt Derby felé, ott egy kocsira szállt, amely összetört a vadonban, majd egy fekete tehenész kétkerekű póni-taligán vitte őt Hall‘s Creekbe, ahol az első kérdése ez volt. - Hogy van a páciens? - Tegnap halt meg - válaszolta a kétség- beesett postamester. Ezek az esetek csak buzdították Flynnt, hogy orvosokra, ápolókra, kórházakra van szükség! És Alice Springben megnyílt egy kis kórház és a „repülő ambulancia“. Flynn talált egy embert, Alt Iraegert, aki szerkesztett egy pedállal hajtott áramfejlesztőt: miközben lábbal működtette a dinamót, kezével a morzét kezelhette. Dr. Vincent Welch lett a világ első repülőorvosa: 1928 májusában szállt fel először Victory - Győzelem - nevű kis repülőgépével. Egy év alatt 225 embernek nyújtott segítséget. A repülőorvosi szolgálat elindult győzelmes útjára. Es 1935-ben morzejelek helyett AUSZTRÁÍ,IA SZÍVÉBEN JÁRTAM orvost pedig olykor csak 500-600 kilométeres lovaglás vagy tevege- lés után találtak. ALIZ FORRÁSAI Szerencséjük volt azoknak, akik a transzkontinentális, vagyis Ausztráliát átszelő távíróvezeték közelében vertek tanyát. Számukra ez volt a „köldökzsinór“ a világhoz. A távíróvezeték tervezője és építője Charles Todd, Dél-Auszt- rália postaigazgatója volt. Az egyik távíróállomást a MacDonnel Ranges szurdokában, az esős időben néhány hétre életre kelő folyó medre mentén építették. Ezt a helyet a postaigazgató feleségéről, Lady Alice Toddról elnevezte Alice Springsnek: Aliz forrásainak. így született a ma is alig 25 ezer lakosú Alice Springs. Ez a kis „földszintes“ város- csak néhány szálloda, meg templomtorony magasodik ki a kis házak közül - ma Ausztrália középső, nagyrészt sivatagos, alig lakott területének a központja, repülőtérrel, vasútállomással. (A vasúti sínpár Adelaide-ből vezet ide.) Repülőtere azonban nem csupán a légi utas-, és teherforgalom számára fontos... A POSTAMESTER OPERÁLT... Amikor 1912-ben John Flynnt nevezték ki a protestáns ausztráliai missziók főfelügyelőjévé, még teve- és lóháton járta a vidéket. Megdöbbenve tapasztalta, milyen távol élnek a farmerek, az arany- és opálbányászok Alice Springstöl, a környék egyetlen településétől. A betegeket, sebesülteket napokon át kellett lóháton, szekéren szállítani, patakokon, homoksivatagon át döcögve. Gyakran előfordult, hogy a beteggel későn értek az orvoshoz, aki már nem tudott segíteni. Flynn felismerte, hogy a belvi- dék fejlődésének a kulcsa: jól szervezett orvosi szolgálat és a közlekedés. Egyik sem volt! Egy marhatenyésztőt, Jimmy Darcyt társai súlyos sérüléssel vittek Hall’s Creekbe, ahonnan Tucket postafőnök Morse-táviratot küldött az onnan kétezer mérföldre lévő Perthbe. Az ottani orvos, dr. Holland visszamorzézott:- Azonnal operálják meg! - Nincsenek segédeszközeim - kopogtatta vissza Tucket. - Használjon bicskát és borotvát! - sürgette dr. Holland. - Nincsenek fertőtlenítő szereink - hangzott a válasz.- Használjon hipermangánt!- morzézta a doktor. — Az operációba esetleg belehal - táviratozta Mr. Tucker. - Ha nem operálja meg, mindenképpen meghal!- üzente a doktor. Egy parafinlámpa fényénél, A Királyi Repülő Orvosi Szolgálat rádiószobájában már rádiótelefonokkal folytak a segélyhívások. így született a Királyi Repülő Orvosi Szolgálat, angol rövidítéssel az RFDS, amelynek ma már 14 bázisa van és behálózza Ausztrália ritkán lakott térségeit. BALESET AZ ORSZÁGÚTON A történet természetesen nem mese. Az Óperenciás tengeren is Ennek ismeretében léptem be az Alice Spring szélén, a Head Streeten lévő földszintes épületbe. A bejárati terem inkább butiknak, mint iskolának tűnt. Az asztalokon eladásra kínált könyvek, a polcokon mókás figurákkal díszített trikók és csecsebecsék. Jobbra üvegfal, mögötte egy stúdió. Tanítónő ült a mikrofonnál: földrajzórát tartott az otthonukban őt hallgató diákoknak, akik bizonyára ugyanolyan térképek előtt ültek, mint a tanítónő. Az igazgató fiatalember: lan Ja- mieson. Több mint egy évtizede tanít ebben a különleges iskolában. Tíz-tizenkét tanító dolgozik rendszeresen a rádióiskolában, ahol - vagy azonnan - másfélszáz gyereket oktatnak. Évente legalább egyszer minden diákot felkeres az osztályfőnöke. Akad olyan tanuló is, aki Alice Springstöl 1100 kilométerre lakik!- Például a birkatenyésztő Mason család gyereke - magyarázta az igazgató. - Ráadásul vándorolnak is az állatokkal. Egy ilyen látogatásra négy-öt napot kell szánni. Mister Jamiesont egy szülő a rádióhoz hívta. Az anyukának valami problémája van tízéves fiacskájával. Nem kapták meg postán a tananyag egy részét, ezért nem tudja James megoldani a teszteket. A farmot ugyanis az árvíz elzárta a külvilágtól, három hete se ki, se be. Az igazgató intézkedik. A legközelebbi postagép majd ledobja nekik a tesztlapokat és a kazettákat. Ezután Anne Millard vette át a kalauzolásomat. Készségesen válaszolt kérdéseimre. Kiderült, hogy a rádión keresztüli oktatás csak egy része a tanításnak. A tananyagot postán küldik - és kitöltve ugyancsak postán érkeznek vissza a feladatlapok az iskolába. A rádióállomások, sőt újabban a tévéállomások is közölnek kisegítő ismereteket. Queenslandben pedig kísérletként, 1986-ban műholdas adást is szerveztek, amelynek segítségével a képernyőn ugyancsak A rádióiskola szekháza Alice Springsben Az iskola nemcsak tankönyveket árusít... (A szerző felvételei) túl, Alice Springsben, az RFDS földszintes bázisának egyik kis szobájában hallottam Emmerson doktortól. Ő több mint harminc évet töltött - hol a repülőgép kormányánál, hol bonckéssel egy faházban, avagy kórházi műtőasztalnál.- Yuendomuban egyszer törzsi összecsapás robbant ki - folytatta az emlékezést. - Az aboriginesek dárdákkal és bumerángokkal harcoltak egymás ellen. Egy farmer jelentette pedálos készülékével, hogy tizenöt bennszülött megsérült. Egy nővérrel repülőgépre szálltam és elsősegélyben részesítettük őket. A nyíl- és lándzsahegyeket a helyszínen szedtük ki a testükből... Odabent, a rádiószobában ket- ten dolgoztak. Éppen adás volt. Kigyulladt az ON AIR feliratú piros Iámba. Percek múlva beszámoltak a történtekről: a baleset a Darwinba vezető országúton, a Stuart Highwayen történt. Egy tevéket hajszoló farmer leesett a lováról, amikor keresztül akart hajtani az úton. A ló megijedt egy kamiontól, a sofőr pedig a lótól. A pótkocsis kamion - road train- nek, „országúti vonatnak“ nevezik ezeket - az árokba hajtott, a sofőr megsérült, a lóról lerepült farmer pedig a lábát törte. A doktor elbúcsúzott tőlem és azonnal kocsiba ült, majd a repülőtérre száguldott egy ápolónővel. Indultak a baleset színhelyére... AZ „ÉTER ISKOLÁJÁBAN“ Alice Springs másik „kuriózuma“ a School of the Air - az „éter iskolája“, vagy ahogyan világszerte nevezik: a rádióiskola. Az ötlet Adelaide Miethke nevéhez fűződik, aki 1946-ban tanfelügyelőként a sivatag közepén fekvő városkába látogatott. Ö'-javasolta: a rádiót nemcsak a mentésben, hanem az iskolai oktatásban is használhatnák! És 1951-ben megnyitották a világ legnagyobb iskoláját! Mert a rádióiskola „tanterme“ 1,4 millió négyzetméterre terjed ki. közvetlen kapcsolatot tartanak a tanulókkal. A rádióiskolában általában a hétfő az irodalomé és a nyelvtané, a kedd a matematikáé, fizikáé, szerdán társadalmi ismeretekkel s a környezettel foglalkoznak, csütörtökön ének és más tantárgyak, pénteken pedig a házi feladatok kerülnek napirendre. Egy „tanítási óra“ 30 percig tart. CSALÁDLÁ TÓGA TÁS TEREPJÁRÓVAL Kísérőmet egy fiatal tanító hívta telefonon. Többször elhangzott: on patrol. Mit jelent ez?- Ó, családlátogatásra indul holnap az egyik kollégánk és most készíti össze az útravalót! Arga- dargada körzetében látogat meg több családot. Az előírások szerint négykerék-meghajtású terepjáró autóval kell utaznia, 160 liter benzint és 90 liter ivóvizet köteles magával vinni, ezenkívül konzer- veket, főzőfelszerelést, hálózsákot, tartalék kereket, gumit és pumpát, hogy a sivatagos-homokos terület után - ahol puhább gumikkal közlekedhet - újra felfújja keményre a kerekeket. Térképpel, hordozható rádióadóvevővel kell őt ellátnunk. És iskolai könyvekkel, segédeszközökkel. Tehát ez a családlátogatás - az on patrol - feltétele! ... Már búcsúzás után, az iskolán kívül találkoztam olyan gyerekekkel, akik táskával a kezükben kocsira vártak. Szüleik ügyes-bajos dolgaikat intézni jöttek néhány napra Alice-be, és ilyenkor magukkal hozzák a gyerekeket is, akik a délelőttöt a tanítóikkal töltik. Tehát az „osztályban“, mármint a stúdióban, gyakran egy vagy két diák is helyet foglal az asztalnál. Ez is lehetőség az ismerkedésre. De a legjobb helyszín ehhez a farm, a bozótosnak, a sivatagnak az a darabja, ahol a gyerek és családja él. Ez az a vidék, ahol a világsikert aratott Crocodile Dundee című film játszódik. És itt élnek Ausztrália fekete őslakói, az aborigines-ek is. De az ő sorsuk, életük egy másik riportba kívánkozik...
