Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
Jancsika kutya akar lenni Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. S azoknak volt egy fiacskájuk, Jancsika. Reggel, mikor felkeltek, azt mondja az ember a feleségének:- Na, édes feleségem, ma elmegyek kapálni. Délkor hozd ki az ebédet, mert nem jövök haza! (Székely népmese) sandított a fa alá, s nagyokat sóhajtott:- Édesapám, én úgy szeretnék kutya lenni! Milyen jó a kutyának ott a fa alatt, he- verészik az árnyékban. Nekem meg kapálni kell.-Jól van, fiam, szaladj, s feküdj be te a helyére. a délebéddel. Már messziről kiabálta Jancsika:- Anyóka, mi az ebéd?- Kusti! - mordult rá az apja. - A kutyák nem szoktak beszélni. Jancsika meg se mert mozdulni. Odaért az asz- szony, látja, hogy itt valami nincsen rendben. Kitöltötte az urának az ebédet, s az ember evett jóízűen. Jancsika oda-odapislan- tott, mondta is egyszer vagy kétszer:- Anyóka, én is éhes vagyok. De az apja rákiabált:- Kusti! A kutyák nem beszélnek. A kutyák csontot kapnak! Bableves volt hússal, jóllakott a szegény ember, s aztán a szegény asszony, hogy az ember ne vegye észre, Jancsikának is adott a bablevesből. Mikor megebédeltek, Jancsika megfogadta, hogy többet nem akar kutya lenni, hanem inkább segít az apjának a kapálásban. Kapálgat- tak estig, s este szépen hazaballagtak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Cakó Ferenc rajza Megszólalt Jancsika:- Édesapám, én is elmegyek! Gyere, fiam, gyere! Az apja csinált neki egy kisebb kapát, s elindultak kapálni. Velük ment a Bodri kutya is. Mikor odaértek a mezőre, egy nagy fűzfa alá lepakoltak, s a Bodri kutya befeküdt a fa alá. Kapált a szegény ember, kapált. Rettentően sütött a nap, meleg volt, s kapált Jancsika is. Egyre oda-odaNem mondatta ezt magának kétszer Jancsika. Odament, a fűzfa alól elkergette a kutyát, s ő befeküdt a fa alá. Egyszer csak harangoztak délre. Jött az édesanyja FERENCZES ISTVÁN Kutyavásár Beszélt, számolt, bevásárolt, mérhetetlen a károm, apró pénzért árultam el a hűséges uszkárom. Csahol, vonít a nagy utca, kaput nyitott a sintér, nagy vásár lesz ma minálunk, a kutyákra jött a dér. Agaramnak két kölyke lett, tarkák, korcsok, pettyesek, így jár az eb, amikoron pedigréjén pettyet ejt. Gazdát cserélnek az ebek, kiürül a kutyabolt, eladódik pórázostól, aki szájkosarat hord... Elzabált előlem mindent, csontos, húst a dán dogom, pincsit vennék, ki meghagyja a mócsingom, hot dogom... „Pénz nem számít, van itt bőven, kuvaszt vennék vagy dakszlit, hosszú legyen, mint a lóláb, s hívom máris a taxit. Elcserélném a kopómat komondorral, ölebbel, lehetőleg fogatlannal, vagy tacskóval, öreggel. Nem lett belőle szalonna, eladó a bokszerem, veszek rajta avas hájat s a láncára fölkenem. Lábaimhoz hajtott mindent, ilyen vizslát ki látott, leszaggatta hűségesen rólam is a nadrágot...“ Fájó szívvel válók tőle, lógó orral kullogok, nálamnál is okosabb volt, énekelt a bulldogom. Egyszer volt ily kutyavásár, eladtak minden ebet, csak egyet nem, egyetlenegy acsarkodó vérebet. Nyelvtekerők, szótörők Mit sütsz, kis szűcs? Sós húst sütsz, kis szűcs? Có sárga, só szürke, có sárga, só szürke! (gyorsan mondjuk) A kerekes kerekét kereken kerekíti kerekre. Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka szarka farka tarka. Új kőkút körül ireg-forog törpe, tarka, kurtafarkú töröktyúk. Sohasem hallottam szebben szóló szép sípszót, mint a szászsebesi szépen szóló szép sípszót. Mesélj magadról, delfin! Sok száz évvel ezelőtt az ókori Görögország partjai közelében egy hajó úszott a tengeren. A fedélzeten egy Telemakhosz nevű kisfiú játszott. A gyerek pajkoskodott, megcsúszott, és beleesett a tengerbe. Senki sem vette észre a felnőttek közül. A fiú mégsem fulladt meg. A hullámok között egyszer csak felbukkant egy erős test. Egy delfin! Az állat a felszínre lökte a fiút, és kitolta a partra. A delfinek ősidők óta barátkoznak az emberrel. Nemegyszer mentettek már ki fuldoklókat. Az is megesett, hogy az úszókat megvédték a cápáktól. Gyerekeket lovagoltattak a hátukon a vízben. Egy Jack Pelorus névre hallgató delfin pedig teljes két évtizedig „dolgozott“ mint révkalauz. Ő mutatta az utat a hajóknak Új-Zéland két szigete között. A delfinek nagyon okos állatok. Sokkal könnyebben idomíthatók, mint a kutyák. A kutatók behatóan tanulmányozzák a delfinek nyelvét. Igen! A delfinek ugyanis nagyon „beszédesek“. Csipogó, fütyülő, vinnyogó, cirpelő hangokkal jeleznek egymásnak. Ha meg tudnánk fejteni a delfinek nyelvét, sok mindenre fény derülne. Nagy kérdés, hogy hogyan kerültek a delfinek a vízbe. A delfin ugyanis nem hal. Emlősállat, mint a kutya vagy a majom. Tüdővel lélegzik, kicsinyeit szoptatja. Ősei évmilliókkal ezelőtt a szárazföldön éltek. Aztán egy másik titkára is kíváncsiak vagyunk: hogy hogyan tud olyan gyorsan úszni. A delfin negyven, sőt hatvan kilométert is meg tud tenni egy óra alatt. És közben egy csöppet sem fárad el. Mesélhetne a delfin a tenger mélyéről is. Az ember ugyanis alig lát ott valamit, hiszen vaksötét van. De a delfint nem zavarja a sötétség. Van egy különleges műszere, a visszhanglokátor. Füttyent, egyet, és a visszhangból meg tudja állapítani, van-e előtte víz alatti szid, zátony, felismeri, milyen halak úsznak körülötte, és észreveszi, ha valami érdekes tárgy hever a tengerfenéken. Sz. N. A SPORTÁGTOTÓ nyertesei A Gyermekvilág tippversenyének telitalálatos szelvénye a következő: 12 1 2 1X1X111121 A SPORTÁGTOTÓRA 11 telitalálatos megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Borbély László, Guta, Szabó Roland, Vága; Korpás Adrienn, Zólyom; Hegyi János, Jóka; Mics István, Ipolynyék. Gondolkodom, tehát,.. A LEGRÖVIDEBB ÚT A két kerékpáros a legrövidebb utat keresi, hogy minél hamarabb célba érjen. Melyik utat kell választaniuk? SZÁMHALMAZ Az ábrán egytől ötvenig szerepelnek a számok. Van néhány szám, amely azonban többször is megtalálható a halmazban. Melyek ezek a számok, és hányszor fordulnak elő? MEGFEJTÉS Az október 18-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es számú ábra; 27 háromszög. Nyertesek: Bartek Krisztián, Pózba: Halász Zsuzsanna, Csallóközaranyos; Gaál László, Dunaszerdahely; Ferenczi Tibor, Ipolyság; Boráros Attila, Komárom.
