Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-01 / 5. szám

t Vasárnap 1991. február 3. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.05, nyugszik 16.41 Kö- zép-Szlovákia: 07.12, nyugszik 16.48 Nyugat- Szlovákia; 07.18, nyugszik 16.54 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 22.15, nyugszik 08.30 Közép-Szlovákia: 22.22, nyugszik 08.37 Nyugat- Szlovákia: 22,28, nyugszik 08.43 órakor Névnapjukon szeretettel kö­szöntjük BALÁZS - BLA2EJ nevű kedves olvasóinkat • 1851-ben született Wil­helm TRÜBNER német fes­tő (t 1917). A VASÁRNAP következő számának tartalmából NÉPFOGYATKOZÁS Popély Gyula cikkének első része a két világháború közötti népszámlálásokról AZ EGYES SZÁMÚ CSEH KÉM Ki volt Frantisek Moravec? E. Fehér Pál írása A DUNASZERDAHELYI POSTARABLÓ Péterfi szonya riportja SAN MARINO Sebes Tibor riportja EINSTEIN HARANGJAI Részlet Grendel Lajos regényéből KOLDUSOPERA Jiri Menzel filmje Václav Havel színműve nyomán Szabó G. László írása MEGCSONKULT HIDAK Sylvester Lajos írása ALUDJÁL CSAK, SZÉP TERMÉSZET.. Dionyz Mészáros felvétele Együttélés az Ipoly mentén Lassan megszokom... Ezzel a címmel rendezett találkozót Balassa­gyarmaton az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Demokrata Fórum Nógrád megyei választmánya január második felében. A találkozóra a balassagyarmati új művelő­dési házban került sor. Részt vett rajta Horváth Balázs, az MDF ügyvezető elnöke, miniszterel­nök-helyettes, Csóri Sándor író, Rudolf Chmel, köztársaságunk budapesti nagykövete és az Együttélés képviseletében Batta György. A lo­sonciakat 25 tagú, a nagykürtösieket 10-tagú küldöttség képviselte. Az elsőnek felszólaló Csóri Sándor hangsú­lyozta, hogy a népek barátsága csak úgy mé­lyíthető el, ha kölcsönösen tisztelik és megbe­csülik egymást. Horváth Balázs beszédében ígéretet tett arra, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a Magyarországon élő nem­zetiségek fejlődésére. Batta György sajnálatát fejezte ki, hogy a magyarországi sajtótermékek magas ára miatt ezek sokak számára hozzáfér­hetetlenek. Az ünnepség keretében szlovák iskolák, a szendehelyi német iskolások tánc- és ének­csoportja, valamint a szendahelyi felnőtt kórus lépett fel. A találkozó résztvevői meglátogatták a csesztvei Madách Emlékmúzeumot is. Szalay Ferenc, Kökeszi Vízióim - áremelések idején Amikor még 3,10 korona volt a zsíros tej, 0,40 a kifli és öt korona a fél vaj, gyakran nem tetszett a fent említett árucikkek minősége. Előfordult, hogy kétségbe vontam matematikai tudásomat, mivel bárhogy is számoltam, az egy liter tej csupán nyolc deciliter volt, a 12,5 dekagramm vaj 10,5 dg, a kifli pedig törpének álcázta magát. És jött 1990. július 7-e. Nem voltam elragad­tatva az áremelések első hullámától, de titok­ban abban reménykedtem, pénzemért végre jobb minőségű áruval lep meg a kereskedelem. Hamarosan rájöttem, drágább lett a tej, vaj, kifli, stb., de a minőségük maradt a régi. De mit is beszélek! Volt úgy, hogy a drágább kifli mérete kisebb volt, mint az áremelés előtti „testvére“. Nemegyszer megtörtént, hogy a ritkán kapható 5-röl 6,70-re dráguló dobozos tartós tej ihatat­lan volt, és a fél vaj is kitartóan „fogyókúrázott“, tartva 10,5 dg súlyát. Új év, új emények! „Kellemes“ meglepetés­ként ma már 90 fillér a kifli, 12,50 a fél vaj, 5,30 a valamikori kétkoronás félzsíros tej. Az Újévi első üzletnyitást amolyan terep­szemlének szántam. Mit mondjak? Elállt a lé­legzetem. Óriásit léptünk! Természetesen az árak terén. Mert a már többször említett kifli még kisebb lett. Lelki szemem előtt láttam az x-ik áremelés utáni pékárut. Pontosabban a he­lyét. Addigra ugyanis két koronába kerül egy kifli, s mivel eddigi tapasztalataim szerint minél drágább volt, annál kisebb lett, mire elérte az említett árat, teljesen eltűnt. Két koronába kerül a hűlt helye. Cs. Kertész Lídia, Lég Lassan már megszokom, hogy általában üresek a boltok. Ha valamihez hozzá akarok jutni, ki kell előbb kémlelnem, hol, mikor kapnak árut, s hogy esélyem legyen a megvételére, kénytelen vagyok szabadságot kivenni, hogy a boltajtó előtt az elsők között várjam a nyitást. Lassan már megszokom a magas árakat is, s azt is tudom, holnap még magasabb lesz. Számolgatom, miről is kell lemondanunk, hogy beleférjünk a háztartási keretbe, a családi költ­ségvetésbe. Luxusélelmiszereket még ha van is, már rég nem vásárolunk, alkoholt is csak ritka esetben, ha tényleg kedves vendéget várunk. A gyerekeknek kevesebb jut cukorká­ból, csokoládéból, de sajnos gyümölcsből és tejtermékekből is. Viszont tejet, kenyeret, kiflit, zsömlét minden nap kell vennünk. Vajra vagy pástétomra talán még telik, sajtot és jogurtot bizony csak néhanapján kapnak, húst csak hétvégén fogyasztunk. Talán szerencsénk van, hogy van még mun­kánk, s ha keveset is, de fizetnek érte. Ha azt akarjuk, hogy ruhánk, cipónk legyen, kevesebb ételt kell fogyasztanunk. De nem tudjuk még, hogy telik-e majd a lakbérre, ki tudjuk-e majd fizetni a gáz- és a villanyszámlát. Az autónkat jobb lesz, ha eladjuk, mert benzinre már rég nem telik. Lassan megszokom, hogy megélhetési gondjaink vannak. Sikerélménynek számít, ha valamihez hozzájutunk, s örülhetek, ha pénzem is van rá, ha meg tudom venni. De lassan megszokom, lassan beletörődöm. Vagy van talán más lehetőségem is...? Trest’ansky Mária, Losonc Ki húzza a rövidebbet? Alaposan felmentek megint az árak, de az üzletekben még mindig nincs semmi. A mosó­porért, a toalettpapírért kígyózó sorokban áll­nak az ideges emberek. Nincs olaj, nincs mar­garin, a drága húsokat, szalámikat nem igen veszik, a sajtokról már nem is beszélve. A mun­kából hazatérve már alig jut valami az amúgy is gyér választékból. Bezzeg jól jár az, aki nem dolgozik, szabad­ságon vagy nyugdíjban van. Ha van ideje és türelme, sok mindenhez hozzájuthat olcsón, hiszen szinte naponta több helyen is árulnak alacsonyabb áron sajtokat, tej- és hústerméke­ket. Persze nem az üzletekben. Egyszer csak megáll egy autó, elkezdi az árusítást, s aki épp arra jár, vagy egész nap éberen figyel, az szerencsés ember. Tud takarékoskodni, hiszen mindent olcsóbban kap meg, mert van ideje kilesni a mozgóboltokat. De mit tegyen az, aki dolgozik? Ha néha kiszalad körülnézni a város­ba, ácsorogni, sorba állni nincs ideje, mire pedig a munkaideje véget ér, nem jut neki a „jóból“, kénytelen mindent drágán megvenni, a hiánycikkekhez pedig nem is jut hozzá. Megint az átlagember húzza a rövidebbet, az, aki tele van pénzzel, az jár jól. Mikor lesz már végre rend? Ellenőrizni kellene az elárusí­tókat, mennyit raknak félre ismerőseiknek, s nem lenne rossz bevezetni bizonyos megszo­rító intézkedéseket, hogy egyesek ne vásárol­hassák fel a mosóport, a toalettpapírt tízesével, másnak meg ne jusson belőle egy csomaggal sem. Futó Mária, Galánta fOOJfa terveinkről Még nem vonult le az első nagy „árhul­lám“, a lapok még naponta közlik a 20-30 százalékosra ígért, de többnyire 60-100 százalékos áremelkedést, közben az ener­giahordozók, a lakbérek többszáz százalé­kos emelkedésével is ijesztgetnek a parla­menti bizottságok tárgyalásairól kiszivár­gó hírek. Az újságárak drasztikus emelése alapos érvágás volt minden olvasónak és sajnos, egyesek lemondták az Új Szó és a Vasár­nap előfizetését. Igazán nem tehetünk szemrehányást, mindenki maga tudja mire futja jövedelméből, hogy a napilap előfi­zetése Vasárnappal, vagy a Vasárnap ne­gyedévi előfizetése annyira megterheli-e a családi kasszát, hogy kénytelenek meg­válni tőlünk. Azonban jóleső érzéssel meg kell álla­pítanunk, hogy olvasóink nagy többsége kitartott mellettünk. Köszönjük a bizal­mat. Jól tudjuk, hogy ez nemcsak a mun­kánknak szól, hanem a magyar szónak is, amely naponta, hetente kerül a család asztalára és érthetően, anyanyelven köz­vetíti a világ eseményeit, kultúránkat. Tudjuk, hogy az újság kisebbségi környe­zetben sokkal több, mint úgy általában a hírlap. Nemzeti létünk ébrentartója, az összetartozás kötőanyaga, múltunk, törté­nelmünk emlékeztetője és sajátos kultú­ránk éltetője. Mindezek olyan emberi ér­tékek, amelyeket senki emberfia nem ha­nyagol el, hacsak rá nem kényszeríti á sú­lyos anyagi gond. Sok-sok levelet, telefonhívást kaptunk, amelyekből olvasóink szinte szégyenkez­ve panaszolták anyagi gondjaikat, de még­is hitet tettek hűségükről és kifejtették, mit várnak a megdrágult laptól. A sok levél közül egy kassai nyugdíja­sét emelném ki, aki elpanaszolta, hogy huszonöt év után lemondta az Új Szó előfizetését és most minden reggel az újságárusnál próbál szerencsét. Ugyanis rájött, hogy valaki hiányzik a családból. Se a rádió, se a tévé nem pótolja az írott szót. Tudjuk, hogy sokan lehetnek a kas­sai olvasónkhoz hasonlóak és amint azt anyagi lehetőségeik megengedik, újra elő­fizetőink táborába lépnek. Az ország valamennyi zugából telefo­náltak, írtak a Vasárnapba, hogy bővítsük ki rádió és tévéműsorunkat. Ugyanis a ma­gyarországi lapok ára szinte megfizethe­tetlen. Csupán a Prágai Magyar Kultúrá­ban több mint 17 ezren mondták le a mű­sorlapot. Mindenki arra kér bennünket, hogy valami módon próbáljuk kitölteni az így keletkezett űrt. Azonnal hozzáláttunk a lehetőségek felméréséhez. A műsorok beszerzése azonban nem olyan egyszerű feladat, ugyanis jóval a nyomás előtt kell nyomdá­ba küldeni. Szerkesztőségünk vezetősége azonban elhatározta, hogy mindenáron megpróbálja teljesíteni olvasóink kívánsá­gát, és amint sikerül biztosítani a részletes műsort (néhány bét és anyagiak kérdése), eddigi músormellékletünket dupla terje­delemre bővítjük, amely áttekinthető gra­fikai elrendezésben, jól olvasható betűtí­pussal, képekkel fogja közölni a rádiók és a magyar, valamint a csehszlovák tévéál­lomások műsorát. Reméljük, ez a Vasár­napban megjelenő mellékletünk pótolni tudja a hiányzó speciális magyar műsorúj­ságot. Természetesen a bővített műsorra for­dított két oldal hiányozni fog a Vasárnap­ból. Különösen a kéthetenként megjelenő 16 oldalas számból. Ezért igyekezni fo­gunk a rovatokat olyan ésszerűen átren­dezni, a cikkek terjedelmét úgy megszab­ni, hogy az olvasó megkapja eddig is kedvelt olvasmányait. Megpróbálunk to­vábbi közérdekű rovatokat bevezetni A Vasárnap igyekszik olyan tartalmat kialakítani a hazai magyar sajtó palettá­ján, amely más, mint a többi lap. Az Új Szó 44 éve a legtöbb magyar családba viszi el a tájékoztatást, a kultúrát és a szórakozta­tást. Amikor a Vasárnapot, mint hétvégi magazint megindítottuk, azt ígértük olva­sóinknak, hogy érdekes magyar hétvégi tömeglapot szerkesztünk. ígéretünket ne­hezebb körülmények között is meg­tartjuk. Szűcs Béla 1991 II. i/asárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom