Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
ifasárnap f * 17 H áztáji kalendárium fás oltásnak. Melegedik az idő, ezért gyakrabban és gondosabban ellenőrizzük borainkat. Végezzük el a nagytakaritást a pincében, és kénezzük ki. Megkezdődhet a korai burgonya, a télen vetett zöldborsó és a fehér karalábé szedése. Ültessük ki a kései paradicsomfajtákat, a tápkockás uborkái, palán- tázzuk vagy vessük ki a patisz- szont. Rendszeresen - 10-12 naponkénti permetezéssel - védjük a hagymát a perono- szpóra ellen. Ezt az uborkához hasonlóan Ridomil Plus-szal, Mi- kal M-mel, Curzate K-val végezzük, de adjunk hozzájuk tapadószert. Figyeljünk oda a fútetlen fóliasátorban nevelt paradicsom vízellátására - csak akkor öntözzünk, ha a lombja lankad! Ha a paprika levélzete haragoszöld, akkor vízhiányban, ha sárgászöld, akkor pedig túlöntözésben szenved. A fejes salátának 10-20,' a gyökérzöldségnek 1CM5, a virágzó borsónak 25-30, a karalábénak 20-30, a vörös- és kelkáposztának 30-40 mm vizet adjunk. A virágoskertbe ültessük ki a dáliagumókat. Hogy a különböző fertőzéseket megelőzzük, áztassuk őket Fundazol 50 WP 0,2 százalékos oldatába. Szakirodalom alapján Az őszibarackfák zöldmetszése - hajtásválogatása Az őszibarack az egyik közkedvelt csonthéjas gyümölcsünk. Fáink jó termését a gondosan megválasztott metszésmóddal és a metszés helyes időpontjával alapozzuk meg. Az ószibarackfák gazdag termésének az egyik jelentős tényezője a szakszerűen elvégzett zöldmetszés, a hajtásválogatás lehet. Megjegyzendő viszont, hogy több szakkönyv munkaigényes volta miatt nem ajánlja. Ez érthető is, hiszen a nagyüzemekben - legalábbis eddig - nem volt elég munkaerő. A háztáji gyümölcsösben viszont érdemes ezt a munkát elvégezni. Az egészséges, jól fejlődő őszibarackfákon a szükségesnél jóval több hajtás képződik. Május végén célszerű ezért a hajtástömeget megválogatni, s így a megmaradó, ritkábban álló hajtásokat több tápanyaghoz, vízhez, napfényhez juttatni. A gyümölcs az ilyen fákon jóban kifejlődik és szebben színezödik. A hajtások is kedvezőbb helyzetbe kerülnek, ősszel időben beérnek és a rügyeik is megfelelően kifejlődnek. Mindez tehát nemcsak az idei termésre kedvező, de a jövő évi kilátásait is fokozza. A hajtásválogatást a vázág csúcsán kezdjük. Először a vezérhajtás közeléből távolitjuk el a hasonló fejlettségű, de nem megfelelő helyzetű vesszőket. Ezután fokozatosan lefelé haladunk a vázágon és így ritkítjuk meg a hajtásokat, hogy két szomszédos hajtás tövei között legalább tenyérnyi hely maradjon. Az eltávolítandó ágacskákat csonk nélkül, tőből metsszük ki. Mindig az erősebb, kifelé álló hajtásokat hagyjuk meg, és a gyengébbeket, a nem megfelelő irányba növőket távolitjuk el. A lombos fákon a ki nem hajtott, száraz vesszőket is könnyen felismerjük, s így, ha ezeket a tavaszi metszés során nem távolítottuk el, akkor most pótolhatjuk az elmulaszottakat. Szokásos az ószibarackfák nyári zöldmetszése is. Ezt az iker- és vízhajtások, valamint a túl sűrűn álló hajtások tőből történő eltávolítására korlátozzuk. A termőrügyek kifejlődése szempontjából előnyös lehet a hajtáscsúcsok visszacsípése, fennáll viszont az a veszély, hogy mélyebben beavatkozunk a fák életébe és megzavarjuk a termöegyensúlyt. A munkát úgy ütemezzük, hogy a hajtásválogatásra - zöldmetszésre - a permetezést megelőzően kerüljön sor. Ez azért ésszerű így, mert a „megválogatott“, megmetszett fára kevesebb permetlé szükséges és a permetezés hatása a ritkább koronában jobban érvényesül. Miklós Dénes kertészmérnök A hét végén beköszöntenek a fagyosszentek. A néphit szerint Pongrác (május 12.), Szerváé (május 13.) és Bonifác (május 14.), majd később Orbán (május 24.) névnapjukon fagyot hoznak. A hiedelem nincs minden alap nélkül, ámde május 12- 14-én sem gyakoribbak a fagyok mint a hónap első felének más közönséges napján. Tény, hogy ebben az időben a sarki légtömegek erős lehűlést, hajnali fagyokat okozhatnak, s mivel a vegetáció fejlődése már előrehaladottabb (a sejtnedvek felhígultak) a kár „látványosabb“, jóval nagyobb. Május 12-hez még egy hiedelem fűződik: „Pongrác-na- pi eső nem jó a gabonára“... mondták a régiek. Tán ennek is van valóságalapja, hiszen ilyenkor a csapadék elősegítheti a kalászosok gombabetegségeinek terjedését. A fagykár mellett a gyümölcsösben a kártevők ellen, pl. a poloskaszagú szilvadarázs ellen is védekezni kell. Ügyeljünk rá, hogy ezt el ne mulasszuk! Az alma- és körtefákat a sziromhullás után Metation 50 EC-vel, a szilvafákat - kombinálva a levélfoltosság ellen (pl. Orthocid) és a lisztharmat ellen (pl. Sulikol K) - Bi 58 EC-vel permetezzük. A szőlőben itt van az ideje a zöld metszésnek és a zöldreA pézsmaréce (jobbra) Közép- és Dél-Amerikából származik, ahol az erdős területeken lévő tavak partján, mocsarakban él. Fészkét a fák odvaiba rakja. Vízi növényekkel és apró állatokkal táplálkozik. Már az indiánok megszelídítették és háziállatként tartották. Európába a 16. században a spanyolok közvetítésével került. Ízletes húsának, májának köszönhetően nálunk is szívesen tartják. (I.d. felvétele) Melléktermékek a takarmányozásban I. Napjainkban, mikor a gazdasági abrakok és tápok ára egyre jobban emelkedik, előtérbe kerülnek a rég elfeledett melléktermékek, melyek olcsók, jó étrendi hatásúak, nagy a vitamin- és ásványianyagtartalmuk. LEVELES CUKORRÉPAFEJ, RÉPALEVÉL Táplálóértékük a szárazanyagtartalom, továbbá a fejelés módja szerint jelentős mértékben változik. Határozottan ízletes takarmány. Szívesen fogyasztják a nyulak, juhok, szarvasmarhák, lovak. Darálva sertésekkel is etethető. Etetés előtt - mivel általában földes - mossuk meg. Etetéskor vigyázzunk, ugyanis hashajtó hatású, ezért csak bizonyos szoktatás után, illetve szálastakarmánnyal együtt etethetjük. Különösen ajánlható az anyaállatoknak, ugyanis a tejtermelést növeli. Szarvasmarhának napi 10-15, sertésnek zúzva, darába keverve 4-6, juhoknak 1-2 kg-t, baromfinak tetszés szerint adhatunk belőle. BURGONYA Nagy keményítóértékú takarmány. Fehérjében és ásványi anyagokban szegény, viszont kedvező aminosav-összetételú. A burgonyában, különösen a héjában és a csírájában mérgező hatású szolanin található. Erre elsősorban a sertés és a nyúl érzékeny. A nyulakkal és a sertésekkel csak főve etethetjük a burgonyát. A főzés után a fözóví- zet öntsük le, ugyanis azt a burgonya visszaszívja és újra mérgezővé válik. Nagy mennyiségben való etetése dugulást okozhat. Nyulakkal az abrakkal összekeverve etetjük, egy kilogrammnyi testtömegre számítva 4-6 dkg-ot. CSICSÓKA Tápanyagokban gazdag, s a sertéseknek túratásra kiváló legelő. Tú- rattatását akkor kezdjük meg, amikor a hajtási rész már legalább 40 cm magas. Szárát és a levelét a juhok is szívesen fogyasztják. Kiegészítő takarmánynak nagyon megfelelő. A csicsóka nehezen tárolható, ezért csak annyit érdemes felhalmozni belőle, amennyit néhány napon belül felhasználunk. Hatása a tejtermelésre igen kedvező. A csicsókát és a burgonyát is „a szarvas- marhával nyersen etetjük, de csak szeletelve, mert nyelőcső-eldugulást okozhat. Napi adagja: szarvasmarháknak 10 kg-ig, a süldőknek 1-4, a hízóknak 4-8, kocáknak 8-10, a juhoknak pedig 1/2-1 kg. SÜTŐTŐK Magvastól némi tápanyagot tartalmaz, egyébként nagyon nagy a víztartalma. Ez az a takarmány, amit „bendösítésre“ használunk a hizlalás elején, később pedig jólla- katásra. Szalmába rakva tárolható. Ha oltott mésszel bekenjük, tél közepéig is eláll. SZALMAFÉLÉK Szálasán vagy szecskázva etethetek, még jobb, ha pácot készítünk belőlük. Ha ehhez kevés nedvdús takarmány áll rendelkezésünkre, elég, ha melaszos vízzel vagy ha az nincs, 3-4 százalékos sós vízzel locsoljuk meg, majd 1-2 napig erjesztjük. fgy megpuhul, jobb ízű, az állatok szívesebben fogyasztják. Csak a tavasziak (árpa, zab) szalmája takarmányértékú, az őszieket csupán almozásra használjuk. A hüvelyesek szalmája a gabonaszalmánál jobb, fehérjében gazdagabb. A borsó és a lencseszalma különösen jó. Babszalmát csak juhokkal etessünk. A törés után közvetlenül levágott és jól elraktározott kukoricaszár értékes takarmány. Legértékesebb része a levélzete. Ezt az állatok is jobban szeretik. Ha a szárat egészben etetjük, akkor azt lelevelezik. Ezért helyesebb, ha a szárat szecskázzuk, de legjobb, ha silózzuk. A szecskázott kukoricaszár, kissé megnedvesítve, egymagában is silózható. Jobb azonban répaszelettel keverni. Kistermelők lapja A gyerekek körében egyre köz- develtebbek a hobbiállatként tartott kisrágcsá- lók. Közülük a tengerimalac mellett valószínűleg a sziriai aranyhörcsög a legelterjedtebb. (I.d. felvétele) Galambjaink egészségének megóvása V. Külső élősködők Ott, ahol a szervezet valamilyen fertőzés folytán leromlik, általában megjelennek a külső élősködők is. Az állatok bőrén, tollán megtelepedő, ott károsító élőlényeket ideqen szóval ektoparazitáknak nevezzük. A TOLLTETVEK Ezek az apró és lapos testű rovarok a testet beborító fedőtollakon és az evezőtollakon találhatók. Sok bajt nem okoznak, tolpúderrel, a toll anyagával és börpikkellyel táplálkoznak. Ha a galamb valamilyen betegség következtében legyengül és nem tudja saját erejéből leküzdeni a parazitákat, azok gyorsan elszaporodnak. Különösen a fiatal galambokat támadják meg. A szárny kiterjesztésekor a paraziták jól előtűnnek. Ha a galamb erősen fertőzött, akkor a tolltetvek a nyakon, a fejen, a háton is megtalálhatók. A KIS- VAGY FARTETVEK A kis- vagy fartetű kicsi és kerek. Ez is a toll hulladékából él. Ártalmasabb mint a tolltetű, mert erős ingereket (bizsergést, égést) vált ki. A fartetű ellen mindig védekeznünk kell. Ha a galamb testét megtámadták, akkor a fedőtollak alsó oldalán, a fartőmirigy közelében találhatók meg, de néha a nyakon is megfigyelhetők. Ezek az állatkák félnek a fénytől, ezért gyorsan a toll másik oldalára futnak. Azt, hogy madaraink fertőzöttek-e fartetüvel, okvetlenül vizsgáljuk meg, mivel hatásukra a galambok idegesek lesznek, s ennek következménye a tojástörés és teljesítménycsökkenés lesz. Ha a galambot kézbe vesszük és néhány fedőtollát felemeljük a faroknál, a rejtőző parazitákat hamar felderíthetjük. A NYELES ATKÁK Az evezőtollak nyelén bújnak meg. Előnyben részesítik a fehér tollakat. Szintén a tollhulladékból élnek, s közben ingerük a galambokat. Ezeket az élősködőket legkönyebben úgy fedezhetjük fel, hogy a madarak széttárt szárnyát a fény felé tartjuk, s így a kis fekete atkák a fehér tollak mindkét oldalán jól láthatóvá válnak. A RÜHATKÁK A testi rühatkák ma már szerencsére csak ritkán fordulnak elő. Tollhullást okoznak, ami nemcsak esztétikailag, hanem a versenyzés szempontjából is káros. Az élősdi a tollazat külső részén, a toliirhában él. A testi rühatkát csak mikroszkóp alatt lehet felismerni. Ha a kihullott tollak nyelei duzzadtak, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a tollhullást az atkák okozzák. A galamb testén így kopasz helyek keletkeznek. Ezeket a szegycsonton, a szárnyakon, a háton és a nyakon (nem a mellen) találjuk. A PIROS MADÁRATKÁK Ezekkel az élősködőkkel a galamb vizsgálata során általában nem találkozunk. Napközben ugyanis a galambdúc hasadékaiban rejtőzködnek és csak éjjel jönnek elő, hogy a madár vérét szívják (innen van vörös színük), közben pedig ingerük, kínozzák. Ha fel akarjuk fedezni ezeket a „vörös ördögöket“, akkor éjjel kell a dúcot megvizsgálni. Ilyenkor - mint kis, gyorsan mozgó piros pontok - az ülőke deszkái alatt fedezhetők fel. VIGYÁZAT! Az ektoparazitákat különféle rovarirtó szerekkel küzdhetjük le. Használjunk gyorsan ható, de hamar lebomló készítményeket. A piretrint tartalmazó rovarirtók a legalkalmasabbak. Ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy a rovarirtó szerek mindig mérgezőek, ezért ha a gálám-: bök gyakran kerülnek velük kapcsolatba, teljesítmé-; nyük visszaeshet, abbamaradhat a pehelytollvedlés, rosszabb esetben a galamb elpusztulhat. Olyan szereket ezért nem szabad a galambdúcban alkalmazni, amelyek hatása hónapokig is eltart. Vigyázat: A tetvek elleni készítményeket sohasem szabad a fürdővízbe tenni! A Kisállataink c. lapból rövidítve (a befejezés következik) 1991. V. 3.
