Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
mmammmmmmmmmmn-L ' eglőbb ideje, hogy elnököl válasszunk, aki beszél majd a tanítóval. Mert ez így nem mehet további Nem tűrhetjük, amit a gyerekek velünk csinálnak! - mondta határozottan a KA TON A szó. - Az egyik azt írta: ,,A felvonuláson kato- . nákat láttunk." A szomszédja pedig ezt: „ Amikor hazaérkeztünk, apuka a nyulakat etette. “ Hát lehet így írni?- Ezt már ismerem! - szólalt meg vékony hangon a TEJ szó, aki olyan fehér volt, mint a frissen hullott hó.- Nekem sem kellemes, ha valamelyik gyerek a tej helyett tájat ír. Néha azt kell hinnem, szándékosan forgatnak ki bennünket, hogy aztán jó mulassanak csűfságunkon.- Igaza van a TEJ-nek, a gyerekek nem is gondolkoznak írás közben- tette hozzá a PONTOSSÁG.- Elnököt választunk és panaszra megyünk a tanítóhoz! - kiabálták többen.- Hagyjátok abba! Ki fog ilyen csekélység miatt mérgelődni - intette le őket a JÓSÁG. - Hiszen ezek gyerekek. Azért járnak iskolába, hogy mindent megtanuljanak.- Elég a szóból, szalad az idő!- szakította félbe társát az ÓRA szó.- Kezdjük a választást! Ki akar elnök lenni?- Én nem! Én nem! - ijedt meg a FÉLÉNKSÉG. - Hiszen, ha rám néz valaki, mindjárt olyan piros leszek, mint a meggy.- Téged nem is ja vasol senki! - recsegte a 1/4 S. Válasszatok inkább engem, jobb elnököt úgysem találtok! Erős vagyok, kemény és egészséges. Szavazzatok a VASra!- Vágatok, ne siessétek el a dolgot! - mondta az ARANY. - Az emberek engem értékelnek a legtöbbre. Nézzetek csak rám, milyen szép vagyok, milyen ragyogó.- Ez hazugság, ez hazugság!- A szavak a közbeszóló felé fordultak és látták, hogy a SZÍV kapcsolódott a vitába.- Csak nem azt akarjátok mondani, hogy nem én vagyok a legdrágább köztelek? - villogta haragosan az ARANY. - Hiszen engem dicsér mindenki, aki gazdagságra vágyik.- Nem! - jelentette ki határozottan a SZÍV. és egy szerény, gyöngéd szóra mutatott, akinek szolgálatkész keze és olyan melegen fénylő szeme volt, mint a napsugárnak. Ó a tegkedSzerkeszti: Tallósi Béla vesebb mindnyájunk között. Az ANYA.- Van más szép szavunk is! - kiáltotta TÜRELMETLENSÉG. - Például a SZERETET, EGYÜTTÉRZÉS vagy a NAGYLELKŰSÉG.- Azt már nem! - tiltakozott a HARAG. - Ilyen szavakra nincs szükségünk, velük semmire sem megyünk az életben. Mit szóltok a KORBÁCS szóhoz? Szépen meg lehet suhogtatni. Vagy a KÉS szóhoz? Éle ff és veszélyes. Mindenki fél a KÉS-től. A gömbölyded LEVES ezt már Pierre Gamarra varázslatos szó (II. rész) nem hagyhatta szó nélkül:- Engedjétek meg, barátaim, hogy közbeszóljak. Szeretném tudni, mit szóltok a KENYÉR szóhoz? Kenyér nélkül senki sem boldogul. Kenyér után sóvárog a világ minden szegénye. Egy pillanatra elhallgattak, aztán az ENGESZTELÉS szó kérdezte csöndesen:- Van-e szebb szó a HÁZ-nál, a CSALÁDI HÁZ-nál?-Utálatos, csúnya szavak ezek!- sivította a FAGY. - Megakadályozzák, hogy jól megcsípjem az emberek orrát, fülét.- Kérem, hallgassatok meg engem!- szólalt meg egyszerre hízelgőén egy hatalmas öblös szavú szó. Előrelépett, és messzezengöen jelentette ki:-A FÖLD vagyok. A FÖLD!- Valóban a FÖLD volt. Fekete, mint a barázda, aranysárga, mint az érett kalász, himes, mint a rét. Tekintetében kék tengerek hullámoztak, haiában zöld erdők virultak. Egy ideig kedvesen nézték.- Barátaim! - kapcsolódott a vitába az ANYA szó. Mindenki elhallgatott, még a tintatartó és a toll is visszafojtott lélegzettel figyelték, mit mond az ANYA.- Van egy szó közöttünk, amely leginkább rászolgált arra, hogy az elnökünk legyen. Halkan beszélt, szavai mégis eljutottak mindenkihez.- Úgy hiszem, ezt a szót egyformán szereti mindenki: férfi és nő, felnőtt és gyermek. Ót dédelgetik városokban és falvakban. Érte lelkesedik minden ember, aki bízik a jövőben. Remélem, ti is ezt a szót választjátok elnökünknek. Csak négy betűből áll, de benne van a KENYÉR, a HÁZ, benne van a BARÁTSÁG és a SZERETET, és minden ami szép és jó a világon.- BÉKE! BÉKE! ez a szó a BÉKE!- hangzott mindenfelől.- Igen. A BÉKE lesz az elnökünk!- kiabálták. Ebben a pillanatban a KORBÁCS, a KÉS és a FAGY szavak a legtávolabbi sarokba vonultak. Félve húzták össze magukat. A többi szó pedig utat engedett a BÉKÉ-nek, aki a katedra közepére állt. A szavak csodálkozva látták benne a tenger kékjét, amelyen karcsú hajók szállítanak rakományt az egyik országból a másikba. Megpillantották benne a mezők zöldjét, a hegyeket és völgyeket, viruló városokat és falvakat. Látták a nyüzsgő, dolgozó embereket, akik hidakat, házakat, iskolákat építettek. És azt gondolták, milyen szép is az a szó, hogy BÉKE!- Ideje lesz, hogy visszatérjünk a helyünkre! - jelentette ki egyszerre a MUNKA szó. - Az éjszaka végéhez közeledik, hamarosan beköszönt a hajnal. És ismét visszatérnek a gyermkek. Gondoljunk hát a lányokra, a fiúcskákra, akiknek még sokat kell tanulniuk. Készüljünk föl mi is a tanításra, kedves barátaim! Mintha záporeső vert volna be az ablakon. Szavak nagy koppanások- kal szálltak le a katedráról, a tábláról, az asztalról, és sietve eltűntek az ajtó irányába. Aztán csönd lett megint, csak a könyvtárszobában suttogtak még néhány percig a könyvek lapjai, ahogy helyükre tértek a szavak Utánuk valamiféle lágy virágillat maradt a teremben, ahová ragyogva ömlőitek be a hajnali nap első sugarai. Fordította: Dénes Görgy SZÉP ERNŐ Tiszapart Ül egy szegény halászember Kettesben a néma csenddel, Ott ül füst nélkül pipázva, A tolvaj hálót vigyázza. Kezdi a hálót emelni, Halat nem tud benne lelni, Póklábak megint leszállnak, Kút, kazal, fa alva állnak. Áll a nap fenn, áll a felhő Nem jön fecske, nincs egy szellő, A víz nem látszik, hogy folyna, Isten mintha bóbiskolna. Talán el is felejtette, Hogy a Földet teremtette, A Tiszát is beletette, A halászt is leültette. Gondolkodom, tehát... EGY GYUFÁT MÁSHOVA! A képen két hamis matematikai példát látsz. Helyezz át máshova egyetlen szál gyufát (előbb az első, majd a második példában) úgy, hogy a példa megoldása helyes legyen! SISAKOK Az ábrán három egyforma sisak található. Keresd meg, melyek ezek! MEGFEJTÉS A május 17-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as számú ábra: az A-val jelölt rész helyébe az 5-ösk a B-vel jelölt rész helyébe az F. Nyertesek Nagy Andrea, Nemesócsa: Császár Zsolt, Szína: Prohácka Zsolt, Udvard: Borbély Bernadett, Für; Zsolnay Zoltán, Ipolyság. A sportágak történetéből Kézilabdázás A labdajátékok csoportjába tartozó sportág. A kézilabdázás népszerűsége aránylag rövid idő alatt rendkívül megnőtt, főként azért, mert a játék egyszerű és érdekes. Könnyen elsajátítható, játékosan tanítható. A leggyorsabb csapatjátékok közé tartozik. A sportág eszményien ötvözi a három alapvető életmozgás, a futás, az ugrás, és a dobás jellemzőit, lényeges vonásait. Nagyszerűen fejleszti a futás- és mozgásgyorsaságot, az ügyességet, a ruganyosságot. Fegyelmezettségre, sportszerűségre nevel. A labda varázsa nagymértékben vonzza a fiatalokat. Tekintettel a sportág népszerűségére, sokoldalúságára, fontos része az iskolai testnevelésnek. Nők és férfiak egyaránt játszhatják! A mérkőzések lebonyolíthatók szabadtéren és teremben egyaránt. A találkozón valamennyi játékos folyamatosan részt vesz a támadásban vagy védekezésben. E kettő gyors és színes váltakozása adja a játék viszonylagos nagy iramát. Éppen ezért a közönség is jól szórakozik egy-egy kézilabdameccsen. A felszerelés könnyen bebiztosítható: az egyszerű sportöltözéken kívül csak egy labdára, egy meghatározott nagyságú játéktérre és két kapura van szükség. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) 1946-ban alakult meg Koppenhágában, és a 70-es években erős világ- szervezetté vált, szerepe fokozatosan gyarapodott. A kézilabdázás mai formája az egyik legfiatalabb labdajáték. Kialakulását mozgalmas múlt előzte meg. Az ember keze mindig ügyesebb, mint a lába, ezért feltételezhető, hogy korábban játszott kézzel, mint lábbal. A századforduló körül megjelent három labdajáték (házená, haandbold, torball) már közelebbi rokonságban volt a kézilabdázással. A házená eredete 1892-re nyúlik vissza. Csehszlovákiában a közelmúltban még ismerték ezt a kispályán (teremben) játszható labdajátékot. A haandbold nevű játék Dániában alakult ki, 1898-ban iskolai játékként indult. A német eredetű torball volt a kézilabdázás közvetlen elődje. A játék később' csiszolódott, s elsősorban a nagyobb játéktér jelentette a haladást. A torball később nagypályás kézilabdázás néven terjedt el. Az első hivatalos nemzetek közötti (nagypályás) kézilabda-mérkőzést 1925-ben, Halléban Németország és Ausztria férfiválogatottja játszotta. A nők 1930-ban, Prágában mutatkoztak be, a premieren Ausztria és Németország csapata lépett (nagy)pályára. Hivatalosan 1936-ban fogadták el a teremkézilabda szabályait. A sportág ekkor már eléggé népszerű volt, s kialakult két formája: a nagypályás és a teremjáték. Az 1950-es évek második és az Szűcs Csaba már évek óta a kassai VSZ kézilabda-csapatának a legjobbja (Berenhaut Róbert felvétele) 1960-as evek első telében jelentősen átalakult a kézilabdázás. A nagypályás játék legkitartóbb hívei - NSZK, Hollandia, Svájc, Ausztria - 1971-ben rendezték az utolsó nemzetközi tornát. Münchenben, 1972-ben ismét szerepelt - 36 éves szünet után - az ötkarikás játékok műsorán a kézilabdázás. De ezúttal már teremben, tehát lényegében új sportágként. Igen népszerű a kézilabdázás: napjainkban öt világrész száz országában játsszák. A játéktér 40i$20 m-es négyszögletes terület. A két rövidebb oldal (alapvonal) közepén áll a 2 méter magas és 3 méter széles kapu. A két kaputól 6 m távolságban meghúzott vonal a kapu előterét határolja. Ettől 3 m-re szaggatott vonal jelzi a szabaddobás végrehajtásának helyét. A kapu közepétől 7 m-re meghúzott, 1 m hosszú vonal a büntetődobás (hétméteres) végrehajtásának helyét mutatja. A játékidő felnőtt férfi- és női csapatoknál (18 év felett) 2x30 perc, 10 perc szünettel. Ezután térfelet cserélnek az együttesek. A játékvezetők döntik el a játékidő esetleges megszakítását és folytatását. A csapat 12 játékosból áll (10 mezőnyjátékos és 2 kapus). A pályán egyszerre legfeljebb heten (hat mezőnyjátékos és a kapus) tartózkodhatnak. A többi cserejátékos. Bármikor lehet cserélni. (zsi) ’EB CB 14 1991. V. 31.