Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
9 1991. XI. 8. A következő hét, s egyben a hónap legnevezetesebb napja november 11-e - Márton, melyhez számos időjóslással kapcsolatos hiedelem, valamint népszokás fűződik. Ezek a római időkből erednek. Rómában, kakast áldozva, ezen a napon ünnepelték Aesculapiust. A kakas évszázadok folyamán Márton napi lúddá „változott“. E napon bírálták el az újbort is. Az időjóslásokból egyet Idézünk: „Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál“. A gyümölcsösben az előző héthez hasonlóan folytatjuk a sérült ágak kezelését, metszését, a gyümölcsmúmiák eltávolítását, a törzs, a vastag ágak kérgének megtisztítását, a hernyóenyves övék felújítását. Készítsünk madáretetőket, madárodúkat. Kertünk ingyenes napszámosait - cinkéket, rigókat stb. - télen rendszeresen lássuk el eleséggel, némi gabonával, olajos magvakkal, főtt zöldséggel. Tegyünk az etetőbe néhány félbe vágott diót, függesszünk ki egy-egy napraforgótányért. Kenyérmorzsával ne etessünk! Tisztogassuk meg szerszámainkat; a rozsdásodó felületeket kenjük be vékonyan olajjal. Takarítsuk ki, enyhén lúgos vízzel mossuk át a permetezőgépet. Többszörös öblítés után szedjük szét, fém részeit töröljük szárazra és vékonyan zsírozzuk be. A szőlőben fejezzük be a héten a talajforgatást és a tápanyagkijuttatást. Ha már beköszöntöttek a fagyok, hagyjuk abba a telepítést. Figyeljük a borok erjedését. Ha már az utóerjedés is lezajlott, borainkat ne hagyjuk(!) darabban, hanem végezzük el az első fejtést. A borospincénkben igyekezzünk 12 C-fokon tartani a hőmérsékletet. Ez ui. mind a fehér (ezeknek a 10-12 C-fok), mind a vörös boroknak (számukra a 12-14 C-fok az optimum) kedvező. Üvegházban, fűtött fóliasátorban megkezdődhet a karalábépalánták nevelése. A vetéstől a kelésig 18-22, a keléstől a tűzdelésig nappal 10-14, éjszaka 8-12 C-fokot kell a növényeknek biztosítani. Tél alá, kora tavaszra vethető a zöldborsó. Előtte azonban tervezett helyére juttassunk ki és sekélyen forgassunk be a földbe négyzetméterenként 17 g szuperfoszfátot, 10 g pétisót és 6 g kénsavas kálit. Ügyeljünk a prizmában tárolt, fóliaalagútban teleltetett zöldségre Ha erősebb fagyok várhatók, növeljük a prizma takarórétegének vastagságát. Melegebb időben a fóliával takart ágyásokat szellőztessük. Folytassuk a díszfák, díszcserjék gondozását, fagymentes időben telepítésüket. A telepítés előtt azonban tisztázzuk, melyik fajnak milyen a talajigénye. A savanyú talajokat kedvelők (pl. a rododendronok) a csallóközi, mátyusföldi, többnyire erősen meszes talajokban csak sínylődnek, s előbb-utóbb elpusztulnak. Sokan ugyan ezzel tisztában vannak, s így az ültetőgödröt tőzeggel bélelik ki, ámde arról megfeledkeznek - vagy nem tudják -, hogy a Csallóközben, Nagyfö- démes-Németgurab térségében vagy más síkvidéki lelőhelyen kitermelt tőzeg nem savanyú (!), hanem lúgos s legjobb esetben is csak a semlegeshez közel álló vegyi reakciót ad. A savanyú talajokat igénylő növények termesztésére alkalmatlan, sőt káros élettani hatású. Az ilyen növényeknek hegyvidéki, mohalápokból származó szálas, savanyú - 3-4 pH-s - tőzegre van szükségük. -rao CM CM Kis testű énekesmadarak megtelepítésére szolgáló deszkaodú, melyet 2,5 cm vastag anyagból készíthetünk. A homlok-, B és C oldallap, D hátlap a felerősítésre szolgáló léccel, E fenéklap, F dugó, amelyet a fedőlapra (G) erősítünk; H a madárodú keresztmetszete. A méreteket cm- ben adtuk meg. A madárodú röp- nyílásának átmérője 32-46 mm legyen. (I. d. rajza) Zárthelyi teleltetés Ezzel a teleltetési módszerrel elsősorban költségkímélő tényezői miatt leszünk kénytelenek foglalkozni. Egyéb előnyeiről is hallottunk, de nem sokan alkalmazzák. A jelentős cukoráremelésből adódó költségnövekedést tudjuk ellensúlyozni ezzel a méhészeti fogással. Kevesebb élelemmel biztonságosan teleltethetjük zárt helyen azokat a családokat, melyeknek az áttelelé- se a szabadban kétséges lenne. Tudjuk: méheink akkor zökkenek ki nyugalmukból, ha a külső hőmérséklet +8-10 C-fok fölé emelkedik, +10-12 Celsius-foknál ki is repülnek. A zárthelyi telelés egyik alapja, hogy a külső hőmérséklet ily fokú emelkedése ne érintse a fogságban lévő méheket. Tapasztalatok bizonyítják, hogyha a zárt helyiségben a hőmérséklet +4-6 C-fok, akkor élvezik a teljes nyugalmat és akkor a legkisebb a fogyasztás. Fontos feltétel, hogy a telelőhelyiség sötét és száraz legyen. A méhek élettevékenysége következtében keletkező pára is eltávolítható a heMézelő lyiség szellőzőjén keresztül. A hőmérséklet ellenőrzése céljából hőmérő elhelyezése szükséges; állandóan figyeljük s biztosítsuk az optimális hőmérsékletet. Ha +8 C-fok alatt nem tudjuk már tartani, akkor a kaptárakat ki kell rakni a szabadba. A zárthelyi teleléshez a családokat is elő kell készíteni. Betelelésnél a takarást úgy készítjük el, hogy a zárt helyen a rostszöveten keresztüli levegőzés minél könnyebben, zajmentesen megoldható legyen. A csend és a nyugalom a telelőben is alapvetően szükséges. Ezt itt könnyebb megoldani, mint a szabadtéri telelésnél. A zárt telelés hasznossága már nem képezi kísérletezés tárgyát - csak éppen sokunk által elfelejtett módszer. A megfigyelések szerint ez a teleltetési módszer a méhek életének meghosszabbítását is elősegíti. Jól tudjuk, hogy a méhek élettartama a munkavégzés fokával arányban van. Nemcsak a külső repüléssel párosult munka rövidíti a méhek életét, hanem a téli táplálkozással járó fűtési munka is. A szabadon telelő családnál a februári tisztuló kirepülés táján az anya elkezd fiasítani. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnik a méhek nyugodt téli élete. A februári hideg idő, a fiasítás részére vizet hordó, kijáró egyedek létszámát néha a fiasításból kikelők arányon felül csökkentik. A zárt helyen telelők szabadba való kihelyezése után a fejlődés erőteljesebb, mert a tavaszi népességváltás később következik be, ami rohamosabb családfejlődést eredményez. A zárthelyi telelés időtartama az időjárás függvénye - általában november elejétől február végéig tart. Kirakásnál nem szabad megvárni a méhek nyugtalankodásának kezdetét, mert ezzel rontjuk a zárt telelés sikerét. A jól végrehajtott zárt teleltetéssel jelentős mennyiségű élelmet fakadtunk meg. Méhészet A tenyésztelepeken az éticsiga táplálkozási, fejlődési és szaporodási feltételei optimálisabbak, mint künn a természetben. Előfordulhat azonban, hogy rosszul számítottuk ki az állomány táplálék- és ásványi- anyag-szükségletét. Így a nyár közepére elfogyhat a zsenge takarmány vagy csökkenhet a mésztarta- lom a talajban. A nem igazán zsenge, magasra törő gyomok csak árnyékot adnak, de a már elöregedő növényi részeket nem fogyasztják a csigák. Árnyékukban az újonnan vetett növények nem tudnak fejlődni, s a csigák még azelőtt felfalják őket, hogy lombossá válnának. Így aztán, ha az állomány nem jut táplálékhoz, a nedvességhiányt hiába pótoljuk. Az éticsigák etetésére bármilyen kerti, el nem öregedett, egyéb fel- használásra alkalmatlan növényi rész megfelel. Kitűnő csemege számukra a magvába indult kelkáposzta, saláta, a karfiol- és káposztalevél stb. Hosszan sorolhatók azok a konyhakerti növények, amelyeket már messziről megéreznek, tíz percen belül tömegesen ellepik és lak- mározzák. Szeretik a korhadásnak indult fa kérgét is. Nem vetnek meg semmilyen lédús növényi részt, legyen az zöldség, gyümölcs vagy zödtakarmány. Öröm nézni, hogyan falnak. Napokon belül széthordják az oltott mészhulladékot is. Sajnálatra méltóak, ha nincs mit enniük. Ilyenkor, hasonlóan, mint szárazság idején a kiszáradás megelőzésére, „bekötéssel“ védekeznek. Ez figyelmezteti a gazdát arra, hogy kevés a táplálék és ha nagyobb hozamot, gyorsabb fejlődést akar elérni az állományban, akkor rendszeresen gondoskodnia kell a reggeli és esti etetésükről. Előfordulhat az is, hogy megfelelő táplálék (vagy nedvesség) híján megszöknek. (folytatjuk) Szabó Mária mérnök SZARVASMARHA-SZAPORÍTÁS Veszteségek és tartalékok A szarvasmarha-tenyésztés szempontjából a szaporítással kapcsolatos tennivalók mindig kulcsfontosságúak. A rendelkezésünkre álló szaporodásbiológiai ismeretek kellő alkalmazásával pedig mind a tej, mind a húshasznú állományok termelékenységét is jelentősen befolyásolhatjuk. A reprodukciós időszak egy éven túli meghosszabbodása jelentős veszteségek forrása lehet. Ezzel ellentétben jelentékeny tartalékok kiaknázására nyílik lehetőség akkor, A kacsák és a ludak tömése A háztáji gazdálkodókat figyelve, bizony nem ritkán tapasztalható, hogy nincsenek tisztában a tömés helyes módjával. Ezért, annak ellenére, hogy már jól benne járunk a hizlalási időszakban, nem árt róla egyet-mást elmondani. Tömésre csakis teljesen kifejlett állatokat fogjunk, mert ezek híznak legjobban zsírra. Ezeket előzőleg ne kopasszuk, mert a tolifejlődés akadályozza a hízást. Egészséges szemes kukoricával tömjünk. Ezt előzőleg sós vízben áztassuk puhára, s adjunk hozzá kevés zsiradékot. A tömésre fogott szárnyasoknak mindig bőségesen álljon rendelkezésükre friss víz, melybe apró kavicsot, homokot szórunk. A só hatására a kacsák, ludak könnyebben emésztenek és sok vizet isznak. Mindez a máj növekedéséhez is hozzájárul. A kavics és a homok az emésztést, a gyomor „rendbentartását“ segíti. Eleinte naponta háromszor tömjünk, majd mikor az állatok már lassabban emésztenek, csökkentsük a napi tömések számát kettőre. Tömés előtt tapogassuk meg az állat begyét, s csak akkor tömjünk újra, ha az már üres. A kacsákat három hétig tömjük - súlyuk ez alatt az időszak alatt is 40-50 százalékkal gyarapszik. A lu- dakat négy hétnél tovább ne tömjük, mert májuk elzsírosodik és a sütésnél összeesik. A tömési időszakot akkor fejezzük be, mikor szárnyasaink már nehezen tudnak felállni, farktollaik széjjelállnak, testük a zsírtól puha tapintású lesz és nehezen emésztenek. A tömés alatt lévő ludaknak, kacsáknak bőségesen almozzunk, hogy kényelmesen fekhessenek, így takarmányértékesítésük jobb lesz. A levágásnál a veszteség - a ki- zsígerezéssel együtt - 15-20 százalék. A levágott szárnyasoknál a törzsre a tömegük 70,5, a fejre és a lábakra 7,5, a vérre 3,5, a belső szervekre 4,5, a belekre 7,5, a tolira pedig 6,5 százaléka jut. Csiba László ha képesek vagyunk a hiányosságok okainak föltárására és cselekvő hasznosítására. A nemi funkciók zavarai, illetve az azokkal összefüggő szaporodásbiológiai problémákból adódó károk kimutatásával már sokan próbálkoztak és arra a megállapításra jutottak, hogy a fogamzásképesség csökkenéséből eredő károk fölülmúlják az összes egyéb megbetegedésből származó károkat együttvéve. A szakirodalom szerint évi 1800-1900 kg-os tejtermelés mellett a tejveszteség minden meddő napra számítva 5-7,3 kg, ugyanakkor minden meddő ciklus 1/13 lehetséges borjút jelent. A tehenek magasabb tej- és hústermelése többek között függ az el- lés és puerperium (gyermekágy) lefolyásától, a méh involúciójától (visz- szaalakulásától), a petefészek-tevékenység fölújulásától és a szaporítás irányításának színvonalától. Mivel a reprodukciós cikluson belül a vemhesség ideje (átlag 285 nap) állandó, a ciklus hosszúságát a szervízperiódus (az elléstől a vem- hesülésig terjedő időszak) és ezen belül az intervallum (az elléstől az első inszeminációig terjedő időszak) határozza meg. A méh visszaalakulása a szarvas- marhánál viszonylag gyors. A petefészektevékenység is 15-19 napon belül megkezdődik, bár nagyobbrészt ivarzás nélkül. Később is- a szülést követő 50-60 napon belül, amikor már a harmadik peteleválás történik - az ivarzást csak a tehenek 64 százalékánál észlelik. A szaporodásbiológiai értékelésnél nem szabad az első inszeminá- ció utáni vemhesülésböl kiindulni, hanem a hangsúlyt elsősorban a korai vemhesülésre kell fektetni, mivel ez határozza meg a termelés intenzitását. Ebből a szempontból a korai födözés teljesen indokolt és szükséges, mert elviselhető vemhesülésí százalékot érhetünk el az ellést követő 32-52 napon belül. Az előbbiekből kitűnik, hogy a tenyésztés gazdaságossága szempontjából az ellés utáni nemi funkciók felújításának gyorsasága (az első födözés időpontja) a meghatározó. Ezért - közvetlenül az ellést követő időszakban - gondos állattartás mellett is fontos, hogy az állatorvosi és zootechnikai teendők lelkiismeretes elvégzésére odafigyeljünk. Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy a reprodukciós ciklus egy évet meghaladó hosszabbodása, illetve a fogamzásképesség csökkenése a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságát döntő mértékben befolyásolja. A nemi funkciók helyreállításának fölgyorsításával és a korai födözés (az ellést követő 60 napon belül) alkalmazásával a reprodukciós ciklus időtartamát jelentősen csökkenthetjük. h. Gy.
