Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
fásámap Vá g' LVioss*° ' Amikor 1980-ban egy, akkoriban ugyancsak divatos, grandiózus gesztussal megszüntették, illetve a sellyei mamutiskolához csatolták a vághosszúfalu- si kisiskolát, az illetékesek aligha tudatosították, hogymit is tettek valójában. Néhány évvel később talán már igen, ez azonban, sajnos, még nem jelentette azt, hogy bevallották (beválthatták?) volna, ostobaságot csináltak, és igyekeztek volna megszüntetni azt a tudathasadásos állapotot, melyet az említett intézkedésükkel előidéztek: az amúgy is helyiséggondokkal küszködő sely- lyei alapiskola vezetői ugyanis nem örültek túlzottan a nem várt gyarapodásnak, és a problémáik egy részét úgy vélték megoldani, hogy három osztályt a volt kisiskola épületébe helyeztek ki. Ez, persze, mint megoldás annyit ért, mint az a bizonyos fából készült vaskarika, mivel így már nem csupán a hosz- szúfalusi gyerekek ingáztak naponta Sellyére, hanem a kihelyezett osztályokba járó sellyeiek is kénytelenek voltak naponta Vághosszúfaluba utazni — kerek tíz éven át. Egy évtized és - majd, elfelejtettem — egy fora- dalom kellett hozzá, hogy a dolgok, legalábbis az ingázó gyermekek és szüleik szemszögéből nézve, visszabillenjenek a rendes, az előbbiekhez képest akár normálisnak is nevezhető kerékvágásukba ... Meglepetések évadja — Tulajdonképpen meglepődtünk, amikor tavaly, ha jól emlékszem, valamikor az év elején megtudtuk, hogy néhány falubéli szülő megtette az első lépéseket a kisiskola visszaállítására - merengett vissza készségesen a kezdeteket firtató kérdésemre a múltba Molnár Péter, a régi-új kisiskola igazgatója. - Körbejárták azokat a családokat, amelyekben kisiskolás korú gyermekek is voltak, illetve vannak, a szüleikkel aláíratták az iskola visszaállítását kérő-követelő kérvényt, majd elküldték a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályára. Kérésük teljesítését az illetékesek egyetlen feltételhez kötötték: legalább harminc gyereket kellett „toborozniuk“, ,.. .jól jönne a bérleti díj... ‘ hogy a két igényelt osztályt megnyithassák. Ezt, mondhatni, játszva teljesítette a falu, és így tavaly 33 kisgyerek kezdhette szülőfalujában az új tanévet. Molnár Péter és a felesége, Erzsébet (akkortájt még mindketten a sókszelőcei alapiskola pedagógusai), persze, akkor lepődtek meg csak igazán, amikor a falubelijeik felkérték őket: ha nincs különösebb akadálya, vállalják el a kisiskola majdani nebulóinak tanítását. Nem sokáig haboztak, úgy vélték, hogy húsz esztendei pedagógiai gyakorlat után bátran nekifoghatnak a dolognak - sőt, ideje is, hogy egy újabb, az erejükhöz, tapasztalataikhoz mért feladattal, kihívással nézzenek szembe.- Az iskola épületével eleinte elég sok munkánk volt - vette át a szót férjétől Molnár Erzsébet. — Az első tanévkezdés előtti hónapot, szinte csak az éjszakákat kivéve, Izsóf Zsuzsannával, a napközi vezetőnőjével együtt az iskolában töltöttük. Bevezettettük a központi fűtést, aztán takarítottunk, takarítottunk és takarítottunk. • A kezdetekhez szinte törvényszerűen kapcsolódó nehézségekre - szerencsére nem sok volt belőlük — nem pazarolta a szót a Molnár házaspár. Sokkal szívesebben beszéltek a sikereikről, a gyerekekkel átélt kellemes élményeikről. Egyikük ar„A kisiskola visszaállítása nagyon sokat jelent az egész falunak“ ról, hogyan szakított a „jól bevált“ tornaórai tradíciókkal, vette játékosra, azaz érdekfeszítőre a „figurát“, hagyta focizni és tanította meg úszni, korcsolyázni, valamint pingpongozni a tanítványait. A másikuk pedig arról, hogy milyen jól sikerült az első közösen megkezdett és befejezett tanévet záró budapesti iskolai kirándulás, nemkülönben a karácsonyi és az anyák napi kultúrházbeli rendezvények, melyeken a gyermekek voltak a főszereplők. Több falubeli jött el, mint bármi másra az utóbbi években - ezzel is jelezve, hogy a kisiskola visszaállításával jócskán megnövekedett a község össze-, illetve megtartó ereje is. A község mindenkori elöljárói segítőkészek Neubauer József, a helyi nemzeti bizottság akkori elnöke nagyon sokat segített a két pedagógusnak és a szülőknek. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az iskolának néhány új bútordarabja, modern segédeszköze, színes televíziója, videója és számítógépe is van. Mindezt ma már szinte lehetetlen lenne előteremteni. Segítőkészségben Izsóf Róbert mérnök, a falu jelenlegi polgármestere sem marad el az elődjétől. Tenni, persze, csak jóval kevesebbet tehet, hiszen az „Tulajdonképpen meglepődtünk...“ (Méry Gábor felvételei) oktatási intézmények irányítása időközben kikerült a községi hivatalokká átkeresztelt helyi nemzeti bizottságok hatásköréből. Gondja-baja, éppúgy, mint a többi szlovákiai polgármesternek, enélkül is akad bőven. Ennek ellenére, ha tud, segít: bármikor „kölcsönadja“, átküldi a községi hivatal aranykezű mindenesét, ha valami elromlik az iskolában vagy az óvodában. Szívessége nélkül, melyet tulajdonképpen az államnak tesz, hosszú hetekbe telne akár egy csöpögő vízcsap megjavítása is az említett intézményekben — hacsak az igazgató vagy az igazgatónő nem látna hozzá.- A kisiskola visszaállítása nagyon sokat jelent az egész falunak - mondta a polgármester.- Egyrészt óriási megkönnyebbülés a szülőknek, mert most már nem kell aggódniuk a Sely- lyére bejárni kényszerülő gyermekeik miatt, másrészt pedig a gyerekeknek is jó, hogy olyan pedagógusok oktatják-nevelik őket, akiket a tanítás után vagy akár hétvégén is felkereshetnek a problémáikkal. És végezetül, de nem utolsósorban, akiket minden vasárnap ott látnak a misén. Vághosszúfalu. 847 lakosa közül 748 római katolikus és csupán 25 vallástalan. Engem azonban így is meglepett, hogy az iskola 33 tanulója közül 32 látogatja rendszeresen a hittanórákat. Andódi András, a község lelkipásztora, aki 59 évi távoliét után tavaly februárban tért visz- sza a szülőfalujába, nem ezen lepődött meg. — Pozsonyi működésem idején öt-hatszáz gyerkőcöt is oktattam évente, és az illetékesek szemet hunytak felette, mert a templomban tartottam a hittanórákat - válaszolt a kérdésemre mosolyogva. — Az azonban engem is meglepetésként ért, hogy senki sem hökkent meg, amikor meghívtak a tanévnyitóra és én reverendában ballagtam át. A pénz beszél. Ennyit a közelmúltról, melyből nagyrészt csak a kellemes emlékeket tartották felidézésre méltónak a beszélgetőpartnereim. A jövőt illetően azonban már kötelességüknek érezték, hogy szóljanak a várható nehézségekről is. Elmondták, hogy ha csak az utánpótlásról lenne szó, akkor semmi sem fenyegetné a kisiskolájuk jövőjét: szeptember másodikén hét kiselsős lépi át az iskola küszöbét, az óvodába a jelen pillanatban 40 gyerek jár, a faluban nyolc-tí? újszülöttet keresztelnek meg évente. Az épülettel azonban, mely eredetileg az egyház tulajdona volt, várhatóan bajok lesznek. Andódi esperes úr — felső utasításra — már be is nyújtotta a visszaigénylési kérelmet. Természetesen esze ágában sincs kiebrudalni a gyerekeket az épületből, a bérleti díj azonban, mint mondta, jól jönne az egyháznak. Hasonló a helyzet az óvoda épületével is, amely, mivel úgynevezett Z-akcióban épült, a község tulajdona. A területi tanügyi igazgatóság képviselői viszont ez év elején kijelentették, hogy nem tudnak érte bérleti díjat fizetni. Az épület kisebb-nagyobb karbantartási munkálatainak elvégzése fejében ezt az idei évre respektálta is a községi hivatal, jövőre azonban változhat a helyzet. Pénzre a községnek is szüksége van, az óvoda fenntar-- tói viszont, ha nem tudják előteremteni a bérleti díjat, bármikor kijelenthetik, hogy megszüntetik az óvodát - és akkor majd... Kluka József >91. Vili. 30. A magyar irodalom legterjedelmesebb című könyvét a marosvásárhelyi születésű Rozsnyai Dávid írta. 1641-ben született és 1718-ban halt meg. Nemesi famíliából származott s gondos nevelésben részesült, így nagy műveltségre tett szert. Rozsnyai Dávid I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvarába került. A kancellárián szorgoskodott. A török leveleket fordította magyarra, majd a magyar válaszokat törökre. Később az erdélyi követeket kísérte Konstantinápolyba, tolmácsként működött a tárgyalásoknál. Az udvarban népszerűségre tett szert s önálló diplomáciai megbízatásokat is intézett. Akkor tört derékba pályafutása, amikor a fejedelem elleni összeesküvés gyanújába keveredett. Tömlöcbe vetették. Ott fordította le a világhirű hindu mese- gyűjteményt, a Pancsatantrát. Művének a Horolgium Turcium (Török óra) címet adta. A kézirat csak 1867-ben jelent meg könyv alakban. Rozsnyai Dávidot ott találjuk a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc udvarában is, ahol ugyancsak fordított és tolmácsolt. Akkor írta meg önéletrajzát: „Az utolsó török deák történeti maradványai“-!, mely könyvének ezt az eredeti címet szánta: „A Néhai Felséges és Dicsőséges Első Ferdinánd Római nagy Császárnak, hatodik László Budai Dobsa (Dobzse) Királynak, és Constantinápolyi második Szultán Bájezid Khán Török Császárnak idejek- től fogva a nagy hatalmú Fényes és Felséges Első Leopold Római nagy Császárnak ő Felségének és ugyan Konstantinápolyi negyedik Szultán Mehemmed Khán Török Császárnak, Erdélyi Fejedelemnek méltóságos 2-ik Rákóczi Györgynek igaz magyar nélkül szűkölködő igaz Magyarnak idejekig, Napkeleti és Nyugati, Déli s Északi plágákon mind jó s mind rossz formában elme irtózta- tással folyt s Nemzetek gualitassit igen kiadó, nevezetes nagy dolgok, vagy csudák, melyeket Constantinápolyban (aktában költséges munkával együnnenis másunnanis Török Írásban kezéhez keritgetvén, Törökből Magyarra fordított és keresztyéneknek közönséges hasznokra a jó Isten segítségével ebben sok idők alatt munkálkodván, ez jelen való 1697 esztendőben ki is bocsátott és Méltóságos mulatságul, mint reménysége szerint való régi urának, a Méltóságos Gróf Urnák, Tekintetes Nagyságos Alsó Torjai Apor István Uramnak ő Nagyságának Király Urunk Ő Felsége Erdélyi Méltóságos Gubemiumában érdemes Tanács Ur hívének, Országos Fő komornyikjának, Csík, Gyergyó és Kászon székeknek Fő kapitányának, etc, etc, etc„ igen alázatossan ajánlá egy Ő Nagysága régi méltatlan alázatos szolgája. Magyar Nemzetének aggonizáló betegje, Erdélyben vánszorgó Török Deák Rosnyai Dávid.“ Eddig a cím, amely egyben ajánlás is. Rozsnyai Dávid könyvei ma már kuriozitások, egy letűnt világ felkísértó emlékei. Első méltatója, Kenderesi Ferenc írja róla a nyolcszázas évek elején: „Az ily tudós és fáradhatatlan hazafiuk emléke nem enyészhet el s bár sokat homályosítson a késő idő, - penész, sírbolt s leplek alól is kivívják fenn maradó neveiket...“ D. Gy. A magyar irodalom leghosszabb című könyve * $$k
