Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
Őszi séta Krascsenits Géza felvétele Nem mindenki távozott egyedül Gyötrő a magány. Aki egyedül él, elöbb-utóbb társ után vágyik. Társat azonban nem mindenki talál könnyen. Kivált azok nem, akik nem járnak társaságba, a munkahelyükön pedig azonos neműekkel dolgoznak, fgy van ez például az úgynevezett elnőiesedett foglalkozásoknál. Sokan újsághirdetést adnak fel, közvetítő irodák segítségét kérik. Ám ezek a lehetőségek nem nyújtanak mindenkinek megoldást. Talán ezért volt nagy visszhangja az ismerkedési hétvégeknek, melyeket a Pozsonyi Művelődési Ház szervez. Az első ilyen akcióra április végén, a másodikra szeptember utolsó hétvégéjén került sor. 991. XI. 8. TÁRSKERESŐK TALÁLKOZÓJA 0 A MAGÁNY SOKSZOR ELVISELHETETLEN 0 JOBB, MINT AZ ÚJSÁGHIRDETÉS 0 KAPCSOLATTEREMTÉS SZÓRAKOZVA 0 ISMERKEDÉSBŐL HÁZASSÁGOK Szlovákia különböző helyeiről olyan sokan jelentkeztek, hogy a szervezőknek több mint száz érdeklődőnek nemet kellett mondaniuk, pedig csak az egyik napilapban jelent meg egy nyúlfarknyi írás a készülő rendezvényről. A találkozóra szeptember 27. és 29. között került sor Bazinban. A résztvevők szórakozhattak, táncolhattak, társasjátékokat játszhattak, orvossal és pszichológussal beszélgethettek. Kirándulhattak, szórakoztató műsorokat tekinthettek meg. A pénteken kezdődő és vasárnapig tartó találkozó résztvevői 500 koronáért szállást és teljes ellátást kaptak. A találkozót lenyűgöző környezetben, a helyi téglagyár üdülőjében tartották. A Kis-Kárpátok lejtőjére a résztvevőket a bazini vasútállomásról (és vissza) külön busz szállította. Bemutatkozás A magányosok pénteken délután találkoztak, és pszichológus irányításával eredeti módon be is mutatkoztak egymásnak. A vacsora után bál következett. A bátortalanok táncba hívását ötletes játékkal segítették, például azzal, hogy felszólították a fekete cipót viselőket, kérjék fel egymást. Szombaton dr. Tibor Gustafik vezetésével kirándulni, gombát szedni mentek, s közben társalogtak is, többek között a fogamzásgátlásról, az AIDS megelőzéséről, az ésszerű életmódról és a dohányzás káros hatásáról. A pszichológussal is elbeszélgettek. Délután a szőlészeti múzeumba látogattak és megkóstolták az újbort is. A találkozó résztvevőinek kétharmada nő volt — hajadonok, elváltak és özvegyek. Átlagéletkoruk 47 év. A legfiatalabb egy 22 éves legény és egy 23 éves lány volt. Szombaton este ismét bál, szórakoztató műsor volt. Elbeszélgettem néhány társkeresővel, akik természetesen az alkalomhoz illően „kicsípték magukat". Nevüket, kérésükre, nem írom le. B. V. és Z. P. egy faluból jött, a munkahelyük is azonos Mindketten hivatalnokok.- Kár, hogy kétszer annyi a nő, mint a férfi - mondta B. V., a 42 éves hajadon. - Talán a kor szerint kellene megválogatni a jelentkezőket. Vannak itt rokonszenves férfiak is. A kalandot kerülöm, azért jöttem, hogy megtaláljam a jövendőbelimet. Mindenekelőtt jeliemes embert keresek. A hajszín, a magasság csak 18 éves koromban érdekelt. Kérőm korábban már akadt, de nekem nem felelt meg. Azt gondolom, az élettársra nem elég várni, keresni kell a nagy öt. Z. P. 39 esztendős, elvált asszony. Három gyermeke van.- 22 éves koromban mentem férjhez. A párom négy évvel fiatalabb volt, és már akkor is ivott, de annak idején ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Amikor berúgott, durva volt. Miután elváltunk, azt hittem, sosem megyek még egyszer férjhez, de lassan kihevertem csalódásomat. Az élet nem matematika C. T. 34 éves özvegyasszony, néhány esztendőt nyugodtan letagadhatna a korából Matematika szakos pedagógus.- Bárcsak az élet volna olyan logikus, mint a matematika! - sóhajtotta. - A férjem másfél éve halt meg, s már nagy szükségem volna valakire, akivel megoszthatnám érzéseimet. Olyan társat keresek, aki jeliemes, szorgalmas, s szeretni fogja két gyermekemet. Anyósoméknak nem mondtam meg, hogy idejöttem, rosz- szul esne nekik. A kifejezetten csinos J. V. is özvegy. Pozsonyból érkezett és vállalkozó.- Szerintem a megváltozott helyzetben még nagyobb szükségük van az embereknek élettársra, barátokra, barátnőkre is, hiszen megromlottak az emberi kapcsolatok. Itt mindenki tudja, mi a magány, s kedvesek vagyunk egymáshoz. Elnéztem például, amint egy nem éppen kifogástalan fogsorú hölggyel milyen kedvesen beszélgettek. Ez talán önbizalmat ad neki ahhoz, hogy keresse a kapcsolatot. Még több pszichológiai játék lenne jó egy ilyen találkozón, hogy mindenki bekapcsolódhasson. A társkeresők egyre felszabadultabban társalogtak egymással Az egyik barna hajú hölgy sugárzó tekintettel hallgatta atlétatermetü partnerét, amint az szenvedéllyel beszélt munkájáról. Egy csallóközi vállalkozó (teherfuvarozó) nem is titkolta, hogy az itt megismert hölggyel ezután is tartani fogja a kapcsolatot. Első házasságából két felnőtt és egy kiskorú gyermeke van. Új barátnője is elvált, neki egy felnőtt fia és egy kiskorú lánya van.- Én elsősorban azért jöttem el, mert tudtam, milyen csodálatos helyen lesz a találkozó. No meg azért, meri egyedül egy asszony sehova se mehet, itt viszont nem mutogat rá senki. A rendezvényt mindketten dicsérték, de a férfi a kosztol kevesellte.- S ez önt nem riasztja el? - fordultam az asszonyhoz.- Nem bizony - nevetett a tanítónő. - Szeretek főzni, de egyelőre nincs kinek.- Szerintem az ilyen találkozó többet ér, mint az újsághirdetések - vélekedett egy szőke özvegyasszony. - Itt felszaba- dultabbak az emberek, mint amikor a levélben jelentkezővel találkoznak, és senkit sem érhet csalódás, ha egészen mást képzelt, mint aki érkezett. Jókedvét fokozta, hogy egy szakállas úr éppen táncba hívta. A vidám szórakozókat elégedetten szemlélte Éva Cankyová, a Förévi Művelődési Ház vezetője. A vártnál is nagyobb érdeklődés- Olyan sokan jelentkeztek, hogy válogatnunk kellett. Sok a magányos ember, ami nyilván összefügg a válások magas számával. Van, aki már másodszor jön el, s a mostaniak közül egyesek jelezték, legközelebb is eljönnek. A rendezvényből nekünk semmilyen anyagi hasznunk sincs. Akciónk munkatársaink lelkesedésén múlik. A főszervező Jana Bojdová művelődési szakelőadó, aki hasonló találkozók szervezésében már előző munkahelyén, a Károlyfalusi Művelődési Házban is szerzett tapasztalatokat.- Hat évvel ezelőtt egy találkozóra 30 férfi jelentkezett, s adataik figyelembe vételével választottam melléjük ugyanannyi nőt. Később tíz pártól kaptunk házassági értesítőt. Dr. Sárka Stegmarová pszichológus is gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen Pozsonyban a Pszichológiai Szolgáltatások Központjában dolgozik, ahol nyolc éven át hetente egy-egy napot partnerkeresőknek szentel.- Itt főleg a zökkenőmentes kapcsolat- teremtést igyekszem elősegíteni. Arról is beszélek, kihez milyen társ iljik a leginkább. Ez attól is függ, hogy a partnerek a családban hányadik gyermekként születtek. A találkozón tehát új baráti és partneri kapcsolatok születtek. A kapcsolatokból pedig később házasságok is létrejöhetnek. Nyilván erre gondoltak az önfeledten szórakozók. Ezt sugallta az is, hogy a hatalmas üdülő egyik részében állt az ismerkedők bálja, a másikban pedig éppen lakodalmat tartottak. Voltak, akik egyedül érkeztek, ám part- nerrel távoztak. FÜlÖp Imre Keskeny, sovány arcába húzza a meleg kendöt, vastag szvetterét fázósan fogja egybe. Miközben hétrét görnyedve mutatja az utat szobája felé, meleg mamuszba bújtatott lába örpgesen csosz- szan. Ám a küszöbön megtorpan s a konyhában ültet le.- Itt melegebb van és én hova-tovább egyre fázósabb vagyok. Tudom, itt a spar- helt, be kellene fűtenem, ugye aranyoskám? Biztosan jó volna! Csakhát nincs tüzelőm. .. És pénzem sem. Mert mire elég az a kevéske nyugdíj? Évekkel ezelőtt könnyebb volt. Itt a kiskert, megtermett benne a zöldség, borsó, bab. El-eladogattam, amit a föld termett, így sikerült megtoldanom a téli tüzelőre valót. Igaz, a hnb-töt rendszeresen kaptam tüzelősegélyt, de én összeszedtem a faluban e¡hullajtott fadarabokat is. S ha az erdőben rozsét szedtem, az erdészek elnézték. Előfordult, hogy ők maguk raktak le a ház elé néhány öl tűzifát. Míg élt az én jó uram, lassacskán felhasogatta, nem kellett félnünk a téltől. De itthagyott, pedig mindig én voltam a betegesebb. Semmilyen nyavalya nem került el, gyakran nyomtam az ágyat. Ő meg zokszó nélkül ápolt. Még gyereket sem adhattam neki, pedig legnagyobb vágyunk egy apróság volt. Tizenegy éve hagyott itt; a kevéske spórolt pénzünkön szépen eltemet- tettem. Nagyon nehéz egyedül. Nyáron még megvagyok valahogy, kiülök a napra, néha be-beszólnak a szomszédok. De ősszel? A reumám kínoz, most már az ujjaimat is csavarja. Nincs erő a kezemben, vannak napok, amikor nem tudom megtartani a kést sem. Van villanyrezsóm, ha nagyon szaggatnak az ujjaim, bekapcsolom, s felette melegedem. De drága a villany... Többnyire tésztát eszem, néha egy kis pörköltet, levest. A tejet szeretem, belemártogatom a kenyeret, nem kell rágnom sincs már fogam. Néhány éve, amikor azok a nagy hidegek voltak, úgy megfáztam, hogy kórházba vittek. Ott nagyon jó volt. Melegben feküdtem, enni adtak, lefürdettek. Amikor felgyógyultam, jött a nővérke, hogy, na Annus néni - ha holnap haza visszük - van-e, aki segít magának? Mondtam, nincs se kutyám, se macskám, de még tüzelőm sem. Sírdogáltam egy kicsit, s kértem az orvosokat, maradhassak tavaszig. Meg is engedték és el akarták intézMéry Gábor illusztrációs felvétele ni a nyugdíjasotthont. De erre nem vagyok kapható! Csak megleszek valahogy. Azóta telente néhány hetet a kórházban költők. Mindenki megmondhatja, én vagyok a legnyugodtabb, a legészrevétlenebb beteg. Tavaly túlzsúfoltság miatt nem vettek fel, nagy gondban voltam. Az idén, ki tudja, mi lesz. Pedig az én koromban, 83 éves vagyok, már sorra jelentkeznek a betegségek. Nem is lenne túl nagy csalás, ha a kórházban tartanának. Nem igaz? Mert bevallom, félek a téltől. .. Tudom, nincs sok időm hátra, hamarosan meghalok. Csak azt nem szeretném, ha télen jönne értem a kaszás. Jöjjön nyáron, amikor jó melegen süt a nap... Péterfi Szonya Könözsi István felvétele Egyedül
