Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
r bb mint 130 képviselői nyilatkozatot olvastam el az utóbbi két nap alatt, valamennyi a köztársasági elnök múlt kedden előterjesztett népszavazási indítványával foglalkozik. Statisztikát is lehetne készíteni az állásfoglalásokról, de én úgy vélem, minden, számokkal alátámasztott kimutatásnál pontosabban kifejezi az országban kialakult helyzetet, ha azt mondom: az új politikai rendszer elméletben sikerült, a politikusok azonban a gyakorlatban csődöt mondtak. A szlovákiai politikai reprezentáció pedig kétszeresen csődöt mondott. A tavaly júniusi választásokon a minden hatalom forrásának deklarált nép azzal bízta meg a parlamenteket, hogy dolgozzák ki és fogadják el az alkotmányt. Ehelyett - főképp a szlovákiai politikusok - azt próbálják most a választópolgárokkal elhitetni, hogy Csehszlovákia nem életképes, hogy a két köztársaság együttélésére nincs mód. Mindazonáltal Szlovákiában mindössze egyetlen parlamenti párt van, a Szlovák Nemzeti Párt, amely nyíltan kimondja, hogy önálló szlovák államot akar. Magatartása bizonyos szempontból még tisztességesebbnek is tekinthető, mint a Me- ciar-mozgalomé, vagy a szlovák kereszténydemokratáké. Ez azonban primitívségből eredő tisztességesség. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom rafináltabban közelíti meg a kérdést. Vezetői tisztában vannak vele, hogy a választópolgárok előtt változatlanul nemes csengése van e két szónak: Csehszlovák Köztársaság. Valamiképpen tehát összhangot kell teremteniük két dolog között. Az egyik dolog az, hogy a közvélemény-kutatási eredmények sorra azt bizonyítják, Szlovákia lakosságának legalább 70-75 százaléka óhajtja Csehszlovákia egységének megtartását. A másik: politikusok megkérdőjelezhetetlen tényként állítják, hogy Szlovákia önálló államot óhajt. Ezt az ellentmondást valahogyan át akarják hidalni, hiszen az egyszerű emberek számára is nyilvánvaló, hogy Csehszlovákia fennmaradása és ugyanakkor az önálló szlovák állam léte: fából vaskarika. Me- ciarék konföderációkoncepciójának kidolgozói azt próbálják elhitetni a lakossággal, hogy akkor is egységes lesz ez az állam, ha Szlovákiának önálló külügye, önálló hadserege, pénzügyi rendszere, különbejáratú adópolitikája lesz. Maguk a mozgalom vezetői is tisztában vannak e koncepció tarthatatlanságával. Ezért az a sok ködösítés, ebből ered a mindennapi ügyeskedő taktizálgatás. A Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom viszont azt hirdeti, hogy igen, fenn kell tartani a föderációt, de csak 8—10 esztendeig, addig, amíg tagjává válunk az Európai Közösségeknek. Nem tudják magukat beleélni a partner helyzetébe, gondolkodásmódjába. De azért némely csehországi politikusok is megérik a pénzüket. Nyíltan nem mondják ki, a valóságban azonban nem tudnak szakítani az unitáris állam koncepciójával. Még mindig nem döbbentek rá arra, hogy az első köztársaság gyengesége nagyrészt éppen az unitarizmusból, a csehszlovakizmus koncepciójából következett. Van azonban egy nagy különbség Szlovákia és Csehország között, pontosabban a cseh és a szlovák politikusok között. Az ún. történelmi országrészekben tapasztalható ortodox csehszlováké ta szemlélet peremjelenség, míg a Morva folyótól keletre a politikusok döntő többsége kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb mértékben a nacionalizmus bűvkörébe került, és butítja a népet éjjel-nappal. A nép pedig derekasan ellenáll a csábításnak. Vajon miért ellenzik oly kitartóan a szlovákiai politikusok a népszavazás kiírását? Miért tekintik megoldhatatlan problémának a népszavazás alapkérdésének a megfogalmazását? Azért, mert tisztában vannak vele, hogy „több dobásuk“ nem lesz. Annál nagyobb esélyei vannak a nacionalizmusnak, minél nagyobb káosz uralkodik a nemzetgazdaságban, minél nagyobb az emberek létbizonytalansága. A romániai, a jugoszláviai és a szovjetunióbeli példák mind ezt bií •'yítják. Ahogy sikerül megteremteniük a polgári társadalmat, ezzel párhuzamosan csökkennek a kérdések nemzeti alapon való megoldásának esélyei. Óriási káoszt hagyott maga után a bolse- vizmus, így van lehetőség a zavarosban halászásra. Jellemző, hogy hatalmuk elvesztése után a szlovákiai kommunisták is egyből lelkes hazafikká váltak. A népszavazást legkésőbb 1992. január 10-éig lehet megtartani. így rendelkezik a referendumról szóló alkotmány- törvény. Lehet, hogy a szlovákiai nacionalistáknak sikerül megakadályozniuk a népszavazás megtartását. Sőt, az sincs kizárva, hogy obstrukcióikkal még az alkotmányozást is megakadályozzák ebben a parlamenti ciklusban. A választások napja azonban mindenképpen elérkezik, és a pártoknak választási programjaikban színt kell vallaniuk. Meggyőződésem, hogy a politikusok által kemény nemzetinek tartott Szlovákiában sem győzhet az a politikai erő, amely az önálló szlovák állam létrehozását tűzi zászlajára. A nép bölcsebbnek bizonyul a vezéreknél. Tóth Mihály MAJD ŐFELSÉGE, A NÉP