Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
* * TÓTH ARPAD Még hull a nyári fények zafír, rubin, agát Esője, szinte zeng, de már borús e zengés, Selyembevont bokákkal borzong már a merengés S fájó cimpákkal szívja az elmúlás szagát. Már oly valószínűtlen, hogy édes volt a nyár, A déli óra úgy zeng, mint egy bús arany éjfél, Melyen elénk a Múlt, mint holt, szelíd személy kél, Mint reszkető kisértet, kit sírja visszavár. Óh, árva már a lélek, csak fájdalmait érzi, Mint sugaras álmából feleszmélő beteg, A szem szétnézni sem mer, a hervatag hegyek Rőt orma vérontások vad foltjait idézi. De barna közönyében, se derűje, se gyásza, Hallgat a völgy ölén a vasfényű ugar, És várja az ekét, mely gazdag és fukar Méhét felsebzi újra, zord dacra, ősi nászra. S óh, újra verejtékez az emberi Reménység, E nagy makacs paraszt, s merőn előre néz, Lenyomja bús ököllel a zökkenő, nehéz Vasat, míg nyögve enged a titkos, néma mélység. Óh, így talán jobb: ha seb sajgása bánt, Ne is kötözze halk Múlt, illatos patyolat, Jaj, áttörhet a vér a lágy kendő alatt - De áldott a kemény kéz, mely a jövőbe szánt. Óh, így talán a jobb: mindig uj, szent vetések Zöld sarjadását várni a vak ugar alól, Míg majd igaz Tavasz pacsirtahangja szól, S hallgatják arcra rogyva mind-mind a szenvedések. Óh, így talán a jobb: győz a szivek reménye, S a sátán katonája, a rettentő Jelen, örökre összeomlik egy drága reggelen , S mellén kialszik véres érmei komor fénye. ■■¡■■■■■i «-'Jr'-f. 7'J. ■*%¿i* ■ Vfi'-»-'.v.' SíírlAjfef í Méry Gábor felvétele Közvélemény-kutatásunk résztvevőinek nyereményei (A nyertesek nevét a 2. oldalon közöljük.) GYÓGYSZER NÉLKÜL Péterfi Szonya riportja a 3. oldalon Szemelvény a világsajtóból a 4. oldalon A BÖRZSÖNY LÁBÁNÁL Csáky Károly cikke az 5. oldalon
