Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
A zene andalító ritmusában... A Független Erotikus Kezdeményezés, szlovákul a NEI (Nezávilá erotická iniciatíva) a múlt év tebruár 15-én alakult és egy hét múlva, kellő mennyiségű aláírások beszerzése után, már hivatalosan is bejegyezték. Az ironikus megjegyzések, gúnyos kommentárok, de olykor bátorító és biztató szavak után, melyek a kis létszámú, de lelkes „gyülekezet“ választási kampányát követték, az emberek többsége már el is felejtette, hogy ilyen párt is létezik. Ezért, amikortudomásunkra jutott, hogy Pozsonyban a Hajósok Házában megrendezik a NEI első reprezentatív erotikus diszkóbálját, úgy döntöttünk, a Vasárnap nem hagyhatja ki ezt a nagy eseményt. Á mezteienkedés sem hiányzott, de csak a hivatalos műsor keretében, és ugyebár egy kis sztriptízért manapság már nem kell a párizsi Lidóba utazni, bármelyik vidéki kisvárosban látható.- Az erotikus bálon - melynek VOX POPULI VOX NEI - volt a mottója mindenkit szívesen fogadtak, aki betöltötte tizenyolcadik életévét és volt 99 koronája a belépőre. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a megjelentek zöme nem a felnőttkor küszöbét éppen csak átlépő, pelyhe- dző állú legényke, vagy ezüsthajú öregúr volt. Kivétel nélkül minden korosztály képviseltette magát, és legalább annyi volt a hölgy, mint a férfi. Egy másik kellemes meglepetés; senki sem ivott többet, mint amennyit elbírt, így az egész akció kulturáltan, jó hangulatban zajlott. Az előcsarnokot stílusosan, csábító, buja keblű hölgyek posztereivel dekorálták, de a bálozókra más meglepetések is vártak. Hazánk legnagyobb szexsopjának bő választékával úgy rakták meg az asztalokat, mint a piaci kofák almaszüret után pultjaikat. A vendégek először csak messziről szemlélték a szokatlan A politikai életünkben zajló torzsalkodások, vádaskodások egymás szennyesének kiteregetése után szinte gyógyírként hatott, hogy a közelmúltban egy politikai párt nem a szokásos - divatos szóval élve - „brífingre“ invitálta tagjait és szimpatizánsait, hanem társas összejövetelre, pontosabban „diszkóba“. A rendezők meddő viták helyett jó szórakozást ígértek és nyújtottak. Pedig az összejövetelen, uram bocsá, a cseh párt képviselői is ott voltak. Szemrehányások és kompetenciós viták helyett az est és az éjszaka nagy része teljes egyetértésben telt el. A titok nyitja igen egyszerű. „Jelenleg a mi pártunk az egyedüli, amely egyesíti az embereket“ - vallották a jelenlevő vezetők, és úgy tűnik, igazuk volt. családi egyensúlyunk. Megható volt egy szlovákiai özvegyember köszönő levele, aki harmincéves boldog házasság után maradt egyedül, és mivel tanyán lakott, és még férfinak érezte magát, tőlünk kért, és kapott egy „élettársat“. „Most már nem vagyok magányos, van kivel beszélgetnem, van kit becéznem. Ha szükségét érzem, magamhoz veszem az ágyba is“ - írta köszönőlevelében a vevőnk.- A férfiak számára vannak olyan „szerkentyűink" is, melyeket indisz- ponáltság, esetleg pszichikai impotencia esetében kell használni. MaHetvennyolc éjret megéltem, de Ilyet még nem láttam • Nem rendezőnk orgiákat, a házastársi hűség hívei vagyunk • A „szégyenlős” sztriptíztáncosnő árut, aztán egyre közelebb merészkedtek. Elég volt, hogy egy úr a pénztárcája után nyúljon, és vegyen egy szett tarka színű óvszert, máris voltak követői. A gyengébb nem képviselői közül is. A hazai és nyugati pornóújságok iránt - tatán az áruk miatt is - nem volt túl nagy az érdeklődés. Az előcsarnokban összegyűltek inkább a „malackodó“ videofilmeket nézték nagy érdeklődéssel. Akadtak, akik órák hosszat- szinte földbegyökerezett lábbal álltak a képernyő előtt.- Sokat hallottam az ilyen filmekről, de eddig nem volt alkalmam látni hasonló produkciót, pedig már a het- vennyolcadik évemet taposom- mondta egy vitális öregúr. - Itt lakom a közelben, és amikor láttam a bejárati ajtóra kifüggesztett meghívót, úgy döntöttem, bekukkantok. Otthon azt mondtam, fáj a fejem és sétálok egy kicsit. A pénzt nem bánom, csak azt sajnálom, hogy nem maradhatok a záróráig. Az erotikus fehérneműt kínáló lányoknak sok volt a dolguk, ám kevés a hasznuk. A csábos és rafinált selyemholmit rengetegen megcsodálták, de a méregdrága árak a legtöbb vásárlót elijesztették. Sokan inkább tombolajegyeket vásároltak, remélve, megnyernek egy-egy díjat. Amikor erotikus táncprodukció, lenge fehérnemű bemutató vagy sztriptíz zajlott a parketten, az előcsarnok egy időre kiürült, de a műsor után ismét beindult az üzlet. Volt aki tréfás árut, Ádám és Éva elnevezésű fogkeféket, bizarr alakú gyertyákat, csuhás barátot vásárolt, volt aki drágább holmira adta ki a pénzét. A tulaj, Ales Krupa készségesen magyarázta az egyés áruk funkcióját, előnyeit, közben katalógusokat osztogatott.-Tapasztalatból tudom, sokan érdeklődnek e kellékek iránt, de szégyenlősek, ezért szívesebben utánvéttel küldetik el portékánkat - magyarázta az üzletember. - Katalógusainkból kiválasztják a nekik legmegfelelőbb segédeszközöket, mi pedig elküldjük a címükre. Vásárlóink többnyire levélben hálálkodnak, azt írják: Í9Í>ét helyrebillent gam is kipróbáltam, és bevált. Nem egy válófélben lévő házasságot mentettünk meg. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a gyerek után vágyó házastársaknál az asszony végre teherbe esik. xxx A vendégek között volt Tatiana Heldová képviselőnő, a csehszlovák erotikus kezdeményezés koordinációs bizottságának alelnöke is. Két tánc között szívesen válaszolt néhány kérdésünkre. • Hány tagja van pártjuknak?- Szlovákiában csak 200, Csehor- Megvenném, de a feleségemnek legalább három számmal nagyobb kellene... Nagy László felvételei szágban jóval több. Szimpatizánsaink száma viszont sokkal magasabb. • Hogyan próbálják bővíteni a meglepően alacsony létszámot?- Például ilyen rendezvényekkel is. Csehországban már rendszeressé váltak az erotikus diszkók, nálunk ez az etső próbálkozás. • Mondana valamit programjukról?- Le kell szögeznem, családcent- rikusak vagyunk, elítéljük a promisz- kuitást, de harcolunk az álszemérem és a prüdéria ellen. Az élet egyik legszebb és legkellemesebb része a szex. Az egészséges erotika nem lehet - úgy ahogy eddig volt - tabu. Szorgalmazzuk, hogy az iskolába vezessék be a szexuális nevelést. Célkitűzésünk valóraváltásához szexuológusokat, pszichológusokat és más szakembereket is bevonunk. Az emberek java,félremagyarázza tevékenységünket. Azt hiszik, ösz- szejöveteleinken orgiákat csapunk. Erről szó sincs. Három működő klubunkban előadásokat, kötetlen beszélgetéseket tartunk, kazettákat kölcsönzünk. • Férjnél van?- Igen. Van két gyermekem. A férjem ugyan nem tagja pártunknak, de egyetért „ideológiánkkal“. A tombola húzását egy fiatal lány irányította. Szelleme^ megjegyzésekkel kommentálta á pikáns díjakat, és a közönség derültsége közben olykor intim kérdéseket is intézett a nyertesekhez. Az Emanuelle nevű „hajasbaba“ tulajdonosát például megkérte, fújja fel az életnagyságú gumihölgyet és lejtsen vele egy táncot. xxx Éjfél után a már nyakig öltözött sztriptíztáncosnőtől Szandrától megkérdeztük, miért is ellenezte a fotózást?- Hogyhogy miért? - kérdezett vissza tágra nyílt szemekkel a húszéves szépség. Szüleim falun, Pozsonytól 300 kilométerre élnek. Ha meglátnák, pucér képemet valamelyik újságban, kitörne a botrány. Nekem a tánc a hobbim, sztriptízzel kombinálva jó fizetéskiegészitésnek tartom. Elárulná mennyit kap egy ilyen fellépésért?- Az attól függ. Általában szállodák bárjaiban lépek fel és a honoráriumok eltérőek.- Mos mennyit kapott? Hát... ha kifizetem az albérletemet, marad a gázsimból vagy ötven korona. xxx Ennyit dióhéjban az első szlovákiai erotikus diszkóbálról. Kikapcsolódásnak nem is volt rossz. Ordódy Vilmos : E ' vtizedekig csak elvétve lapozgattam az újságok hirdetési rovatait, mert nem volt mit hirdetnem, ez idáig ily módon soha nem kerestem társat, lakást, ingót, ingatlant. Ám tavaly óta szinte megszállottként olvasom az újságok hirdetési rovatát, s bevallom, gyakran nemcsak azon döbbenek meg, amit hirdetnek, hanem azon is, mennyiért.- Ami sok, az sok(k) - fakadt ki a minap egyik ismerősöm, aki Pozsonyban hetek óta albérletet keres. - Azt hittem, én naiv, hogy aki a lakás címszó alatt hirdet, az csakugyan lakás-, szobakiadással foglalkozik.- Mi történt? - kérdeztem értetlenül, s elképzelni sem tudtam, hogy a fővárosba féléves tanfolyamra érkező üzemmérnök mire céloz. Elmondta, hogy jelentkezett egy jeligés hirdetésre, s szép sorjában bevallotta nemcsak a korát, foglalkozását, hanem azt is, hogy hajadon. Megemlítette, a szobát legszívesebben egyedül venné ki, s ezért havi ezer koronát hajlandó fizetni. Néhány nap múlva boldogan rohant a megadott címre, hiszen vészesen közeledett a pozsonyi továbbképzés ideje.- Nem ismerem Récsét, ezért a belvárosból elég korán indultam el. Pontos akartam lenni, gondolván, hogy az első benyomás meghatározó lehet. Megtaláltam az utcát, a házat, s mivel volt még elég időm, a környékkel ismerkedtem. A megbeszélt időben becsöngettem. A kertkaput egy nem éppen megnyerő külsejű öregúrf?) nyitotta ki, s a házba tessékelt. Észrevettem, hogy a valaha jól gondozott lakásban - enyhén szólva- rendetlenség uralkodik. Azonnal megfogadtam, ha megkapom a szobát, hálából már az első hét végén kitakarítom az egész házat. A háziúr végigvezetett a birodalmán, majd megmutatta a kiadásra szánt, szobának nevezett kamrát. Ugyanis nem szoba volt, hanem kamra, ablak nélkül, szellözönyílással, ám emeletes ággyal! Ájulás kerülgetett, de hallgattam. Arra gondoltam, kényszerhelyzetben vagyok, egy hónapot itt töltök, s azalatt csak találok jobb szállást! A házigazda a részletek megbeszélésére a konyhába invitált, ahol a mosatlan edények hegye fogadott. S hogy legyen miben meginni a felkínált feketét, én hülye, fogtam magam és elmosogattam. Éreztem, hogy az öreg a hátam mögött sündörög, hogy itt-ott hozzám ér, de nem gondoltam semmire... A tisztára súrolt asztalnál kikérdezett állásom, állapotom, családom felöl, s amikor intim dolgaim iránt érdeklődött, kezdtem kínosan érezni magamat. Meg is mondtam neki, hogy ez azért nem tartozik rá, s azonnal biztosítottam, nem hozok fel férfit az alberieioe. iva, erre a pasas begőzölt. Megragadta a kezemet, székestül magához húzott, s valami olyasmit motyogott, hogy ha jó leszek hozzá, alhatok a hálószobájában, esténként együtt tévézhetünk, sőt képmagnója is van, s a fiók telis tele inspiráló pornókazettákkal. S ha minden oké lesz, akkor nem kell fizetnem ezer koronát, hanem megelégszik hétszázzal is! Ordítva menekültem a lakásából, s még az utcán is potyogtak a könnyeim. Nagyon kiborultam. A házsor végén egy idős néni megállított, s rákérdezett, hogy abból a házból jövök-e. Csak bólindottam, mire közölte, a szomszédban lakik, és sok mindent látott már... Lakás nélkül maradtam, s félve bár, de újabb hirdetés után kellett néznem. Megtudtam, az ismerősöm annak ellenére, hogy az idő szorította, elhatározta, (nem csoda!) csak olyan albérletbe megy, ahol a tulajdonos nő. Igényeit alább adta, megelégedett volna már társbérlettel is. Számtalan hirdetésre jelentkezett, sőt hirdetett ó is, de az esetek zömében csupán háziurak jelentkeztek.- Az volt a benyomásom - magyarázta hogy a férfiak így akarnak barátnőkhöz jutni. Csak azt nem értem, miért nem az ismerkedési rovat által keresnek társat? Elmondta azt is, már-már úgy hitte, rámo- solygott a szerencse. A lakótelepi lakástulajdonos egyedülálló, ápolt nő volt, a lakás patyolattiszta, a szoba kényelmes, világos. A lakbér összegében (700 korona) is gyorsan megegyeztek, s megbeszélték azt is, hogy az ár a konyha használatát is magába foglalja.- A bajok úgy két héttel beköltözésem után kezdődtek. A lakástulajdonosnö esténként itt- ott bekopogott hozzám, s érdeklődött hogylé- tem, a tanfolyam felől. Italra invitált, vacsorára, s amikor bevonultam a fürdőszobába, gyakran rámnyitotta az ajtót. Nem gondoltam semmire... míg egy éjjel arra ébredtem, hogy valaki mellémbújik az ágyamba. Először a frász jött rám, majd azon nyomban felugrottam, s mit tehettem, könyörgésre fogtam, hagyjon békén! Nem kellett felmondania, magamtól mentem el. Míg összeszedtem dolgaimat, a lakástulajdonosnő elsírta magányát, társkeresési nehézségeit... Sajnáltam ugyan, de mit tehettem? A minap az egyik újságban néhány neki való hirdetésre leltem. Elküldtem a címére. Hát ezért mondtam, hogy ami sok, az sok(k). Szerencsémre, harmadik nekifutásra tűrhető albérletbe költöztem. Esténként magamra zárom az ajtót, amiért a háziak egy kissé neheztelnek rám. De most meséljek nekik?! Péterfi Szonya Gyanús hirdetések, keserű tapasztalatok 1991. VI ÚEUJESÉfl
