Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
Gyökeres György felvétele A kény ér a jövő, a kenyér az élet. Ott találjuk nap nap után asztalunkon, kezünkbe vesz- szűk, szelünk belőle egy karajt, jóízűen fogyasztjuk. Milyen megnyugtató, ha nem hiányzik a mindennapi kenyér, a barna vagy fehér cipó. Voltak azonban olyan idők, amikor nem volt elég kenyér, ezen a tájon is éheztek az emberek. Ezt legtöbbször a nagy sorscsapások: szárazság, árvizek, sáskajárások, stb. okozták. Ezért becsülték valaha jobban a mindennapi kenyeret, szentség volt, belefoglalták az imádságba: Mindénnapi kenyerünket add meg nékünk ma! Már a cseperedő gyermek első szavai közt ott él ez a szó. Kenyeret kér, ha éhes, kenyérért nyújtja kezét. Akinek asztalára kerül a mindennapi kenyér, az már nem lehet boldogtalan. Hiszen széles e világon ma is milliók éheznek. A kenyér évezredek óta legfontosabb táplálékunk. Az emberi történelem része, az ember sorsa és öröksége. Az őskorban vadon termett a gabona, nagy szerencséje volt az embernek, amikor rátalált, s kipergetvén a kalász szemeit, fogyasztani kezdte. Később kövek között törte, majd őrölte a szemeket, s vízben föleresztve főzte és eszegette. Utóbb forró köveken sütötték a kovásztalan tésztát. Évezredek peregtek le, amíg az ember rájött a kovász készítésére, s megsütötte első kelesztett kenyerét. A mai fogalmaink szerinti kenyeret az egyiptomiak sütötték először. Tőlük vették át a görögök, akik Dionüszoszt tették meg a kenyér istenének, ünnepet ültek a kenyér tiszteletére, s hatalmas kenyereket hordtak körül Athén utcáin. A rómaiak időszámításunk előtt, 170 körül tanulták meg a kenyér sütését, de Augustus korában már 300 sütőkemence ontotta a kenyeret Rómában. A rómaiaktól a gallok vették át a kenyérsütés tudományát, ők használtak a kelesztéshez először élesztőt. Később megismerkedett a kenyérsütéssel egész Európa, s amikor a dagasztógépet föltalálták, könnyebb lett a kenyérda- gasztás, kenyérkészítés nehéz munkája. Létrehozták a pékségeket, kenyérgyárakat. Ma már elképzelhetetlen lenne a városi lakosság ellátása kenyérgyárak nélkül, hiszen naponta millió és millió kenyeret kell sütni. A kenyérsütésnek minden fázisát gépesítették. Most, amikor learatták a kenyérnek valót, megőrlik a friss gabonát, sütik az illatos kenyeret, péksüteményt, gondoljunk arra, ma sem könnyű a kenyeret előteremteni. Dénes György MESTERSÉGEM CÍMERE ELTÉVEDJÜNK EURÓPÁBAN? BREZINÁNÉ TÖMÖRI ERZSÉBET KELLEMES EMBEREK Ozorai Katalin riportja Miklósi Péter interjúja TEXTILMŰVÉSZ VALLOMÁSA- SZÉP ÉLMÉNYEK a késmárki vásárról Miroslav Kusyval Tallósi Béla írása Kiss Éva londoni a 3. oldalon a 4. oldalon élménybeszámolója a 7. oldalon
