Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-20 / 38. szám
iiasúrnap * H. IX. 20. A következő hét végére két jeles nap is esik: szeptember 28-ika, Vencel és szeptember 29-ike, Mihály napja. A parasztregula szerint ahányszor Vencel napja előtt fagy, annyiszor fagy majd május 1-je (Jakab) után is. Mihály napjához több hiedelem is fűződik. Ilyenkor „szakad meg a fű gyökere“ (nem nő tovább), ezen a napon pihennek el a méhek. Ha pedig Mihálykor zeng az ég, akkor szép ősz, de kemény tél lesz. Szeptember 23-ika és 29-ike között a Kárpát-medencében hosszú távon a napi középhőmérsékletek a következők: az átlagos 15,9, a legmelegebb 21,6, a minimum 9,7 Celsius-fok. Itt van az ideje, hogy hozzálássunk a gyümölcsfa-telepítési előkészületekhez. Jól fontoljuk meg, hogy hova kerüljenek a facsemeték. A rossz helykiválasztás következtében ui. vagy túl sűrű lesz a telepítés vagy hasznos teret hagyunk kihasználatlanul. Az ültetőgödrök nagyságáról a múlt héten írtunk. Most a facsemeték tápanyagigényével kapcsolatban adunk tanácsot. A kiültetés előtt néhány héttel tegyünk a gödörbe 15-20 kg érett istállótrágyát vagy komposztot, 6-8 kg tőzeggel elkevert fekáltrágyát vagy tőzegeit sertéstrágyát. A műtrágyák közül 3 kg foszfát- és ugyanannyi kálitartalmú műtrágyát juttathatunk ki. A gyümölcscserjék kisebb mennyiségekkel is beérik: istállótrágyából 5-6, fekáltrágyából 3-4, a foszfát- és kálitartalmú műtrágyákból 0,5-0,5 kilogrammot'tegyünk egy-egy ültetőgödörbe. Nagyon hasznos, ha a gyümölcsöst két-három évente mélyen felássuk, s közben négyzetméterenként 5-10 szervestrágyát vagy komposztot dolgozunk be a talajba. Az ősszel érő alma- és körtefákat érdemes még a kaliforniai pajzstetű ellen permetezni. Továbbra se mulasszuk el összegereblyézni és megsemmisíteni a lehullott lombot, mely a gyümölcsösben maradva a fertőzések melegágya lehet. Válogassuk ki a tárolásra szánt csemegeszőlőt - erre az egészséges, laza fürtök alkalmasak. A fertőzött, sérült bogyókat csípjük ki. A fürtöket felkötözve 5-6 C-fokos hőmérsékleten tároljuk. A tapasztalt borosgazdák tudják, s a szakirodalom sem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy sokkal jobb minőségű (tisztább, finomabb illatú és zamatosabb) lesz a borunk, ha a kisajtolt mustot hordóban ülepítjük. A különféle szennyezőanyagoktól - héjtól, törkölyrésztől, szennyeződéstől - megtisztított bor nem melegszik túl, egyenletesen, lassabban erjed. Alkohol-, illat- és zamatanyagaiból kevesebb vész el. Az ülepített és megtisztított must 12-24 óra elteltével kerüljön az erjesztőhordóba. A túl hűvös pincében csak nehezen indul meg az erjedés, hogy ez zavartalan legyen, használjunk fajélesztőt. Szeptember végén már akár talajmenti fagyok is jelentkezhetnek, ezért éjszakára zárjuk be a fóliasátrakat. Reggel és a nap folyamán természetesen szellőztessünk. A felmelegedés mellett erre azért is szükség van, mivel a fóliasátorban felgyülemlő meleg, párás levegő a botritisz és a fitoftóra fejlődésének rendkívül kedvez. A zöldségeskertben eljött az őszi mélyszántás ideje. Száraz időben öntözést igényel még a karalábé, a karfiol, a karósbab. Mindhárom zöldségfélét 4-8 mm-nyi frissítő öntözésben részesítsük. Ha a hónap elején sárgarépát vetettünk, akkor azt most egyeljük ki, s 10-15 mm- nyi vizet juttassunk ki ágyásaira. Itt van az ideje az áttelelésre szánt karfiolpalánták tűzdelésének. Ez 6-8 cm sortávolságra vagy 6x6, 8x8 cm-es tápkockákba történjen. Most vessük el - 20 cm-es sortávolságba - a tavaszra szánt petrezselymet.-rERDŐ-MEZŐ GYÜMÖLCSEI Apró csonthéjasok (II.) Csepleszmeggy nagyobb területen nem található az országban; inkább a Dunántúlon, de szórványosan az Alföldön is díszük. A Kisalföldön és a Duna-völgyben a leggyakoribb. Síksági-kollin, eurázsiai faj, Dél-Szibériától Németországig honos. Hasonló talajigénye van, mint a sajmeggynek. Pusztai cserjések, karsztbokorerdők, száraz tölgyesek jellegzetes faja. Fahozadéka nem jelentős, így erdészeti értelemben csak a cserjeszint gazdagításában van szerepe. A zelnicemeggy (Padus avium) északi hegyeinkben, a Dunántúlon, a Duna, a Körös és a Rába mentén igen szép állományokban található. A Nyírségben csak kivadulva fordul elő. Eurázsiai faj, a síkságtól a pre- alpin tájig él. Ligeterdökben, magaskórós ártéri gyomtársulásokban, ritkán gyertyános tölgyesekben terem. Ültetett vadgesztenyésekben is szépen díszük. A parkokban szívesen telepítik, könnyen elvadul, egybefüggő állományt mégis ritkán képez. A kései meggy (Padus serotina) újvilági eredetű, atlantikus faj, telepített erdeinkben terjeszkedik. Fásításra is alkalmas, néha elvadul. A vadcseresznye, a kivadult meggy, a zelnice- és a cseplesz- meggy gyümölcsét frissfogyasztásra, aszalás céljából, vagy a savanyú gyümölcsöket savanyításra, szomjúságoltónak gyűjtötték. A túlérett gyümölcsöt az erdőkben hagyták a vadaknak, illetve surják nevelésére, esetleg összeszedve az édesebbeket cefrének használták. Különösen a vadcseresznye és egyes csepleszmeggy típusok voltak alkalmasak párlatnak. A sajmeggy magas kumarintartalma miatt ízesítő és illatosító aromát szolgáltat, a likőr- ipar a mai napig használja. A kései meggy hasznát általában - tévesen - vitatják, szörpnek ui. nagyon jó. Kertészeti jelentősége a vadcseresznyének, a meggynek, a sajmeggynek, valamint - mint nemesített alapanyagnak - a cseplesz- meggynek van. Általában teljes érettség előtt gyújtott, kinyert magja adja a legnagyobb biológiai értékű szaporítóanyagot: az erjedésnek indult cefréből származó mag rosz- szabbul csírázik. Az apró csonthéjas gyümölcsüek- nek értékes fája van. Ilyen például a vadcseresznye, a sajmeggy, s a faragásoknál a kései meggy és a csepleszmeggy. A népi faiparban, a díszítésekben gyakran szerepelnek a cseresznyefélék, a sajmeggy tömött ,,belú“, alanynak alkalmatlan egyedei kiválóak pipa és sétabot készítésére. A sajmeggyhajtások illatosításra, illetve piperecikkek gyártására is megfelelőek. A cseresznye és a meggy vastag ágairól és törzséről hántott kéreg vízben áztatva köny- nyen alakítható anyagot ad, amelyből szedötarisznyát csináltak Erdélyben, az Őrségben, a Bakonyban és Zalában. Kertészet és Szőlészet Alusznak a méhek? A kaptárban pihenő munkásméh jól ismert látvány a méhészeknek, de az már meglepő kijelentés, hogy a méhek is megtapasztalják a gerinces állatokra jellemző alvási állapotot. Végül is, ha éjjel felnyitunk egy kaptárt, számos tevékenységet figyelhetünk meg. Az üvegfalú kaptá- rakban a méhek megzavarása nélkül is megtehetjük ezt. Alapos vizsgálatok során azonban arra derítettek fényt, hogy a tevékenység legtöbbször a fészekre koncentrálódik, ahol a méhanya petéket rak le; a lépek szélén, a kaptárfalakon, a periférián található méhek azonban nyugalomban vannak és pihennek. Martin Lindauer 1952-ben két nap, két éjszaka figyelt meg egy kijelölt mun- kásméhet és azt találta, hogy az éjszaka 87 százalékát nyugalomban töltötte és egy gyenge hordási periódus alatt a nap 48 százalékát is. Az alvásszerú állapot első igazi jele az volt, amikor vízszintes felületeken pihenő egyedeket láttak. Kaiser (1988) azt a megfigyelést tette, hogy ezen méhek némelyike annyira „elernyedt“, hogy testük áfából készült felülethez ért. Nyilvánvaló, hogy a lábakban lévő izomtónus nagymértékben lecsökkent. Azt is megfigyelték, hogy az ilyen pihenő méhek csápja mozdulatlanul lelógott, továbbá a testhőmérsékletük is lecsökkent. Ezek a méhek viszonylag érzéketlenek voltak az erős fényhatásokra, nyilvánvalóan aludtak. A gerinceseknél, köztük az embernél is, az alvási állapot objektív meghatározására viselkedési és fiziológiai jellemzőket, ún. alvási jeleket használnak. Ezek a méhek pihenési periódusára is alkalmazhatók. Mezelo Az ember agyhullámait tükröző elektroenkefalogrammok (EEG) módszere a méheknél természetesen nem alkalmazható. Ezért találták ki az EEF-nek megfelelő paraméterként a méheknél a csáp mozgását illetve pozícióját. Ez tehát a méhek nyugalmi periódusának vizsgálatához egy tárgyszerű és méréseken alapuló módszer. Az embereknél és más melegvérű állatoknál az alvás a mozgások csökkenésével jár együtt. Az alvás közbeni mozgások jól jelzik az alvás mélységét: a legmélyebb fázisban, közvetlenül az elalvás után észlelhető a legkevesebb mozgás. Éjszaka a méhek nagyon kevés mozgást végeznek a testükkel. Ebben a fázisban a csápjuk teljesen mozdulatlan. A csáp jellegzetes pozícióit az 1. ábra mutatja be. Ha a mély alvás kritériumának a kevés mozgást és a csáp pozícióját vesszük, akkcr a méhek az emberekkel ellentétben az éjszaka vége felé alszanak a legmélyebben. Az embereknél alvás közben megemelkedik az ingerküszöb, amely a mély alvásnál a legmagasabb. A méheknél az éjszaka vége felé a legmagasabb az ingerküszöb, vagyis a mély alvás idején. Szoros a korreláció az ingerküszöb nagysága és a csáp mozdulatlansága között is. Az embernél és a melegvérű állatoknál alváskor elernyednek az izmok, különösen a nyak izmai. A nyakizom elektromiogram (EMG) görbéje ébrenlétkor mutatja a legnagyobb amplitúdót és a mély alváskor a legkisebbet (2. ábra). Fény hatására reggel az izomaktivitás fokozatosan növekszik. Végül az embernél, az emlősöknél és a madaraknál megbízható alvási jel még a testhőmérséklet csökkenése. Ez a jelenség is megfigyelhető a méheknél. A leírt alvási jelek, kritériumok megléte alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a méhek éjjek alszanak. Ezt bizonyítják azok a megfigyelések is, melyek szerint a méhek szívverésének ritmusa is lecsökken az éjszaka folyamán. A kaptár minimális zajszintje hajnali fél kettő és fél öt között folyamatosan megfigyelhető. A méhcsalád oxígéhfogyasztása is hajnali négy órakor van a minimális szinten. A kérdés tehát csak any- nyi: vajon a méhek is olyan nehezen kelnek fel reggel, mint közülünk egyesek? American Bee Journal - Méhészújság Tipikus fej és csáp pozíciók a nappali, tevékeny időszakban (A és B) és alvási időszakban (C és D). Az alvás közben a csápok szimmetrikusan helyezkednek el és mutatják a lecsökkent izomtónust. 4 ■ii ..... 3-—.-------------------------------- 2---------------------------------------- 1 ■ 1 sec l mVoll | Elektromiogram (EMG) görbe a méhek nyaki izmának aktivitásáról. A 4-es görbét délután fél háromkor, a 3-ast fél kilenckor, a 2-eset éjfélkor és végül az 1-es görbét hajnali negyed kettőkor mérték. TERMÉSZETES ALMALÉ A készítéséhez jól megérett és magas savtartalmú (savanyú) almafajtákat is felhasználhatunk. Potyogott almából - amelyből a károsodott részt gondosan távolítsuk el, med tönkreteheti a levet - szintén készíthető. A megmosott, szétzúzott almákat azonnal préseljük ki, nehogy megbámuljanak. A kipréselt levet néhány órás ülepítés után üvegekbe töltjük és csirátlanítjuk. A sterilizálás ideje 25 perc. ALMASZÖRP A kipréselt, leülepedett almalevét kétféleképpen ízesíthetjük. Ha édesebb szörpöt kívánunk készíteni, akkor 1 liter léhez 1,5 kg cukrot és 25 gramm citromsavat adjunk. A kevésbé édes szörphöz minden liternyire csak 900 gramm cukrot tegyünk, citromsav pedig nem kell. Az így nyert szörpöt üvegekbe töltjük és 20 percig sterilizáljuk. TERMÉSZETES SZŐLŐLÉ Kedvező cukortartalma és savösszetétele lehetővé teszi, hogy mindennemű ízesítő anyag nélkül elkészítsük. Felhasználhatók az egyes hibridfajták is, mint pl. a kék Baco, a világos Othello és a Delewaare. A préselést megkönnyíthetjük, úgy, hogy a zománcozott edénybe helyezett szőlőt 10-30 percig 70 Celsius-fokra hevítjük. A kipréselt levet ülepedés után üvegekbe öntjük és a megszokott módon 25 percig csirátlanítjuk. SÁRGARÉPASZÖRP NARANCSÍZZEL A megtisztított, meghámozott sárgarépát kevés vízben megfőzzük; erre legjobb a kukta. Ha már megpuhult, akkor háztartási robottal finomra homogenizáljuk. Egy kilogrammnyi péphez 1,75 kg cukrot és 35 gramm citromsavat keverünk és az egészet összefőzzük. A narancsaromát - hidegen - hozzáadjuk, vagy pedig a töltést megelőzően öntjük az üvegbe. Egy liter szörphöz 30 milliliter aromát adjunk. Az üvegeket teletöltjük, lezárjuk és vízszintes helyzetben tároljuk, hogy a magas cukortartalom a dugót (az üveg zárját) is csíramentesen tartsa. Szabó Mária mérnök A diófa metszése Igaz, a diófák metszés nélkül is kialakítják koronájukat, de később fordulnak termőre, a vázágrendszer pedig nem felel meg a termesztési elképzeléseknek. Az alakító metszés nélküli koronák ráadásul besűrűsödnek. Ezért a diófákat is lehet - az ültetés után pedig kell is - metszeni. A dióvesszökön egymás alatt elhelyezkedő, három rügyből álló haj- tásrügy-csoport van. A felső, fejlett rügyből felfelé törő, erős növésű hajtás indul. A középső rügy szintén fejlett, s a belőle előtörő hajtás szöge kedvezőbb. Az alsó rügy fejletlen, ezt tartalékként hagyjuk meg. Ha az alakító metszés során hármas rügycsoportra metszünk, akkor a felső rügyet célszerű eltávolítani, s a középsőre metszeni. A szórt állású diókoronában 3—4 vázágat hagyjunk; ezeket elágaztatva - 4-6 év alatt - laza és jól megvilágított gömbkoronát nevelhetünk ki. Az alakító metszést a nyugalmi időszakban végezhetjük. A termőkorú diófákat - ha például a korona elsűrüsödött vagy egy ág megsérült, letört - csak szeptemberben szabad megmetszeni, mert ilyenkor viszonylag kisebb mértékű a sebek „könnyezése“. Más időpontban és főleg tavasszal (!) a diófákat nem szabad metszeni, mert ilyenkor olyan nagy a gyökérnyomásuk, hogy a fák a friss sebeken keresztül „elvéreznek“.-Míklósf «•
