Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
itísúrnap *• r * Csánóné Béres Gizella: Még a klubtevékenység kezdetén tartunk, de lassan megszoknak bennünket... (Gunits László felvétele) Léván klubot nyitottak a munkanélküliek számára Öt hónap után munkát kapott, most segít a rászorulókon 0 Példaadók az angolok 0 A klubtagság előnyökkel jár 0 Beszélgetések a pszichológussal 0 A munkakeresés alapfogásai 0 Verseny a munkahelyekért 0 A munkaadó az első benyomás alapján dönt Léván - Szlovákiában elsőként - olyasmibe kezdtek, amiben eddig nincs saját tapasztalatunk. A járási munkaügyi hivatal mellett megnyitották a Munkaklubot. Jelenleg csak egy nagyobb helyiségben foglalkozhatnak a munkanélküliekkel, a munkakeresőkkel. A jövőben, ha a költségvetési keretük egyszer megengedi, az angliai „Dzsob“-klubok színvonalát szeretnék elérni. KELL A MUNKA AZ EMBERNEK... A klubvezető Csánóné Béres Gizella. Korát nem titkolja, harminckét éves az apró termetű fiatalasszony, hosszú szőke haja a vállára omlik. Magatartásával, beszédével bizalmat ébreszt az emberekben. „Klienseivel" nagy fájdalmukban együtt érez, mert maga is átélte a munka- nélküliségre Ítélt ember lelkitusáját. Tíz esztendeig a járási népművelési központban dolgozott. Január elsejével huszonkét alkalmazottnak felmondtak, köztük Csánóné népművelőnek is.- Tíz évig építgettem a magam kis világát, s egyszerre: puff! Felismertem: azt, amit eddig csináltam, egyhamar biztosan nem folytathatom. A saját bőrömön tapasztaltam, milyen sokkon megy keresztül az ember, mint kezdi ki - a jó családi háttér mellett is - a munkanélküliség az idegrendszert. S átéltem a fordulatot is, amikor öt hónapi otthoni nyavalygás után - mint csökkentett munkaképességű - újra munkához jutottam. Bár csak négy órát dolgozom naponta, megvan a napi ritmus, s ez jó hatással van az egészségi állapotomra is. Kell a munka az embernek... Nem újkeletű a felismerés, s új beosztásában is ezt tartja a legfontosabbnak: munkához juttatni az embereket és enyhíteni a munkanélküliek lelki vívódásait. Mint népművelő, versenyszervező, emberekkel foglalkozott, és most, amikor újra emberekkel kell foglalkoznia, igen jó hasznát veszi annak, hogy az iskolában pszichológiát is tanult. A reá bízott Munkaklubban elsősorban a különleges bánásmódot igénylő munkanélküliekkel foglalkoznak, pszichológus és jogász bevonásával igyekszenek nekik segítséget nyújtani. ANGLIÁBAN ÍGY CSINÁLJÁK Az angliai munkaközvetítők mellett úgynevezett „dzsob" (angolul: job) klubok működnek, ahová szintén munkanélküliek járnak, s ott útba igazítják a jobb munkafeltételeket kereső embereket. Csánóné ehhez a következő magyarázatot fűzi:- A „kliens“ bemegy a klubba, a számítógépen lehívják az adatokat, a munkakereső megkapja a szabad munkahelyek jegyzékét, s hogy ne kelljen ide-oda futkároz- nia, a klub telefonján - díjmentesen - sorra felhívhatja az alkalmazást kínáló munkaadókat. A klubhelyiségekben - ahol ingyen teát és kávét is kapnak - szakkönyvtár, írógép, fénymásoló áll a betérők rendelkezésére, beszélgethetnek, tanácskozhatnak egymással. Tanfolyamokat is rendeznek számukra, hogy megtanítsák őket az alapvető tudnivalókra, pl. hogyan szövegezzék meg a választ a munkaadók hirdetéseire. Szakemberek tesztelik őket, hiszen kiderülhetnek rejtett adottságaik is, megtudhatják, hogy a megszokott munkakörükön kívül még milyen területen érvényesülhetnek. Csopörtterápián is részt vesznek, itt jobban megismerhetik egymást, nemegyszer előfordul, hogy néhá- nyan társulnak és céget alapítanak.- Nálunk ilyesmi még nem fordult elő - teszi hozzá Csánóné Béres Gizella itt el nem árulná egyik a másikának, milyen vállalkozásba szeretne kezdeni, mert a másik esetleg elhappolná a lehetőséget. Pszichológusunk főleg egyenként foglalkozik a meghívott vagy a klubunkat önként felkereső munkanélküliekkel, mert sokan szégyellik, hogy munka nélkül maradtak, még négyszemközt is nehezen nyílnak meg. EZ MÉG CSAK A KEZDET A járási munkaügyi hivatal mellett működő klubban - mint hirdetik - a keresztúthoz ért emberek új megoldást találhatnák életproblémáikra, szabad idejük aktívabb kihasználására, felkínálják az ésszerű felkészülést további érvényesülésükhöz. A munkaügyi hivatalban mindig sorban állnak az emberek, s amikor a hosszú várakozás után rájuk kerül a sor, csak a legszükségesebbet mondhatják ott el nekik. Ezért úgy határoztak, hogy a Munkaklubban is kaphatnak tanácsot, és rendszeresen információkat a munkaerőpiacról. A jogásztól és a pszichológustól pedig szaktanácsot kérhetnek. A klubtagok számára igazolványt is kiállítanak, ezzel ingyen vagy kedvezményes áron kulturális rendezvényeken vehetnek részt, járhatnak moziba. A klubtagság regisztrálásakor kérdőívet töltenek ki. Itt több kérdésre kell felelniük, mint a munkaügyi hivatalban, mert az illető rejtett képességeit is fel akarják tárni. Kíváncsiak arra, vajon az anyanyelvén kívül még milyen nyelven beszél, az eddigi foglalkozásán kívül még mihez ért, van-e vezetői jogosítványa, mi a hobbija, érdeklődési köre, milyen munkakör érdekelné.- Még a klubtevékenység kezdetén tartunk, de lassan megszoknak bennünket - mondja Csánóné. - Nálunk nem kell sorban állni, azonnal megkapják az információkat, megbeszélhetjük az együttműködést. A klubban több időnk van az egyéni meghallgatásra. Pszichológusnőnk, dr. Tabaceková szerda délutánonként rendel nálunk. Ó tanúsíthatja a legjobban, milyen nagy szükségük van a lelki segítségre azoknak, akik húsz-harminc év után kerültek az utcára, nehogy depresz- szióba essenek, mert akkor már csak a pszichiáter segíthetne rajtuk. A pszichológus a tesztek alapján a fiatalabbaknál is meg tudja állapítani, ki milyen területen kereshetne még munkahelyet. Volt néhány olyan esetünk is, hogy már nyomott hangulatban, reszketve ültek le a székre. Azt tanácsoltam, beszélgessenek el a pszichológussal. Megsértődve pattantak fel: Nem vágok bolond! De ha már szorít a cipő, a segélyezés utolsó hónapjaiban maguktól is felkeresnek bennünket, A pszichológusnő elé úgy ülnek le, mintha a vádlottak padján foglalnának helyet, de amikor a doktornő lelkileg felrázza őket, felszabadultan távoznak, s bekopognak hozzánk a következő héten is. Feladatunk, ha munkát nem is tudunk adni, de reményt, lelket öntünk beléjük. Ha ők is mindent megpróbálnak, mi is megteszünk mindent, ami csak lehetséges, érdeklődünk, telefonálgatunk, címeket adunk. A munkaügyi hivatalban havonta kell jelentkezniük, hozzánk sűrűbben is betérnek vagy betelefonálnak, hogy a hetente pontosított szabadhely-lista alapján sorban állás nélkül tájékoztatást kaphassanak az újabb lehetőségekről. A MUNKAKERESÉS ..ALAPFOGÁSAI"- Sajnos ezt kell mondanom: valóban olyan helyzet alakul ki napjainkban, hogy azt csak emberpiacnak nevezhetem - állapítja meg Csánóné. - Egyes magánvállalkozók igényeiket bejelentve még hozzáteszik „speciális“ követeléseiket is: a munkavállaló legyen negyven alatti, jó megjelenésű, független, tudjon kommunikálni. Vagy: ne igyon, legyen sportos testalkatú. Azt kívánják, mi válogassunk, pedig magukhoz hívhatnának egyszerre több embert is, hogy felmérhessék, ki mire alkalmas. Csánóné a munka nélkül maradt iskolavégzettekre is kitér. A lévai járásban közel ezer iskolát végzett vár elhelyezkedésre. Még a tavalyiak közül is többen „várakoznak“, az év végén lejár a segélyük. Mihez kezdjenek? A 19 évesek úgy oldják meg a problémáikat, hogy elmennek katonának, s utána majd csak lesz valahogy. A többiek számára, akik nem húzhatják magukra a mundért, azt eszelték ki, megtanítják őket a munkakeresés „alapfogásaira", hivatalos nyelven: „szociális ügyesség (gyakorlottság)“ címen tanfolyamot indítanak. S nemcsak azért, hogy a tesztekkel megállapítsák, milyen munkaterületre lehetne a fiatalokat irányítani. A 18—19 évesek között félszegek is akadnak, nem tanulták meg az önállóságot, nem dolgoztak még, tapasztalatlanok. Sokan szüleiket küldözgetik, hogy érdeklődjenek munka után.- Meg kell tanítani őket az emberi kapcsolatok megteremtésére, a viselkedésre is, mert csak így tudják eladni munkaerejüket - hangsúlyozza Csánóné. - Hanyag öltözetben, illetlen viselkedéssel elriasztják a munkaadót. Megmagyarázzuk, mennyire fontos a megjelenés, sőt a hajviselet is, mert a munkaadó az első benyomás alapján dönt. Közösen tisztázzuk, ha boldogulni akarnak az életben, vállalniuk kell a konkurenciaharcot, hogy helyt tudjanak állni a versenyben. Mert valóban nagy verseny folyik a munkakeresők között: egy munkahelyen tizenöten- húszan is jelentkeznek, és csak ket- tőt-hármat vesznek fel közülük. xxx Csánóné Béres Gizella, aki szintén átélte a munkanélküliséget, új hivatásában lelkesen, odaadóan végzLa munkáját.- Ha valakinek segíteni tudok, örömélmény - mondja. - Ha tíz ember közül egynek-kettőnek segíthetünk, nem dolgoztunk hiába... Hasznos munkát végez a Munkaklub. A kezdeményezéssel fellépő járási munkaügyi hivatal dicséretet érdemel érte. S még több segítséget nyújthatnának a munkakeresőknek, ha a példaadó angol „Job Club“ (Dzsob-klub) mintájára több klubhelyiséget is berendezhetnének. Akkor a „Job Club“ jobb klub is lenne. Petrőci Bálint B artusékhoz Szécsényfelfaluba egy hete beköltözött a félelem. Retteg a 9 és 10 éves két kisfiú, az anyjuk, az apjuk. Az apjuk fél leginkább, őt követte faluról falura a házukig egy ufó. Németországból tartott hazafelé egy Mercedes kamionnal, mellette a salgótarjáni Magyar István. Egyszer csak valami különöset látott Bartus Zoltán.- Nézz már ki balra, mi van ott? - kérdezte szorongva társától.- Jé, egy gömbvillám! - csodálkozott az rá a fényes látványra, aztán elcsuklott a hangja. - Ez jön utánunk! De ki látott már olyan gömbvillámot, amelyik hatvannal cammog, ha annyival halad a kamion, és százhússzal nyargal vele egy ritmusban, ha a gázra lép a pilóta. Karancsságon már annyira nyugtalanította őket a telihold nagyságú, hangtalanul suhanó, fénylő jelenség, hogy kiugrottak a kocsiból, és becsöngettek több házba, jöjjenek már, nézzék, ők is látják-e. A felriasztott emberek is látták. És Endre- falva központjában egy Pécsre indult, éppen pihenőt tartó turistabusz valamennyi utasa is látta. Szécsényfelfaluban aztán a két kamionos otthagyta egy téren a járművét - hátha csak az vonzza az égi kísérőt -, és rohantak haza Bartusékhoz.- Nem tudtam én még gondolkodni sem a félelemtől - meséli Bartus Zoltán. - Bizonyára az lehetett bennem, hogy meg kell tévesztenem azt az izét, nem megyek az ajtóhoz. Az ablakon zörögtem, ott másztunk be a kollégámmal.- Csak hebegett szegény - folytatja a feleség -, és mutogatott kifelé. - Hát a diófa fölött ott lebeg egy hosszúkás, igen erős fényű valami, ami időnként változtatja az alakját, egyszer laposabb, máskor olyan szivarfr rmájú, és ahogy mozdul, leválik róla egy fénycsóva, mintha egy fényfarokkal csapkodna időnként. Felöltöztettük gyorsan a gyerekeket, mit lehetett tudni... A nagyobbik, Zolika meséli:- Először meg voltam ijedve, mert az apu nagyon félt, de aztán azt mondtam az ufónak az ablakon keresztül, hogy gyere be, ha mersz, szétverem a képedet!- No és milyen képe volt? - kérdem.- Hát... olyan rókaféle. Hegyes a füle meg ferde a szeme. És zöld! Meg világított!- Ejnye, kisfiam - feddi meg a mama. - Csak azt mondd, amit láttál. Zolika a nagy fényességet a helyreigazítás után is fenntartja, aztán nyargal vissza az iskolába, ahol hetekig még ő lesz a sztár. Ki tudja, mivé növesztődik az éjszakai élmény a gyermeki fantázia végtelenségében. A valóság történései között azonban akad még egy furcsaság. Bartusék borjúnyi bernáthegyije, miközben a környék kutyái tombolva „fogtak“, meg sem nyíkkant az óljában, nem lehetett még reggel sem kicsalogatni. Az ufójárta falvak vegyesen reagálnak a szenzációra.- Konyakgőzös rémálom, én mondom. Ufó? Ugyan már! Nem hiszek én semmi földönkívüliben - mondja Endrefalva vegyesboltjának vezetője, Moritz Mária. Eladótársa viszont váltig állítja, hogy igenis, az ufó nem kitaláció, Amerikában fel is boncoltak egy kis űrlényt, a tv is mutatta meg újság is írt róla.- Maga látta, olvasta? - kérdem.- Nem, de beszéltem olyannal, aki látta meg olvasta is. Bartus Zoltánnak elég volt ennyi. Mégsem készít a keze ügyébe kísbaltát, furkóst vagy gázsprayt, úgyis tehetetlen lenne velük szemben. Bár azt elismeri, ha rossz szándékkal közeledtek volna a különös látogatók, lett volna alkalmuk bántani őket. A kocsi azóta készenlétben áll a kapu előtt - nem állítják be a garázsba. Ha kilépnek az ajtón, először az égre néznek, ott vannak-e... Mert abban biztosak, hogy még jelentkezni fognak.- Én Istenben mindig hittem, bár soha nem láttam. Az ufókban nem hittem, és most találkoztam eggyel - mondja Bartus Zoltán. - Mi már soha többé úgy nem élünk majd, mint eddig. Már csak azért sem, mert például Japánból soha senki nem akart eddig Bartus Zoltánnal beszélni. Most meg keresik, telefonálnak utána. Szerencsére a postáskisasszony csupán magyarul beszél, így egyelőre csak a honi sajtó zaklatja a szé- csényfelfalui ufólátót. (Népszabadság) Bartus Zoltán találkozása az ufóvá 1991.X. 25.
