Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

Vasárnap i 1991. július 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kía: 04.46 - nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 04.53 - nyugszik 20.47 Nyugat-Szlovákia: 04.59- nyugszik 20.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 00.26 - nyugszik 16.12 Közép-Szlovákia: 00.33 - nyugszik 16 19 Nyugat-Szlovákia: 00.39- nyugszik 16.25 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük APOLLÓNIA - OLIVÉR valamint Cirill, Donald, Donát. Éváid nevű kedves olvasóinkat • Az Apollónia az Apollo- nius férfinév (magyar meg­felelője: Apolló) nói párja. A férfinév jelentése: Apol­lónak szentelt. • 1866-ban született Jan LE- MANSKI lengyel költó és író (t 1933) •1891-ben született Norbert KUBÁT cseh hegedű­művész (f 1968) • 1911-ben született Glan-Carlo MENOTTI olasz származású amerikai ze­neszerző. A VASÁRNAP következő számának tartalmából EGY CSALÁD ÖT ÉVIG AZ ÓCEÁNON Sebes Tibor riportja A RESZLOVAKIZÁCIÓ HÁTTERE Vadkerty Katalin cikke MERRE TOVÁBB, CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM? Kerekasztal-beszétgetés Írókkal, kritikusokkal „VÁLTOZATLANUL“ Szabó G. László beszélgetése Hernádi Judittal VÁLLALKOZÓK FÓRUMA ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK A Vasárnap a nagymamáknak és nagyapáknak Romantika és valóság Aki régi molnáremlékek hatá­sa alatt látogat el egy zúgó, za­katoló malomba, ugyancsak csalódik. Még akkor is, ha eleve tudja, hogy a malom másfél évti­zeddel ezelőtt beépített techno­lógiával dolgozik, és a malomkö­vet már újkorában is hiányolta, mivel 1895-ben hengermalom­ként „látta meg a napvilágot". Az oroszkai malom udvarának szegletében, ahol egykoron a liszteskocsik és az uraság köl- csönfogatai sorakoztak, amikor meghozták a majorban élő cse­lédeket fertálybúzájukkal, ma gabonával megrakott pótkocsis teherautók várakoznak, ömlesz­tett rakományukat közvetlenül a gabonasiló garatába öntik. Zsáknak, zsákot cipelő markos molnárlegényeknek, akik a tüdő­re szívott lisztporral már fiatalon megalapozták későbbi asztmá­jukat, nyoma sincs. Van viszont rengeteg átlátszó csővezeték, amely behálózza a malomnak mind az öt emeletét. A levegő­nyomásnak engedve ezekben zúdul, surran a búza s minden, ami belőle készül, míg végül be­lekerül a huszonnégy, egyen­ként ötventonnás és öt emeletnyi magas lisztes kamrák valamelyi­kébe. Ahány állomás, annyiféle munkafolyamat. Előbb tisztítják a szemet, majd gyűrűs koptatók- kal leveszik róla a durva réteget (nem a héját), végül nedvesítik es pihentetik. így, kipihenve és megduzzadva kerül a szem előbb a pattantó hengerszékre, majd a szitákon keresztül az egyre finomabban rovátkázott hengerekre. A közbeiktatott szi­ták jellegzetes mozgásukkal és leheletpontos légáramukkal ki­veszik a töredékből azt a részt, amelyre szerkezetüket éppen beállították. Ezért mondják, hogy a búzaszemet belülről kezdik őrölni. Peter Fedié molnár a henger­székek ellenőrzése közben És a molnárok? Miközben Michlian Ernővel, a malom igaz­gatójával bejártuk az öt, egyen­ként közel fél futballpályát kitevő emeletet, kettővel találkoztunk.- Ha nagyobb szerencsénk van - tudtam meg az igazgatótól -, még további kettővel foghat­tunk volna kezet. Ók négyen, váltótársaikkal együtt nyolcán őrlik meg a napi 250 tonna bú­zát. Pontosabban mondva, mű­szak elején és végén megnyom­ják a megfelelő gombokat, hogy beinduljon, majd megálljon a ha­talmas szerkezet. Ha tizenkét óra alatt egyetlen gép se mondja tel a szolgálatot, egyetlen cső sem dugul el, akkor „csak“ ellenőrzik az üveggara­tokban tovasuhanó, a henger­székeken megtört és a szitákon kiválasztott termék minőségét. Persze, azt sem amúgy régie­sen, amikor az örletóket pipado­A csomagolt lisztből is kevesebb fogy a tavalyinál (Nagy László felvételei) hánnyal fogadta a molnár, hogy máskor is hozzá vigyék a búzát, az asszonynépnél pedig a fele­sége érdeklődött, milyen cipó si­keredett a lisztből, kinyújthat­ták-e a rétestészta végét. Jelen­leg a molnár tudását, vagyis a liszt minőségét műszakonként többször is ellenőrzik. Egyszerű, de csalhatatlan módszerrel. A frissen őrölt és a laboratórium­ban minősített lisztből is fél-félte- nyérni „tésztalapot'.' készítenek, s amennyiben a kettő azonos, az új liszt is kifogástalan minőségű. Az igazgató szerint ez ma a molnármesterség romantikája. A vásárló a túlkínálat tudatában egyre igényesebb, a külföldiről nem is szólva. Terméküket csak akkor veszi meg, ha a tíz - egy­néhány pontosan meghatározott elvárásnak megfelel. A tavalyi­hoz viszonyítva még így is keve­sebb fogy, a kilós és kétkilós kiszerelésben kínált lisztből pél­dául csak fele a korábbinak. Az idő, amikor „mindennapi kenye­réért" fohászkodott Istenhez a halandó, s a búzára gondolt, nagyon régen volt. Közben mell­veregető önellátóak, az idei évre pedig gondokban úszó túlterme- lök lettünk. A mezőgazdasági üzemektől a megtermelt és felkí­nált élelmiszeripari búzának csak egy részét igényli a malom, s ennek tonnájáért sem fizeti meg a remélt összeget. Alku ki­zárva, a kínálat mértéken felüli, a csehországi konkurencia pedig mindössze 2400 koronát kér a búza tonnájáért. Akárcsak régen, az idén augusztusban is leáll a malom, de nem az új kenyér tiszteletére, hanem azért, hogy elvégezzék a nagyjavítást. Szeptemberben indulnak, de akkor sem sül ke­nyér az új búzából, mert bőven lesz még a régiből, és az idei termés csak két-három hónapos raktározás után éri el a mai igé­nyeknek és elvárásoknak meg­felelő technológiai érettséget. Ezért az újat a tavalyival csak fokozatosan kezdik keverni, ami­kor már senki sem gondol az aratásra, az új termésre, és a belőle sült ropogós cipónak sincs már meg az a bizonyos varázsa. Ez lett az idillikus, emlékeink­ben még élő romantika töredé­keiből. A hagyományos lisztes- molnárt nélkülöző technológia és szigorúan piacorientált üzleti szemlélet. Egri Ferenc Lesz elég kény érnek való jövőre? (Folytatás az 1. oldalról) maradhat el. Természetesen, a megkövetelt munkálatokat mindig idejében el kell végezni, ennyi az egész. Martosy György, bár nincsenek illúziói az idei ga­bonatermés értékesítésével kap­csolatban, nem pesszimista: — Noha a gabonatermelés az értékesítési nehézségek miatt fő­leg Dél-Szlovákiában jelenleg válságban van, úgy gondolom, ebben az ágazatban távlatilag is csak a nagyüzemi termelésnek lehet jövője. A gabonafélék nem termeszthetők nadrágszíjparcel- lákon. A nálunk kialakított ter­mesztési technológia és a gép­park is ehhez igazodik. Termé­szetesen sok függ a felhasznált műtrágyák és vegyszerek minő­ségétől, s nem utolsósorban az áraitól. Valamennyi olyan költ­ségtényező, amely a piacgazda­ság feltételei között alapvetően meghatározza a termelés haté­konyságát. Ha a gabonatermelés nem állami, s főleg nem politjkai feladat lesz, vélhetően beáll egy egyensúlyi helyzet a hozamnö­velő szerek felhasználása és az eladható gabona ára között. Technológiai szempontból ugyanis most is elérhetők nyolc tonnás átlagos hektárhozamok, a kérdés az, megéri-e. A jelentős pluszköltségek ugyanis jelenleg nem mutatkoznak meg az árak­ban, s minden valószínűség sze­rint ismerve a világpiaci helyze­tet, nem is fognak. Ráadásul a túlzott használat a gabona mi­nőségét is rontja. A zseliciek az idén már a saját bőrükön tapasztalták a piacgaz­daság „áldásait“. A műtrágyaárak például több mint a kétszere­sére emelkedtek, s így várhatóan a jövő évi gabonatermés alá a megszokott műtrágyaadagok egyharmada jut csak. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a terméshozamok nem fognak emelkedni. Hogy lesz-e elegendő kenyémekvaló jövőre is? Úgy tűnik, ebbe a termelőknek hova­tovább egyre kevesebb beleszó­lásuk lesz... T. Szilvássy László a történelemről A történelem ítélőszéke. Történelmi igazság. Történelmi tanulságok. Naponta többször is találkozunk ezekkel és hasonló kifejezésekkel a lapokban. A po­litikusok úgy manipulálnak a történelmi hasonlatokkal, úgy állítják a hétköznapi pártpolitika szolgálatába a történelmet, hogy az már sérti a jó ízlést, hogy az már szinte történelemhamisítás. Vannak szerencsés nemzetek, amelyek felett megállt, vagy legalábbis hosszabb ide­ig elidőzött a történelem és a gyakori rend­szerváltások nem kényszerítették rá a tudó­sokat, hogy a múlt történéseit, hozzáidomít­sák az uralkodó hatalom követelményeihez. Itt, Közép-Európában azonban az utolsó évszázad olyan viharos változásokat produ­kált, hogy szegény történészek alig győzték az átértékeléseket, a történelmi igazság ak­tualizálását. Csak az én életemben háromféle, egy­másnak merőben ellentmondó történelmet tanultam. Az első Csehszlovák Köztársaság­ban kisiskolásként öröknek hittem Masaryk elnök nagy demokratikus művét. Amikor felocsúdtam, már „Horthy apánk“ vonult be fehér paripáján Kassára. Ezután a történe­lemkönyvekből megtanultam, hogy a tria­noni gyalázatba soha nem nyugszunk bele, „Csehszlovákia a nyugati hatalmak tévedé­se“, „nagy Magyarország mennyország“. Mire belénk plántálták a történelmi büszke­séget, amelyet Erdély, Bácska, Bánát és Kárpátalja anyaországhoz csatolása is „iga­zolt“, már a nyugati szövetséges légierő bombázta a lakóhelyemtől néhány kilomé­terre levő Csapot és az orosz felszabadítók egész ifjúkori történelmi szemléletemet Jel- rúgták. Szörnyű zűrzavar keletkezett az agyak­ban, amikor visszakeiülve Csehszlovákiá­hoz, resztovakizálni kellett és továbbtanulá­som érdekében Magyarországra szökve is­mét nekifekiidtem az új történelem bema- golásának, amelyből megtudtam, hogy Dó­zsán, Kossuthon kívül jóformán mindenkit kiselejteztek belőle. Aztán, amikor hazatér­tem, az egyetemen megtanultam az újkori csehszlovákiai történelmet. Aztán jött 1968. Később 1989 békés forradalma, amely igyekszik alapvetően átértékelni az egész történelmet. Szegény kis diákok! Szegény tanárok! Szegény történészek! Miért vagyok ilyen pesszimista? Azért, mert naponta olvasom a történészek elfo­gult okoskodásait az Osztrák—Magyar Mo­narchiáról, az első köztársaságról, a szlovák államról, a nemzetiségi együttélés történeté­ről, az 1968-as szovjet megszállásról, Kö- zép-Európa múltjáról - hogy csak a leggya­koribbakat említsem. Ahány történész, any- nyi magyarázat. Ha ehhez hozzáveszem például Jugoszlá­via, a Szovjetunió történelmi átértékelését, a második világháború következményeinek elemzését, azt hiszem, hogy a történészek kutathatnak, vitatkozhatnak az elkövetkező évszázadban. Azonban nem ártana, ha ők is igyekeznének legalább olyan pártatlanok lenni, mint a bírák. Igaz, hogy a történelmi megállapítások értékelése kikristályosodá­sához idő kell. Egyszer megkérdezték Mao Ce-tungot, hogy szerinte van-e valami hatá­sa a nagy francia forradalomnak, mire ö azt válaszolta, hogy erről még korai beszélni. Hát akkor sok kötetnyi életrajz után ki tud elfogadható értékelést adni például ar­ról, hogy ki is volt T. G. Masaryk köztársa­sági elnök? Az elmúlt hetekben több tanul­mányt is olvastam róla a cseh és a szlovák lapokban. Egyikben a köztársaság apostolá­nak nevezik, a másikban a szlovák nemzet megnyomorítójának. Nos, egyszer talán leg­alább ilyen egyszerű dolgokban sikerül megegyezni. De mi lesz a többi történelmi tévedéssel? Úgy látszik, van valami igazság a H. F. Amiéi (1821—1881) francia nyelvű svájci író megállapításában: „Első tekintetre a törté­nelem csupa zűrzavar és csupa véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerűnek látszik; harmadszorra a szükségszerűség és a szabadság keverékének; ha pedig negyed- szerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla, mert ha a jognak az eró a forrása, az erőé pedig a véletlen, akkor ismét csak az első magya­rázatra lyukadunk ki, de sokkal keserűb­ben.“ Szűcs Béla * 2 1991. VII. 5. ilasűrnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom