Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
* Csontos Vilmos: Valaki a földet megcsókolta Valaki a földet megcsókolta, És zöldülni kezdett. Valaki a fákat megölelte, S nyomban kirügyeztek. Valaki fényt szitált a felhőre, S szivárvány született. Valaki a folyóra mosolygott, S az visszanevetett. Valaki akkor mellettem megállt, És megszépült minden. Tavasz lett — és virágokat hintett Szívemre az Isten. (1935) M ájus elseje több mint száz év óta emlékezés azokra a munkás mártírokra, akik a jobb élet- és munkakörülményekért vívott törekvésükben vesztették életüket. Négyük és követőik kiállása évtizedeken át példa volt milliók számára. S egyben annak tanúbizonysága is, hogy a társadalom demokratikus kibontakozása a munkások nagy tömegeinek létérdeke, amiért az áldozatvállalástól se rettentek) vissza. a kizsákmányolt munkás is nagyobb szabadságjogokat élvez és lényegesen jobban él, mint a szocialista rendszerben... Amikor azután 1968-ban munkáshatalom igázott le munkáshatalmat, a nagy illúziók végképp szertefoszlottak. Egy nemzedék óriási csalódása volt ez. A május elsejék érzékeny szeizmográfként jelezték a társadalmi hangulatot. A hatalom mindenáron igyekezett megőrizni a látszatot. A felvonulást A NACY TÖRTÉNELMI KÍSÉRLET Az egyszerű emberek igazságosabb társadalomról szőtt álma beteljesülésének lehetősége villant fel a munkáshatalom oroszországi megszületésével, majd a szocializmus világméretű térhódításával, főképp a második világháború után. Miről is álmodozhattak az egykor nyomorgó, a munkanélküliség rémétől rettegő munkások és a bérükből szűkösen élő alkalmazottak? Elsősorban is békés otthonról, szabadabb életről és biztos megélhetésről. S íme! A munkásosztály hatalomátvételével a cél immár alig karnyújtásnyi távolságra lebegett... Emlékszem a háború utáni első május elsejékre. Vidám, bizakodó, reménykedő emberek áradata hömpölygött a városok utcáin. Szabadon, felszabadultan. A jövőt rózsaszínben sejtető jelszavakkal. Azután valami történt. A valóság távolodott az ígéretektől, az egyre hangosabban hirdetett jelszavaktól és célkitűzésektől. A május elsejei felvonulások folyamatosan vesztettek fényükből, a tettetett lelkesedés már nem tudta visszavarázsolni a májusok igazi hangulatát. Mi is változott tulajdonképpen? A legigazságosabbnak, leghaladóbbnak hirdetett munkáshatalom egyre több igazságtalanságra vetemedett, s mintha a haladás mércéje is hamisnak tűnt volna. Nemzedékünk lassan és fájdalmasan ráébredt, hogy a szavak és a tettek valahogy nem fedik egymást. Amikor azután a vasfüggönyön át is sikerült kitekintenünk a nagyvilágba, hitetlenkedve csóváltuk a fejünket. Keserűen tapasztaltuk, hogy a rohamos gyorsasággal fejlődő, tankönyveink szerint pusztulásra, rothadásra ítélt tőkés társadalmakban előbb csak kötelezővé tették. Hatvannyolc után már gulyással, rumos teával is csábították a felvonulókat. Sőt, főleg a földmű- ves-szövetkezetekberv pénzjutalmat is osztogattak a résztvevőknek! A megrendült bizalmat, az elvesztett hitet azonban már nem lehetett visszavásárolni. S a sors iróniája, hogy pontosan száz évvel május elseje ünneppé nyilvánítása után vonultak ki a tömegek az utcára, hogy a sajátjuknak hirdetett hatalmat megdöntsék... A munkáshatalom, a^szocialis- ta rendszer nagy történelmi kísérlet volt. Milliók, százmilliók reménye fűződött hozzá. Hitték (vagy szerették volna hinni), hogy épp ez a rendszer oldja meg az emberiség nagy problémáit. Ám hamarosan kiderült, hogy a szép eszme a valóságban nem az emberségre épült. Nagyon sok embertelenség is terheli. Míg nagy tömegeket kiemelt a múlt nyomorából, másokat jogaitól, javaitól is könyörtelenül megfosztott. A nagy történelmi kísérlet kudarcba fulladt. A forradalmi hagyatékot az utódok elkótyavetyélték. A történelemnek kell majd kimondania a végszót, az eszme volt-e hamis, vagy a megvalósítás hibás, s mennyire volt törvényszerű léte és bukása a társadalom végtelen alakulásának folyamatában. Május elsejének emléke így is tovább él. Milliók szebb, jobb élet utáni vágyának a jelképe. A jövő nemzedékekre vár az a nem könnyű feladat, hogy a május elseje megtisztult hagyományát újjáélesszék és nem csupán egy társadalmi réteg, hanem az egész emberiség hagyatékává tegyék. Zsilka László L Nem akarok élni Ozorai Katalin Írása a 4. oldalon Megtalált paradicsom Szabó G. László írása az 5. oldalon Molnár János (elvétele
