Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

TÉRSÉGÜNK ÉS AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK Változatok egy témára Belépés csak működő piacgazdasággal Csehszlovákia társult tagként kíván a közeljövőben csatlakozni az EURÓPAI KÖZÖSSÉGEKHEZ (EK). Az erről folytatott többfordulós tárgyalásokon már néhány területen sikerült jelentős előrehaladást elérni, így például a gazdasági és pénzügyi együttműködés kérdései­ben. Ugyanez a terve Magyarországnak és Lengyelországnak is, de természetesen végső célként az Európai Közösségek teljes jogú tagsá­gát tűzte ki mindhárom ország. A volt KGST-országok közül Bulgária és Románai szintén érdeklődik a közösségek iránt. Két szék között Egyre több európai ország ismeri föl, mekkora kár éri, ha kimarad az Európai Közösségek által létrehozni kívánt sza­badpiacból. Spanyolország és Portugália fél évtizede ezért csatlakozott az akkor még tíztagú csoportosuláshoz, az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hét tagállama már nyíltan a közösségek­be való belépést szorgalmazza. Közép- Kelet-Európa új demokráciái negyven­éves kényszerű elzárkózásukból kitörve, érthetően szintén a gazdag és dinamikus EK-ba nyújtották be felvételi kérelmüket. Régiónkban sokakban forró óhajként él a taggá válás, mintha ez a státus jelente­né az európaiságot. Nemcsak a tizenket- tek számára, de számunkra sem lenne azonban szerencsés az azonnali belépés. A feladathoz fel kell nőni, s hogy ez mikorra történik meg, egyelőre nyitott kér­dés. Antall József, Magyarország minisz­terelnöke szerint hazája a század vége előtt elnyeri a teljes jogú tagságot. „ 1997- ben vagy 1998-ban kerülhet ránk a sor“ - mondta nemrégiben. Václav Havel, ha­zánk elnöke óvatosabb, csak a kétezredik évet vette célba, hasonlóképpen nyilat­koznak a lengyel politikusok is. Érthető a sietség; régiónk országai a Szovjetunió­tól való elszakadás után mintegy „árván“ maradtak, és ismét tartozni akarnak vala­hová. Ennek ellenére nem szabad elfelej­teni: az Európai Közösségekbe való belé­pés nem Csehszlovákia és a térség többi államai gazdasági problémáinak megol­dása, hanem e problémák megoldásának egyik eredménye. Milyen feltételekkel? Közép-Kelet-Európa valamennyi álla­mának a következő minimális feltételeket kell biztosítania a működő piacgazdaság érdekében: valutájának átválthatósága (konvertibilitása), a külkereskedelem álla­mi monopóliumának megszüntetése, a tu­lajdonformák jogilag garantált egyenlősé­ge, valamint az előbbi feltételek biztosítá­sa. A radikális gazdasági reform megvaló­sítása természetesen csak jó kiindulási alapot biztosít térségünknek, viszont ah­hoz, hogy egy ország tagja legyen az EK- nak, fejlett piacgazdaságra van szüksége. A tagok között, mint ismeretes, 1993-tól teljesen szabaddá válik az áruk, a szol­gáltatások, a munkaerők és a tőke áram­lása. Erre pedig csak olyan ország vállal­kozhat, amelynek gazdasága versenyké­pes a többiével. Különben, ha szabadon, vámvédelem nélkül áramolhatnak be a külföldi termékek, szolgáltatások, akkor a belföldi termelők a versenyben tönkre­mennek. Ennek iskolapéldáját az NDK és az NSZK egyesülése „mutatta be“; az ország keleti felében gyakorlatilag egyik napról a másikra váltotta fel az adminiszt­ratív tervgazdaságot a piacgazdaság, mi­nek következtében az üzletekben kapha­tó áru nyolcvan százaléka a nyugati or­szágrészből származik. Ehhez elég csak annyit: a volt NDK-t a szocialista tábor legfejlettebb államaként tartották számon! Ezért előbb el kell jutni a versenyképes­ség olyan fokára, amelyik a versenyt már elviselhetővé teszi. A társulási szerződés a kereskedelmi akadályok kölcsönös eltávolítását, kultu­rális, gazdasági és pénzügyi együttműkö­dését teremti meg, közös intézményeket hoz létre, előirányozza a jogszabályok közelítését, és egyben kedvező feltétele­ket alakít ki a külföldi beruházásokhoz. Korlátozott szuverenitás A társulás rendkívül széles kapcsolat- rendszert jelent, többek között bekerü­lünk az európai együttgondolkodás politi­kai folyamatába. Viszont miközben mi közeledünk az EK-hoz, a tizenkettek ma­guk szintén fejlődnek: előrehalad politikai, pénzügyi és gazdasági egységük. De köl­csönhatás is érezhető, hiszen az EFTA közeli csatlakozása, majd idővel térségünk államainak belépése magát a közössége­ket is átformálja. Tudatosítani kell, hogy néhány év múl­va már olyan közösségbe lépünk be, amelyben az országok hatáskörébe keve­sebb, a közösségi szervezetek hatáskö­rébe pedig több döntés tartozik, mint ma, vagyis a meghatározott területeken ko­rábban szuverén döntéseik mind nagyobb részét engedik át a brüsszeli csúcsszer­vezetnek. Az egyesülés idővel közös köz­ponti bankot (Eurofed), közös pénznemet (ECU), közös külpolitikát, közös környe­zetvédelmet jelent. Ezzel pedig nehéz lesz megbirkózni a teljes szuverenitásu­kat csak a közelmúltban visszanyert kö- zép-kelet-európai országoknak. Néhá- nyan esetleg úgy érezhetik, hogy eddig Moszkva hozta helyettünk a döntéseket, a későbbiekben pedig Brüsszel veszi át a szerepét. Természetesen nagy a kettő közötti különbség, de tény: a szuverén döntések köre a belépés után csökkenni fog. A stabilitás szükségessége Brüsszelben egyébként sem számol­nak gyors tagszámgyarapodással. A bő­vítés, vagy az elmélyítés dilemmáját már feloldották, és egyértelműen az utóbbi mellett döntöttek. Vagyis, amíg az 1993- as egyesülés nem történik meg, csak a tagok egymás közötti kapcsolatainak szorosabbá és összehangoltabbá tételé­vel foglalkoznak, még az egyébként fejlett piacgazdasággal rendelkező EFTA or­szágoknak is várniuk kell a „sorukra“. Ma még Nyugaton sincs senki, aki pontosan meg tudná mondani, mit kell tenniük térségünk államainak, hogy befo­gadják őket az EK-ba. Az'azonban bizo­nyos, a működő piacgazdaság feltétel- rendszerének megvalósítása mellett a po­litikai stabilitás is nagyon fontos. „Ahhoz, hogy Nyugat-Európa eredményes gazda­sági, politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatokat tartson fenn a közép-kelet- európai országokkal, az szükséges, hogy ebben a régióban stabilitás legyen. Az egyetlen dolog ugyanis, amelyet ezek a közösségek nem viselnek el, az a de- stabilitás... addig, amíg a provincializmus, a nacionalizmus, a kirekesztés, a gyűlölet jelem van a régióban, stabilitásra nem lehet számítani" - fejtette ki nézetét Völ- gyes Iván, a Nebraska Egyetem politika- tudományokkal foglalkozó professzora. Ezt megelőzednő, multilaterális, kétol­dalú és regionális kapcsolatok sűrű háló­jának kiépítése a járható út. Kedvező jelenség, hogy az új Európa új kapcsolatai már kialakulóban vannak: Ilyen a fejlett Nyugat és a volt európai KGST-országok közötti szorosabb pénzügyi együttműkö­dést biztosító Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank, az öt nyugat-, illetve kelet­európai állam összefogása a Pentagona­le keretében, a visegrádi hármak (Len­gyelország, Magyarország és Csehszlo­vákia) megállapodása, vagy akár Nyugat- Csehország és Bajorország határmenti területeinek kooperációja. Mindezek a kapcsolatok egymás jobb megismeré­sét szolgálják, oldják az esetleges kölcsö­nös bizalmatlanságot és értékes tapasz­talatcserét biztosítanak. Próbáljuk meg együtt A leendő csatlakozás szempontjából különösen fontos lehet térségünk számá­ra a visegrádi hármak szorosabb kapcso­latépítése. A Vísegrádon tartott hármas csúcstalálkozó megállapodásával kezde­tét vette a felszabadult szovjet érdeköve­zet közép-európai részének összerende- ződése. Az alakuló regionális szervező­dés kitöltheti a destabilitással fenyegető hatalmi űrt. Bár az itt kötött megállapodá­sok a három országot semmire sem köte­lezik, mégis kölcsönösen fontos lenne, ha tartalommal, tényleges politikai és gazda­sági együttműködéssel töltenék meg. En­nek hangsúlyozása különösen most fon­tos, amikor is a három ország egymás közötti kereskedelme történelmi mélypontra zuhant. Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot a kulturális, történelmi kapcsolatokon kívül elsősorban az elmúlt negyven év sorsközössége köti össze. Éppen ezért a Nyugat e három országra mint homogén egységre tekint. Nem len­ne szerencsés, ha az érezhető rivalizálás, versenyfutás kiéleződne országaink kö­zött. Már csak azért sem, mert a közös fellépés, egységes álláspontok kialakítá­sa javítaná pozícióinkat az EK-val való tárgyalásokon. Ezt támasztja alá, hogy Brüsszelben, akárcsak Washingtonban olyan elképzelések kapnak támogatást, amelyek a közép-kelet-európai országok szoros együttműködését szorgalmazzák, ezen államok valamiféle regionális gazda­sági tömbbé való átalakulását, amely együttesen lenne leginkább elfogadható tárgyalópartner. Európa ismét mozgásban van. A társu­lási szerződés közeljövőbeni aláírása egyrészt azt jelzi, hogy helyes irányba megyünk, másrészt sürgeti a piacgazda­ság feltételeinek kiépítését. A következő lépés, a teljes jogú tagság elérése már azt fogja jelenteni: országunk piacgazdasága konkurenciaképes, a politikai helyzet szi­lárd és hazánk megfelel a demokrácia minden ismérvének. ■y.’Z.‘y -..x 1 :.-;J Az Európai Közösség tagjai: Írország, Anglia, Portugália, Spanyol- ország, Görögország, Franciaország, Benelux államok, Olaszország és Németország. Az EK-val társulási szerződést kötött: Ciprus, Málta, Törökország. Az EK-val szerződéses kapcsolatban van: Jugoszlávia. Tárgyalásokat folytat az EK-val társulási szerződés megkötéséről: Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország. EFTA tagországok: Ausztria, Finnország, Svédország, Norvégia, Izland, Svájc. KARIKATURISTÁK A FÖDERÁCIÓRÓL ÚJ BÉLYEGTERV Mladá fronta dnes BANÁNKÖZTÁRSASÁG Lubomír Kotrha Rohác Smena na nederu (sjdó) 1991. Vili. 23. Vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom