Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-24 / 21. szám

* Vasárnap 1991. május 26. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.48, nyugszik 20,24, Közép-Szlovákia: 04.55, nyugszik 20.31, Nyugat- Szlovákia: 05.01, nyugszik 20.37 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 18.50, nyugszik 03.10, Közép-Szlovákia: 18.57, nyugszik 03.17, Nyugat- Szlovákia: 19.03, nyugszik 03.23 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FÜLÖP - DUŐAN valamint Gyöngyvér, Evelin nevű kedves olvasóinkat FÜLÖP nevünk a görög Phi- lipposz rövidüléséből kelet­kezetett. Jelentése: lóked­velő. • 1966-ban halt meg TAMÁSI Áron magyar író, akadémikus (szül. 1897). A VASÁRNAP következő számának tartalmából EGYMÁSRA LELTEK - AKIK KORÁBBAN SOHASEM TALÁLKOZTAK Ozorai Katalin riportja AHOL A HOLNAP TEGNAPOT JELENT Peter Trenöansky albániai riportja a Vasárnapnak A KAZAH IRODALOM Cselényi László cikke A MEGÉRINTETT Részlet Gál Sándor készülő regényéből BÁNFALVY ÁGNES- AMERIKÁBÓL Szabó G. László írása A SZLOVÁK KASPIROVSZKU Kopasz-Kiedrowska Csilla írása A cölöpökre épített vízimalom már csak a múltat idézi. Valaha nemcsak a Kis-Duna, hanem a Vág mentén is számtalan ilyen malom őrölte a gabonát. A Vág mellől végleg eltűntek, hírmondó se maradt belőlük. A tallósi vízimalmot 1893-ban Matica János építette. A malom egész 1960-ig megélhetést biztosított gazdájának. Ma már csak ritka műemlék. Adamcsik Ferenc sellyei olvasónk felvétele Az istenadta nép... Döbbenten halljuk és olvassuk, hogy ismét bűnösnek neveznek bennünket. Bűnösek va­gyunk, mert itt születtünk, itt akarunk élni, ragasz­kodunk anyanyelvűnkhöz és kultúránkhoz. Bűnös a kisvárosunk is", hogy ezen a helyen fekszik? Néhány kilométerre északra az ország­határtól, amelyet a bécsi elöntés után átrajzoltak, és északabbra toltak. Miután keresztülgázolt raj­tunk a front, ismét délebbre került. Az itt élő nép azonban minderről nem tehet. Próbál békében élni a szomszédaival. A háború után a volt szlovák államból jöttek az emberek, főképp asszonyok, lisztet, terményt vásárolni. Városkánkban mindennapi látvány volt a fehér abroszban hátán batyut cipelő férfi vagy asszony. Azután Rózsahegy környékéről vándor­árusok érkeztek portékájukat, leginkább textilfélét kínálva. Így éltünk akkor abban a hitben, hogy egymást segítve könnyebb lesz az életünk. Nem így lett. Fehér lapot kaptunk, a kitelepítés réme fenyege­tett. Valahogy ezt is megúsztuk. De a gyűlöletet, a meg nem értés magját elvetették. Az egyszerű emberek megértették és most is megértik egymást. Bűnös az, aki egymás ellen uszítja őket. Sokszor felülről. Ez még nagyobb bún. Ne bántsák a mi békénket! A nép, az istenadta nép, bármilyen nyelven beszél is, bé­kességben szeretne élni és dolgozni. Eleget szenvedett már. Győri Sarolta, Szepsi Válasz a válaszra Boross Ilona Az emberi irigység határtalan című írásában válaszolt a Vasárnapban közölt kis jegyzetemre. Nagyon sajnálom, hogy észrevéte­lemmel bárki „csodálkozását és megdöbbené­sét" váltottam ki. Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy az alkalmazásban levő nők hát­rányban vannak, mert nincs módjuk kifürkészni, hol, mikor, mit adnak olcsóbban. Mire a munkaidő letelik, a polcokról minden eltűnik. I ovábbra is az a véleményem, amíg hiánycikkek lesznek, olyan intézkedéseket kell foganatosítani (akár megszo­rításokkal is), hogy munkaidő utánra is maradjon belőlük. Megismétlem: írásommal nem a nyugdíjasokat - főképp nem a betegeket támadtam. Nem irigylem őket és nem állítom, hogy előny lenne nyugdíjasnak lenni. Sajnálom, ha valaki is félreér- ,ett Futó Mária, Galánta Nyugdíj-egyenlőtlenség Amikor a múltban kiemelt nyugdíjakról olvas­tam, mindig arra gondoltam, hogy akik e törvé­nyeket, rendeleteket jóváhagyták, jó előre első­sorban saját öregkorukra gondoltak. De meny­nyi nyugdíj jut az egyszerű embernek hatvanadik életévének betöltése után? Kedves ismerősöm panaszolta el a felesége nyugdíja körüli bonyodalmakat. Ó a kiegészítési pótlékkal együtt 2000 koronát kap, a feleségére ehhez 140 koronát. Ebből éldegélnek szerényen, beosztva. Az asszony nem volt alkalmazásban. Három gyermeküket nevelte egy fizetésből. Állatokat nevelt, kertészkedett. A gyerekeket egy jövede­lemből is taníttatták. A sors úgy hozta, hogy anyósa és édesanyja is az ó gondoskodására szorult. Egyiket se küldték az elfekvőbe és a be­tegápolási segélyt se kérték mindaddig, amíg meg nem látta az öregek konyhájára járó nénikét, akire leánya szedte a segélyt. Ók is beadták a kérvényt, s meg is szavaztak kétszáz koronát. Most beadta a nyugdíjkérvényét, mire azt a vá­laszt kapta, hogy amennyiben a segély összege meghaladta volna a 300-500 koronát, akkor eze­ket az éveket is beszámítanák neki. Ha erélye­sebb lett volna, minden bizonnyal a segély maga­sabb összegét is „kiverekedte" volna. így viszont most várnia kell 65 éves koráig, akkor majd újra beadhatja a kérvényt... Nincs ebben némi igazságtalanság? Szabó Gabriella, Nagymegyer Mit üzen a Vasárnap? Lukács Zsigmond, Érsekújvár: Szergej Jeszenyinnek Zala József fordításá­ban közölt versével kapcsolatos észrevételét köszönjük. Egyetértünk azzal is, hogy a humor­ban az Ön által kifogásolt fordítás valóban pontatlan. Kérdezi, nem haragszik-e szerkesztősé­günk, ha ezt-azt a jövőben is szóvá tesz, amennyiben erre okot szolgáltatunk. Megnyug­tathatjuk: nem haragszunk. Sőt! Minden észre­vételt, javaslatot szívesen fogadunk. Kovács Mónika, Galánta: A húsvétra szánt kis versikét késve kaptuk. A Vasárnap egy-egy számának kéziratát jóval a megjelenése előtt kell nyomdába adnunk. A Locsolóversen amúgy is akad még csiszol- nivaló. Próbálkozásnak így is jó. Sági Ferenc, Ipolyvisk; Hüttinger László, Ko­márom: A lapunkban megjelenő keresztrejtvényeket jelenleg előzetes megállapodás alapján állan­dó munkatársak készítik több hetes időelőny­nyel. Elkeseredett munkásasszonyok a párkányi pékségből: így írták alá olvasóink panaszos levelüket. Elkeseríti őket, hogy a pékségből márciustól tizenhat munkást elbocsátottak, ugyanakkor a vezetésben mindenki maradt a helyén. Még­pedig szerintük olyannyira sokan, hogy felte­szik a kérdést: Vajon képesek-e ennyi emberre dolgozni?! Kívülről, valamiféle felső beavatkozással aligha oldható meg a párkányi pékek problé­mája. Ehhez az alkalmazottak összefogása, jó szándéka szükséges. Csak ők közösen tudják megítélni, valóban túlméretezett-e az admi­nisztratív erők száma, és mi a további teendő. <-al) fOOJÓt a katasztrófákról Történelme folyamán az emberiséget végigkísérték a katasztrófák. Egyes tör­ténészek szerint a bibliai özönvíz és Szodoma és Gomorra sem volt más, mint természeti katasztrófa. Azonban az ókori népek históriáiról is számos elemi csapást feljegyeztek. Ma a katasztrófákat sokféleképpen osztályozzák. A legismertebbek a ter­mészeti csapások (földrengések, árvi­zek, orkánok, szökőárak stb.). Ezekre az ember nemigen tud felkészülni és előre­jelzésükre, elkerülésükre egyelőre kevés a lehetőség. Azonban a katasztrófáknak van egy másik csoportja, amely az ember közre­működésével keletkezik. Ilyen a ma igen időszerű környezetszennyezés, a Földet védelmező ózonréteg megkáro­sítása, amely beláthatatlan következmé­nyekkel járhat bolygónk lakóira. Aztán vannak kisebb csapások. Ilyen a hajók elsüllyedése, utasszállító repülőgépek lezuhanása, atomerőművek megkároso- dása stb. Én a katasztrófák közé sorolom a háborúkat is, amelyek milliók pusztulá­sát és tízmilliók szenvedését okozzák. Az én életemben a legnagyobb csa­pást az emberiségre a második világhá­ború jelentette. Gazdaságilag, technikai­lag rég kihevertük, azonban örök me­mento. Mégis az elmúlt évtizedekben, a hidegháború évtizedeiben hányszor sodródott az emberiség az atomháborús katasztrófa szélére? Hála istennek meg­úsztuk, és jelenleg egy új világszemlé­let van kiálakulóban, amely megpróbál­ja tartósan elhárítani a rombolást, pusz­títást. Nincs nap, hogy a világ valamelyik tájáról ne érkeznének hírek katasztró­fákról. Valahogy megbomlott a termé­szet rendje, hiszen 1976 óta épp az elmúlt évben volt a legtöbb földrengés, összesen hatvannyolc, ezek 52 ezernyi emberáldozatot követeltek. Az elmúlt hetekben pedig az alacsonyan fekvő ázsiai Bangladesben söpört végig a pusz­tító tájfun, és országnyi területet elpusz­tított. Az áldozatok számát még senki sem tudja, de százezrekre számítanak. Méreteiben a bangladesihez hasonló katasztrófát okozott az ember Irak észa­ki részén, Kurdisztánban. Az igazságos leszámolás egy öntelt diktátorral a sze­rencsétlen kurdok ki tudja hányadik kál­váriájához vezetett. Az alig egymilliós Kuvajt felszabadult, de több százezer kurd elvesztette otthonát, családok ezrei pusztulnak el, és csak évek múlva derül­het majd ki, mennyi az áldozat. Katasztrófák. A természet és az em­ber kérlelhetetlen csapásai. \em lehetne ezeknek segíteni? Miért nem építik ki az ENSZ-et olyan szervezetté, amely azon­nal hatékony segítséget tud nyújtani? Függetlenül attól, hogy a katasztrófa a világ melyik zugában, melyik nagyha­talmi érdekszférában történik. Akár Kur­disztánban, akár Etiópiában, vagy a Szovjetunióban. Hiszen mindenütt emberek élnek. Megérjük még valaha, hogy nem a kormányok politikai hova­tartozása szabja meg a segítség gyorsa­ságát és mértékét? Megértik-e egyszer a gazdag országok, hogy a katasztrófa nem válogat, hogy a világ elesett, sze­gény országai válságos helyzetben ver­gődnek? A természeti katasztrófáknak még nem lehet útját állni, de az ember által okozott pusztítások többségét el lehetne kerülni. Nekünk, akiket megkímélt a sors a hallatlan szenvedésektől, fel kell emelni szavunkat az áldozatok megsegí­téséért. Ma egyesek könnyen osztogatják a demagóg címkét, mégis kimondom, amit gondolok: Most, amikor a világ megszabadult a világháborús konfrontá­ció veszélyétől, a fegyverkezési kiadá­sok csökkentéséből megtakarított millió­kat azoknak kellene juttatni, akiket ka­tasztrófa sújtott, vagy akik nagy meg­próbáltatások küszöbén állnak. Itt a szép szavak nem segítenek. Szűcs Béla ; * 1991. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom