Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
.4 NÉPDAL ÉS A NÓTA Külön probléma - már akinek az — a népdal és a magyar nóta együttélése, egymás mellett való létezése. A népdal, a parasztzene, a táncházmozgalom reneszánsza a népzene egyes hívei közt ellenséges, lenéző magatartást váltott ki a magyar nótával szemben. Magam is ismerek olyan egyetemi tanárt, aki még borozgatás, mulatozás közben, hajnal felé sem hajlandó a magyar nótát „a szájára venni“. Ilyen szemlélet szerint távol kellene tartani magunkat minden olyan alkotástól, amely nem népi eredetű, Schubert híres dalkölteményeitől kezdve - mondjuk - az operáig, hiszen mindez műdal , művi alkotás. A népdal kizárólagosságát hirdetők közül sokan elfelejtik, hogy a magyar nóta, a népies műdal szerzői között nem kisebb egyéniségeket tarthatunk számon, mint Egressy Bénit, a Szózat dalköltőjét. Az is köztudott, hogy nagy költőink több verse is - noha zenei szempontból műdal - elterjedtsége, közkedveltsége folytán szinte népdallá vált. Elég, ha itt csak Petőfi népdalszerű verseire utalunk, mint pl. a Kis lak áll a nagy Duna mentében, ~Juhászlegény, szegény juhászlegény, A virágnak megtiltani nem lehet kezdetűre, de sorolhatnánk Arany János, Tompa Mihály, Czuczor Gergely és mások költeményeit is. A magyar nóta a múlt században, a Bach-korszak éveiben a nemzeti identitástudat érzésének az erősitője volt, s talán nem járok messze az igazságtól azzal a megállapítással, hogy a kisebbségi magyarság életében — természetesen a népdal mellett, azzal együtt - ezt a szerepet tölti be ma is. Egy időben „ideológiai alapon“ támadták a magyar nótát, mondván, hogy az az úri osztály, a dzsentri jellegzetes kultúrája. Tény, hogy sok igazság van ebben; a budapesti tévé gyakran műsorára tűzi a harmincasnegyvenes évek magyar filmjeit, s szinte egy sincs, amelyikből hiányozna az „úri muri“, a magyar nóta, a cigányzene. De napjainkban már - közvéleménykutatási adatok bizonyítják - a legszélesebb néprétegek szellemi tápláléka, értelmiségi és fizikai dolgozók közt, falun és városon egyaránt. Hozzá kell tennünk: az idősebb és a középnemzedék korosztályában, mert a fiatalok a pop-, a rockzene és különböző új zenei stílusok, egy szűkebb rétegük pedig az autentikus népdal, a táncházi muzsika hívei. Persze, a sok ezer magyar nóta között van silány, értéktelen is. De hiszen, mint Kodály Zoltán írja, a népdalok között sem minden érték. S a komolyzene világában hány alkotás porosodik archívumok, kottatárak mélyén, a könnyűzenei szerzemények közül hány sláger, táncdal, filmdal bizonyult tiszavirág-életűnek, s csak egy kis részük vált örökzöld melódiává. Sárosi Bálint, a neves népzenekutató két héten keresztül figyelte egy budapesti étteremben fellépő cigányzenekar műsorát, s arra a megállapításra jutott, hogy az a repertoár, amely a zenekar „élő műsorkészletét“ alkotja, mintegy 170 magyar nótát foglal magába, illetve ennél kevesebbet, mert a csárdásdallamok közül kb. 30 népdal is szerepelt a zenekar műsorán. Hogy a népdal és a magyar nóta nincs egymással kibékíthetetlen ellentétben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy neves népdalénekeseink sem zárkóznak el a nótaénekléstől. A legjobb példa erre Béres Ferenc, a népdal ma élő talán legnevesebb „apostola“. Mi több: a világ színpadain vendégszereplő neves operaénekesek sem tartják rangon alulinak a nótaéneklést. A NÓTA TERJESZTŐI: A CIGÁNYZENEKAROK A magyar nóta, a népies műdal terjesztésében egyedülálló szerepet Nehéz lenne eldönteni, vajon ma a magyar nóta híveinek, kedvelőinek vagy ellenfeleinek a tábora nagyobb. Egy azonban bizonyos: a különböző zenei műfajok, divatok, stílusok, áramlatok színes kavalkádjában a magyar nóta ma is él. Magyarországon híres prímások és nótaénekesek lemezei és kazettái jelennek meg tömeges példányszámban, s gyorsan el is fogynak a hanglemezboltokból. Megkülönböztetett helyet kap a rádió és a tévé műsorában is. játszottak a cigányzenekarok. Sárosi Bálint egész könyvet szentelt a cigányzenének és a magyar nótának. Könyvében (Cigányzene, Gondolat, Budapest, 1971) nyomon követi és bizonyítja, hogy amit a közvélemény és a külföld (!) „cigányzenének“ nevez, annak az égvilágon semmi köze sincs a cigányok zenéjéhez, az magyar nóta, azaz népies műdal. Kialakulásáról már fentebb szó esett. Utalnunk kell még arra, hogy a cigányzenekarok műsorában jelentős helyet foglal el a verbunkosmuzsika. Közismert tény, hogy a cigányzenekarok repertoárja és előadásmódja milyen hatást gyakorolt egyik-másik klasszikus zeneszerzőre. Gondoljunk itt elsősorban Liszt rapszódiáira és Brahms Magyar táncaira. A magyar nótát és a verbunkost (s a csárdások között nem egy népdalt) híres prímások által vezetett zenekarok terjesztették, a nótaszerző szegedi Dankó Pistától kezdve 36. Rácz Lacin keresztül Magyari Imréig, s a leghíresebb mai prímásokig (Lakatos Sándor, Boros Lajos, Járóka Sándor vagy Sánta Ferenc). Magyarországon a fővárosban és vidéken minden valamirevaló étteremben, borozóban ma is cigányzene szórakoztatja a vendégeket. De talán az sem mellékes, hogy a Magyar Állami Népi Együttes is megtartotta - parasztzenekara mellett- nagyzenekarát is, amely stílusában és összetételében is cigányzenekar, aztán itt van a száztagú cigányzene- kar, s az utánpótlás biztosítására a fél világot megjárt Rajkó-zenekar. S milyen ez a műfaj nemzetiségi kultúránkban? Községeinkben, városainkban gyakran rendeznek- a Tavaszi szél népdalversenytől függetlenül - nótaesteket is, dal- és táncünnepélyeinken — ahol „hivatalosan“ nem is volna helye a népdalon, néptáncon kívül más műfajnak- gyakran feltűnnek „közönségcsa- logatónak“ magyarországi népdalénekesek is, akik nem minden esetben a ,.tiszta /orras“-ból merítenek. Hazai - valóban ismert, neves- nótaénekesünk (de népdalénekesünk sem!!) nem nőtt fel. A különböző versenyeken feltűnt tehetségek nem tudtak kibontakozni, mert nem volt, aki felkarolja, „menedzselje“ őket. Jobb esetben Magyarországra távoztak. Néhány cigányzenekarunk még akad. A műfaj kétségkívül legrangosabb hazai művelője: SZULCSÁNYI DEZSŐ Komáromi zenészdinasztia sarja, az édesapja Lakatos Sándor apjának, Lakatos Flórisnak a zenekarában volt csellós. A fiatal muzsikustehetség szülővárosa zeneiskolájában tanult Krizsán Józsefnél. Vizsgahangversenyéről annak idején a Komáromi Lapok is lelkes hangú méltatásban számolt be. A tehetséges fiút Komárom városa a budapesti konzervatóriumba akarta küldeni ösztöndíjasként, de a háborús évek változásai ezt meghiúsították. 1940-ben felutazott édesanyjával Budapestre, az Ostende Kávéházba, ahol a Rajkó-zenekarba hirdettek próbajátékot. Rigó Sándor, a Rajkó-zenekar tanítója, felfigyelt a tehetséges fiúra s felvette. S nemcsak közönséges tagja volt a zenekarnak, idővel a „felálló prímás“ rangját is kivívta. Most is a levéltárcájában őrzi s nem titkolt büszkeséggel mutatja azt a fényképet, amelyen a zenekar élén áll. A fénykép a Kívánsághangverseny című magyar zenés játékfilm egyik filmkockája alapján készült. Ezt a filmet elsősorban a második világháborúban harcoló magyar katonáknak szánták. Szulcsányi Dezső a Rajkó-zenekar élén Sárdy Jánossal, Rosita Seranóval, a kor egyik híres olasz sztárjával és más neves énekesekkel, színészekkel együtt szerepelt. Szulcsányi 1942-ben hazatért Komáromba, s itt segédprímás lett Lévai Dezső zenekarában, majd saját zenekart alakít, s különböző helyeken: a Dózsa vendéglőben, a Cent- rálban, „magyar Komáromban“ is muzsikál. Közben Schmidt Viktor karnagynál tanult tovább. Aztán Csehországba megy, szerencsét próbálni, Kmov, Brünn után hosszabb ideig Prágában muzsikál, többek között a zsidó kabaréban. Ekkor persze már nem mindig cigányzenekarban. Táncdalt, operettet, szalonzenét játszik, ahogy azt a vendéglátó üzem mindenkori érdekei megkívánják. Egy ideig cirkuszi artisták kíséretét is ellátja. Az ötvenes évek elején Pozsonyba jön, itt egy ideig Gustáv Offerman zenekarában muzsikál. 1952-53-ban a Katonai Művész- együttes népi zenekarának a tagja. Utána hét éven át a pozsonyi rádió népi zenekarának is külső tagja — itt szlovák népdalfeldolgozások vannak műsoron. Esténként étteremekben, borozókban játszik. Amikor lehetővé válik, hogy külföldre szerződjön, az elsők között kerül a „vendégmunkások“ közé: 1964-től Berlinben, Drezdában, 1966-tól már Nyugaton működik. Első állomáshelye Kassel, majd Hamburg, később Finnország, Svájc és Hollandia következik. Azóta szinte állandóan külföldön játszik, a Slovkoncert talán egyik legjobban foglalkoztatott zenésze. Évente egy-két hónapot azért itthon is muzsikál valamelyik pozsonyi borozóban, amíg az új szerződés újra külföldre szólítja. Az utóbbi években a leggyakrabban Ausztriába szerződik, innen akár naponta is hazajárhat. AZ ELSŐ HAZAI MA G YARNÓTA -LEMEZEK Szulcsányi Dezső akkor sem lett hűtlen a magyar nótához, amikor szlovák népzenét, szalonzenét vagy bármi egyebet játszott, bár ezen a téren itthon nem nagyon kényeztették el. Mégis elérte, hogy az OPUS hanglemezkiadó vállalat lemezfelvételt készítsen vele. ő maga kereste fel ajánlatával az OPUS-t. Szerencséje volt, mert ott Szarka Viktor főszerkesztő személyében olyan emberre talált, aki értő füllel úgy ítélte meg, hogy egy ilyen lemez jó üzlet lehet az OPUS-nak is. Meg kell jegyeznem, hogy ez a hanglemez nem „vegyes anyagot“ hanem kizárólag magyar nótát, verbunkost, csárdást tartalmaz. A címlapján ugyan csak angol szöveg található, a hátlapon viszont magyarul, szlovákul és angolul is olvasható a lemez tartalma. Történik mindez 1975-ben. Hazai viszonyainkra jellemző, hogy a hanglemez kiadásáról nem jelenik meg egyetlen sor sem. De a lemez gyorsan elfogy - úgy látszik, főleg külföldön. Járóka Sándor, a hires budapesti prímás például Amerikában jut hozzá, a Csehszlovákiából elszármazott magyaroktól kapja ajándékba. A hanglemez sikerére jellemző, hogy az OPUS 1980-ban kiadja Szulcsányi Dezső második, 1986-ban pedig harmadik magyar- nóta-lemezét. Az első két lemezéből már neki is csak egy-egy példánya van. A harmadikkal engem is megajándékoz. Igényes válogatás, jó hangszerelés jellemzi az összeállítást, melyet Szulcsányi veje, Farkas Imre, a zenekar cimbalmosa végzett. MAGYAR NÓTA JAPÁN KAZETTÁN Amikor a pozsonyi Savoy Kávéházban, a cigányzenészek mindennapi délelőtti gyülekezőhelyén beszélgetünk a prímással, sok minden szóba kerül. Elsősorban legújabb felvétele, az a kazetta, amelyet egy Bécsben élő japán barátja, Sugi Motto adott ki. A japán zenerajongó ajánlotta fel a lehetőséget, mivel megtetszett neki Szulcsányiék muzsikája. A kazetta címlapja magyar, az ismertetés magyar, szlovák és német nyelvű. Pártfogója szerint Japánban is nagy sikere van. Ez év január 6-án a japán tévé egy húszperces, Bécsben készült műsorát is közvetítette. Úgy látszik, rá is érvényes, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Külföldön jobban ismerik. A hazai, magyar könyveket árusító könyvesboltokban vagy a Csemart üzleteiben hiába keresnék lemezeit vagy az említett kazettát. Pedig nem hinném, hogy rossz portéka lenne. Régebben a rádió magyar szerkesztősége meghívta egy-egy nyilvános felvételre, ahol Béres Ferencet és Kovács Apollóniát kísérte, de különben nem foglalkoztatja. A hazai magyar adásban rendszerint magyarországi nótafelvételek hangzanek el. Interjú, beszélgetés hazai újságban még nem jelent meg vele. Illetve egyetlenegy: a Prágában megjelenő német Neue Prager Presse 1987. július 31-i száma méltatja mesteri, virtuóz játékát. A cikk arról is beszámol, hogy a Szulcsányi-zenekar három és fél hónapig a salzburgi színház Marica grófnőjében is nagy sikerrel szerepelt, s hogy egy Stuttgart melletti fürdőhelyen a híres színésznő, Romy Schneider is szívesen hallgatta. Szulcsányi Dezső bízik benne, hogy a közeljövőben itthon is több babér terem a számára. A múlt év decemberében a rádió magyar adása 48 perces felvételt készített vele, s állítólag hazai kazetta kiadására is van kilátás. Problémáit sem hallgatja el: mivel nincs rá módja, hogy - akár külföldön, akár itthon - a zenekar mindig teljes összetételében játsz- szon, probléma van az összetartásával. Gyakran brácsást is nehéz szereznie. örül neki, hogy családjában folytatódik a zenészdinasztia hagyománya, Dezső fia hegedűt tanult, s játszik ó is a zenekarban. Azt is elmondja, hogy ma is jó barátságban van Boros Lajossal, hogy Lakatos Sándor is gratulált neki Rácz Laci cisz-moll variációinak előadásához, amely a kazettán hallható. Kedveli a klasszikus mesterdarabokat is, mint pl. Boulanger orosz románcait, vagy Reményi híres hegedű-variációját, a Repülj fecském-et. A hallgatók közül kedvenc nótája az Elmegyek az életedből kezdetű. Jellegzetesen szép tónusú hegedűjét Alfons Vávra prágai mester készítette 1924- ben. Ez tehát a legismertebb hazai magyar prímás rövid portréja. BARTÓK BÉLA A CIGÁNYZENÉRŐL Századunk legnagyobb magyar zeneszerzője, a magyar népdal legavatottabb gyűjtője és értője így nyilatkozott a cigányzenéről 1931-ben: „Nagyon örvendetes dolog, hogy nálunk a „könnyű“ zenét legnagyobbrészt a magyar népies műzene, ez a magyar specialitás szolgáltatja. Távol is áll tőlünk, hogy ennek a tömegcikknek felszolgálóira, a cigányzenészekre pereat-ot (= vesszen el! le vele! - K. T.) kiáltsunk. Sőt ellenkezőleg, azt kívánjuk, tartsák meg még jó sokáig helyüket minden jazz- és sfamliostrom ellenében. “ Úgy hiszem, ma - a különböző ízlésromboló, olcsón népszerű, a népdalt és a magyar nótát egyaránt stílusában megnyomorító, lagzilaj- csis, betliduós „színvonalú“ korunkban - minden feltétel nélkül mértékadónak fogadhatjuk el Bartók Béla véleményét. Kulcsár Tibor \
