Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
fl i/asárnap » 'S L H osszú az út, amelyet megtett. Budapest, Párizs, Nizza, New York, Hollywood, aztán ismét Párizs, Brazzaville, majd a „végállomás“: Róma. Budapesten és Franciaországban színésznő volt, Amerikában feleség, Kongóban anya, Rómában, ahol a huszonötödik évet tölti, nagymama. Perczel Zita, a második világháború előtti magyar film egyik legnépszerűbb sztárja emberekhez kötődött mindig, nem vára- sokhoz. Róma a lányait és az unokáit jelenti számára, a már felnőtt Maximilianót és a még egészen kicsi Francesca-Laurát. Színpadon, hosszú idő után, a múlt év nyarán láthatta őt ismét a magyar közönség. Veszprémben, a tévéfesztivál gálaestjén énekelte meghatódva 1934-ben készült filmje, a Meseautó nagy-nagy slágerét. A hetvenkét évesen is derűs, lelkes, tetterős asszony Budapesten járt nemrég. A televízió vendége volt abból az alkalomból, hogy a Hunnia mozi felelevenítette három legemlékezetesebb sikerét, a Meseautót, a Dunaparti randevút és a Budai cukrászdát. 9 Tavaly, amikor a nyolcvankét első percben kiestem a szerepből. éves Jessica Tandy Oscár-díjat kapott a Miss Daisy sofőrje című filmben nyújtott alakításáért, ön azt üzente idős pályatársainak, hogy tel a fejjel, nincs veszve semmi.- Persze, hogy nincs, csak élni kell. < És játszani.- Xantus János hívott hónapokkal ezelőtt, hogy forgatni szeretne velem. Tessék, itt a nagy lehetőség, gondoltam, erre meséli a történetet: egy idős, meggyötört, magára maradt öregasszony lennék, akit megölnek a film végén. Először azt mondtam: nem. Én nem akarom, hogy a közönségem sírva menjen haza a moziból és napokon át rosszul aludjon... szeretni is lehet az idős embereket, nemcsak gyűlölni és halálra gyötörni. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy ki tudja, talán éppen ez lesz az utolsó filmszerepem és akkor itt a vége, fuss el véle alapon éppen én mutassam meg, hogyan pusztul el egy öregasszony? Nem, köszönöm, nem. Csakhogy Xantus kitartóan telefonálgatott és a vége az lett, hogy mégis eljöttem a próbafelvételre. Teljesen összetörve mentem be a filmgyárba, ahogy a szerepem megkívánta. Előtte, Rómában, napokig az öregeket tanulmányoztam, de abban a pillanatban, amint meghallottam, hogy felvétel indul, hirtelen kihúztam magam, kinyitottam jól a szemem és rögtön, az Addig voltam csak kilencvenéves, amíg nem hallottam a kamera bugását; amint szóltak, hogy kezdünk, máris megfiatalodtam. Szegény Xan- tusnak pedig le kellett mondania rólam. De nincs veszve semmi, még élek, várom az újabb lehetőségeket. ♦ Azon sem csodálkoznék, ha azt mondaná: még minden előttem áll.- Hát nem? Mitől féljek, a haláltól? Nem érdekel. Szeretni kell, végtelenül szeretni, abból meríthet erőt az ember. Gyerekeim vannak, unokáim, beléjük kapaszkodom. Megpróbálom elhitetni magammal, hogy nemcsak nekem van szükségem rájuk, hanem nekik is rám. Két férjem két óriási csalódás, egyiktől sem kaptam szeretetet soha. Rosszul választottam. Tapasztalatlanul és felkészületlenül léptem be az életbe. Eljátszottam, hogy felnőtt vagyok és színésznő, közben nem voltam még sem ez, sem az. Máshogy kellett volna elindulnom, kis szerepekkel, mert az sem jó, ha az embert váratlanul éri a siker, ha sehol semmi, egyszercsak a pálya csúcsán találja magát. Okosan, átgondoltan kell megtenni az utat, úgy, hogy tanuljunk közben, csakhogy engem tizennégy évesen felvettek a Színiakadémiára, két évvel később pedig már forgattam. Milyen felfogásom lehetett nekem akkor a színészmesterségről? Ki voltam én tizennégy évesen? Egyike azoknak a csinos IáPERCZEL ZITA nyoknak, akikből rengeteg futott Pesten. Még tanulni sem volt időm, mert egyik filmet a másik után csinálták velem, aztán leszerződtettek gyorsan a Nemzetibe, és onnan mentem át két év múlva a Vígbe. > Aztán kiment Párizsba, megtanult franciául és ugyanott folytatta a pályát, ahol abbahagyta: a színpadon. Később már filmszerepeket is kapott és egy utazó társulattal járta a világot. Ma. túl a hetvenen, hogy érzi: elérte mindazt, amit el akart —5-------------------------1---------------------ér ni?- Nem értem el. Először is: szerettem volna, ha a lányaim is ezt a pályát választják. Egyik sem itt kötött ki. Talán az unokáim; a kislány azt mondja, színésznő lesz, majd meglátjuk. Maximiliano most kapja meg a közgazdászmémöki diplomát, de a minap azt hallottam tőle, tovább tanul, a filmrendezés érdekli öt. Irtó nagy boldogság lenne ez számomra. Aztán szerettem volna színházat venni, még Párizsban, úgy terveztem, lesz egy önálló társulatom és mindenki, az egész családom játszani fog. Ebből sem lett semmi, hiába álmodoztam róla. A RÓMAI NAGYMAMA: > Győztesnek miben tartja magát?- Abban, hogy még mindig élek. Másban nem. * 9 Titkai fogynak vagy gyarapodnak az idő múlásával?- Azt hiszem, ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb titka van. Amit tizenhat évesen még annak lát, az harmincéves korában már nem olyan nagy titok, negyvenévesen alig-alig, hetvenen túl pedig már végképp nem az. Az elmúlással is így vagyok. Volt idő, amikor féltem tőle, ma viszont egyáltalán nem félek. Csak ne fájjon, csak szenvednem ne kelljen érte, egyedül jöjjön, kínok nélkül. Azzal pedig, ami utána következik, nincs értelme foglalkozni. A halál nem egy akció. A halál az akció vége. És nincs pokol meg mennyország. Nem megyünk sehova. Vége. Úgy kell élnünk, hogy az utolsó percig hasznosak legyünk. Nekem most tüdőtágulásom van, nem volna szabad cigarettáznom már régen, naná, hogy félek a tolókocsitól, az szörnyű lenne, de most emiatt szomorkodjak? Nem. Én sem szeretem, ha az öregkor borzalmairól beszélnek előttem, főleg azért nem, mert nem igaz, hogy mindenki betegen, összetörve ér el a hetvenedik év küszöbére. Nézze meg a barátnőmet, ugyanannyi idős, mint én... hát nem gyönyörű? 9 Rómában hogyan él mostanában? Olasszá vált?- Nem, megmaradtam magyarnak, de főként európainak. Játszani már csak itthon vágyom. Rómában vasalok, virágokat locsolok, olvasok, tévézek, a Színházi Életnek írok, nem kell sajnálni, én a mindennapi életben is megtalálom a magam örömeit. Nem tudtam behúzni a gyerekeimet az én világomba, ezért én mentem át az övékébe, és most azt élvezem. 9 Nem is foglalkoztatja a gondolat. hoev hátralevő éveit itthon töltse?- A családom nélkül? Mit csinálnék én itt egész nap egymagám! Ülnék a lakásban és várnám, hogy történjen valami? Nem. Én már csak egy dologra várok, arra, hogy megjelenjen tavasszal a könyvem és sikere legyen. A többi meg úgy jó, ahogy van. Szabó G. László W 1991. I. 4. Politikai-fantasztikus regény A Szovjetunió belső vívódása, drámai vergődése a világ érdeklődésének középpontjában áll. A világlapok minden nap elemzésekben, eszmefuttatásokban kísérlik meg felmérni a bonyolult helyzetet. Ezért nem csoda, hogy a könyvpiacon is újabb és újabb kötetek próbálják meg feldolgozni a nagyhatalom kudarccal végződött szocialista kísérletét. Egyik ilyen feltűnést keltett mű Párizsban jelent meg Le Frére Rouge (Vörös testvér) címmel. Műfaját a kritikusok politikai-fantasztikus regénynek nevezik. Szerzői: Michael Mayer, az állami rádióállomás kelet-európai szakértője és Michel Tatu, a Le Monde napilap orosz származású sokéves moszkvai tudósítója. Miről szól ez a fantasztikus regény? A köztársaságokban fel-feltöró lázongások és a moszkvai tüntetések során a hadseregben és a pártvezetésben erősödik az orosz nacionalisták és sztálinisták befolyása. A hadsereg tisztikarának egy része felkelést robbant ki, amelyhez több elit hadtest csatlakozik, ballisztikus rakétákkal felszerelve atomtámadással fenyegetik Moszkvát. A könyv felvázolja a párt és az állam vezetésében folyó rivalizálást. Persze a nevek kitaláltak, azonban a szereplők jelentős része annyira hasonlít konkrét személyekre, hogy az olvasó könnyen rájuk ismer. A történetben a népes moszkvai alvilág is megjelenik. A kitalált regényhősök között van egy fiatal KGB ezredes, akit a felkelők és a moszkvai katonai körzet parancsnokának a lánya zsarolással a maguk oldalára kényszerítenek. A kötetből elolvasott részlet izgalmas és igyekszik objektív képet rajzolni a szovjet társadalmi erők mozgásáról, küzdelméről. A könyvnek sikere van, ezért reméljük, hogy hamarosan megjelenik magyarul és szlovákul is. Szovjetunió: az utópiától a katasztrófáig Ez a ríme Vlagyimir Bukovszldj disszi- dens orosz iró harmadik könyvének. Az íróról csak annyit, hogy rendszerellenes magatartása miatt lecsukták és annak idején ót cserélték Id Luise Corvolan bebörtönzött chilei kommunista pártvezérért. Bukovszkij könyvében megkísérli felvázolni, hogy hol történt a történelmi ballépés, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. Az író szerint a szovjet rendszer egyik válságától a másikig bukdácsolt. Az első komoly kompromisszum a NEP-korszak bevezetése volt. A leninizmus teoretikusai arra vártak, hogy kirobban a világforradalom. Ez nem következett be, ezért kialakult a kettős struktúra: az állami- és a pártintézmény. Ennek a pártellenőrzésnek a következménye, hogy a Szovjetunióban nincsen sport, csak „szovjet sport“, nincsen hadsereg, csak szovjet hadsereg" stb. Ez az egész társadalmat válságba sodorta. A döntő dolog a párt válsága, mivel ó az eszme hirdetője és letéteményese. Bukovszkij szerint a szovjet hatalmi szervek előtt három alternatíva áll: 1. Visszakoznak és kihirdetik a rendkívüli állapotot, ami ugyan nem mentheti meg a rendszert, de elodázza a birodalom széthullását. 2. Lehetővé teszik az alapvető reformok megvalósítását, ami ugyancsak az impérium szétbomlásához vezet, azonban megvalósul a piacgazdaság. 3. Továbbra is folytatják a taktizálást, manőverezést, ami sehová nem vezet. Ez az utolsó alternatíva a legrosszabb, mivel polgárháborúba torkollik és az állam a rendszerrel együtt elpusztul. Bukovszkij prognózisa egy a sok közül. A történelem azonban rendszerint nem a jóslatok, elvárások szerint alakul. Az év könyve Ilyen súlyos téma után beszámolok 1990 legkülönösebb könyvéről. Címe: Millie’s Book as dictated to Barbara Bush (Millie könyve, ahogy Barbara Bushnak lediktálta). Nos, Millie nem más, mint az amerikai elnöknek és nejének kedvenc kutyusa. Évek óta Bushékkal él a Fehér Házban, ahol sok minden megtörtént vele. Most pedig a négylábú társ jónak látta, hogy élményeit „lediktálja“ és közölje a széles olvasótáborral. A Fehér Házban töltött évekről már igen sokan írtak könyvet: elnökök, alelnökök, magas rangú tisztviselők, miniszterek és természetesen feleségeik. Azonban ez az első eset, hogy egy kutyus fordul az olvasókhoz. A potom 13,35 dollárért kínált „kutyaemlékiratnak“ nagy sikere van, bár a legtöbb kritikus enyhén szólva többre becsüli az ötletet, mint a tartalmat. Milliószora csodála tos Marilyn Sinicsi Szuzukj ötvennyolc esztendős japán festőművész elhatározta, hogy olyan monumentális dolgot alkot, ami bekerül a művészettörténetbe. Az egyedülálló festmény csodálatos témája Marilyn Monroe, méghozzá évakosztümben. A képen különféle pózban, színárnyalatban kereken egy- milliószor szerepel majd a színésznő ismert aktképe. A legnagyobb figura alig tízcentiméteres lesz, azonban a millió között akadnak majd kétmilliméteresek is. Sinicsi Szuzuld már több Monroe-képet festett, azonban egyik sem tudta kifejezni csodálatát, rajongását, ezért határozta el a nagy mű megalkotását. A művész öt-hat évet szán a munkára. A japán lapok kételkednek benne, hogy ha a festmény elkészül is, bekerül valamelyik képtárba. Azonban a rekordok könyvébe biztosan bejut. Columbo visszatér Valamennyi tévéállomás legnézettebb műsorai a sorozatok. Azok között is előkelő helyet foglalnak el a bűnügyi történetek. A rekordot az amerikai sorozatok tartják. A texasi olajmágnásokról szóló Daliásról már ötszáz folytatás készült és továbbiakat forgatnak. Az amerikai tévénézők kívánságára az amerikai állomások hozzáláttak egyes régebbi sikersorozatok további folytatásainak felvételeihez. így a mesteri alakításairól ismert Peter Falk, a gyűrött balonkabátját kicserélve, újabb bűnügyi történetekkel örvendezteti meg a közönséget. (szűcs) Oláh Csaba felvétele
