Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

I AUTÓSOK MOTOROSOK Ha támad a tél Járműveink, ha mégoly korsze­rűek is, nem annyira intelligensek, hogy működésük bármikor önfenn­tartó legyen, ezért a téli hidegek beköszönte előtt magunknak kell gondoskodnunk a zavarmentes téli üzemeltetés feltételeinek teljesítésé­ről. Egyetlen biztos támpontunk, hogy a nem kívánt állapotok a klima­tikus lehűlés követkeményei. Bekö­vetkezésükkel. biztosan számolha­tunk, ezért hatásaira is tudatosan felkészülhetünk. A fagypont közelében és az alatt jelentősen csökken a kenőolajok * viszkozitása, növekszik a motor bel­ső súrlódása és indítási energia- szükséglete. Bár ez a mai korszerű olajok használatával jórészt lecsök­ken, előfeltételként mégis indokolt az akkumulátorok megfelelő feltölté­1. Csappantyús indítórend- szerü karburátor felépítése. 1 = indítócsappantyú, 2 = csap­pantyútengely; 3 = csappan­tyúműködtető kar; 4 = vissza­húzó rugó; 5 = összekötő rúd; 6 = üresjárati fordulatszámbe­se; a gyújtó- és keverékképző be­rendezések helyes beállítása, a töl­tőrendszer kifogástalán működésé­nek biztosítása. Az ezzel összefüg­gő munkálatok keretében elenged; hetetlen a fagyálló folyadék derme­déspontjának ellenőrzése és fagyál­ló képességének utántöltéssel vég­zett helyreállítása. A felsoroltakat fe­lölelő javítóműhely! kiadások rend­szerint kisebbek annál, mint ameny- nyibe az azok elhagyását kísérő szükséghelyzet és következményei­nek elhárítása kerül. Az említett beavatkozások sok nem kívánt hibaokot kiküszöbölnek a hidegindítási zavarokat kiváltó es­hetőségek közül, mégsem teljes ezeknek a köre, mert a hibalehető­ségek között émberi tényezők is * I (-» 3. Automatikus működtetésű csappantyús indítórendszer kényszernyitómüvei (pull- downnal). Részei: 1 = indító­csappantyú; 2 = működtető kar; 3 = a fűtőspirál villamos vezetéke; 4 = fűtőspirál; 5 = kényszernyitómü-memb- ránrúd; 6 - membrán; 7 = nyomórúgó; 8 — a de­pressziócső csatlakozó­csonkja szerepelnek, mégpedig nem is akár­milyen helyen. A hidegindítási problémák leggya­koribb zavarforrása az emberi szub­jektivitás. Közelebbről az a kezelési hiba, amit a vezető követ el sikerte­len indítási kísérlete során, legfő­képp két kezelőszerv, a szívató és a gázpedál használata során. E hi­bák elkerüléséhez érdemes áttekin­tenünk a leggyakoribb indítórend­szerek működését. ­A karburátorokon azért van szük­ség külön indítóberendezésre, hogy a motort az állandósult motorüzemi­nél dúsabb benzin-levegő keverék­kel lássa el, annak a keverékhánya­dosnak a pótlására, amely a szívási utak mentén a hideg hőállapotú mo­torban lecsapódik. Ehhez főként csappantyús indítórendszert alkal­maznak, amelynek felépítése és működése 1. képünkön követhető. A csappantyús indítórendszert a szívatógomb kihúzásával hozzuk működésbe, amikor is az indítóhuzal (bowden) 'a légtorok előtt beépített indítócsappantyút lezárja, egyben egy kényszerkapcsolatú rudazattal kismértékben megnyitja a fojtószele­pet. A lezárt csappantyú mögötti állító-csavar; 7 = fojtósze­lepműködtető kar; 8 = fojtó­szeleptengely; 9 = fojtósze­lep; 10 = föfűvóka; A = a be­szívott indítólevegő beáram­lása szívócsőrészben jelentős depresz- szió alakul ki. Ennek hatására a kar­burátor főfúvókáján keresztül benzin áramlik a légtorokba. A teljes fojtó­szelepnyitáshoz tartozónál kisebb levegőmennyiségben dús inditóke- verék alakul ki, amellyel a hideg motor biztonsággal beindítható. A járművezetők leggyakoribb hi­bája, hogy a szívató nélküli indítások beidegződésének hatására, rend­szerint behúzott szívatóállásnál is teljes gázadással próbálnak indítani. Ilyenkor a szükségesnél kisebb dep­resszió az indításhoz elegendőnél szegényebb indítókeveréket állít elő, ami miatt a motor a dolog természe­tétől adódóan bizonyosan nem fog beindulni. Az ilyenkor szokásos pánikreak­cióban - továbbra is nyitott fojtósze­lepállásnál - rendszerint a szüksé­gesnél hosszabb ideig működik az indítómotor, fölöslegesen igénybe véve az amúgy is véges tárolókapa­citású akkumulátort. Az ekkor ösz- ézegyűlendő benzinfilm rendszerint lemossa a hengerfalra tapadt ke­nőolajat, ami a helyi kenés hiánya miatt veszélyes kopás előidézője le­het. Éppen ezért karburátoros moto­rú gépkocsiban kerüljük a szívató­használattal együttes gázadást! Nálunk a legnagyobb számban félautomatikus indítócsappantyús indítórendszerű karburátorral felsze­relt motorok találhatók személygép­kocsikban (1. kép). Ennek indító­csappantyúja - aszimmetrikus elhe­lyezésű tengely közül elfordítható kialakítása miatt - a beáramló beszí­vott levegő hatására gyors nyitás­zárási helyzetbe, lebegő állapotba kerül, amit a fennálló depresszió és a visszahúzó rugó ereje határoz meg. A motor beindulása után a félau­tomatikus, csappantyús indítórend­szer a keverék túldúsulását azzal csökkenti, hogy egy, rendszerint depresszióműködtetésű membrán kényszernyitómű - angol elnevezés­sel pulldown - segítségével (2. kép) kismértékben nyitja az indítócsap­pantyút. Az ilyenkor csökkenő dep­resszió miatt elszegényedik és a melegítőjáratáshoz válik alkalmas­sá a benzin-levegő keverék. Ez a megoldás nem automatizálja a szí­vató kezelését, ezért a motor felme­legedésével arányosan, több lépés­ben, fokozatosan, nekünk magunk­nak kell visszatolnunk alaphelyzete felé a szívatógombot. A korszerű karburátorokon nem­csak az indítást követő csappantyú­nyitás (pulldown) automatikus, ha­nem annak hőmérsékletfüggő mű­ködtetése is, amelyet a „hőkapcsoló fűtőhuzallal (3. kép) és vagy bite- mallból készült visszahúzó rugós mechanizmussal automatizálnak. Az ilyen indítórendszerrel felszerelt karburátoroknak rendszerint nincs szívatógombjuk. A motor élettartama szempontjá­ból előnyösebb a reteszes indító­2. A Ladák ózonkarburátorá­nak csappantyús indítórend­szere félautomatikus működé­sű. Főbb részei a kővetkezők. 1 = működtető kar; 2 = indító- csappatyú; 3 — nyomórúd; 4 = membránrúd; 5 = ütköző- csavar; 6 = teleszkópos rúd; 7 = fojtószelep; 8 = összekö­tő rúd. A = csappantyúrés; B = fojtószelephézag; m = depressziómüködtetésú membrán rendszer, amelyben külön indítófú­vóka gondoskodik a megfelelő indí­tókeverékről (5. kép). Ennél a meg­oldásnál a hidegindítást ugyancsak szívatóműködéssel kezdeményez­zük, gázpedál használata nélkül. A szívatógomb kihúzásakor ugyanis a forgó (egyes esetekben csúszó) retesz (egyes konstrukcióknál) kis­mértékben nyitja a fojtószelepet (4. kép). A forgóretesz elfordításakor mind az indítóakna benzirtcsatorná- ja, mind az indító-légcsatorna átöm- lő keresztmetszete szabaddá válik és a reteszkamrában létrejön az ín- dítókeverék. Az indítóakna indítást követő ki­ürülése után a motor a fúvókán át az előbbinél szegényebb keverékhez jut akkor is, ha a vezető elfelejti visszatolni a szívatógombot, ily mó­don nem jön létre keverék-túldúsu­4. Reteszes indítórendszerű karburátor felépítése (A) és működési fázisai: hidegindí­táskor (B) és melegítő járatás­kor (C). 1 = fojtószelep; 2 = fojtószelepmüködtető kar; 3 = állítható ütközócsavar; 4 = ívelt lemezkar; 5 = forgó retesz; 6 = reteszműködtetö kar lás és elmaradnak a helyi kenési zavarok is. A reteszes indítórend­szer is a csappantyúsnál bemutatott kiegészítő szerkezetekkel automati­zálható. Különösen nagy hidegben előfor­dul, hogy annyi keverék csapódik le a szívóutak mentén, hogy jói beál­lított motor sem indul be a leírt módon. A gyorsítóberendezéssel el­látott karburátoros motorok esetén 2-3 erőteljes gázfröccsel pótolhatjuk a lecsapódott myennyiséget. (A kis Polskikon nincs gyorsítószivattyú!) Ügyeljünk arra, hogy a hidegindí­tási kísérletek során soha ne inditóz- zunk 10-15 másodpercnél hosz- szabb ideig! Az Autó motor nyomán Vasárnapi krími A háziasszony, aki a két férfi csengetésére ajtót nyitott, zöld szemű volt, vörös hajú. az elegan­ciája csábító, akár egy doromboló macskáé. Egy nagy, kissé lusta macska, némi súlyfölösleggel, de ez egy cseppet sem vont le a bá­jából.- Crossné asszony? - kérdezte az idősebbik látogató. Az asszony némán bólintott.- Bush vagyok, a seriff - mond­ta a férfi, és bemutatta a társát. - A kollégám, Sims. Bemehetünk egy pillanatra? Vera Cross hevesen megrázta a fejét. - Történt valami? - kér­dezte. Bush bólintott. - Attól félek, igen. ön jelentette a rendőrségen, hogy a férje eltűnt?- Igen. Tegnap telefonáltam. A férjem horgászni ment, és nem jött haza. Parancsoljanak, jöjjenek be. Bush kíváncsian körülnézett a helyiségben. A tekintete meg­ROLF JAKOBSON de valami nem tetszik benne. Túl­zottnak, hamisnak találtam a két­ségbeesését.- Tehát mégiscsak valami bizto­sítási csalás? - gondolkodott Bush hangosan.- Nem Cross volna az első, aki halált színlel, hogy hozzájusson a pénzhez.- Hiszen nem kötött biztosítást! Sims nem hagyta magát: - Ezt az asszony állítja. Nem hiszek neki.- Azt hiszem, rémeket látsz. Mindenesetre ellenőriznünk kell ennek a vöröshajúnak a vallo­mását. A legközelebbi napokban meg is tették. Érdekes részletre buk­kantak. Az eltűnt Cross nem a fele­sége, hanem az üzlettársa javára kötött életbiztosítást.-Ez azt jelenti, hogy...- Alighanem még egyszer meg kell látogatnunk a gyászoló özve­gyet.- Miért nem beszélt a magára váró örökségről? Vera csábítón, mint még soha. bár hanyagul öltözve, gyűrött pon­gyolában, hiányzó gombbal, kellet­Hanyagság akadt a hatalmas panoramatikus ablakon, ahonnan pompás kilátás nyílt a közeli Chicagón. Azután tekintete Ven Crosson pihent meg- figyelmesen mustrálgatta.-Mi történt, seriff? Mondjon végn valamit! - szólt az asszony.- Hát... - a felügyelő köhintett.- Azt mondja, a férje tegnap hor­gászni ment. Ma délben a Michige- ni tó déli partján egy ruhacsomót találtak, és a zakó zsebében Mark Cross névre szóló igazolványt. Úgy tűnik, a férje vízbe fulladt.-Ez nem igaz! Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel az asszony, és lerogyott a legközelebbi székre. Kezével eltakarta az arcát. Később, amikor felemelte a fejét, az arcán könny folyt végig.- És a holttest? - suttogta.- Már megkezdtük a tó átkutatá­sát, eddig eredménytelenül. Maga is tudja, hogy ezek a tavak milyen mélyek!- A férjének volt rá oka, hogy elvegye az életét? - kérdezte Sims.- Nem! - felelte az asszony.-Nem volt valamilyen üzleti vagy magánéleti gondja?- folytat­ta kíméletlenül. Crossné elvörösödött mér­gében.- Kénytelen vagyok hallgatni ilyen kérdéseket, seriff? - kérdezte felháborodottan.- Attól tartok, igen.- Akkor egy mondattal válaszo­lok: minden a legnagyobb rendben volt. A hivatásában és a házassá­gában is.-Mi volt... illetve mi a férje foglalkozása?- Marknak autókölcsönzője volt, a barátjával, Julien Morleyval. Csend állt be. A seriff jelentő­ségteljes pillantást váltott Simson­nal. -Ez az a Morley, akire munká­ból jövet egy ismeretlen tettes rá­lőtt? Vera bólintott. Szép szemét megint elöntötte a könny.- Julien tragikus, érthetetlen halála érzékenyen érintette Markot, és az is, hogy a tettest mindeddig nem találták meg. De azt hiszem, ennek ellenére sem lett volna Mark öngyilkos.- Nem zavarjuk tovább, Cross­né asszony. Ne veszítse el a re­ményt. Nincs kizárva, hogy a férje mégis felbukkan. - Már a ház bejá­ratánál voltak, amikor Sims rríég egyszer visszafordult.- Már csak egy utolsó kérdést. Kötött a férje életbiztosítást?- Nem. Miért?- Tehát nem származna haszna a férje halálából? Az asszony arca eltorzult:- Csak nem képzeli, hogy megöl­tem Markot?-Dehogyis, Crossné asszony. A viszontlátásra. Elbúcsúztak és távoztak. Visz- szamentek a rendőrállomásra.- Miért kínoztad azt az asz- szonyt? - kérdezte Bush. - Csak nem gyanúsítod azzal...- Hogy megölte a férjét? Nem, lenül sziszegte: - Mert nem kér­dezték! Bush nem tiltakozhatott az érv ellen. Mint ahogy az ellen sem, hogy az asszony követelte: adják végre oda a férje ruháit. - Végtére is ez az utolsó emlékem szegény uramról - zokogta. Mark Cross ruhái a chicagói részlegen voltak. Bush személye­sen ment el érte. Ott még egyszer alaposan átkutatta a zsebeket is, a bélést is átvizsgálta. Hirtelen füttyentett meglepetésében.- Hé, Sims, nézd, mit találtam. Úgy látszik, jogosan gyanakodtál. *' * * Egy lesült, jóképű férfi a szörfö­zésből tért vissza. A hawaii Royal szálló fényűző lakosztályába tar­tott. Két férfi váratlanul megállítot­ta, az alacsonyabbik Knamahu fel­ügyelőként mutatkozott be Hono­luluból. - On Mark Cross úr Chica­góból? - kérdezte. A napbarnított turista megrázta a fejét: - Nem, Harold Milford va­gyok, San Franciscóból.- Ne erőlködjön, Cross úr- mondta a magasabbik férfi, a ho­nolului felügyelő kísérője. - Csak ezen a néven jelentkezett be. Bush seriff vagyok Chicagóból, s csakis azért jöttem, hogy személyesen tartóztassam le. Mark Cross elsápadt. - Nem ér­tem. Mivel vádolnak?- Hosszú a lista: a hivatalok fél­revezetése, biztosítási csalás, ta­lán még gyilkosság is.-Gyilkosság? Mi jut az eszükbe?-Julian Morley életbiztosítása- világosította fel Bush. - Megálla­pítottuk, nem jött ki Morleyvel, fél- tékenykedett a felesege miatt.- Sok jel mutat arra, hogy maga lőtte le - egészítette ki Koamahu felügyelő. - Nem utolsósorban azért, hogy a feleségéből gazdag özvegy legyen. Egy idő múlva ma­ga után kellett volna jönnie erre a romantikus szigetre.- Ez rágalom! - mondta Cross és idegesen végigsimította a haját.- Csak nem gondolja, hogy aki becsapja a biztosítót, gyilkolni is képes!- Meggyőződésem, hogy az em­berek mindenre képesek - mondta Bush szomorúan. - Tehát a bizto­sítási csalást beismeri.- Mi mást tehetek? Hogyan jöt­tek rá? Bush seriff szélesen eivigyoro- dott: - A maga elbűvölő, ám ha­nyag feleségének köszönhetően.- Verának.- Igen. Amikor még egyszer át­néztem a zakóját, megakadt vala­min a szemem, amit korábban a kollégám sem vett észre. Az egyik oldalzseb bélésén lyuk volt. Azon keresztül lecsúszott egy pa­pírdarab a zakó belsejébe...-Az utazási iroda igazolása, hogy befizette a repülőjegyet Ho­noluluba... - fejezte be Koamahu felügyelő. Ford.: kájéne 4 4 1991. 1.11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom