Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
ellátogat hozzám, akkor Itt megalapozott családi farmot talál. Hite, reménye csodálatot érdemel. Ahhoz, hogy a 103 hektáron egyáltalán munkához láthasson, gépek és a legszükségesebb eszközök megvételére - 17-20 százalékos kamattal - 350 ezer korona kölcsönt vett fel, az állami gazdaságtól bérbe vett gépekért és épületekért évi százezret fizet, a földért pedig ennél is többet. ő a biztos havi kereset helyett a magángazdálkodást választotta. A lakott területektől távol eső Pörös- pusztát. Nem azért, mert nem szereti az emberek társaságát, hanem azért, mert itt érzi ismét olyannak az életét, ahogy az emlékezetében él. Bátorítja, erőt ad számára a tudat, hdgy nincs egyedül. Felesége, Anna, és huszonéves Pál fia mellette áll, vele együtt dolgozik. Bízik benHITE, REMÉNYE CSODÁLATOT ÉRDEMEL Szlovákia egyik legnagyobb magángazdája Tetején a kaptatónak még egyszer körülnézek. Az üde májusi zöldben pompázó dimbes-dombos táj embertmarasztaló erejét a borús égbolt sem csökkenti. A laposokban még megmaradt a nádas, délre, az egymástól távolabb húzódó erdősávok között a Duna hömpölyög, azon túl pedig a Pilis emelkedik a magasba. Megnyugtató csend uralja a tájat. A legközelebbi települések - Búcs és Karva is - vagy hatkilométernyire vannak, s ide a távolban húzódó múúttól már a motorzaj sem hallatszik el. A természet csendjét csak a madarak éneke töri meg, amelybe időközönként belevegyül a közeli akol „lakóinak“ bégetése. * A gyermekkori élményeken túl minden bizonnyal e csodás vidék is besegített a természetet és a földet szerető Bottka Pál döntésébe, miszerint túl az ötvenen életformát változtat. Újba kezdett, s bár tudta, hogy nem lesz könnyű, azért annyi bosszúsággal, amennyi az elmúlt hónapokban érte, ő sem számolt.- Itt van például a háromszáz juh. A gyapjú senkinek sem kell, a vágóállat kilójáért pedig annyit sem adnak, amennyit a hatósági kimérésben a kutyának való húsért kérnek. Az már most biztos, hogy az állomány éves bérleti dijánál egy koronával sem hoz többet a konyhára. Vagyis egész évben ingyen dolgozunk. Várom a következtetést, talán abbahagyja, nincs az egyéni földművelésnek jövője, fejetlenség uralkodik, a termelési költségek nagyok, a terMUNKABA INDULÓBAN (Méry Gábor felvételei) mény meg áron alul is eladhatatlan stb., de Bottka Pál teljesen más végkövetkeztetésre jut. A nyugodt arc és a kék szempár az idegesség vagy a reménytelenség legkisebb jelét sem mutatja, és a kesernyés mosoly is inkább a reméltnél lassabban tovatűnő beidegzödött múlt tudomásulvételét árulja el.- A szocialista bürokrácia helyenként, sajnos, még felüti a fejét. Valahol, valakik - mit sem törődve a hazai termelővel - az Íróasztal mellett úgy döntöttek, hogy gyapjút importálnak. Sajnos, sok egyéb mellett a formálódó piacgazdaságból egyelőre a termelői érdekvédelem is hiányzik. Szerintem kell még egy-két év, hogy az új játékszabályok kialakuljanak, s az ember egyedüli gondja csak a munka legyen. Észrevehetően felengednek arcizmai, sőt a mondat végét már mosolyogva mondja.- Ha majd három év múlva ismét- Aki ennyit vállal, abban a hiten és reményen kívül bizonyos fokú dacnak is lennie kell. Egy nagyon szilárd elhatározásnak, hogy csak azért is megmutatom, csak azért is magángazda leszek. Első hallásra nehezen hiszek a fülemnek, így szavainak hátterét részletesebben is megmagyarázza. S miközben beszél, néhány órás ismeretségünk óta hangjából először érzem a keserűséget, a csalódottságot.- Néhány kilométerre innen szüleim 150 hektáron gazdálkodtak Becsületes, igyekvő emberek voltak, akik szüleikhez hasonlóan összeku- porgatott pénzüket földek vásárlására fordították. Abban a reményben, hogy gyerekeik majd tovább gazdálkodnak a birtokon. Reményeik azonban 1948-ban szertefoszlottak. Amink volt, azt államosították. S most, amikor jussomat kértem, a bíróság még mindig nem talált paragrafust, ami szerint visszakaphatnám jogos tulajdonomat. így, amíg az állam ingyen használja földemet, én e területért nehéz tízezreket fizetek... Úgy látszik, a bíróságokon még el kell végezni a ,, takarítást" - süríti rövid hallgatás után egyetlen mondatba a tanulságot, mert képtelenségnek tartja, hogy azt, ami a szüleié volt, ami őt megilleti, ne kapná vissza. E meggyőződés élteti benne a reményt, hogy ötvenhárom évesen ott folytathatja, ahol tizenévesen „megszakadt" az élete. Azon a napon, amikor elvették földjüket, vagyonukat, elhurcolták édesapját. A kitérő nagy és hosszú volt. A szülőföldtől távol, ahová kulákgyerek mivoltának híre már nem jutott el, elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát, majd a környékbeli üzemekben, szövetkezetekben dolgozott. Volt zootech- nikus, agronómus, méhész, sőt igazgatóhelyettes is. Folytathatná, amit három évtizeden át csinált, de ne, még lesz ereje, hogy fiát - szavaival élve - „in natura“ ismertesse meg a gazdálkodás és a vállalkozás minden részletével.-A közel harminc hektár legelő mellett negyven hektáron búzát termesztek, ezenkívül pedig borsót és takarmányt. Elképzelésem, hogy a magtermesztésre szakosodom, és speciális növényekkel, valamint állattenyésztéssel is foglalkozni fogok Négy-öt év múlva talán már vendégeket fogadó panzió is lesz ezen a helyen, a mellette levő istállóban pedig hátaslovak. Gyönyörű vidék ez - ír le egy félkört karjával -, kikapcsolódásra, pihenésre alkalmasabbat elképzelni is nehéz. Elhallgat, láthatóan mérlegeli a szavakat, mert ahogy mindig, most is az igazságot mondja ki a legkisebb bántó szándék nélkül.- Ezt akartam elmondani, ezért egyeztem bele látogatásába Mint újságírótól elzárkóztam volna, de úgy vélem, elhatározásom, akaratom másokat is ösztönözni fog, hogy belevágjanak a gazdálkodásba. Ha lesznek magángazdák, akik rugalmasan alkalmazkodnak a piac igényeihez. rezsiköltséggel termelnek, összefogva gépszövetkezeteket és más szolgáltató központokat hoznak létre, akkor a volt szocialista mező- gazdasági nagyüzemek is lépni kényszerülnek. Átalakulnak a tulajdonosok társulásává, vagyis olyan közösségekké, amelyekben valóban a szövetkezeti demokrácia érvényesül. Kérdezném, hogy mikor, s vajon barna hajában akkorra, mennyivel lesz több az ősz hajszál, de nem teszem A reményt egy pozitív változásban és átalakulásban nem szabad megkérdőjelezni. Egyszerűen hinni kell, hogy Pöröspuszta felett (is) felragyog a nap. Egri Ferenc Gondokat okoz az európai mezőgazdaság támogatása Képzeljük el Európát, amely egyrészt a világkereskedelem liberalizálására, másrészt saját közös mezőgazdasági politikájának (CAP) teljes elvetésére törekszik. Egy igazi, piaci bázisú mezőgazdaság, miközben nagy megtakarításokat hozna a fogyasztóknak, kevesebb kárt okozna a mezőgazdaságnak, mint ahogy a reform ellenségei gondolják. Európa közvetlen támogatás formájában körülbelül 49 milliárd dollárt juttat a gazdái- kodóknaK, a világpiacinál jóval magasabb árak révén pedig további 85 milliárd dollárt Ez akkora összeg, amely sokakat könnyen arra a meggyőződésre juttat, hogy a közös mezőgazdasági politika megformálása, jobban mondva a támogatások lefaragása megbénítaná a gazdálkodókat. A főként Dél-Európában működő gazdaságtalan kisbirtokosok szenvednének leginkább - hangzik az érvelés. A reform társadalmi és politikai költségei is túl magasak. A közös mezőgazdasági politikával tulajdonképpen az a baj, hogy pénzt juttat a farmereknek Miközben az elmúlt 30 évben reálértékben megháromszorozódott a CAP költségvetése, a mezőgazdasági bevételek csökkentek. A chicagói egyetem egyik professzora szerint Európában olyan gyorsan visszeesett a mezőgazdasági fog-, lalkoztatás, mint Kanadában és Ausztráliában, ahol pedig kisebb arányú volt a támogatás. Ami azt illeti, Európa mezőgazdasági politikája kiállja az összehasonlítást a támogatást nyújtó többi kormányéval. Egy 1989- es tanulmány szerint az amerikai farmereknek biztosított minden egyes dollár olyan mértékben torzította a világpiaci árakat, hogy másutt a gazdálkodóknak az amerikai támogatás arányában pusztán a fennmaradáshoz 66 cent támogatást kellett adni. Ha megszüntetnék a mezőgazdasági támogatásokat, ahogy az amerikaiak és mások javasolják, véget vetnének az ilyen versengésnek. A legtöbb támogatott élelmiszer világpiaci ára emelkedne, ha végrehajtanák az Európai Bizottság által javasolt mindössze 15 százalékos támogatáscsökkenést 1996-ig. Még akkor is, ha a támogatások eljutnak a gazdálkodókig, nem a megfelelő helyre kerülnek. Nemrég elismerték ugyanis, hogy a gazdaságok 20 százaléka adja a mezőgazdasági termelésnek körülbelül 80 százalékát. Mivel a támogatás nagy része a termeléshez kötődik, a nagygazdák ugyanilyen arányban élvezik a támogatást. Abszolút értékben tehát a támogatások megszüntetése a kisgazdálkodókat kevésbé érintené. Ennek egyik oka, hogy nekik más jövedelemforrásuk is van. Ez az arány az életkorral összefüggésben nő. Dél-Európában a gazdálkodók több mint 20 százaléka 65 évnél idősebb. 2000-re az európai gazdálkodók több mint felének lesz második munkahelye, s csökkenni fog a mezőgazdaságból származó jövedelmük aránya. A kis- gazdálkodók jóléte egyre inkább függ majd a helyi gazdasági és regionális fejlesztési politika helyzetétől. Ráadásul a gazdák a pénz nagy részét nem használták fel gazdaságosan, például túlságosan sokat költhetnek vegyszerekre. Mivel mesterségesen magas az ár, a gazdának érdeke, hogy növelje a termelést, még akkor is, ha elárasztja a világpiacot. Európában magasak a földárak, ezért a termelést nem a vetésterület növelésével, hanem több műtrágya és növényvédő szer alkalmazásával fokozzák. Megbízható becslések nincsenek, de elképzelhető, hogy akár 10 százalékkal is csökkenhet a vegyszerfelhasználás, ha egyszer végre megszűnik a közös mezőgazdasági politika Európában. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek azok a gazdák, akik a földjükre vettek fel kölcsönt. Sokan tönkre fognak menni. Furcsa módon elsősorban azok a magasabb szinten gondolkodó gazdálkodók mennek tönkre, akik új gépekbe és új vetőmagokba fektették pénzüket. A mezőgazdasági gápg,«5 k is vesztesek lehetnek Európában; nyereségre tehetnek szert viszont a fejlődő országokban, ahonnan az új mezőgazdasági exportőrök kikerülnek. A kistermelők jóval nagyobb hasznot húzhatnak a regionális fejlesztési politikából. Sok nagygazda is megúszhatja a dolgot. Egyes szakértők szerint Európa legnagyobb gabonatermelői valószínűleg akkor is átvészelik a változásokat, ha az árak 20 százalékkal elmaradnak a jelenlegi támogatott ártól Néhány kistermelő talán el fogja hagyni a földjét, bár jóval kevesebben, mint ahogy a reformellenes erők sugallják. (The Economist) 1991. VI.
