Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
• • Szerkeszti Kövesdi Károly ALEKSZANDR KANYEVSZKIJ (modem mese) Meguntam a szatirikus elbeszélések írását, elhatároztam, hogy mesét fogok írni. Tessék, olvassák! Hetedhét országon túl, az egyik királyságban Iván leszerelt a katonaságtól. Tartalékos állományba helyezték, ó pedig nekieredt a nagyvilágnak. Nem akármilyen út volt az, amelyen haladt: autósztráda volt, betonból, kivilágítva, úgy szelte át a sztyeppék szőnyegét, mint valami ezüst folyó. Iván körülnézett, köröskörül gyönyörű volt a táj. Elhatározta, hogy itt marad, itt ereszt gyökeret. Ügy is lett. Keresett magának egy telket az út mentén, s úgy tervezte, faházat épít a telken. Igen ám, de faanyag nem volt, itt, a sztyeppén erdők nincsenek. Ült Iván az út szélén és szomorkodott. Egyszer csak mit lát? Tehergépkocsikon szép szálfákat szállítanak, biztosan a messzi tajgákból. A fatörzsek szépek, egészségesek voltak. „Ilyenek kellenének nekem!“ - gondolta magában. Alighogy ezt végiggondolta, látta ám, hogy az egyik teherautó élesen vette a kanyart, s egy farönk az úttestre zuhant. Ott is maradt. A következő teherautó kikerülte ugyan, de eközben - mivel nem voltak rögzítve - két újabb rönk esett az úttestre. A harmadik gépkocsi fékezett, s újabb rönkök zuhogtak az útra. A tehergépkocsi karaván után harminc farönk maradt az úttesten. Iván látja: nem jön visssza értük senki. Legörgette a rönköket az útról, később a telkére szállította őket, s olyan palotát épített belőlük, hogy öröm volt nézni. Aztán be akarta vetni a megmaradt telekrészt, kiásni a bokrokat, kiszedni a köveket, s felszántani a földet. Igen ám, de mivel! Az út menti árokban feketéllik valami. Iván leszaggatja róla a gazt, hát látja: egy traktor. Rozsdás, piszkos. Iván szétszedte, alkatrészenként haza- hordta, megtisztította, összerakta- s a traktor olyan lett, mint az új. Eke is volt rajta. A traktorral eltávolította a bokrokat, köveket, fel is szántotta a földjét, lehetett vetni. Igen ám, de mit? Elindult Iván a szomszéd faluba. Ment-mendegélt az úton, s az út ismét megörvendeztette őt: egész madársereget látott, amint csipeget valamit. Nézi közelebbről, hát látja: ez bizony vetőmag- tavaszi búza, őszi árpa. Ez mind a teherautókról szóródott az útra. Iván hagyta, hogy a madarak jóllakjanak, aztán összeszedett két zsáknyi vetőmagot, és elvetette. Mégpedig a legjobbkor, éppen lehullott az első hó. Hideg tél volt, fagyos, de Iván nem félt, a házában meleg volt, a gazdaságáról gondoskodott. Igaz, hogy egy jóravaló legény élete szomorú egyedül, nincs kivel töltenie a fényes nappalokat, rövidebbé tenni a hosszú éjszakákat. Meg aztán milyen ház az, ahol nincs asszony? Elkeseredett Iván, kiballagott az útra, hát látja: csodaszép lány áll az út szélén, és sírdogál.- Miért sírsz? — kérdi Iván.- Hogyne sírnék, én szerencsétlen? Kihoztak ide minket, önálló tudományos munkatársakat, hogy segítsünk a földműveseknek répát ásni. Mindenkit más útszakaszon tettek ki, s azt mondták, várjunk, hoznak majd kapát, s megmondják, kinek mi a dolga. Már egy hete elmentek, s még nem jöttek vissza. Bánatomban csak az utat figyelem. A városban már biztosan sirat az édesanyám, s hűséges barátnőim is nagyon várnak. Még jó, hogy a kandidátusi fozetésem megjött... Látja Iván, hogy a lány szép, karcsú, jó alakú. Ifjú szíve lángra lobbant. Behívta a lányt a házba, enni, inni adott neki, s szerelmet vallott. A lány viszonozta a szerelmet, megesküdtek. Marjuska, hűséges, dolgos feleségnek bizonyult, nem hiába védte meg a kandidátusi értekezését. Jöttek a gyerekek, hamarosan teli lett a ház. Az út pedig mindig megajándékozta őket valamivel. Az egyik teherautóról hiánycikknek számító vízvezetékcsövek huppantak az útra, s lett vízvezetékük. Ha burgonyát hordanak, azt szedik össze, ha cukorrépát, akkor a teheneket hajtják az útra, s mert a tehenek cukorrépát esznek, édes tejet adnak. Marjuska igazán örülhet, s Iván is mondogatja, hogy jobb helyet nem is találhatott volna magának. Iván minden reggel üdvözli az utat, az út pedig napontá" osztogatja az ajándékokat. Felnőttek a gyerekek is, önálló életet kezdtek élni, mindegyik felépítette a maga palotáját az út mellett. A szomszéd falvakból is kezdtek ideköltözni az emberek, házaikat az út mellett építették fel. Jól tették! Valamikor az út csupa por volt, ma pedig: „Terülj, terülj, utacs- kám!“ Mindenkiről gondoskodik - hadd éljenek és gyarapodjanak! Nos, tetszett a mese? Ha tetszett, írok még egy tucatnyit. Hála Istennek, van mire írnom, nemrég egy nagy tekercs papír gurult be hozzám. Ugyanis - én is az út mellett lakom ... Sági Tóth Tibor fordítása MONOSZLÓY DEZSŐ lángon át Kinyílt a menny a föld bezárt talán mégis a lángon át vezet a gyorsabb alfaút agyagos besárzott kapuk kilincsét nem kell nyitni így hamuvá tisztulsz égi frigy ölel magához vértelen ha másképp döntené1 kerülgethetnéd a tű fokát peckes kiondolált vagy borzas hullaként keresve hogy a megígért túlvilág vajon merre van talán mégis a lángon át RONCSOL LÁSZLÓ M rl g Ha lettem, miért lettem, mi lettem, mért születtem? Angyallá terveztettem, ördöggé sikeredtem, fűszállá teremtettem, fatörzzsé kérgesedtem, egészre törekedtem, nagyokra igyekeztem s szilánkot csipegettem, csak ezt-azt, cserepekben, hívsággal kenekedtem, ördöggel henteregtem, korpába keveredtem, disznóktól megétettem, tervek közt tévelyegtem, tervek közt eltévedtem, véreim nem szerettem, másokkal szédelegtem, sátánra fegyverkeztem, Istennel verekedtem, mételyt, maszlagot ettem, másokat mételyeztem, bélyeget érdemlettem, tisztákat bélyegeztem, gonoszra, jaj, siettem, használni késlekedtem, szélkakasként pörögtem a forgandó szelekben. Ha lettem, ezért lettem? Mért kellett megszületnem? A kassza le a kagylót, s ha a hívott fél jelentkezik, nyomja meg a gombot és beszéljen, megnyomtam hát a gombot s azonnal megismertem Sárkát:- Sárecka, apu otthon van? De a gyerekhang csipogott: - Dehogyis, apu nincs itthon, eltűnt, elment, a papa elveszett... Szigorú lettem. - Ne butáskodj, eredj az apádért, még ágyban van, nézd meg ott, még csak fél nyolc... - Akkor hát megyek...- Fuss, leányka, fuss! Álltam a törött, üvegezett szekrényben, a láncot simogattam, amelyhez a kagylót erősítették, már a világon mindent odaláncolnak, kötöznek, zárnak, az utak is engedélyezettek és tiltottak, földre köpni tilos, dohányozni szintén, politizálni a kocsmában, kihajolni az ablakon, közeledni és távolodni, állást változtatni, másként írni és gondolkodni, tüzet rakni és szemetelni...- Halló, igen, itt vagyok! Hogy mi van? — kiabáltam a kagylóba. - Karel, tudod már? Nem? Azonnal gyere hozzám, igen, hozzám, nem, injekcióra megyek, mindjárt otthon vagyok. Akkor hát szevasz! Tegye vissza a kagylót a helyére, visszatettem, és kimentem a még szabad levegőre, az még nem tiltott és nincs jegyre vagy csak a szabad piacon, bár bevezethetnék az úgynevezett levegőadót, gondoltam, a forgalmas Sokolovska utcán lépkedtem, az emberek már sorakoztak a zöldség- és gyümölcskereskedések előtt, amolyan szomorú kis gyászsorfalak... befordultam a folyosóra, fel a sötét első emeletre a lépcsőkön, majd az ácsorgó és üldögélő betegekkel zsúfolt váróba, egyesek várták, hogy megkezdődjön a fogászati rendelés, mások a szakrendelésre vártak, de valamennyien olyan sötét félhomályba kerültek, hogy az utcáról érkezőnek meg kellett állnia, kis ideig várni, míg hozzászokik a homályhoz, némelyik páciens belépésekor kinyújtotta a kezét és megtapogatta azokat, akik már ott voltak, csak amikor nyíltak az orvosi rendelők ajtajai, ömlött be a fény, vakítóan, mint a vitriol, mint hatalmas fényszórók a sötét éjszakában, s a várótermi homály utána még sötétebbnek tetszett.- Borzasztó, hogy milyen kevés az orvos, állítólag már negyven százalékuk a katonaságnál dolgozik- mondta valaki a sötétben.- Az unokaöcsémet, aki szintén orvos, behívták, azt írta, nincs mit csinálnia, hogy amikor unatkozik, szól a főnökének: őrnagy úr, darálok magának kávét, hadd csináljak ma is valamit, jó? - tette hozzá egy további hang.- Mi meg itt rostokoljunk egész délelőtt - mondta a harmadik.- Azt mondják - szólt valaki, hangja mintha a padlóról jött volna -, hogy a Vinohradyn annyi az ember, hogy amikor az orvos megérkezik a rendelőjébe, kinyitja az ajtót és kiszól a váróba: Kinek van náthája? Először a nők! Betereli őket a rendelőbe, megszámolja a betegeket, azután ugyanannyi receptet szétrak az asztalon, fogja a pecsétet, és ugyanannyi pecsétet nyom a receptekre, csinál egy mintát, és egymás után aláírja mindet. Aztán megáll a küszöbön és kiszól: Most jöjjenek a náthás férfiak! És ugyanaz megismétlődik. Kinyílt az ajtó, és a fénysugárban megjelenő fehér nővérke, vakító szemüveggel, kiszólt:-További három nő, injekcióra! A három nővel egy tagbaszakadt cigány is betolakodott a fehér viaszosvászonnal bevont heverőhöz, a cigány nyaka fehér kendővel volt körültekerve. Az ajtó becsukódott, az orvosi műszerek még csillogtak az emlékezetben elhaló képként. Az ajtó ismét kinyílt s a páciensek újra megállapították, hogy a váró zsúfolt, a nővérke kituszkolta a cigányt, aki ellenszegült, az orvos felháborodott hangja ismét és újfent kiutasította a világos helyiségből, és a cigány bekiabált: Isten szent sebei, Jézus szíve! A cigány dolgozik, előnye van. Fáj a torka, fáj a lábacskája... Miután becsukódott az ajtó, a cigány leült a földre, öklével verte a padlót és óbégatott: - Az isten szerelmére, Jézus szent sebeire! A sötétségből a lelkére beszéltek:- Várhat egy kicsit. Először a nők mennek injekcióra. - De a cigány a haját tépte, a homályos ablakból beszűrődő fény felé hajlongott és óbégatott, hogy ő dolgozik. Kinyílt a fogászati rendelő ajtaja, kijött a fehér köpenyes fogorvos, köpenye lobogott, az érzéstelenítő tinktúra illatát vitte a váróba meg fényt, bekopogott az ajtón, az ajtó kinyílt, a nővér beengedte a fogorvost, és a páciensek megint lehunyj ták a szemüket, amikor az erős fény a lábuk elé zúdult. A három nő kijött a rendelőből, a cigány felállt, és a csukódó ajtóval nyomakodott a rendelőbe, és behúzta maga mögött az ajtót. Ismét felcsattant az orvos magas, ingerült hangja, a cigány rekedt hangja, erre a haragos orvos még magasabb hangja, majd kicsapódott az ajtó és a páciensek mind megijedtek, akik ültek, azok is felegyenesedtek, a váró padlójára rátelepedett a cigány árnyéka, a borogatás lefoszlott a nyakáról, mintha lepedővel volna körülcsavarva a nyaka, az orvos ta- szigálta a cigányt, s amikor kilökte, betette maga mögött az ajtót, a cigány ismét leült a földre, öklével a földet verte és jajgatott és a haját tépte. Azután a rendelőből kijött a fogorvos, keresztülment a várón és besurrant a saját rendelőjébe. így szóltam a cigányhoz. — Ez is orvos, torokspecialista. - A cigány négykézláb bement az orvos után a rendelőbe, valamennyi páciens hallgatózott, de sem kiabálás nem hallatszott, se szidalmazás, emelkedett és egyre jobban felháborodott hangok sem. Csend volt. Azután a kárpitozott ajtón át kiszűrődött a fogorvos hangja: - Nos, fiam, mi a baj? - Majd a cigány rekedt hangja: - Doktor úr, itt fáj!- A nő^ér kit ben a cigányt, ah mutogat, meg nyomja a szél és azt mondj í ide, jó, hogy rendelő ajtaja keresztülment a szomszéd a a pillanatban állati üvöltés tartó, tagolt k- Van, akir átszakítja a S2 sövényt is - ciens.- Nekem r a lábamat, kai gam, olyan- mondta eg; tétben. Akkor kivá delő ajtaja, i fogva húzta : néhány pácier-I < CQ < cc X 2 m x si köpeny né a váróba, a c belekapaszko rágállványba, a fogónál és a ta a cigányt, < markolta, a fc orvos virága a cigányt a re becsukódott, ordított, s a Levettem a csendben ki: megfordította tem a mosd csendben állt a reteszen tar résen át hall] rendelóMLki kérdezte ^e a sapkás, itt i egy idő múlv lé haladt a lép lő ajtaja, a fo ba, a kezét si törölte a törül halkan morm adok én nek kát, pimasz fi Mikor az < a hűs folyosó varba hajítod gyek injekció csak délután, másik kabáto RA gondoltai rítottam, eléj akkor, mit ak lük kellene n 'lati fogság ke semmi napfér tön. Hány évi Munka bán; a gyárakban/ kell ezzel, s f gárának tartc kifogásom el! leménynyilvá a gondolkodó gás. Hiszen k mit az agyair dolkodjam, s jek. Nem, nen megadom ne! pedig az en; embemej>ad1 ők éppenezt ják, hogy miu titkaim, mindi béré és ami í száré legyen Többször má Szkukálek Lajos rajza
