Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
1 Derűs, pozsgás arcú, takaros kis asszonyka élénk mozgással, fürge észjárással. Ötvenöt éves volt, amikor első szerepét kapta. Hazafelé tartott a munkahelyéről, ült a villamoson Prágában, egyszer csak azt kérdezték tőle: akar-e filmben játszani? Nem akart, de hagyta, hogy rábeszéljék. így lett az Egy szöszi szerelmében, Milos Formán kívánságára, a dörzsölt zongorista fickó anyja. A dohogó, zsörtölődő, élete rendjét éberen őrző nagyvárosi feleség, aki férjét is, fiát is, annak váratlanul betoppanó „szerelmét“ ügyesen iü- vesézi. Egy évvel később, 1966- ban már Bohumil Hrabal csinos kis távírásznőjének telebélyeg- zett hátsó felét mutogatta Jirí Menzel filmjében, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban. Tépelő- dik, siránkozik, jézusmáriázik, megy Ponciustól Pilátusig, mert ki látott már ilyet, hogy lehet egy lányt ily gáládul megbecste- leníteni? Aztán 1967-ben ismét Formánnál, húsz évvel később pedig Menzellel dolgozik. A Tűz van babám'.-ban ő a tombolaőr felesége, akinek az orra elől lopják el a disznósajtot, Az én kis falumban a szövetkezet takarítónője, aki szinte anyai szeretettel védi, pátyolgatja a félnótás Otíkot. Mii ad a Jezková 1965 óta körülbelül negyven filmben játszott, de ha csak ezt a négyet írhatnánk a neve mögé, akkor is elmondhatnánk róla: a cseh mozi senkihez sem hasonlítható, tüneményes anyafigurája, aki a hivatásos színésznőket sorra felülmúlta. És felülmúlná még ma is, ha játszana, de nem játszik. Befejezte. Nyolcvanévesen, makk- egészségesen egy Prága melletti nyugdíjasotthon lakója és filmezés nélkül is jól érzi magát. • Fel tudná idézni azt a sok évvel ezelőtti napot, amikor megszólították a villamoson? Hogy is történt, ki figyelt fel önre?- Jaroslav Papousek, aki forgató- könyveket írt Formánnak. Hatvannégyben jártunk, igen, közeledett a karácsony, már csak egyetlen hét volt az ünnepekig. Én akkor egy szerszámgépgyárban dolgoztam, esztergapad mellett ültem és fúrófejeket csiszoltam. Hatkor kezdtem, háromkor végeztem, aztán mentem szépen üzletről üzletre. Kenyér, kolbász, szalámi, tudja, hogy van az... mindent nekém kellett behajtani. Két kitömött szatyorral szálltam fel a villamosra, siettem a buszra, hogy még sötétedés előtt hazaérjek. Látja, mindenre pontosan emlékszem. Még arra is, hogy egy fiatalasszony átadta a helyét, én meg szóltam, hogy tegye csak nyugodtan az ölembe a táskáját. Nem is figyeltem, kik ülnek, kik állnak mellettem, fáradt voltam és mondom, alig vártam, hogy otthon legyek már. Egyszer csak hátrafordul egy férfi és halkan, hogy csak én halljam, azt kérdezi: mi van ezzel a villamossal, hát merre megy? Mert letértünk jobbra, fel volt túrva az utca, és egy rövid szakaszon a síneket is felszedték. És akkor magyarázom neki, hol fogunk majd visszafordulni, ő meg csak néz, figyel, a végén aztán azt kérdezi: Nem volna kedve filmben játszani? Ugyan, kérem, öreg vagyok én már ahhoz, mondom, keressen valaki mást, szebbet és fiatalabbat, van a városban elég sok csinos lány. De anyát játszhatna, folytatja. Tényleg, vannak gyerekei? Két lányom van. Na, látja, most egy fiú anyja lehetne. Lehetnék, de nem leszek, feleltem, csakhogy Jaroslav Papousek így sem tett le rólam. Nem akart színésznő lenni soha? Egyszer, fiatal koromban ... tetszett, ahogy a lányok rövid szoknyában pörögtek egy operettben. Akkor igen, akkor szívesen játszottam volna, de most már nem! Ha mégis meggondolná magát, adok egy telefonszámot, hívjon fel! És letépte gyorsan a Rudé právo szélét, és már írta is a számot. Hiába írja, szóltam oda neki, úgysem fogom felhívni... nincs is otthon telefonunk. Annyi baj legyen, legyintett, mi majd felhívjuk. Hol is dolgozik? Én meg, ahelyett hogy hallgattam volna, elkotyogtam a gyár nevét. Otthon aztán mutatom a papírt és mesélem, hogy mi történt, erre megszólal az idősebbik lányom, hogy próbáld meg, menj csak el, majd nekünk adod a pénzt, amit keresel. • Másnap tehát fogta a telefont és jelentkezett a megadott számon...- Nem jelentkeztem. Ők kerestek meg engem. Papousek, Iván Passer, a másik forgatókönyvíró és Formán. Milos a Kisoldalon lakott akkoriban, oda hívott meg, hogy lásson és beszéljen velem. A Szöszi forgatására készült... a forgatókönyv már megvolt, színészeket válogattak. Én meg úgy, ahogy voltam, felpakolva, hét- köznapiasan, ahogy munkából megy hazafelé az ember, megálltam For- manéknál. Nem sokáig húztuk az időt. Azt kérdezték tőlem, mit tennék egy olyan helyzetben, ha a fiam az éjszaka kellős közepén beállítana egy ismeretlen lánnyal, vagy ha a lány egyedül jönne, és azt állítaná: a fiam hívta meg, aki szerelmes belé. Hogy mit tennék? - kérdeztem. Morognék. — Akkor tessék, morogjon! — szólt Formán és behívta Hana Brejchovát, aki a Szöszit játszotta. És akkor ott, a szobában kellett megcsinálnunk a jelenetet, és bizonyára jól sikerült, mert ha rossz lettem volna, másvalaki kapja a szerepet. • Később, a kamera előtt hogy érezte magát? Azokat a perceket például, amikor a lány bőröndjét kellett lopva átkutatnia, hogy élte meg?- Pontosan úgy, ahogy a filmben látta. Nekem nem volt előre megírt szövegem, én azt mondtam, amit adott helyzetben a legtermészetesebbnek találtam. Formán csak any- nyira irányított, hogy vázolta a cselekményt, szituációt teremtett és kész. A többit rám bízta. Négyszer- ötször vettünk fel minden jelenetet, és abból választotta ki aztán a neki leginkább megfelelőt. És így volt ez a Tűz van babám!-bán is, meg Men- zelnél is. Én a Szigorúan ellenőrzött vonatokat még ma sem olvastam, pedig most már tudom, miket ír Hrabal. • Az első filmek, az első sikerek mennyire változtatták meg aztán az életét?- Olyan nagy, egészen nagy változás nem történt az életemben. Vagyis történt, de nem akkor... jóval korábban. Megbetegedett a lányom, otthon kellett maradnom vele, s mire visszamentem a munkahelyemre, már foglalt volt a székem. Irodai alkalmazottként kezdtem, és kétkezi munkás lett belőlem. Nem csináltam én ebből nagy ügyet soha, jó volt nekem az esztergapad mellett is; korán kellett kelnem, az igaz, de szerettem a munkámat, és el is végeztem mindig becsülettel. Az első film épp akkor jött, amikor nyugdíjba készültem, úgyhogy én idős fejjel lettem pályakezdő színésznő. Több mint húsz évig játszottam, persze csak filmekben, de ma már nincs az a pénz, amiért rá tudnának szedni. Elfáradtam. Elég volt. Hiszen ha csak játszani kellene, de az a rengeteg várakozás két jelenet közt! Ködben, szélben, esőben, hidegben, na, ebből lett elegem. Szegény férjemet is hányszor kellett magára hagynom, míg élt... beteg volt, nagyon beteg, értem megjött a kocsi és vittek, aztán csak úgy mardosott a lelkiismeret. • Ha most Formán hívná, neki is nemet mondana?- Biztosan. Van nekem elég gondom amúgy is, minek azt tetézni? A nyugdíjasotthonban egy szép kis panzióban lakom, de a hétvégéket általában a lányaimnál töltöm, az unokáimmal. Hétfőtől péntekig olvasgatok, tévét nézek, keresztrejtvényt fejtek, ha kedvem szottyan, főzök egy kicsit, ha nem, úgy is jó, mert akkor a többiekkel ebédelek, szombaton és vasárnap pedig ott a kert, a sok virág, meg mondom, az unokák. Pár évvel ezelőtt még úszni is el-eljártam, ma már inkább csak sétálgatok. Jó lenne még öt-hat évig élni, annyi sok szép dologra vagyok még kíváncsi... csak vigyen a lábam, csak jó legyen a szemem, csak élvezhessem még a napot, ennyit kívánok! Szabó G. László * ♦Egy nő és egy férfi CHAPLIN I, A N Y A . . . E zzel a névvel nem lehetett könnyű dolga Geraldine-nak. Mégis megtörtént a csoda, hiszen bizonytalan kezdet után épp általa lett újra nemzetközileg ismert a spanyol film, ő pedig a film révén lett világsztár. Bár Amerikában született (1944. július 31-én), gyerekkorát Svájcban töltötte. Apja hallani sem akart arról, hogy színész legyen, csak a mama segítsége mentette meg, s vezette el az első táncórákhoz. Ezután Párizs következett, ahol rádöbbent, hogy a táncnál vonzóbb számára a film. Jacques Deray együtt játszatja Jean-Paul Belmondó- val, és ez lesz igazi bemutatkozása (korábban feltűnt a kis Geraldine a Rivaldafényben és az Egy király New Yorkban mellékszereplői között...) A világhírt Dávid Lean Dr. Zsivágója hozta meg neki. Chaplin i£ hajlandó volt elismerni lánya színészi adottságait, mert Lőrén és Brando mellett ott tündökölhetett a Hongkongi grófnőben. A nagy változás 1967-ben történt, amikor Carlos Saura filmrendezővel hozta össze a sors. Hosszú együttműködés kezdődött, és Saura - a Chaplin-lány révén és tehetségével - hamar világnagyság lett. A közös munka fontosabb filmjei: A mama százéves, Nevelj hollót, Anna és a farkasok, Életem, Eliza. A kapcsolatból szerelem és együttélés lett, amit csak ritkán szakított meg Geraldine Hollywoodba utazása, ahol szívesen látták a Nash vilié vagy Az esküvő forgatásán. Igazi közönségsikert a Richard Lester irányításával készített mókás Három testőr-adaptáció aratott. Amikor Saurával szakított, visszatért Amerikába, és A királytükör meghasaddai folytatta karrierjét. GÉRARDBARRAY Valamikor elég volt ez a név, hogy a mozi, sőt az egész mozihálózat megteljen nézővel. Fracasse kapitány, Pardaillan lovag, A három testőr, mind-mind Gérard Barray filmje volt. Jean Marais megüresedett helyére pályázhatott, hiszen legalább olyan jól forgatta kardját, olyan hevesen udvarolt és olyan kecsesen pattant nyeregbe! Ma már dúsgazdag spanyol üzletemberként számolja a napi bevételt, és nem akar újra lóra ülni és párbajozni. Legutóbb a Mennydörgés az Indiai-óceánon című kalandfilmben láthattuk. Derrick A Derrick-sorozat nemcsak otthon, Németországban népszerű. A skandináv országok után Franciaországban és Olaszországban is listavezető, és Horst Tappertet futballcsillagként imádják. A sorozat 98 országban aratott sikert - Japánban és a Szovjetunióban is. A moszkvai Pravda terjedelmes interjút készített Derrick felügyelővel, és a siker titkát Horst Tappert a következőképpen fejtette ki: „Azt hiszem, az emberség az, amelyre oly nagy szükség van, amikor a legszömyűbb bűntettről, a gyilkosságról van szó. Az én főfelügyelőm a legkülönbözőbb jellemvonásokkal bír. A gyilkost is emberszámba veszi, Nyilván észrevették, hogy Derrick a nyomozás végén sosem viselkedik győztesként. Szinte mindig kimerült, amiatt szomorú, hogy a világ nem lehet meg ilyen jelenségek nélkül“. A Derrick valójában lélektani krimisorozat - kevésbé fontos az ismeretlen tettes felderítése, mint a tett elkövetésének indítékai. Helmut Ringelmann, a producer, elsősorban ezt tartotta szem előtt. Kollégái eleinte kinevették, de ma már biztosan irigylik a sikerét. „Nem kell utánozni az amerikai filmeket - nyilatkozta Ringelmann. - Amikor az ember a kétszázadik autót látja a levegőbe repülni, unni kezdi. Én a lelki feszültségre helyezem a súlyt. Az emberek viselkedése érdekesebb.“ A Derricket eredetileg 90 percesre térkétszáz esete vezték, de közvetlen a forgatás előtt a ZDF tévéállomás a 60 perces folytatások mellett döntött. A recept a következő: mindjárt a legelején bemutatni a bűntettet, és azután kideríteni, hogyan követték el, majd hogyan fogták el a tettest. A brutalitást a dramaturgiailag elviselhető legkisebb mértékre csökkentették. A sorozat igazi sikere azonban a szereposztásban rejlik, Ringelmannak jó kiállású, teherbíró színészre volt szüksége Derrick megszemélyesítésére, mivel a kétszáz rész forgatása igénybe veszi az embert. Ringelmann - aki volt színész és rendező - csak azzal hajlandó filmet forgatni, akit látott játszani - ezért nehezen találja meg a megfelelő szereplőt. Szerinte a színésznek és a szerepnek is megvannak a maga jellemvonásai - az egyiket tompítani kell, a másikat kiélezni, hogy végül összhangba kerüljenek. Tappert kitűnő színész, de hasonló kvalitású partnerekre van szüksége. Viszont az, hogy hajlandónak mutatkozik további öt évig nyomozni - Ringelmann javára szól. Felesleges Derrick jövője miatt aggódni. A forgatókönyvíró Herbert Reinecke „számtalan valóságos bűneset“ ötletéből meríti történeteit. Most készíti a 205. epizódot. A külföldi érdeklődés egyre nő. Ringelmann ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Mások számára nyilván egzotikusak vagyunk!“ (A Die Welt nyomán) 12 1991. XI. 1. őeujgsB/t Mi lada Jezková két élete „Ha újra születhetnék, énekesnő lennék, hogy még többet utazhassak“ (Méry Gábor felvétele) PfMHCT íjjáVS I 1 iwKB m | ' i > ; T t s # * \= ^ ^ Ü . ^ ^ ; Ü 1 I ■ | M '* fi? f \ ~ ÁJkJü TTt i fi riTiT1iilli.ifiifiiw‘'MAfr "
