Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
A napsütötte utca tavaszi idillikus képét látszatra semmi sem zavarja. A játszótér homokozójában néhány csöppség várat épít. Anyukáik közben kötnek és beszélgetnek. A Duna-parti sétányon két fiatal kézenfogva andalog, a buszmegállónál várakozó csoport az esti focirangadó esélyeit latolgatja... Az embernek ilyenkor eszébe sem jut, hogy néhány utcasorral odébb súlyos közlekedési baleset történhetett, hogy a szemközti toronyház valamelyik lakásában esetleg egy részeg férfi bántalmazza feleségét, hogy a közeli üzemben valaki ezreket érő alkatrészeket készít a kerítéshez, hogy majd az éj leple alatt hazavigye, hogy az a srác, aki az imént csaknem belénk szaladt, reggel egy javítóintézetből szökött meg, hogy a... De hagyjuk a végtelenségig sorolható feltételezéseket, és vegyük szemügyre a csaknem félmilliós, 370 négyzetkilométeren elterülő szlovák főváros egy valós napját. Azt mi minden történik, történhet huszonnégy óra leforgása alatt, a rendőrség 158-as telefonvonalának egyik ügyeletesétől, KÁLAI PÉTERTŐL tudtuk meg. Kora délután van, itt a csúcsforgalom csak néhány óra múlva kezdődik, mégsem tudok zavartalanul beszélgetni a szolgálatos csallóköz- csütörtöki rendőrrel. Gyakran csörög a telefon, naponta 300-500 bejelen- ’ tés érkezik. Ám sokan feleslegesen hívnak, azért is, hogy hecceljék, sér- tegesség a rendőrség embereit. Ottlétemkor is egy részeg már vagy három órája „szórakozott“ az ügyeletessel. Tízpercenként hívott, bekiabált néhány trágárságot és letette a kagylót.- Tíz vonalunk van, előfordul, hogy többen hívnak egy időben, de egyszerre csak egy telefonálóval beszélhetek, azért fontos, hogy a bejelentések, melyek nemegyszer életet, milliós értékeket mentenek meg, tömörek és érthetőek legyenek - magyarázza az egyenruhás férfi. - Nem társaloghatok percekig egy idős nénivel, aki a szomszédasszonyára panaszkodik, hiszen közben valakinek sürgősen segítségre lehet szüksége. A 158-as telefonszám a gyors beavatkozás vonala. Kapcsolatban vagyunk a város összes rendőrőrsével a motoros járóőrökkel, és ha bármi történik, máris a helyszínre siethetnek. Szükség esetén értesítjük a mentőket, a tűzoltókat - magyarázza Kálai Péter, s mit tesz a véletlen, pont egy lakótelepi tűzesetről kap jelentést. A telefonáló jó tíz perc múlva ismét jelentkezik, s tudatja, már tárgytalan az egész, közben eloltották a pincében lángra lobbanó lim-lomot. INFANTILIS ÉS PROVOKÁLÓ HÍVÁSOK Ha csak egy mód van rá, a szolgálatosok ellenőrzik á kapott információkat, mert nem minden részeg és „tréfacsináló“ elégszik meg azzal, hogy például lehülyézi a rendőröket. Sokszor szórakozásból balesetet vagy bűnesetet jelentenek. Volt rá példa, hogy három ittas fiatal egy- időben riasztotta a rendőrséget, a mentőket és a tűzoltókat, és fogadást kötöttek, melyik egység érkezik elsőnek a megadott helyszínre. A kapatos triót még a telefonfülkében sikerült leleplezni. Csakúgy, mint azt a 16 éves „hölgyet“, aki arra költötte aprópénzét, hogy ötpercenként tárcsázta a 158-as számot. De ilyen beszélgetésre is volt már példa:- Rendőrség? Az erkélyen tisztítottam a cipőmet és az egyik véletlenül kiesett.- Akkor fogja magát, és menjen le érte.- Igen ám, csakhogy nem az utcára esett, hanem az alattam lakó szomszéd erkélyére.- Akkor csengessen be hozzá...- Azt nem tehetem, haragban vagyunk. Arra gondoltam, hogy maguk...- Olykor vannak még cifrább eseteink is - kapcsolódik a beszélgetésbe Jirí Kamenec százados. Például egy férfi azzal állt elő, hogy életbevágóan fontos politikai információ birtokosa. Amikor megkérdeztük, miről van szó, azt válaszolta, csak a szovjet elnöknek árulja el titkát. Követelte, hogy a kórház tetejére, amelyben ápolják, szálljon le egy helikopter, és vigye őt Moszkvába. A telefonáló az elmegyógyintézet paciense volt. Egy hölgy azt állította, az életére törnek. Elég zaklatott volt a hangja, ezért komolyan vettük. Nemsokára kiderült, hogy Mars-lakók láthatatlan sugarai veszélyeztetik. Egy másik, ugyancsak idősebb nő, arról beszélt, hogy nyolc férfi hatolt be a lakásába, és meg akarják erőszakolni. Természetesen minden csak kitaláció volt, csakúgy mint az eddigi bombariadók. Különben ma délben is telefonált valaki a Sklo- dowska utcai iskolába, hogy egy órán belül levegőbe röpíti az épületet. A„NAGYÜZEM” Nyolc óra körül már ritkul a városi forgalom, kevesebb a járókelő, a szórakozóhelyek viszont zsúfoltak. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban nő a jókedv, és sajnos, az agresszivitás is. Az esti, éjjeli órákban jóval több a családi perpatvar, a féltékenységi jelenet, a brutális rablótámadás, mint napközben. A 158-as hívószám telefonja szinte megszakítás nélkül berreg.- Valaki be akart jönni a portásfülkémbe, de amint észrevette, hogy nem alszom, elszaladt - hallani egy ijedt idős férfi hangját.- Ha még zaklatnák, hívjon ismét - hangzik a válasz. Az újabb és újabb bejelentéseknek se vége, se hossza.- Tömegverekedés a Jalta bár előtt...- Három cigány molesztálja a Luxor kávéház vendégeit...- Egy őrült teljes hangerővel bömbölteti a rádióját, tegyenek már valamit - telefonál egy illető tíz percen belül már másodszor.- Még bírja ki egy ideig, a „csendrendelet“ 22 órától lép érvénybe, addig nincs jogunk beavatkozni magyarázza türelmesen Kálai Péter, és egy újabb csikket nyom el a hamutartóban. A beszélgetéseket magnóra rögzítik, de a fontosabb eseményekről jegyzőkönyv is készül. Végigböngészni a sok száz esetet tanulságos, és egyben szomorú olvasmány. Ismét szól a telefon. Egy a köny- nyeit csak nehezen visszafojtó anya arról panaszkodik, hogy pubertás korú lánya elszökött hazulról.- Hol laknak? Milyen öltözékben ment el a kislány? Kik a barátnői? Mi késztette erre a lépésre? Ezt tudnunk kell, ha meg akarjuk találni a lányát - magyarázza a rendőr az anyának, aki nem szívesen bocsátkozik részletekbe. A végén kiderül, a szökevény kikapott, és a külön élő apjánál keresett menedéket. HAJNALI HÁROMIG NINCS PIHENŐ- Nem szeretjük a családi konfliktusokat, különösen, ha a gyermek a szenvedő alany - magyarázza vendéglátóm. Beszélgetésünket a tömegközlekedés diszpécsere szakítja meg, aki jejenti, hogy a 104-es buszon egy részeg garázdálkodik. Egy perc múlva ismét jelentkezik, és közli, már nincs szüksége a beavatkozásra, az illető kifeszítette az ajtót és kiugrott. Közeledik az éjfél. A szolgálatos az egyes hívások közt langyos, „ál- mosságüző“ teát kortyolgat. A hamutartóban már vagy harminc csikk gyűlt össze. „Otthon fele ennyit sem szívok" - mondja szabadkozva Kálai Péter, és felveszi a berregő telefon kagylóját. Az egyik kórház sebészetéről jelentik, az utcáról sérült férfit hoztak be. - Ki kell hallgatnunk, mert nem kizárt, hogy valaki megsebesítette, esetleg meglopta. Elszaporodtak a rablótámadások.- Rendőrség? Jöjjenek gyorsan, a férjem részeg, tör, zúz. Betörte a vitrinajtót, közben megvágta a kezét, az egész lakás csupa vér...- Asszonyom, mondja a címet, és a lakásajtószámot. A szükséges adatok birtokában a rendőr értesíti kinti kollégáit, akik a helyszínre sietnek.- Halló, fontos bejelentésem van - hallani egy rekedtes hangot. - Ha megállítják a krematórium irányából jövő szürke Volgát, a csomagtartóban érdekes dolgot találnak...- Kérem, mutatkozzon be, s ha tudja, diktálja a gépkocsi számát...- A számot szívesen megadom, de a nevemet nem. Semmi kedvem tanúskodni... (Egy fél óra múlva megtudjuk, a bejelentő nem blöffölt. Az említett Volgában három vadorzó egy lelőtt őzsutát szállított.) Már jóval elmúlt éjfél, de a hívások nem ritkulnak.- Egy részeg be akarja gyújtani a kocsiját. Én az erkélyről figyelem, de nem merek szólni...- Az ablakom alatt parkoló kocsiban szerelmeskednek...- És ez miért zavarja önt? - kérdi a rendőr.- Mert nem kapcsolják ki a motort, és a benzingőzt a hálószobámban is érzem. Húsz percen belül ketten, egy járókelő és egy taxis, egymástól függetlenül jelenti, hogy a Kertész utcai zöldségesbolt előtt egy férfi fekszik.- A Récsei Vámon egy piros Skoda balesetet okozott, de a gépkocsi- vezető elhajtott a helyszínről... Pár másodperccel a hívás után a motoros járőrök is tudomást szereztek a történtekről, és a Skoda nyomába eredtek. Az autó két utasát néhány száz méterrel odébb egy másik balesetnél kapták el. Hajnali három után már ritkulnak a hívások. Pihenésre azonban még korai lenne gondolni. Következik a szükséges adminisztrálás, melynek alapján az újságolvasók is tudomást szereznek az eltelt 24 óra bűneseteiről, tragédiáiról. Ordódy Vilmos A 42 éves, de még ma is szemrevaló osztrák hölgy visszaeső bűnöző. Különös ismertetőjele, hogy tizenhat éves kora óta csak 17 hónapot töltött szabadlábon. Edith Flegel leggyakoribb kihágásai az apró csalások. Semmilyen nagy esetek. A börtönben töltött évek időtartamával - nemzetközi mércével mérve - is megérdemelné, hogy bejegyezzék a Guinness-rekordok könyvébe. Már lassan maga is elhiszi, hogy számára eleve elrendeltetett a börtön falai mögött élni. Egy-egy büntetés letöltése után már előre retteg, hogy ott kinn nem birja ki sokáig. Szabadnak lenni, az utcán kóborolni, lakás nélkül, család nélkül, szociális kapcsolatok nélkül, 3500 schillinggel a pénztárcájában - mindez nem sok reményt ad a túlélésre. 4-6 hét után rendszerint újra vizsgálati fogságban találja magát. „Már régen végeztem volna magammal, de nincs hozzá erőm“ - mondja az újságírónőnek, aki meglátogatta a börtönben. Az utolsó karácsonyt Edith Flegel a börtönben töltötte. Ez a jubileumi, 25. karácsonya volt, amelyet a börtönfalak közt töltött, ahol mindent az igazságszolgáltatás hűvös paragrafusai irányítanak és szabályoznak. Itt diszkréten meghatározzák a használható rádió nagyságát, a cipő formáját (mindenféle díszítés nélkül), a napirendet, az éjszakai nyugalmat... A börtönlakók között a leggyakoribb téma az étel minősége. Semmi lélekemelő dolog nem történik. Mindenkit megvisel, ha éveket tölt ilyen környezetben. Edithet a nagyszülei nevelték, akik nem bírtak vele. Tizennégy éves volt, amikor először került intézetbe, mert az automatákból kilopta a rágógumit. „Nem volt valami vidám dolog az egész, csupa apáca“ - mondja. A barátnőjével együtt elszöktek; hogy legyen mit enniük, nyaralókat törtek fel... Egy autóstoppo- láskor megerőszakolták. Nagyszülei temetésén nem vehetett részt, mivel ekkor már börtönben ült. „Sokkal könnyebb lenne, ha várna valaki, amikor szabadulok“ - mondja könnybe lábadt szemmel. Valódiak ezek a könnyek? Hiszen a színészkedés hozzátartozik a csalás művészetéhez. Legutóbb például egy fiatalkorú fiú gondterhelt szüleitől 25 ezer Schillinge^ csalt ki azzal az ígérettel, 'hogy kiszabadítja a fiút, aki csempészésért Törökországban börtönbe került. Persze, az ígéret csupán ígéret maradt. Az így szerzett pénzt nagyon gyorsan elköltötte. Magára, s akárkire, aki csak egy kevés szeretettel viseltetett iránta. Négy alkalommal esett teherbe anélkül, hogy meg tudta volna határozni, hogy a néhány szabadlábon töltött napja alatt ki is lett gyermekei apja. Vágyott a szeretetre, a szerelemre, de a saját gyerekei nem érdekelték, mind a négyet adoptáltatta. Amikor utoljára távozott a börtönből, a személyzet azt remélte, hogy egyhamar nem látja őt viszont. Ugyanis két nővére vette magához, azzal a céllal, hogy majd segít nekik a háztartásban s az állatok gondozásában. De nem bírta ki sokáig. „Úgy éltek, mint a szentek és belőlem is buzgó katolikust akartak volna nevelni“. Megszökött innen is, s néhány hét múlva már újra vizsgálati fogságban volt. Elítélték hát ismét csalásért. Úgy látszik, még mindig sok a hiszékeny ember. Mostani büntetését ez a javíthatatlan visszaeső bűnöző 1993-ban tölti le. Él-e majd a szabadulás lehetőségével? Védőügyvédje, aki szintén nő, azt mondja: „A mi munkánk alapfeltétele az, hogy senki fölött ne törjünk pálcát. Ahol a remény, ott az élet.“ (A Wiener nyomán) A rekordok könyvébe való életút
