Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
FÖLDFOGLALÁS ÉS FÖLDOSZTÁS SZLOVÁKIÁBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN I „Szigorúan titkos” (Folytatás az 1. oldalról) a koliaboránsok, a németek, magyarok s a cseh és szlovák nemzet más ellenségeinek földvagyonát, s .elrendelte ezek haladéktalan szétosztását. Az elkobzott földbirtokokat az FFMH-B osztálya kezelte. Iratanyagában több kimutatás részletezi és összegezi a magyaroktól elvett birtokokat. Az egyik kimutatás szerint a magyaroktól 142 960 ha-t vetlek el, egy másik szerint ez meghaladja a 166 628 ha-t. Más, országos összegező kimutatás szerint Szlovákiában a kollektív bűnösség alapján 614 462 ha német és magyar földvagyont koboztak el, amiből 302 104 ha volt a mezőgazdasági terület, a többi erdő. A magyarok vagyonát 170 942 ha-ban állapította meg, s ebből 1948 nyarán 60 000 ha-t még a volt tulajdonosok kezeltek. Ök biztosították a városi lakosság zavartalan élelmiszer-ellátását. A SZNT 1946 első heteiben elrendelte az 50 ha földbirtokkal rendelkező magyar nemzetiségű tulajdonosok összeírását. A kimutatás szerint 180 családnak, néhány ipari üzemnek és Kassa városának 11.3 164,4454 hektár birtoka volt, ami 21 052,9480 ha mezőgazdasági, 82 148,5157 hektár erdő és 9 962,9815 hektár más jellegű, zömmel terméketlen területből tevődött össze. Ez azt jelenti, hogy egy birtokos átlagban 615 hektár tulajdonosa volt, 114 hektár szántóé és 446 hektár erdőé. A Vasárnap ez év február 22-i számában már írtunk arról, hogy az első Csehszlovák Köztársaság földreformja 250 hektárban állapította meg a földtulajdon felső határát, s ebben maximálisan 150 lehetett a szántó. Az állam a hatalmas kiterjedésű szlovákiai erdőbirtokoknak - a költséges üzemeltetés okán - csak jelentéktelen hányadát vette állami kezelésbe. így továbbra is megmaradtak a 250 hektárnál nagyobb birtokok. Napjaink földtörvénytervezete az. erdőket továbbra is az. állam kezében hagyja, s így az említett birtokok esetében a tulajdonnak alig 19 százalékát kitevő szántókért kellene „kárpótlást“ fizetni, ha..., ha a voll tulajdonosaik, olyan történelmi családok, mint a Lónyaiak, Károlyiak, Okolicsá- nyiak, Pállfyak, Forgáchok, Andrássyak, Prónayak, Zichyek, Hadik-Barkóczyak, esetleg a Pallavicini őrgrőfok még napjainkban is az ország állampolgárai lennének. De nem azok. Utódaik szétszóródva élnek a nagyvilágban, s kétséges, hogy éppen csehszlovák állampolgárok akarnának lenni. A második csehszlovák földreform a németektől és a magyaroktól a nemzetiségük alapján elvett földvagyont két csoportba osztotta. Az elsőbe sorolták a szórványokban élő németek földjeit, amit a környéken "ölő szlovák jelentkezők között osztottak ki. Az etnikai tömbökben élő magyarok íöldvagyona képezte a második csoportot. Ezeken a magyarlakta területeken hozták létre az ún. „betelepítési“ körzetet, ami - kis eltéréssel - a bécsi döntéssel 19.38-ban Magyarországnak ítélt területeket foglalta magába. A körzetben elkobzott földeket egy széles körű belső migráció keretében szlovák földműveseknek akarták kiosztani. Itt kellett űj életet kezdeniük a víz- és energiagazdálkodás, s különféle katonái létesítmények fejlesztése következtében felszámolásra ítélt árvái és zólyomi falvak lakosságának, de a toborzást kiterjesztették egész Észak-Szlovákiára. A betelepítési körzet 25 járást, ezen belül 545 települést érintett. A tervezet kidolgozói hangsűlyozták, hogy a magyarlakta területek népsűrűsége alig marad el az országos átlagtól, s így ide csak a helyi1 lakosság zömének eltávolítása után lehet telepíteni A betelepítési körzet nemzetiségi helyzetét rögzíti a következő 1948-ban készített kimutatás: Járás Szlovákok Magyarok A szlovák és a magyar száma többségű községek száma Ógyalla 14 544 37 753 10 16 Feled 4 577 25 605 5 53 Galánta 21188 45 548 15 32 Királyhelmec 4 458 32 547 0 45 Kékkő 25 439 11196 47 23 Nagykapos ,7 602 12 273 9 23 Komárom 7 942 55 670 1 25 Ipolyság 5 996 16 559 2 49 Losonc 52 268 20 759 50 25 Szepsi 8 044 20 918 6 34 Párkány 7 548 40 857 1 31 Rozsnyó 23 460 17160 32 20 Dunaszerdahely 2105 41133 0. 70 Vágsellye 20730 29 277 7 ii Somorja 4 001 30 885 3 50 Tornaija 2 653 18330 2 42 Zseliz 4 505 24 780 1 37 Érsekújvár 39 679 21 985 16 6 Verebély 25 745 9 781 30 11 Léva 30 673 13 485 30 13 Kassa 93 445 24 671 99 4 Nagymihály 42 096 6311 52 5 Aranyosmarót 33 050 3 906 42 4 Nyitra 64 828 12 937 47 13 Rimaszombat 37 567 6 902 57 5 Szobránc 23 380 1699 50 i Tőketerebes 39 069 5 168 54 3 A magyar lakosság száma és aránya 1945-ben magasabb volt, mert ez az 1948 elején készített kimutatás már jegyzi a betelepített szlovákok számát. A magyar őslakosságot két hullámban vitték el szülőföldjéről. A csehszlovák-magyar lakosságcserének aránylag nagy irodalma van, de kevésbé- ismert a korábban végrehajtott, a hivatalos szlovák elnevezése szerint „toborzásnak“ nevezett, valójában kényszerű deportálás hiteles története. Az FFMH és a Belügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztályai 1945 őszén kezdték kidolgozni a csehországi rrtűnkaszolgálat tervét. A kiszemeltek névsorát - a helyi tisztségviselők javaslatára - az. említett két hivatal kinevezett dolgozói állították össze. A „toborzottak“ a „szigorúan bizalmas“ körlevél szerint csak ruháikat, néhány bútorukat és meghatározott mennyiségű élelmiszert vihettek magukkal. Házaik, földjeik, állataik, gazdasági felszerelésük, vagyis minden ingó és ingatlan vagyonuk az. állam tulajdona lett. A „toborzást“ végrehajtó járási megbízottak kimutatásai szerint 43 546 személyt deportáltak, vagyis 11 568 családot 5422 hat évnél fiatalabb gyermekkel. Birtokuk 13 852 ha volt, házaik száma 7002. A kimutatásból kiszámítottuk, hogy a deportáltak több mint 50 százaléka volt saját házzal, illetve lakással rendelkező földnélküli, vagyis mezőgazdasági munkás. 24 százalékuknak a birtoka nem érte el az egy hektárt, a többieké ennél nagyobb volt. A deportáltak járási megoszlásayi következő: Járás Család Személy Komárom 1495 6748 Párkány 1008 3956 Ógyalla 966 3960 Galánta 874 3972 Somorja 767 3951 Dunaszerdahely 698 3451 Vágsellye 682 2877 Tornaija 636 2634 Feled 547 2156 Érsekújvár • 313 1391 Ipolyság 166 716 Királyhelmec 116 590 Rozsnyó 97 437 Szepsi 83 390 Az Érsekújvári járás eredményét két község, Andód és Tardoskedd adta. A deportáltak helyét szlovák földművesek, 'úgynevezett „bizalmiak“ foglalták el. 18 járás 334 községében 1113 bizalmit tartottak nyilván a hatóságok, de jelentős volt a további szlovák telepítés. 1948 nyarán a betelepítési körzetben, a belföldi migráció keretében 21 747 személy, vagyis 54.36 család telepedett le. A hivatalok véleménye szerint - akik a magyarországi betelepülőkkel is számolnak - ez „a valamikor magyar vidék kezdi elveszteni magyar jellegét“. Számításaikat bizonyos fokig keresztülhúzta a történelem. 1948 tavaszán Európa egyes részeiben már jelentősen megváltozott a politikai légkör, s ennek tudatában a Csehországba kényszermunkára hurcolt földművesek engedély nélkül is hazatértek. A FFMH ezek haladéktalan visszatoloncolását kéri a Belügyi Megbízotti Hivataltól. Ezt a lépést megakadályozta PoveranictToSociálnej Starostlivo3ti ' .YÍ.Srsiisiaís— Alulírott Csehországból hazatelepített Felső Szeli illetőségű Magyar Dolgozok azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk c t. Poverenictvo Sociálnej Staroetlivosti hivatalához hogy a Csehszlovák Köztársaság 1948. novenberl? kelt.245íaz. Csehszlovák állampolgárság, aneezeti egyenjogosifcás törvény értelmében, kérjük A..saját tulajdon lakásainkat öszee tulajdenaink azonnali viaazaadáaál, az elhuroollásunk'ool eredő káraink megtérítését, - liagyarországba áttelepültek révén reámk esö^rök- latt ingo és ingatlan tulajdonainkat, - Magyarnyelvű elled és felsőbb iskolákat gyermekeink részére. Csehországi magatartásunkért és lelkiismeretes munkánkkért elismerést nyertünk, ü&gstartásunkat erkölcsi kötelességünknek tartottuk, mert ismerjük az erkölcsi erők igazságaitt, amelyek örökké valók, minden korban sgyenlcen, de kivételesen a mai korban mi Magyar dolgozok meg áltuk és Ígérjük hogy meg is fogjuk ájni helyeinket, A törvény az egyenjogosítás értelmében a saját tulajdon javainkra ninden körülmények között igényt tartunk Visszavonhatatlanul, mert javaink elvonása nemcsak az emberi jogok hanem egyszersoint a törvény be nem tartását is Jelenti, ami nem egyesztethetü össze a -nép demokrácia, és a szocializmus szelemével és alapelveivel. Lakásaink ahová elvagyunk helyezve nem emberek részére való. Kis kamrákban , aösokonyhákliaa VSgvunX -ősze-zsúfolva és nem egy hanem töb család, ygy hogy vannak esetek hogy.fhbgjí helyit nincs töbfi családnak. A velünk szembeni elbánást a népidemokrácia nevében súlyosan elítéljük, amenyiben a felettes hetosságaink nem tartják be a törvényt és az ide vonatkozó rendelkezéseit^ viszaélnek, szabotálják, miért is kérésünk minél előbbi sürgős elintézését, utasittásait & t. Poverenictvo Sociálnej Starostlivoat hivatalának ajáljuk. Isit P.1.Ö Sz«li'l949S nárcía. 21. Teljes tisztelettel. Alulírottak, A Csehországból haza telepitett Felső Szeli iletöségü magyar A BEADVÁNYT SZÁZHÚSZ FELSÖSZELI LAKOS ÍRTA ALÁ az 1948-as 245. rendelet, amely hűségeskü ellenében visszaadta a magyar nemzetiségű, 1938 előtti csehszlovák állampolgároknak az állampolgárságát. Ennek tudatában a deportáltak követelni kezdték a hazaengedésüket. A levéltárban megmaradtak az egyes transzportok listái. Ezeket a PV 65-430/48-III—5/1948-as bizalmas rendelet alapján kezdték összeállítani. Feltüntették a deportáltak nevét, eredeti lakóhelyét, a házaikban elő személyek nevét, különös hangsúllyal emelték ki ezek nemzetiségét. A transzportok száma meghaladta az ötvenet. Egy-egy transzport 10-12 teher- és 3-4 személykocsiból állt. A 14-es számú Úsz.or és Lég lakosait, 231 személyt hozott, a 22-es Pozsonypüspökibe tartott 305 utassal, a 25-ös a Galántai járás munkaszolgálatosait szállította. A hazatérők - érthetően - saját házaikba akartak visszakerülni, s kis kivétellel elvetettek minden más lehetőséget. így az 1949 auszgutusában keltezett jelentés szerint a Somorjai járásban a székhelyen 30, Tejfalun, Szarván, Nagypakán 7-7 családnak, az egész járásban 162 családnak volt megoldatlan a lakáskérdése, s voltak, akik még 1950 nyarán sem költözködhettek be saját tulajdonukba. A problémák szaporodtak, egyes településeken egyenesen ellenséges hangulat uralkodott, amin az sem változtatott, hogy több szlovák telepes visszatért eredeti lakóhelyére, vagy Csehországban keresett munkát. A FFMH és a BMH szakemberei keresték a megoldást, amit egy újabb telepítésben véltek megtalálni. 1948 nyarán kezdtek hozzá a ,,.JUH“-nak nevezett akció kidolgozásához. Az akció célja a dél-szlovákiai „idegenek“, magyarok „eltávolítása“, újabb csehországi deportálása. A végrehajtással megbízott Központi Komisszió 1948. szeptember 21-én tartott ülésén megszervezte a vidéki kirendeltségeket (stábokat). Összesen hat ilyen kirendeltség munkatársainak a névsorát terjesztették fel az irányító szervek titkárságára. E bizalmi emberek feladata volt a hazatérő munkaszolgálatosok és a szlovák bizalmiak problémáinak megoldása, s az új telepesek kiválasztása. Megmaradt a Galántai járásból kitelepítésre ajánlottak névsora. 83 család, 308 személy nevét, személyi adatait, foglalkozását tartalmazzák az iratok, s egyes községek mellett már jelzik a csehországi lakóhelyet is. Felsőszeli lakosságát a Jicíni járás Détenice nevű községébe szánták, mások Mladá Boleslav közelében találtak volna új hazát. Az akció keretében elkészítették a 20 hektárnál nagyobb birtokkal rendelkező magyarok kimutatását is. Ebben a „szigorúan titkos“ körlevélben már feltűnik a „kulák“ elnevezés. Az akció az ÚV KSS közvetlen irányítása alá tartozott. Az összeírás eredménye a következő: Járás Települések Birtokosok száma összterület ha Dunaszerdahely 14 54 1446 Komárom 12 44 1500 Somorja 22 47 1206 Ógyalla 5 14 361 Érsekújvár-város 1 4 92 Vágsellye 5 11 283 Párkány 11 29 798 Ipolyság 4 5 142 Kékkő 7 3 110 Szepsi 13 44 1228 Tornaija N 28 64 2 054 Rozsnyó 5 27 1823* Nagykapos 2 3 107 Tőketerebes 3 3 101 összesen: 132 358 11495 * 315 ha erdő A „JUH" akció keretében csehországi kitelepítésre ítélt magyarok nem indultak el, a „kulákoknak" minősítettekkel együtt idehaza szenvedték meg az újabb vagyontalanítást. Az akció befejezetlen maradt, s okait eddigi kutatásainkban még nem találtuk meg. Feltételezzük, hogy a külpolitikai helyzet, a csehszlovák és a magyar kormány közötti közeledés kényszerítette ki az akció leállítását. A végkövetkeztetést az illetékes hivatalok eddig még át nem nézett iratai rejtik. Szeretnénk remélni, hogy a rövid összefoglalónkban ismertetett történelmi tényeket a közeljövőben a szlovák közvélemény is megismeri, s az első és a második földreform nemzetiségi következményeit figyelembe véve kezeli majd az 1919 előtt tisztán magyar etnikumú területeken az együttélés kérdését. A közeljövőben meg kell adni a választ arra a történelmi kérdésre is. hogy az adott politikai, de elsősorban is katonai erőviszonyok között kit terhelt „a felelősség", kit kell a vádlottak padjára ültetni az első Csehszlovák Köztársaság felbomlásáért. A magyar nemzetiségű, zömmel közép- és kisparaszti tömegek a felelősek, vagy a nemzeti szuverenitás kábulatában élő, a hitleri Németország_védnökségét, a vele járó anyagi és „erkölcsi" támogatást készségesen elfogadó politikusokat, pártjukat, s az általuk vezetett fajgyűlölő kiszolgálóikat? Csak remélhetjük, hogy politikai életünk megfontolt, az európai demokrácia színvonalán nemcsak gondolkodni, de cselekedni is képes, s akaró része a közeljövőben ebben a kérdésben is megtalálja a rendezés igazságos módját. 4 Vadkerty Katalin 1991. IV. 1S ÚBlUQSén
