Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

Nyár. A szabadságok időszaka. Az idő gyönyörű. Az embert minden a természetbe, a horgászt pedig a folyópartra csábítja. Abban az idő­ben a Kis-Duna még a horgászok paradicsomának számított, éppen azért horgásztársammal mi is oda igyekeztünk. Délután volt, amikor megérkez­tünk. Kikerestük a legmegfelelőbb­nek látszó helyet és letáboroztunk. Miután összegyűjtöttük az éjszakai táborozáshoz szükséges száraz gallyakat, megkezdtük a reménytel­jes horgászatot. Férfiasán be kell vallanom, hogy nem nagy sikerrel. Az apró vágódurbincs felfalta a csa­lit, lehetett az trágyanyív, harmat- nyív, lótetű. Egyetlen szórakozást a csalik felrakása jelentette. Telt az idő, s közben leszállt a csendes nyári éjszaka is. Az égen a csillagok, a folyóparton a horgá­szok tábortüzei pislákoltak. Fennsé- gesen éreztük magunkat. Falatoztuk a sült szalonnát. Átjöttek hozzánk a közelben horgászó társak is. A fő téma, mint mindig, mi más is lehe­tett, mint a horgászat és a halak. Már kopogtatott a nyári hajnal a ke­leti égbolton, amikor a kis társaság szétszéledt. Horgásztársam sztráj­kot hirdetett. Elnyúlt a selymes fú­vón, s pillanatokon belül fújta a ká­sát. Jómagam is elbóbiskoltam. A szunyókálásból arra riadtam fel, hogy berreg valamelyik orsó fékje. De melyiké? Látom, hogy az egyik horgászbot egészen a víz színéig hajolt és az orsóról egyfolytában fogy a zsinór. Gondolkodás nélkül bevágtam. Mindjárt éreztem, hogy szép darab akadt a horogra. Hangos szóval ébresztgettem horgásztársa­FELEJTHETETLEN HORGÁSZÉLMÉNYEM A harcsa mat. Almából felriadva, először nem értette, mi is történt.- Szedd ki a többi horgot, ne galibázzanak a fárasztásnál! Mikorra ez megtörtént, a horgon megakasztott hal is fáradni kezdett. Amikor sikerült a parthoz vezetni, látom, hogy gyönyörűnek mondható harcsa rója a nyolcasokat.'- Hozd a kampót! - komandí- roztam.- Hol van?-Nálad!- De nincs. Míg mi így szócsatáztunk, a har­csa kezdett újraéledni.- Kiveszem én merítővei is - mondta. - Ha a feje benne lesz a merítőben, akkor már a mienk. Nem így történt. Bár a harcsa feje majdnem belefért a merítőbe, de mégse. így csak a merítő nyele görbült el. A harcsa pedig csaknem megugrott. Ekkor jutott eszébe horgásztár­samnak az az őrült gondolat, amit állítólag valamikor öreg horgászok­tól hallott, hogy a vízben a halat meg is lehet simogatni. Azután már gye­rekjáték a partra tenni. így történt, hogy ezt a tudományát éppen az én harcsámon próbálta ki először, s azt hiszem utoljára. Nem is kell mondanom, hogy sikertelenül. Bár a hatvanas zsinór jól tartotta a harcsát, de ahogy horgásztársam a halhoz ért, az minden erejét ösz- szeszedve hatalmasat csapott. Hogy az a csapás érte-e horgásztár­samat, vagy csak megijedt tőle, azt a mai napig sem árulta el, de a har­csaszelídítő a vízben találta magát. A szilon elszakadt, vizeink királya pedig győztesen, lassú, méltóságtel­jes fölényességgel elúszott a mélyvíz irányába. Szomorúan néztem utána. Talán életem legnagyobb harcsája lett vol­na. Horgásztársam ott állt mellet­tem. Bűntudattól gyötörve, szó sze­rint ezt mondta:- Most pedig rúgjál fenéken!- Ha tudnám, hogy visszajön a harcsa, meg is tenném! - mond­tam kesernyés szájízzel, de moso­lyogva. Se azelőtt, se azután akkora har­csával nem találkoztam. Talán, ha a kampó nem maradt volna otthon, én is dicsekedhetnék azzal, hogy kapitális harcsát fogtam. A harcsa elúszott. Mi pedig to­vább áztattuk a szilont jó fogás re­ményében. Adamcsík Ferenc Kovács Gábor felvétele Kóbor kutyák Alaposan fontoljuk meg, mielőtt kutyát vinnénk a lakásba. A kutyussal rendszerint a gyerekeknek kedveskedünk, akik az első napokban, hetekben el vannak ragadtatva az új „lakótól". Ám a kutya rendszeres gondoskodást igényel. Aránylag rövid idő múlva lohad a kezdeti lelkesedés, teher és idővesz­teség (a sétáltatás stb.). A játékos kölyökkutya itt-ott valamit széttép a lakásban, apróbb károkat okoz. A kedvencből egyszerre nyűg lesz. S mi történik ilyenkor? A legtöbször az egykori kedvencet a város távo­labbi részén hagyva sorsára bízzák. Ezért szaporo­dik a kóbor kutyák száma városainkban. A jelenségre a televízió is felfigyelt. Vasárnap délelőtti csaknem rendszeres adásában az elhagyott kutyákat (egyese­ket a képernyőn is bemutatva) kínálja az érdeklődők­nek. Brünnben menedéket rendeztek be számukra, ahol az elhagyott kutyusokat gondozásba veszik és kínálják további kutyabarátoknak. A kóbor, éhező kutyák veszélyesek. Pozsony mellett nemrég egy magángazdálkodó juhait tépték szét. A lakótelepeken nem egy gyereket haraptak meg. Ha a harapást okozó kutya ismeretlen, követ­kezik a gyermek számára nem éppen kellemes orvosi beavatkozás: a veszettség megállapítása vagy kizárása. A kutya a lakásban nem csupán öröm, hanem gond is. Kiskutyát szeretne? Mielőtt kiskutyát vásárolnánk alaposan fel kell készülni fogadására. Ha lakásban akarjuk tartani állandó fekhelyéül egy nyugodt kuckót válasszunk. Mivel a fonott kosarat a kutyakölyök szétrágja, a leg­alkalmasabb erre a célra egy műanyag kisláda, amibe összehajtott pokrócot vagy keményebb párnát teszünk. Két tálkát is készítünk, az egyiket víznek, a másikat az ételnek. A tenyésztőtől csak törzskönyvezett, tetovált ku­tyát válasszunk, amely eleven, nem félénk. S termé­szetesen az oltási igazolványról se feledkezzünk el, melybe a szopornyica elleni védőoltás már be van jegyezve. Ha még nincs a kutya származási lapja kiállítva, kérje az állatorvosi igazolást a lekölykezés ellenőrzéséről. Abban az esetben, ha ez az irat is hiányzik, s a tulajdonos esetleg arra hivatkozik, hogy a kutyakölyök már szám feletti - ne vegyék meg. Ugyanis az állategészségügyi tanácsadó a lekölyke­zés után mindjárt feljegyzi a kiskutyák számát és egészségi állapotát, s ez szolgál alapul a törzskönyv alapján a tenyésztett kutya származási lapjának kiállításához. Ezt a lapot általában az összes kutya­kölyök megkapja, nagyobb kutyafajoknál pedig hat. Már az elválasztást is nehezen viselő kiskutyának meg kell ismerkednie új környezetével, ezért az első napokban fokozott figyelmet, nagyobb törődést kí­ván. -tgá­Fero Spáéil felvétele Pekárovics József, nagyszelmenci olvasónk azzal a javaslattal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a SZABADIDŐ rova­tunkban ismertessük az ehető és a mérges gombá­kat. Szerinte sokan épp a mérgezéstől való félel­mükben nem szedik a gom­bákat, mivel nem ismerik őket. a kezdő gombász a gombát tönkjével együtt szedje 0 a lemezek soha még nyomásra se színe- ződnek el, törötten is megtartják hófehér szí­nüket 0 a kinyílott gomba tönkjé­nek felső részén meg­maradt burokmarad­vány a lelógó gallér. A tapasztalatlan gombász a galócát gyakran a csiperké­vel (sampinyon) téveszti ősz­Csak azt szedd, amit ismersz! MIRŐL ISMERHETŐ FEL A GYILKOS GALÓCA? Valóban sajnálatos, hogy a természetben megtermett gombáknak csupán mintegy tíz százalékát gyűjtik be, a többi veszendőbe megy. A félelem nem is alaptalan, mert minden évben előfordul­nak halálos mérgezések. A legtöbb mérgezést a gyilkos galóca és a család­jába tartozó galócafélék (fe­hér galócák) okozzák. Tehát a gombázóknak ezt a legve­szélyesebb gombát feltétle­nül ismerniük kell! A gyilkos galóca úgyneve­zett ,,gyökérkapcsolt" gom­ba. Főképp tölgyesekben te­rem, de bárhol előfordulhat egyesével, párosával, de „csokorban“ is. Főbb ismertető jegyei: • a földben levő bunkósan megvastagodott tönköt magába foglaló bocs- kor ezért fontos, hogy sze. A kettő hasonlít egymásra, de a csiperkének nincs bocskora és nincs gal­lérja. S talán a legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a galó­cától eltérően a lemezei szí­nesek: előbb csak halvány rózsaszínűek, majd később egészen sötétek. A galóca ránézésre szép gomba. A színe változó, a fe­hértől sárgás, zöldes,’bar­nás, a legtöbbször zöldes ár­nyalattal. A kalap bőre suga­rasan szálas, selymesen si­ma, fénylő, nedvesen kissé ragadós. A veszélyt növeli, hogy a mérgezési tünetek csak 6-8, sőt akár 36 óra után, de akkor hirtelen jelentkeznek: csillapíthatatlan hányás, megállíthatatlan hasmenés, vizenyős, nyálkás széklet. A mérgezetett azonnal kórházba kell szállítani! Kókuszdióból állólámpa Egyetlen, ügyesen felnyitott kó­kuszdióból kis állólámpát készíthe­tünk. Ha megközelítőleg a negyedé­nél fűrészeljük ketté a kókuszdiót, a „húsát“ késsel maradék nélkül kitördelhetjük belőle. A héjat drótke­fével tisztítsuk meg. A kisebb darab vágásvonalát csiszoljuk síkba, majd fúrjuk ki a nagyobb darabbal együtt az összefogó csavar számára. Az ernyőbe (a) mignon-foglalatot szere­lünk, s csak kis teljesítményű izzót (b) szereljünk bele. Nézd meg az asztalt Egy cseh közmondás szerint az asztal sok mindent elárul a ház la­kóiról. Nem e bútordarab nagyságá­ról, értékéről van szó. De képzeljünk el szem .yes abrosszal leterített asz­talt, ételmaradékokkal, beporosodott művirágokkal... Valaha a család szinte naponta összejött az asztal körül. Jobbára este, a munka befejezése után. A családfő ragaszkodott is ahhoz, hogy a család vacsorára együtt le­gyen. Ez alkalom és lehetőség volt arra is, hogy ki-ki beszámoljon napi élményeiről gondjairól, munkájáról. Az ilyen asztal melletti beszélgeté­sek elmélyítik a családtagok közötti kapcsolatokat. Ez is a szabadidő szerves része. Az asztalnak (tiszta abrosszal, a vázában virággal) el kellene árul­nia, hogy a család tagjai őszintén óhajtják az együttlétet, ahol jól érzik magukat. A szülőknek példaadásukkal is úgy kellene nevelniük gyermekeiket, hogy ezek a családi összejövetelek szokásukká váljanak. Ezzel az ér­zelmi szálak is szilárdulnak, amire épp napjainkban van oly nagy szükség. 18 1991. VI. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom