Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

Európai Egyesült Államok? Különös intézkedések szüksége­sek az országok közötti különbsé­gek felszámolására és valamennyi állam polgárainak teljes egyenjogú­sítására. A megkérdezettek hetven­két százaléka amellett voksol, hogy az országok kölcsönösen ismer­jék el a főiskolai diplomákat és más szakképzettséget. Hatvankilenc szá­zalék óhaja, hogy minden állam­polgár tetszése szerint a közösség bármely országában munkát vállal­hasson és hetvenhárom százalék azonos szociális biztosítást követel. Még érdekesebb, hogy a felmérés­ben résztvevők háromötöde látná jónak a közös külpolitikát, amit csu­pán a dánok többsége ellenez. A felmérés eredményei igazolják a nyugat-európaiak megértését és mondhatnánk bőkezűségét a szegé­nyebbek iránt. Semmi kifogásuk az ellen, hogy adójukat a szegényebb térségek fejlesztésére fordítsák. A válaszadóknak csaknem a fele egyetért azzal, hogy ezekből az esz­közökből Kelet-Európát is támo­gassák. Ez a készség főképp a 35 éven aluli hollandoknál, franciáknál, németeknél és angoloknál szembe­ötlő. Sokan javasolják további tagor­szágok felvételét a közösségbe. Meglepő, hogy minden negyedik megkérdezett támogatja Lengyelor­szág, Magyarország és Csehszlová­kia felvételét az Európai Közössé­gekbe. Mindez arra vall, hogy a Ke­let és a Nyugat között fél évszázadig tartó szakadás végérvényesen a múlté. Természetesen akadnak eltérő nézetek is. Míg az Európai Közössé­gek tizenkét tagországa közül kilenc lakosságának a többsége szívesen venné a közös pénznem bevezeté­sét, addig Dánia, Németország és Anglia még vonakodik. Az angol állampolgárok nagy része hibának bélyegezi országának az Európai Közösségekbe történt belépését, ugyanakkor a 35 éven aluli angolok lelkesednek az egye­sült Európa eszméjéért. A dánok több területen is tartózkodóak. Pél­dául többségük ellenzi a határok megnyitását. Ebben bizonyára sze­repet játszik a nemzetközi terroriz­mus, a kábítószerek terjedése és a bevándorlók egyre növekvő száma. A dánokat a második világ­háború emléke készteti bizonyos tar­tózkodásra, ezért a legkevésbé lel­kesednek Németország egyesítésé­ért, amit viszont a többi nyugat­európai ország szinte egyöntetűen támogat. Hogyan élnek és gondolkodnak? A lakosság többsége nagyobb vá­rosokban él (Németországban és Angliában csaknem nyolcvan száza­lékuk). 59 százalékuknak saját háza van, s e házak fele négy- és több­szobás. A családok hetven száza­M Gallup Intézet 1990 rI nyarán Nyugat-Eu- rópa 17 országában vég­zett széles körű felmérést. Az Európa jelenére és jö­vőjére vonatkozó kérdé­sekre 220 000 személy vá­laszolt. A múltban annyi vi­szályt megélt, háborúktól szenvedett „öreg kontinen­sünk“ lakossága mondott véleményt jelenéről és jö­vőjéről. Európa új arculata van kialakulóban. A régi ellen­tétek lassan elsimulnak, léka gépkocsival rendelkezik, sőt huszonegy százalékuk kettővel vagy többel is. A megkérdezettek hatvanhárom százaléka él házasságban vagy kö­zös háztartásban élettársával. Az elváltak részaránya négy százalék. A legtöbb házasságot az észak­európai országokban bontják fel. Olaszországban a fiatalok előnyben részesítik a hazásságkötés nélküli együttélést. így az élettársi kötelék felbontása egyszerűbb: az egyik fél elköltözik és éli a maga életét vagy újabb élettársra lel. Az iskolai rendszer a legnagyobb megbecsülésnek Dániában, Svájc­ban, Finnországban, Németország­ban és Franciaországban örvend. A franciák ezt valahogy jól csinálhat­ják, mert a külföldi pedagógusok nagy elismeréssel szólnak főiskolá­ikról és gimnáziumaikról. Franciaor­szágban fejezik be legtöbben meg­kezdett főiskolai tanulmányaikat. Nagy-Britanniában ezzel szem­ben meglepő megállapításra jutot­tak: a megkérdezettek csaknem het­ven százaléka már tizenhetedik élet­évében kikerül az iskolából. Ez a ta­nulmányukat megszakító nyugatné­met fiataloknak a négyszerese. Szakvélemény szerint „a brit fiatalok iskolai műveltsége nem méltó e kul­turált nemzethez". Németország problémája viszont az, hogy a tanul­mányi idő túl hosszúra nyúlik, így lerövidül a produktív kor. a népek egyre inkább kö­zös jövőjük útját egyenge­tik. Mindent örömmel üd­vözölnek, ami közelebb hozza őket egymáshoz. A gazdasági társulás a tag­országok jólétének záloga. Az európai közösség kere­tében közös értékeket hoz­nak létre és közelednek az erkölcsről kialakult néze­teik is. A felmérés eredmé­nyei mutatják, hogy az egy­séges Európa kialakítását leginkább az Európai Kö­zösségek országai támo­Angliában erős küzdelem folyik a női egyenjogúságért. Tíz angol közül nyolc vallja, hogy a nőknek nagyobb függetlenséget kellene biz­tosítani. Meglepő, hogy több az ilyen nézetet valló férfi, mint nő. Európai átlagban viszont fordított a helyzet Szinte hihetetlen, hogy az e téren maradi portugálok, spanyolok, ola­szok és görögök is a nagyobb női egyenjogúság mellett szállnak sikra Béklyó a vallás a modem társadalomban? A megkérdezettek hatvan száza­léka vallja azt, hogy a vallásnak még mindig nagy a befolyása a társada­lomra, viszont csak harminc száza­lék volt karácsonykor templomban Negyvenhárom százalék esetében a vallás csekély vagy semmiféle szerepet sem játszik. Amennyiben Olaszországot, Írországot vagy Por­tugáliát vesszük alapul, ahol a katoli­kus egyház befolyása a társadalom életére a legnagyobb, akkor az egy­ház iránti érdeklődés csökkenése (46 százalék) még szembeötlőbb. A modern társadalmak talán bék­lyónak tekintik a vallást? A felmérés az ellenkezőjét látszik igazolni. Svédországban az egyház sokkal kisebb bizalmat élvez, mint bárhol másutt Európában (Hollandiát leszá­mítva). Sok embernek az az érzése, hogy az egyház maga vesztette el népszerűségét. Sok bírálat hangzott el a papok címére. Kevés van belő­lük, akik áz evangéliumot hirdetik. Ezzel szemben sokat vitáznak a tár­sadalmi problémákról, s kevesebbet törődnek az emberek lelki üdvével. Ahol a rendőröket szeretik A dánok kilencvenhárom száza­léka elégedett a rendőrséggel. Ez a legmagasabb arányszám a nyu­gat-európai országokban. E magas százalékarány a lakosság biztonság- érzetének hiányával magyarázható. Sokak véleménye, hogy a bíróságok a vádlottak pártján állnak, nem elég szigorúak a büntetések. A védelem szükségét érzi, hogy az emberek az elítéltek bosszújától tartva ne fél­jenek tanúskodni a bíróságon. Talán épp a biztonság szüksége miatt tiszteli a nyugat-európaiak ötvenhét százaléka a fegyveres erőket. Érde­kes, hogy ezzel szemben a szak- szervezetek kisebb tekintélyt élvez­nek, nekik a megkérdezetteknek csak harminchat százaléka szava­zott bizalmat. A többség úgy ítéli meg, hogy a szakszervezeti tiszt­ségviselők saját országuk, sőt sa­ját tagságuk érdekeit se képviselik gatják, amelyek a második világháborúban csaknem elpusztították egymást Hihetetlenül sokan tá­mogatják az egységes Európa gondolatát és olyan intézkedéseket köve­telnek, amelyekről a közös­ség keretében eddig szó se esett. Ilyen például a füg­getlen európai rendőrség létrehozása, valamint az azonos kihágásokért és bűncselekményekért azo­nos büntetések kirovása. A reklámnak nem hisznek Az újságok se élveznek túl nagy bizalmat. A megkérdezetteknek csak harmincnyolc százaléka hisz az újságoknak, ötvenhárom száza­léka viszont a televíziónak. Vajon miért? Bruno Caselli, az olasz ANSA hírügynökség főszerkesztője szerint valaha az emberek azt modták: az újságban olvastam, ami annyit jelen­tett, hogy igaz is. Ma az emberek azt modják: a tévében láttam. A nyugat-európai közvélemény legkevésbé a reklámot értékeli: a megkérdezetteknek csekély ne­gyede hisz benne. Az e téren 1970- ben végzett felméréssel összeha­sonlítva a mostani lényeges eltoló­dást mutat. Valaha a lakosság a rek­lámot pótolhatatlan szolgáltatásnak tekintette. Alain de Vulpian francia vállalkozási tanácsadó erről a követ­kezőket mondja: Az ok nem abban keresendő, hogy a mai reklámok nem eléggé vonzóak, hanem az em­berek individualistákká válnak és ki­sebb figyelmet szentelnek a hírve­résnek. Hol a legmagasabb az életszín vonal ? Az egyes országok parlamentjei se örvendezhetnek túl nagy biza­lomnak. A tizenhét országból tizen­kettőben a lakosságnak csupán a ki­sebbik fele bízik saját képviselőiben. Angliában, a parlamentarizmus ős­hazájában ez a bizalom nullára csökkent! Nyolc országban kedve­zően nyilatkoztak az európai parla­mentről, köztük Svédországban is, amely nem is tagja az Európai Kö­zösségeknek. Hát a vendégmunkásokról ho­gyan vélekednek Nyugat-Európá- ban? A dánok negyvenegy száza­léka azt vallja, hogy a bevándorolt munkavállalókat haza kellene kül­deni, mert a gazdaság meglenne nélkülük is. Más a svájciak és a lu­xemburgiak véleménye. Kilencven százalékuk szerint szükség van rá­juk. Ez a nézetük azzal magyaráz­ható, hogy Svájcban minden negye­dik munkahelyet idegenek töltenek be és gazdaságuk nélkülük aligha működhetne. A megkérdezettek véleménye szerint a legmagasabb életszínvonal Spanyolországban, az Egyesült Ál­lamokban és Németországban van. Saját országukról sincs rossz véle­ményük: tizenkét százalékuk vallja, hogy sehol másutt nincs jobb élet, mint náluk. Az európaiak általában elégedet­tek sorsukkal. Tízből heten vallják, hogy az életben elérték, amit akar­tak. Meglepő, hogy ezt épp a nők többsége vallja, méghozzá az 55 éven felüliek. A felmérés alapján levonható a következtetés, hogy a nyugat­európaiak bizalommal tekintenek a jövőbe. A hidegháború befejezése után a kölcsönösség szálai tovább szilárdulnak és az európaiak több­sége úgy véli, hogy nemsokára jó évszázadot zárunk. xxx Az elmondottakhoz te­gyük még hozzá, hogy a felmérés Nyugat-Európá- ban történt, mégis gyakran európaiakról esik szó. Mint­ha Közép- és Kelet- Európa lakosságát nem is sorolnák Európához. Bi­zony igaz, hogy bár földraj­zilag ehhez a földrészhez tartozunk, de „Európától“ még távol vagyunk. Azon­ban reménykedünk. (Feldolgozás a stuttgarti DAS BESTE READERS DIGEST nyomán)-(Monokel studio) A 3. ÉVEZRED KÜSZÖBÉN Bizalommal tekintenek a jövőbe • Jó évszázadot zárunk? • Mi még távol vagyunk „Európától” (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom