Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
Megszületett a negyvenévi szembenállás után újraegyesülő Európa első közös pénzintézete, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD). Április 15-én Londonban ünnepélyes keretek között 30 állam- és kormányfő - köztük a hat közép- kelet-európai állam legmagasabb szintű vezetői - részvételével felavatták kontinensünk legújabb bankját. „Ilyen gyorsan még nem szerveztek meg nemzetközi pénzintézetet, de hát a kelet-európai változások is gyorsak voltak, és gyorsan kell a segítség is“ - mondta a megnyitón Jacques Attali, az új bank elnöke. Valóban, alig 18 hónap telt el azóta, hogy 1989 őszén Francois Mitterrand francia elnök kezdeményezte a felszabaduló Kö- zép-Kelet-Európát megsegítő és lábra állító közös pénzügyi szervezet létrehozását. A gyorsaság mellett a vadonatúj banknak más különlegességei is vannak. A BERD ugyan némiképp hasonlít a Világbankra, mégis elsősorban európai pénzintézmény. Tőkéjéhez nemcsak európai országok járultak hozzá, kihelyezéseiből viszont csak 7 közép- kelet-európai ország részesül. Úgy működik majd, mint akármelyik kereskedelmi vagy beruházási bank (sőt e funkciókat egy fedél alatt egyesíti), de köl- csöneinek, befektetéseinek feltételrendszere mégis sajátos. Az alapokmányt elfogadó európai államok, valamint az Európai Gazdasági Közösség, az Egyesült Államok, Japán, Izrael, Új- Zéland, Ausztrália és az Európai Beruházási Bank szerint a pénz- kihelyezés feltétele nem csupán a hosszabb távon várható megtérülés, hanem a fogadó országok szabad piaci átalakulása, demokratikus berendezkedése és a környezetvédelme is. A BERD abban különbözik a hasonló céllal még a második világháború végén létrehozott Világbanktól, hogy nemcsak hitellel, hanem tőkehozzájárulással is finanszírozhatja az országokat, igaz legfeljebb alaptőkéje egyharmadáig. Tehát régiónk vállalkozásaiba, gazdaságába szintén befektetheti pénzét, azonban egyetlen beruházásban sem akarja megszerezni a túlnyomó többséget. Főleg amerikai nyomásra a kölcsönök és befektetések legalább 60 százalékát a tervek szerint a kö- zép-kelet-európai magánszektor, vagy az ennek hitelező pénzügyi intézmények kapnák, valamint ebből juttatnának a privatizálandó állami cégek feljavítására. AZ EGYSÉGES EURÓPÁÉRT A BERD feladatául tűzte ki szilárd szervezetek létrehozását, térségünk elengedhetetlen politikai és gazdasági rekonstrukcióját, a vállalkozások szabadságának biztosítását, s mint globális áttekintéssel rendelkező nemzetközi intézmény, minden évben jelentést ad ki az egyes országok helyzetéről. Jacques Attali szerint végzetes hiba lenne, ha Európa keleti felét új, „harmadik világnak“ tekintené a Nyugat. Éppen abban áll a fejlett országok felelőssége, hogy régiónkat egyenragúvá válásában segítse. Az új elnök a kontinens két részének egyesülésében látja a biztonság zálogát, hiszen Európa már két szörnyű világháború kirobbantója volt, s ennek egyik forrása a Nyugat és a Kelet közti fejlettségbeli különbség volt. Ezért bankja fő feladatának a berlini fal ledöntése nyomán különösen szembeötlő gazdasági, technológiai szakadék megszüntetését tartja földrészünkön. A BERD már most dolgozik az egységes Európa közös energetikai, gazdasági, pénzügyi és telekommunikációs rendszerének tervein. Hogy a tervek ne csak papíron maradjanak, hanem meg is valósuljanak, azt a bank tízmil- liárd ECU-s (kb. 12 milliárd dollár) alaptőkéje biztosítja. Az ösz- szeg 51 százalékát a közöspiaci országok és a szervezet intézményei, a brüsszeli bizottság és az Európai Beruházási Bank adja. Az intézmény legnagyobb egyedüli részvényese tíz százalékkal az Egyesült Államok. Ám ez lesz a nemzetközi hitelintézetek közül az első, amelyben az USA nem képes egyedül megakadályozni a fontosabb döntések meghozatalát. A negyvenkét részvényes között 8,5 százalékkal megtalálható Japán is, míg térségünk a Szovjetunióval együtt 13,5 százalékkal szállt be az alaptőkébe. CSAK EGY ÚJABB BANK? Ahogy az már lenni szokott, a pénzintézetet születésétől fogva bírálatok érik. Egyesek azt kérdezik, vajon mi szükség van a nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és alapszervezetei mellé közel azonos feladatkörrel még egy nemzetközi bankra, azonkívül, hogy vele Európa önazonosságát és Amerikától való különbözését hangsúlyozhatja, no meg állást adhat vagy 250 új „eurobürokratának“. Bizonyos kételkedés észlelhető a bankelnök személyét illetően is. ,, Jacques Attali sohasem irányított bankot vagy valamilyen hasonló nagobb intézményt, viszont könyvet írt Sigmund Warburg bankárról. A francia elnök bizonyára ezt elegendő képzettségnek gondolja“ - írja csípősen a Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök lapja. Egyben utal arra, hogy Attali, aki irodalmár és filozófus, Mitterrand elnök jó barátja és volt tanácsadója. Az amerikaiakat szinte sokkolta, amikor a bank egyik alelnökévé Németh Miklóst, a reformkommunista ex-mi- niszterelnököt javasolta Attali. A már idézett lap folytatja: ,,Mindketten szocialisták, s hogy ez a két ember döntsön támogatásokról, hitelügyletekről és egyebekről, a tőkések körében nem kis bizalmatlanságot kelt“. Megoszlanak a vélemények a bankelnök azon kijelentéséről is, hogy az általa irányított pénzintézetnek egyszerre politikai és gazdasági küldetése van. Egy másik aggályt a párizsi Le Figaro fogalmazott meg, mely szerint a lengyelek, a magyarok és a csehszlovákok tartanak attól, a BERD túlságosan Moszkva- orientált lesz, a pénzügyi források túl nagy részét kötné le a Szovjetunió talpra állítása. Talán a legváratlanabb bírálat a megsegítendő Közép-Kelet- Európából érkezett, mégpedig Václav Klaustól, aki a Times című londoni lap szerint kijelentette: „Úgy gondolom, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak komoly problémát okozhat a már régóta működő magánbankokkal való verseny. A BERD csak egy újabb pénzintézet. Számomra többet jelent a londoni Rothschild Bankban tartott fogadás“. Magyarázatként hozzáfűzte: „ez a patinás nemzetközi pénzügyi intézet biztosítja a csehszlovák gazdaság privatizálásának programját“. Azt majd az idő dönti el, mennyire tud helytállni a BERD a bankok világában, a valóban óriási faladatát mennyire képes ellátni. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy egész Európa javát szolgálná, ha a francia sugallatra létrehozott „új világrend első intézménye“ - ahogy Attali filozófushoz méltón nevezte bankját, beváltaná a hozzá fűzött reményeket és segítene térségünk felemelkedésében. (só) Egy prágai újságíró, a 85 éves Karel Kaéák gazdag archívummal rendelkezik és érdekes töreténeteket tud. Az alábbi is tőié származik. Egy előkelő prágai étteremben bankárok, gyárosok és milliomosok előkelő társaságának 1912 márciusában így mutatkozott be a pincér:- Rudolf Linhart vágyók. Négy évig külföldön dolgoztam, s néhány nap múlva a világ legnagyobb gőzhajóján teljesítek szolgálatot.- Csak nem a Titanicon?- De igen, a Titanicon. A kalandvágyó cseh fiatalember, aki már bejárta Genfet, Párizst, Londont, 1912. április 10-én szolgálatba lépett az óriáshajón.- Valóságos úszó város volt - mesélte - Mindenütt telefonok, télikert, kávéház, bár, éttermek, aranyműves, borbély, színház, hangversenyterem, teniszpálya, játékkaszinó. A Southamptonbol jövő hírekre, amelyek még az indulás előtt érkeztek, senki sem figyelt. Valami óriási jéghegyekről szóltak. Senki sem figyelt erre. hiszen a Titanic elsüllyeszthetetlen. A hajó 2222 utasa közt tekintélyes milliomos társaság verődött össze, köztük az egyik Rotschild. A milliomosok éttermében felszolgáltam John Jacob Astor, a világ egyik leggazdagabb embere számára is. Ö már ötvenen felül volt, a felesége csak tizenkilenc. Ő elpusztult, a felesége túlélte a katasztrófát. Volt még ott rajtam kívül néhány cseh fiú, olyan is, aki túlélte... 14-én éjfél előtt a hajó a jéghegynek ütközött, s oldalára dőlt. Már délelőtt jelentés érkezett a jéghegyekről.- Először a gépházból hallottunk valami furcsa zajt. Már tudtam, hogy valami baj van. A többi pincérrel együtt a fedélzetre siettem. Ott éppen az első tiszt, Murdock tett jelentést a kapitánynak. Röpködtek a parancsok, utasítások. Átvillant az agyamon: nem lesz késő? Ekkor hallottam olyan manőverről, amellyel ki akarják kerülni a jégheggyel való összeütközést. De ennek a végrehajtására már nem maradt idő. Aztán kiadták a parancsot: Minden utas a fedélzetre! Mentőöveket felcsatolni! Aki ekkor még azt hitte, hogy valami gyakorlatról van csupán szó, rögtön utána megbizonyosodhatott az ellen-, kezöjéröl. A nők és a gyerekek a mentőcsónakokba, a férfiak félreállnak! Aztán a hajó egyre jobban dőlni kezdett, nagy volt a felfordulás, a kétségbeesés. A tisztek előhúzták a revolverüket és riasztó lövéseket adtak le. A pánik egyre nőtt Az emberek kiabáltak, jajveszékeltek, beugráltak a jéghideg vízbe. A rádió- távírászok főnöke, G. G. Philips, aki Marconi tanítványa volt, a legvégső percekig adta az SOS hívásokat. Én az utolsó pillanatban bejutottam egy mentőcsónakba, ahol még volt egy hely. Térdig vízben voltunk, s igyekeztünk minél tovább kerülni a Titanictól, amely ekkor már csaknem az oldalára dőlt. Szörnyű látvány volt, amint eltűnt. Az első osztályú utasok közül 203, a második osztályúak közül 118, a harmadik osztályon utazókból 499 menekült meg, további 4 tengerésztiszt, 39 tengerész, 96 stewardess és 71 fűtő. Többen is megmenekülhettek volna, mivel - s ez hihetetlenül hangzik - a nagy zűrzavarban nem minden mentócsónak volt tele. Pincér volt a Titanicon- Reggel hét és nyolc között megérkezett a Carpathia hajó, felszedte a túlélőket. A fedélzeten a tengerészek részesítettek bennünket elsősegélyben, pokrócokba csavartak, meleg grogot és ételt adtak. Annyira kimerült voltam, hogy utána nyomban elaludtam. Azután New Yorkig volt min gondolkodnom. De még évekig a vízbefúltakkal álmodtam.- A szerencsétlenségnek nem kellett volna bekövetkeznie, hanyagság és felelőtlenség volt az oka. A fedélzeten nem volt elég mentócsónak, az őrség az úszó jéghegyet későn vette észre, mert nem volt felszerelve se fényszóróval, se messzelá- tóval. A szivattyúknak is meglehetősen alacsony volt a teljesítőképessége. A felső tízezer tagjai csupa szórakozásból fölösleges táviratozással blokkolták a távi rá szók segélykérési lehetőségeit. Ilyeneket s ehhez hasonlókat tárgyaltunk a Carpathia fedélzetén, de hát ez már senkinek sem segített. így hát azt mondtam magamban, örülj, hogy valahogy megúsztad. Tulajdonképpen a főtávírásznak köszönhettük, hogy - bár későn, de mégis - sikerült értesítenie a Carpathia hajót, s az segítségünkre sietett. Éjfél után egy óra húsz perckor vette a Carpathia a mi kétségbeesett mondatunkat: Lebocsátották a mentőcsónakokat, utasaink elhagyták a fedélzetet. Néhány perccel azután, hogy kihúztak a csónakokból, heves vihar támadt, amely mindnyájunkat elsöpört volna. New Yorkban emberek sokasága, orvosok, mentőautók, újságírók várták a megmenekült hajótörötteket. A kórházba a biztosító emberei érkeztek, az eltűntek hozzátartozói. Rudolf Linhart ruhát, pénzt és hajójegyet kapott, vissza Londonba.- Londonban rögtön az osztrák konzulátusra mentem, de a konzulnak az volt a legfőbb gondja, mikor születtem és hol voltam sorozáson. Mondtam neki, nem sok hiányzott, hogy Neptunusz birodalmába sorozzanak be. Sajnos, nem volt humorérzéke. Linhart nem tért haza, hogy ne kelljen bevonulnia. Angliában pincérkedett. De két év múlva táviratot kapott, hogy az édesanyja beteg. S igy 1914 tavaszán, ő, aki az egyik halálból megmenekült, hazajött, hogy a másikba rohanjon. Kitört a világháború. Az orosz frontra került, s itt hadifogságba esett. A légionáriusokkal tért haza, majd Karlovy Varyban kapott állást néhány évig, utána Prágában, a Beránek Szállóban volt fópincér. Aztán megnősült, szülővárosa, Rokycany legszebb lányát vette el, hazament s vendéglőt nyitott. S mint a mesében: boldogan éltek, míg meg nem haltak... De nem így történt. Nem volt elég a Titanic, a háború, Szibéria, jött a fasizmus, majd az újabb világháború. A Gestapo egyenesen a vendéglőből vitte el. A légionáriusok nem tartoztak a kedvenceik közé. A bayreuthi börtönbe került. De itt is szerencséje volt: kitanult szakmája révén a börtönkonyhára került, s ezt a megpróbáltatást is szerencsésen átvészelte. 1970-ben, szülővárosában halt meg. Szerencsés ember volt. Róla igazán elmondható, hogy többször is túlélte a halálát. (A Signál nyomén) 6 1991. VI. 28. tíasárnap JA CQUES ATTALI, az új bank elnöke. (A ŐSTK felvétele) Az új világrend első intézménye: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank
