Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
t Vasárnap 1991. február 3. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.05, nyugszik 16.41 Kö- zép-Szlovákia: 07.12, nyugszik 16.48 Nyugat- Szlovákia; 07.18, nyugszik 16.54 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 22.15, nyugszik 08.30 Közép-Szlovákia: 22.22, nyugszik 08.37 Nyugat- Szlovákia: 22,28, nyugszik 08.43 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BALÁZS - BLA2EJ nevű kedves olvasóinkat • 1851-ben született Wilhelm TRÜBNER német festő (t 1917). A VASÁRNAP következő számának tartalmából NÉPFOGYATKOZÁS Popély Gyula cikkének első része a két világháború közötti népszámlálásokról AZ EGYES SZÁMÚ CSEH KÉM Ki volt Frantisek Moravec? E. Fehér Pál írása A DUNASZERDAHELYI POSTARABLÓ Péterfi szonya riportja SAN MARINO Sebes Tibor riportja EINSTEIN HARANGJAI Részlet Grendel Lajos regényéből KOLDUSOPERA Jiri Menzel filmje Václav Havel színműve nyomán Szabó G. László írása MEGCSONKULT HIDAK Sylvester Lajos írása ALUDJÁL CSAK, SZÉP TERMÉSZET.. Dionyz Mészáros felvétele Együttélés az Ipoly mentén Lassan megszokom... Ezzel a címmel rendezett találkozót Balassagyarmaton az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Demokrata Fórum Nógrád megyei választmánya január második felében. A találkozóra a balassagyarmati új művelődési házban került sor. Részt vett rajta Horváth Balázs, az MDF ügyvezető elnöke, miniszterelnök-helyettes, Csóri Sándor író, Rudolf Chmel, köztársaságunk budapesti nagykövete és az Együttélés képviseletében Batta György. A losonciakat 25 tagú, a nagykürtösieket 10-tagú küldöttség képviselte. Az elsőnek felszólaló Csóri Sándor hangsúlyozta, hogy a népek barátsága csak úgy mélyíthető el, ha kölcsönösen tisztelik és megbecsülik egymást. Horváth Balázs beszédében ígéretet tett arra, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a Magyarországon élő nemzetiségek fejlődésére. Batta György sajnálatát fejezte ki, hogy a magyarországi sajtótermékek magas ára miatt ezek sokak számára hozzáférhetetlenek. Az ünnepség keretében szlovák iskolák, a szendehelyi német iskolások tánc- és énekcsoportja, valamint a szendahelyi felnőtt kórus lépett fel. A találkozó résztvevői meglátogatták a csesztvei Madách Emlékmúzeumot is. Szalay Ferenc, Kökeszi Vízióim - áremelések idején Amikor még 3,10 korona volt a zsíros tej, 0,40 a kifli és öt korona a fél vaj, gyakran nem tetszett a fent említett árucikkek minősége. Előfordult, hogy kétségbe vontam matematikai tudásomat, mivel bárhogy is számoltam, az egy liter tej csupán nyolc deciliter volt, a 12,5 dekagramm vaj 10,5 dg, a kifli pedig törpének álcázta magát. És jött 1990. július 7-e. Nem voltam elragadtatva az áremelések első hullámától, de titokban abban reménykedtem, pénzemért végre jobb minőségű áruval lep meg a kereskedelem. Hamarosan rájöttem, drágább lett a tej, vaj, kifli, stb., de a minőségük maradt a régi. De mit is beszélek! Volt úgy, hogy a drágább kifli mérete kisebb volt, mint az áremelés előtti „testvére“. Nemegyszer megtörtént, hogy a ritkán kapható 5-röl 6,70-re dráguló dobozos tartós tej ihatatlan volt, és a fél vaj is kitartóan „fogyókúrázott“, tartva 10,5 dg súlyát. Új év, új emények! „Kellemes“ meglepetésként ma már 90 fillér a kifli, 12,50 a fél vaj, 5,30 a valamikori kétkoronás félzsíros tej. Az Újévi első üzletnyitást amolyan terepszemlének szántam. Mit mondjak? Elállt a lélegzetem. Óriásit léptünk! Természetesen az árak terén. Mert a már többször említett kifli még kisebb lett. Lelki szemem előtt láttam az x-ik áremelés utáni pékárut. Pontosabban a helyét. Addigra ugyanis két koronába kerül egy kifli, s mivel eddigi tapasztalataim szerint minél drágább volt, annál kisebb lett, mire elérte az említett árat, teljesen eltűnt. Két koronába kerül a hűlt helye. Cs. Kertész Lídia, Lég Lassan már megszokom, hogy általában üresek a boltok. Ha valamihez hozzá akarok jutni, ki kell előbb kémlelnem, hol, mikor kapnak árut, s hogy esélyem legyen a megvételére, kénytelen vagyok szabadságot kivenni, hogy a boltajtó előtt az elsők között várjam a nyitást. Lassan már megszokom a magas árakat is, s azt is tudom, holnap még magasabb lesz. Számolgatom, miről is kell lemondanunk, hogy beleférjünk a háztartási keretbe, a családi költségvetésbe. Luxusélelmiszereket még ha van is, már rég nem vásárolunk, alkoholt is csak ritka esetben, ha tényleg kedves vendéget várunk. A gyerekeknek kevesebb jut cukorkából, csokoládéból, de sajnos gyümölcsből és tejtermékekből is. Viszont tejet, kenyeret, kiflit, zsömlét minden nap kell vennünk. Vajra vagy pástétomra talán még telik, sajtot és jogurtot bizony csak néhanapján kapnak, húst csak hétvégén fogyasztunk. Talán szerencsénk van, hogy van még munkánk, s ha keveset is, de fizetnek érte. Ha azt akarjuk, hogy ruhánk, cipónk legyen, kevesebb ételt kell fogyasztanunk. De nem tudjuk még, hogy telik-e majd a lakbérre, ki tudjuk-e majd fizetni a gáz- és a villanyszámlát. Az autónkat jobb lesz, ha eladjuk, mert benzinre már rég nem telik. Lassan megszokom, hogy megélhetési gondjaink vannak. Sikerélménynek számít, ha valamihez hozzájutunk, s örülhetek, ha pénzem is van rá, ha meg tudom venni. De lassan megszokom, lassan beletörődöm. Vagy van talán más lehetőségem is...? Trest’ansky Mária, Losonc Ki húzza a rövidebbet? Alaposan felmentek megint az árak, de az üzletekben még mindig nincs semmi. A mosóporért, a toalettpapírért kígyózó sorokban állnak az ideges emberek. Nincs olaj, nincs margarin, a drága húsokat, szalámikat nem igen veszik, a sajtokról már nem is beszélve. A munkából hazatérve már alig jut valami az amúgy is gyér választékból. Bezzeg jól jár az, aki nem dolgozik, szabadságon vagy nyugdíjban van. Ha van ideje és türelme, sok mindenhez hozzájuthat olcsón, hiszen szinte naponta több helyen is árulnak alacsonyabb áron sajtokat, tej- és hústermékeket. Persze nem az üzletekben. Egyszer csak megáll egy autó, elkezdi az árusítást, s aki épp arra jár, vagy egész nap éberen figyel, az szerencsés ember. Tud takarékoskodni, hiszen mindent olcsóbban kap meg, mert van ideje kilesni a mozgóboltokat. De mit tegyen az, aki dolgozik? Ha néha kiszalad körülnézni a városba, ácsorogni, sorba állni nincs ideje, mire pedig a munkaideje véget ér, nem jut neki a „jóból“, kénytelen mindent drágán megvenni, a hiánycikkekhez pedig nem is jut hozzá. Megint az átlagember húzza a rövidebbet, az, aki tele van pénzzel, az jár jól. Mikor lesz már végre rend? Ellenőrizni kellene az elárusítókat, mennyit raknak félre ismerőseiknek, s nem lenne rossz bevezetni bizonyos megszorító intézkedéseket, hogy egyesek ne vásárolhassák fel a mosóport, a toalettpapírt tízesével, másnak meg ne jusson belőle egy csomaggal sem. Futó Mária, Galánta fOOJfa terveinkről Még nem vonult le az első nagy „árhullám“, a lapok még naponta közlik a 20-30 százalékosra ígért, de többnyire 60-100 százalékos áremelkedést, közben az energiahordozók, a lakbérek többszáz százalékos emelkedésével is ijesztgetnek a parlamenti bizottságok tárgyalásairól kiszivárgó hírek. Az újságárak drasztikus emelése alapos érvágás volt minden olvasónak és sajnos, egyesek lemondták az Új Szó és a Vasárnap előfizetését. Igazán nem tehetünk szemrehányást, mindenki maga tudja mire futja jövedelméből, hogy a napilap előfizetése Vasárnappal, vagy a Vasárnap negyedévi előfizetése annyira megterheli-e a családi kasszát, hogy kénytelenek megválni tőlünk. Azonban jóleső érzéssel meg kell állapítanunk, hogy olvasóink nagy többsége kitartott mellettünk. Köszönjük a bizalmat. Jól tudjuk, hogy ez nemcsak a munkánknak szól, hanem a magyar szónak is, amely naponta, hetente kerül a család asztalára és érthetően, anyanyelven közvetíti a világ eseményeit, kultúránkat. Tudjuk, hogy az újság kisebbségi környezetben sokkal több, mint úgy általában a hírlap. Nemzeti létünk ébrentartója, az összetartozás kötőanyaga, múltunk, történelmünk emlékeztetője és sajátos kultúránk éltetője. Mindezek olyan emberi értékek, amelyeket senki emberfia nem hanyagol el, hacsak rá nem kényszeríti á súlyos anyagi gond. Sok-sok levelet, telefonhívást kaptunk, amelyekből olvasóink szinte szégyenkezve panaszolták anyagi gondjaikat, de mégis hitet tettek hűségükről és kifejtették, mit várnak a megdrágult laptól. A sok levél közül egy kassai nyugdíjasét emelném ki, aki elpanaszolta, hogy huszonöt év után lemondta az Új Szó előfizetését és most minden reggel az újságárusnál próbál szerencsét. Ugyanis rájött, hogy valaki hiányzik a családból. Se a rádió, se a tévé nem pótolja az írott szót. Tudjuk, hogy sokan lehetnek a kassai olvasónkhoz hasonlóak és amint azt anyagi lehetőségeik megengedik, újra előfizetőink táborába lépnek. Az ország valamennyi zugából telefonáltak, írtak a Vasárnapba, hogy bővítsük ki rádió és tévéműsorunkat. Ugyanis a magyarországi lapok ára szinte megfizethetetlen. Csupán a Prágai Magyar Kultúrában több mint 17 ezren mondták le a műsorlapot. Mindenki arra kér bennünket, hogy valami módon próbáljuk kitölteni az így keletkezett űrt. Azonnal hozzáláttunk a lehetőségek felméréséhez. A műsorok beszerzése azonban nem olyan egyszerű feladat, ugyanis jóval a nyomás előtt kell nyomdába küldeni. Szerkesztőségünk vezetősége azonban elhatározta, hogy mindenáron megpróbálja teljesíteni olvasóink kívánságát, és amint sikerül biztosítani a részletes műsort (néhány bét és anyagiak kérdése), eddigi músormellékletünket dupla terjedelemre bővítjük, amely áttekinthető grafikai elrendezésben, jól olvasható betűtípussal, képekkel fogja közölni a rádiók és a magyar, valamint a csehszlovák tévéállomások műsorát. Reméljük, ez a Vasárnapban megjelenő mellékletünk pótolni tudja a hiányzó speciális magyar műsorújságot. Természetesen a bővített műsorra fordított két oldal hiányozni fog a Vasárnapból. Különösen a kéthetenként megjelenő 16 oldalas számból. Ezért igyekezni fogunk a rovatokat olyan ésszerűen átrendezni, a cikkek terjedelmét úgy megszabni, hogy az olvasó megkapja eddig is kedvelt olvasmányait. Megpróbálunk további közérdekű rovatokat bevezetni A Vasárnap igyekszik olyan tartalmat kialakítani a hazai magyar sajtó palettáján, amely más, mint a többi lap. Az Új Szó 44 éve a legtöbb magyar családba viszi el a tájékoztatást, a kultúrát és a szórakoztatást. Amikor a Vasárnapot, mint hétvégi magazint megindítottuk, azt ígértük olvasóinknak, hogy érdekes magyar hétvégi tömeglapot szerkesztünk. ígéretünket nehezebb körülmények között is megtartjuk. Szűcs Béla 1991 II. i/asárnap
