Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
i/asárnap * A VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ÉS NAGYAPÁKNAK Megkérdeztük Mióta megszülettem, az élet egyre újabb problémák elé állít, egyre változatosabb kérdésekre kíván tőlem feleletet. Sajnos, az újságírók érdeklődési köre, mióta a harmadik ifjúságom felé közeledek (vagy már túl is haladtam rajta?) nem ilyen változatos. Őket főleg az érdekli, hogy mely recept alapján sikerült előrehaladott koromig megőriznem - aránylag - ép szellememet. Miként birkózom a nyugdíjas állapottal, amely állítólag öl, butít és beteggé tesz. Udvariasan felszólítottak már arra is, hogy valljam be a koromat, amit én meg is tettem, de halálosan megsértődtem, ha elhitték. Most itt arra a kérdésre kell választ adnom, hogy társtalanul, magányosan mivel töltöm el napjaimat. Bár - bevallom — a kérdést nem értem pontosan. Arról kell nyilatkoznom, hogy általában a korosodó nők mivel töltik az idejüket, vagy a megtisztelő figyelem csupán az én személyemre vonatkozik? Mert ha azokról a matrónákról kell beszélnem, akikre unokákat bíznak, nyugdíjasotthonokban gyermekeik látogatását várják (olykor hiába), akik kártyapartikban lelik örömüket, sétatéren galambokat etetgetnek, a templomban az Istenükhöz imádkoznak ... Nos, akkor a kérdés számomra tárgytalan. Ám ha a magánéletemről kell vallanom, arról beszélhetek. Ritkán vagyok egyedül, de amikor egyedül vagyok, akkor sem érzem magam magányosnak, mert elszórakoztatnak az emlékeim, gondolataim... Aztán meg léteznek újságok, könyvek, televízió, rádió, és sok jól informált barátnő, akik késedelem nélkül igyekeznek közölni, melyik ismerősünket temették el az előző napon, s melyiket fogják operálni másnap. Kit sértett vérig a fia felesége és kinek neveletlen az unokája. Holott engem kielégítene, ha csupán a világ problémáival viaskodhatnék. Ezért osztozom Karinthy Ferenc aggályaiban, aki azt írta valahol: gondot okoz neki, mi lesz a világból, ha az emberiségnek lassacskán elapad a humorérzéke. Nos hát ez aggaszt engem is, és éppen ezért, ha sehol nem történik valamilyen világraszóló, történelemformáló esemény, én a tévé nevezetű csodagépen csak krimiket nézek, Derricket meg Colombót, mert tudom, hogy ők minden bűntény után felveszik a honoráriumot (nem is keveset), és gyilkos meg áldozat együtt ül le a fölvétel után sörözni. Ezért a televíziómat este hétig be sem kapcsolom. Kímélem a jobb szememet, amelybe másfél évvel ezelőtt helyeztek be egy orosz műlencsét. Csak a bal szememet reszkírozom, ahova pár héttel ezelőtt amerikai lencsét helyeztek. Ezen valahogy derűsebbnek látom a világot. De leginkább abban lelem örömöm, ha mind a két szemem becsukom. Akkor azt látom, amit akarok, és még attól sem kell tartanom, hogy a kétféle lencse valamiféle hidegháborút idéz elő a fejemben. Ért engem a kedves olvasó? A humorérzék az egyedüli mód, hogy az öregedést úgy-ahogy el lehessen viselni. Bár hát, érzésem szerint, nem hogy magányos nem vagyok, de nem vagyok öreg sem, csupán a születési bizonyítványomba iktatták be kicsit régen az adataimat. • Milyen a napirendje, az étrendje?- Álmatlan éjszakáim után reggel úgy nyolc óra felé kissé neurotikusán ébredek, és már félálomban azon tűnődöm, mivel fogom kitölteni az előttem álló hosszú, üres napot. Lehetőleg hasznosan. Mielőtt ezt eldöntöttem volna, kikászálódom az ágyamból, rendbe teszem magamat és a lakásomat, majd felhívom valamelyik barátnőmet, hogy emberi hangot halljak. Olykor a saját hangom is kielégítene, ha hívott partnerem szóhoz engedne jutni. Tizenegy Dávid Teréz írónőt: órakor reggelizem (tejeskávét kaláccsal, vaj nélkül), beveszek néhány pirulát (meggyőződésem ellenére, csak úgy, szokásból). Egy óráig elolvasom a napilapokat, közben várom a postást, hátha olyat kézbesít, amit alá kell írnom. Ha nem hoz semmit, akkor boldog vagyok, mert mentesülök a válaszadás kényszerűségétől. Ezután nélkülözhetetlen élelmiszerek bevásárlására indulok, vagyis körülsétálom a háztömböt, ahol lakom. Hosszabb utakra a szemem miatt csakis derűs időben vállalkozom. Nem sportolok. (Elég sportteljesítmény volt számonya maga az élet.). Nem tartok fogyókúrát, nem járok „mítingekre“, színházba is egyre ritkábban, mert ódzkodom a sötét utcáktól. Bevásárló körutam után, úgy két óra tájban ebédelek, azután lepihennék egy fél órára, de pem tehetem, mert már csenget egy látogató. Némelyik hívatlanul jön. Van olyan vendégem, akiiek örülök, de olyan is, aki a távozásával szerez nagyobb örömet. Hét órakor a tévé előtt elfogyasztom a vacsorámat (valami hideget), miközben a konyhában fő (esetleg - a tévéműsortól függően - odaég) a másnapi ebédem. Vacsora után kb. éjfélig figyelem a képernyőn lejátszódó eseményekét. Éjfélkor lefekszem, olvasok, amíg a szemem ki nem fárad. Akkor eloltom a villanyt, bekapcsolom a tranzisztort, s duruzsoló hangja mellett olykor hajnalig mélázgatok. Altatót nem szedek, mert attól másnap délelőtt vagyok álmos, de még megiszom egy pohár joghurtot, aztán (ha szerencsémre - unalmas a rádióműsor) elalszom, s csak párszor rezzenek fel egy-egy téves telefonhívásra. Tehát soha sem unatkozom. Nem iszom alkoholt, nem cigarettázom, mégse vagyok magányos. Akkor sem, amikor egyedül vagyok. Tele vagyok mindig gondolattal, mondanivalóval, és akár Rostand Cyranója, olykor magamat is kigúnyolom, bár eme humoromat méltán cinizmusnak is nevezhetik. Ilyen egyszerű tehát az egész, de hogy tanulságos is, azt Arany János egyik kedves versével bizonyítom: „Szép a független nyugalom: / Megérleli egy-egy dalom. / Nem mintha volnék beteg, / De nyugtat az, hogy - lehetek...“ Kis történet a villamoson A 12-es villamoson most is sokan utaznak, mint mindig. Reggel nyolc után nincs már ugyan csúcsforgalom, de azért így is éppen elegen vagyunk. Ezt az időszakot szeretik a legjobban az ellenőrök. Hajnalban, a csúcsforgalomban még egyszer sem találkoztam velük. Valószínűleg azért kerülik el ilyenkor inkább tapintatosan a tömeget, hogy ne kelljen végighallgatniuk az utasok szitkozódásait, gúnyos megjegyzéseit tömegközlekedésünk megoldatlan (s úgy látszik, megoldhatatlan) állapotát illetően. De ilyenkor az ellenőrök már bátran, magabiztosan végzik munkájukat. Kettőt közülük különösképpen kedvelek: az egyik egy idősebb, bajszos, kopasz (nyilván már nyugdíjas korú) úriember, a másik pedig egy idősebb hölgy. Pontosabban egy magát a piacról vagy az üzletből jövő háziasszonynak álcázó nőszemély, bal karján állandóan egy szatyorral, akit még álmában sem képzelne'eUenőmek a jámbor potyautas, persze, csak addig, amíg az le nem csap mit sem sejtő áldozatára, s meg nem mutatja a jelvényét. A minap is volt egymáshoz szerencsénk. No nem mint póruljárt ügyfél (hiszen polgártársaim nagy többségével együtt idejében kiváltottam a negyedévi bérletet), csupán mint csendes szemlélő voltam jelen. Egy idősebb férfi ült az előttem lévő ülésen, egyik kezében nagy csokor lila orgonával. Az ellenőr, hozzá érkezve méregette, saccolgatta az életkorát, kérje-e a menetjegyét. (A hetven éven felüliek ugyanis ingyen utazhatnak.) Végül, biztos, ami biztos, kérte. Az öregúr előhúzta a személyazonossági igazolványát s megmutatta.-Asszonyom! Én maholnap 76 éves leszek. De jólesett, hogy ilyen fiatalnak nézett. Fogadja el tőlem ezt a csokor orgonát. (kt) Könözsi István felvétele Felnőtt- és időskorban Sok ember gyakori panasza az álmatlanság. Mi is valójában ez a jelenség: az álmatlanság a természetes alvászavar. Egyesek nem tudnak elaludni, mások ugyan elalszanak, de gyakran felébrednek, sokan nagyon nyugtalanul alszanak. Ha az álmatlanság valamilyen betegség (neurózis, pszichózis stb.) tünete, feltétlenül forduljunk orvoshoz. Ha viszont más eredetű álmatlanságról van szó, próbálkozzunk meg valamelyik régi, jól bevált módszer alkalmazásával. Jó hatással van az alvásra egy kanál méz elfogyasztása közvetlenül a lefekvés előtt. Hasznos lehet a következő egyszerű testgyakorlat is: feküdjünk hanyatt az ágyban, nyújtsuk ki a kezünket a fejünk fölé. Néhány perc múlva már érezzük a fáradtságot, amely jelzi, hogy álmosak vagyunk. Elfoglaljuk megszokott testhelyzetünket, s rövid időn belül elalszunk. A nyugodt, zavartalan alvás elengedhetetlen feltétele a jó levegőjű, megfelelő hőmérsékletű hálószoba. Ne aludjunk túlfűtött helyiségben, lefekvés előtt szellőztessünk! A legmegfelelőbb a 16-18°-os szobahőmérséklet. A nyugodt alvást ugyancsak elősegíti, ha lefekvés előtt hideg vízben megmosakszunk. Jól válasszuk meg a vacsora időpontját is. Főleg az idősebbeknek nem kellene 18-19 óránál később vacsorázniuk. Ez az étkezés taitalmazzon könnyen emészthető ételek. Vacsora után megehetünk egy-két almát. De vigyázzunk, az almát nem helyettesíthetjük cukorka, csokoládé, édesség, aprósütemény rágcsálásával, majszolásáva! (tévénézés közben). Alvás előtt kerüljük az idegeskedést, a feszültséget. Az egészséges alvásra jó i hatással van a friss levegőn való mozgás, a napközben végzett megfelelő, de nem megterhelő és kimerítő fizikai munka, egy-egy kellemes esti séta. Nem tanácsos viszont a különböző idegnyugtatók, altatók szedése, mivel ezeket a szervezet nagyon gyorsan megszokja, s így idővel hatástalanná válhatnak. Kerüljük a serkentő hatású káros élvezeti cikkeket, elsősorban a cigarettát, kávét, az izgató teákat (a gyógyteák közül sem mindegyik éjszakára alkalmas!) és az alkoholt. Tehát elsősorban rajtunk múlik, hogy nyugodt éjszakát, zavartalan alvást biztosítsunk magunknak. Házastársi nézeteltérések gyűjteménye A legegészségesebb ital a kecsketej A kecsketejről már régóta azt tartják, hogy meghosszabbítja az emberi életet. I. János pápa 120 évig élt. A Vatikánban kecskéket tenyésztett s naponta itta a kecsketejet. A legendás hírű indiai politikus, Mahatmá Gandhi is a kecseketej élvezői közé tartozott. Egyszer az angol királyi udvarba hívták meg hivatalos látogatásra. Gandhi egy kecskét Londonba is magával vitt. A kecske egy luxusszállóban vele együtt lakott, így a politikus bármikor ihatta kedvenc italát. Állítólag híres államfiként sem volt rest megfejni a kecskéit. Egy dán házaspár már több mint 45 éve különös gyűjtőszenvedélynek hódol: pontos kimutatást vezet minden veszekedésről, nézeteltérésről, összeszólal kozásról, amely a házasságkötésük óta megtörtént. A különleges gyűjtemény - eddig - 9236 kisebb-nagyobb konfliktust örökített meg. így például a férj nem kevesebbszer mint 2087-szer tette szóvá élete párjának, hogy nem eléggé ízletesen vagy nem időben készítette el számára a reggelit. A férj 1655 alkalommal tette szóvá, hogy a felesége meggondolatlanul költekezik, fölösleges dolgokat vásárol. A feleség viszont 1009 alkalommal részesítette megrovásban férjét azért, hogy piszkos cipővel lépett be a házba, vagy hogy hazatérte után nem rakta el rendesen a ruháját. A házasfelek között egy dologban teljes az egyetértés: nem mindennapi gyűjteményüket közös erővel tovább bővítik. KULCSÁR TIBOR összeállítása 1991. VI. 14 Méry Gábor felvétele Mit teevüíík az álmatlanság ellen?
