Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-17 / 20. szám

* Szerkeszti: Tallósi Béla PIERRE GAMARRA A varázslatos szó I. rész Estére hajlott az idő. A tanítás régen véget ért, és a gyerekek valamennyien hazarajzottak. A pedellus kisöpörte a tanterme­ket. Csak az egyik osztályban maradt a földön egy törött hegyű tollacska. Bebújt a padló repedé­sébe, hogy megmeneküljön a söprűtől. Es itt kezdődik a tör­ténetünk.- Mondja, kérem Ön nem hall semmit? - kérdezte a tollacska a kalamáristól. Az öreg tintatartó kissé nagyot hallott. Figyelve hallgatózott hát néhány pillanatig.- Mintha valamilyen lármát hallanék a könyvtárszoba felől- folytatta bizonytalanul a toll.- Az lehetséges - bólintott a kalamáris - úgy látszik, kissé nyugtalanok ma a könyvek. Más­kor gyorsan összebújnak tanítás után. De ezen az estén nem lapul­tak meg csöndben a könyvek. Zörögtek-börögtek a lapok, su- sogás, mormogás hallatszott ál­landóan.- Vajon mi történik odaát?- kíváncsiskodott a toll.- Bizonyára útra készülődnek- vélte a kalamáris - csak azt nem tudom, hová, hiszen a könyvtár ajtaja be van zárva.- Akkor végképpen nem ér­tem a dolgot - felelte a kíváncsi tollacska. Ebben a pillanatban apró em­berkék jelentek meg az ajtó kulcslyukában. Egyik a másik után bújt ki a lyukon és ugrott le a padlóra. ''‘k ezek, mik ezek? Ni csak, mennyien vannak! - kiáltotta a toll, de aztán elhallgatott, mert fölismerte őket.- Nézzük csak! Hiszen ezek szavak, egészen közönséges szavak. Az emberek tollal, ceru­zával vagy krétával írják őket.- Ezek nyomtatott szavak -je­gyezte meg a kalamáris.- Igen, igen. Kíváncsi vagyok, mit fognak csinálni?!- Inkább legyél csöndben egy kicsit, mert semmi kedvem a fe­csegésedet hallgatni! - mormog­ta válaszképpen a tintatartó. A szavak közben az asztal lábánál sorakoztak és élénken vitatkoztak valamin. Ezek is túlharsogják egymást, szörnyű hallgatni őket!- dörmögte egyre bosszúsáéban a kalamáris.- Olyan kicsi vagyok, hogy nem is látom őket rendesen- méltatlankodott a toll. - Ön bizonyára ismeri egyikét-má- sikát?- Ismerem őket, hogyne is­merném. Ott topog például az a kövér szó, ő a LEVES. Aztán ott láthatod mellette azt a sava­nyú képű szót, az az ECET.- Az a sárgás színű, átlátszó pedig a NYALÓKA lesz, ugye?- Az bizony. Cukormázas fejé­ről nyomban felismeri minden gyerkőc. A szavak közben föl kapasz­kodtak a katedrára és úgy lármáz­tak, vitatkoztak, hogy a saját hangjukat sem értették.- Csönd! Hallgassatok! - szó­lalt meg szigorú hangon az egyik szó, amely a legmagasabban helyezkedett el, a táblatörlő ron­gyon.- Ez a BÜNTETÉS szó - sut­togta a tintatarló, és a tollacska, ki tudja miért, rögtön a padlórés­re gondolt, ahová a fenyegető seprű elől is elbújt. A BÜNTETÉS-nek a haja si­mára volt fésülve és komor volt a tekintete. Orrán szemüveg ló­gott, kezében noteszt tartott, láb­ujjhegyre ágaskodott - bizonyá­ra nem véletlenül -, és megpró­bált mindenkit túlkiabálni.- Mondtan már önöknek, hogy legyenek csöndben! Várja­nak csak, várjanak, a pedellus majd meghallja a lármát és ellát­ja a bajukat!- Miért vagy ilyen? - szakítot­ta félbe a GYÖNGÉDSÉG szócska. - Hiszen a pedellustól nem kell félnünk! Barátságos ember, és biztos, hogy nem ker­get ki bennünket.- Ne higgyétek! Ne higgyétek! - kiabálta egy morcos szó, amely olyan zöld volt, mint a hí­nár. Ő volt a HARAG.- Könyörgök, hagyják már ab­ba a civakodást - kérte őket lágyan a TESTVÉR szó. - Ne felejtsék el, hogy elnököt aka­runk választani. Fordította Dénes György (Folytatás a két hét múlva meg­jelenő számban) Kerék Imre tiindérrózsa Nádas szélén vízi tündérrózsa. Alom-fehér virágát méh körüldongja. Búvárpók mászik szárán a mélybe. Kék, sárga szitakötők szállnak levelére. Mese-menyasszony, körülcsodálják nyakigláb gémek, fürge kis poszáták. Szellő becézi, Nap, Hold udvarolja. Nádas szélén vízi tündérrózsa. A zenelejegyzés kezdetei Az írástudók, elsősorban papok és diákok, nagyon régen keresik a dallamok lejegyzésének, pontos rögzítésének módját. A zene leírásához jeleket kellett találniuk. Először a betűkkel kísérleteztek. Magasabbra, mélyebbre írták a hangokat jelölő, egymást követő betűket. így a dallam irányát viszonylag pontosan tudták jelezni, kevésbé a hangok időtartamát. Ez a kottaírás Keleten született, ott, ahol a másik érdekes kísérlet is: a számkotta. Minthogy a lépcsőzetesen emelkedő számsor hasonlatos a lépcső­zetesen emelkedő dallamsorhoz, csak társítani kell a kettőt. Ezzel a hangok egyik fő tulajdonságát, a magasságot már sikerült írásban kifejezni, a másik fontos jellemzőt, az időtartamot apró pontocskák jelezték a számok mellett. Távoli országokban, például Kínában ma is használják a számkot­tát. -n Gondolkodom, tehát ... LOGIKAI JÁTÉK Ismered már az ilyen logikai játékot. A kérdőjel helyébe az alsó négyzetben látható számozott ábrák valamelyikét kell elhelyezned. Hogy melyiket? Figyeld meg az első két sorban elhelyezett ábrák sorrendjét, s ha logikusan gondolkodsz, megtalálod! „KÖRÖZÉS“ Keressétek meg azt a körszele­tet, amelyik az A-val jelölt rész, illetve azt a körszeletet, amelyik a B-vel jelölt rész helyébe tehető úgy, hogy fedve legyen a teljes kör! Nos, melyik az a két rész? MEGFEJTÉS A május 3-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: egyforma alulról, balról számolva az 5-ös, a 7-es és a 15-ös váza; egy a lehetséges megoldások közül (vízszintes sorok) 3-2-1 = 0, 5 + 4:3 = 3, 6 + 8:2 = 7. Nyertesek: Forgács Zsolt, Nagymácséd; Barborás Anikó, Deménd; Horváth Ágota, Dunaszerdahely; Adam- csek Csaba, Zseliz; Boncz Adél, Párkány. 1 ¥ A SPORTÁGAK TÖRTÉNETÉBŐL Kerékpározás A technikai sportágak közé tartozik. Eszköze az emberi izomerővel hajtott kétkerekű jármű, a kerékpár, amelynek használata kétféle lehet: alkalmazható közlekedési és sporteszközként. A ke­rékpározás mint a szabadban végezhe­tő, egészséges testmozgás igen nép­szerű, nemcsak azért, mert könnyen megtanulható, hanem azért is, mert erőteljesen fejleszti a fizikai képessége­ket, az erőt, az állóképességet, az ügyességet. A szellemi és jellembeli tulajdonságok közül a sportszeretet, az éberség, a fegyelmezettség, az akarat­erő kiművelésére ad jó lehetőséget. Csoportos túrázás, versenyzés esetén a küzdőszellem, a közösségi szellem, a bajtársiasság szép példáival találkoz­hatunk. A kerékpársport nemzetközi szövet­sége a Nemzetközi, Kerékpáros Szövet­ség (UCI), melyet 1900 áprilisában ala­pítottak Párizsban. A kerékpársport egyre fokozottabb elterjedése, a kerék­pár műszaki fejlődése és az ebből adó­dó változások szinte törvényszerűen hozták magukkal a szövetség megújulá­sának szükségességét. Addig nem volt baj, amíg a profi-amatőr minősítés szük­ségszerű szétválasztásának ügye fel nem merült. Ekkor kettévált a nemzetkö­zi szövetség. Drais Károly (karlsruhei születésű) 1817-ben bemutatta, majd szabadal­maztatta kétkerekű, kormányozható jár­művét, a futógépet, a mai kerékpár ősét. A fából készült jármű lassú fejlesztési munkák nyomán acélszerkezetté ala­kult. Az első felfújható tömlőjü kerékbo­rítás feltalálása (1879) után, 1880-ban véglegesen kialakult a ma is használt kerékpár mechanikai rendszere és nagyjából a formája is. Először 1903-ban bonyolították le a világhírű Tour de France többnapos távversenyt. Az amatőr országúti kerék­páros sport fejlesztéséhez nagymérték­ben hozzájárult az 1948-ban megindított Békeverseny. Kezdetben Prága és Var­só között rendezték, később csatlako­zott hozzájuk Berlin is. Ebben az évben ismét Prága és Varsó között versenyez­nek a kerekesek. Két fő ágra osztható a kerékpáros versenysport: az országúti és a zárt területen, pályán rendezett viadalra. Az országútihoz szorosan kapcsolódik a tú­rázás. Az országúti versenyeket rövi- debb körpályás vagy városokat össze­kötő útvonalon, oda-vissza fordulós for­mában, hosszabb távú kör-vagy hurok­pályás formában bonyolítják le. Külön versenyszám a terepverseny (cross). A pályaversenyeket nyitott, illetve fedett pályán rendezik. Nem kerékpáros ver­senypályán, hanem teremben rendezik a műkerékpározást - kerékpáros akro­batikát - és a kerékpárlabdát. A férfiak minden versenyszámban in­dulhatnak; a nők országúton csak tö­megrajtos egyéni, pályán pedig gyorsa­sági - repülő - és 3000 m-es egyéni időfutamon vehetnek részt. A pályaver­senyek számai a következők: 500 m-es repülőrajtos és 1000 m-es állórajtos idő­futam (a rajtolás egyenként történik), 4000 m-es egyéni üldöző és üldöző csapatverseny. Állórajtos üldözőver­seny - az egymástól egyforma távolsá­gú rajthelyről indulók igyekeznek egymást megközelíteni vagy utolérni. Az 1000 m-es, a 4000 m-es egyéni üldözőverseny olimpiai és világbajnoki müsorszám. Repülőverseny - az indu­lók a pálya hosszúságától függően 2-4 kört teljesítenek. Időeredményként csak az utolsó 200 méter idejét mérik. Kétülé­ses - tandem - repülőverseny (2000 méter a táv). Pontverseny (a részhajrá­kat pontozzák). Motorvezetéses ver­seny (a távot a vezető motorosok szél­árnyékában teljesítik a résztvevők). Iramversen/ (minden körben van rész­hajrá). Páros verseny (kéttagú csapatok versengenek). Összetett verseny (több versenyszámból áll). (zsi) 9BMM 1991. V. 1 (CSTK-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom