Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
A szánkót apa húzza, és a szánkón pokrócokba takargatva Danika ül. Az utat bámulja és a ragyogó, de meleget nem adó napot. A hó is vakítóan csillog, alig lehet rátekinteni, ennek ellenére Danika kitartóan nézi. Dini, Dani, Dániel. Sokféleképpen becézik és mindenki másként, mert ő még egészen kicsi. Annyira kicsi, hogy még nem is tud minden hangot kiejteni. Iskolába se jár, csak a szov- hoz óvodájába. Helyesebben mondva oda is szánkón hordják. Hétfőn elviszik egész hétre, és szombaton ismét hazahozzák. Ma csak azért hozta haza az apja, mert megérkezik az újév. Végre! Már látja is a szülői ház tornácát. Danika szíve egyre hevesebben dobog. Rögtön anyut is meglátja. De előbb le kell söpörni a nemezcsizmácskáról a havat. Egy, kettő - így ni! Jaj, de erélyeseket dobbant Dani új csizmájával! Elérni még csak eléri a kilincset, de az ajtó nem nyílik ki.- Ó, te, padláb! - nevetett apu és lenyomta a kilincset. Danika előtt pedig ott áll az anyja. — Anyu! Anyu! - kiáltotta, s már-már elsírta magát: mert hát annyira örült a találkozásnak. Az anya pedig azonnal letette a törlőruhát, mellyel az edényt törölgette, és úgy ölelgette Danikát, hogy testének valamely por- cikája hangosan roppant. Aztán még sokáig szorította magához fiacskáját. Nagyon jó otthon. A futószőnyeg feszesen simul a fehérre sikált padlóhoz, a macska nyugodtan szunyókálj Mencsait előrenyújtja, nyújtózkodik, majd mindenről megfeledkezve tovább alszik. Anya jó függönyöket tett az ablakokra, a tűz pattogva dobog a kályhában, Danika pedig püspökkenyeret majszol a kályha mellett. Aztán fölébreszti Cirmos cicát, aki azonnal lábához dörgölődzik és vígan dorombol. Apu újságot olvas, anyu vasal, s időnként figyelmesen hallgatja, amit apu mond. Valamit a farmról és a koncentrátumokról beszélnek.- Danika, hallod, apádat már megint szidják — mondta az anyja, mire a kisfiú odament apjához és komoly képpel kijelentette:- Apu, nem szabad a nadrágba csinálni!- Te, te hát apádat nem azért szidják! Danika kihúzott egy ládát a fiókos szekrény alól, amely tele volt játékokkal. Ott találta a félszemű medvebocsot, az üzemképtelen tűzoltóautót. A brekegő béka még működik, de Dani legutóbb felhúzókulcsát beleejtette a hasadékba. VASZIUJ BELOV — Apu, vedd ki a kulcsot. — Danika, gyere ide, ne zavard aput - mondja anyu. Dani anyjához szalad, és azonnal meg is égeti ujját a vasaló. Nagyon fáj és nagyon szeretett volna bömbölni. — Tudod mit, most hozok neked karácsonyfát a fáskamrából — mondta az anya. — Szeretnél egy szép karácsonyfát? Természetesen Dani szeretett volna. Anyu vállára terítette a kabátját, kendőt sem kötött. Kiment'a pitvarba és kisvártatva egy kis karácsonyfával tért vissza. — Milyen gyönyörű! - lelkendezett Dani. A fa alig volt nagyobb, mint a kisfiú, de elhozta az erdő és a tél illatát. Dani megfogta az egyik ágát. Szúr! Fél lábon kezdett ugrálni a fa körül. Anya a fácska tövét nagyanyó régi kötött kabátjába csavarta, úgy állította vödörbe. A fa egyenesen állt, nem düledezett sem jobbra, sem balra. Anya a szekrényből előhalászott egy dobozt, amelybe tavaly elrejtette a karácsonyfadíszeket. Daninak még a lélegzete is elakadt, amikor meglátta a csodálatos gömböket. Egész évben a dobozban pihentek és semmi baj sem érte őket. Minden megvan: a tarka galléros kakas, a zsinóron lógó róka, a gyöngyök. Minden. Anya löldíszítette a fát és a dívány mellé állította a kisszobá- ban. Danikának ekkor hiányérzete támadt. Játékait a ládába rakta, és megindult a nagyszoba felé.- Hát, te, mit csinálsz, Danika? - kérdezte az anyja.- Ebédelni megyek. Az anya megölelte kisfiát, és boldogan nevetett, majd a Volgáról énekelt. A kályhában alig pislákolt a tűz, a Cirmos ismét aludni tért, de az *újév még sem érkezett meg. Danika friss levegőre kívánkozott. Anyja .felöltöztette és kivitte az udvarra.- Danika, vigyázz magadra! Ne menj ki a kiskapun - mondta az anyja, és sietve leszedte a kötélről a ruhaneműt, besietett a házba. Óh, de sok hó van az utcán! Lassan este lesz, a nap lenyugodott, csak a hó világít. A nagy fehérséget megszabdalják a kapukhoz vezető sötét gyalogutak. Bizonyára a nemezcsizmáktól sötétedtek meg. Minden kéményből fehér füst gomolyog. A hangszórókból áramló hang a kemény fagyra figyelmeztet. A hegyoldalon a gyerekek még síelnek. Borisz is köztük van.- Dani, gyere ide! — kiáltja. Danikának azonban nem szabad oda mennie. így Borisz ment Danihoz, és Danika megcsodálhatta Borisz igazi síléceit.- Dani, te mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezte Borisz.- Apuka. Hát te? A síbotra támaszkodó Borisz hosszan nézett az égbolton lévő távoli vörös foltra és hamiskásan mozgatta szemöldökét.- Dani, én hamarosan holdkóros leszek - súgta. Holdkóros szeretnék lenni. Köteleken és háztetőkön fogok járni. Minden holdkóros tud háztetőkön járni. A nagyanyám azt mondja, ha úgy alszik az ember, hogy rávilágít a telehold, holdkóros lesz. Azért tett elsötétítő függönyöket az ablakokra. Dani nagy érdeklődéssel hallgatta ezt a beszédet.- ... a háztetőkön akarok sétálgatni. Egyszer már majdnem sikerült holdfényben aludnom, de elaludtam. Ma azonban résen leszek, virrasztani fogok és elhúzom a függönyt, hogy a hold egyenesen rám világítson, úgy fogok elaludni.- Nyáron az én nagyanyám is eljön hozzánk — mondta Danika. - Az én nagyanyám az anyukám anyja. Ha megnövök, veszek neki felhúzható papucsot. Nagyanyám nagyon kövér, ezért nehezen mozognak a lábai.- Felhúzható papucsot? - kérdezte Borisz. Ölyat nem is árulnak. Hol akarsz olyasmit venni?- A vészedében.- Áruházban, te, nem a vészedében -javította ki Borisz a kisfiút.- Az áruházban - ismételte Danika, mint a visszhang. Anya jelent meg, gyöngéden kaijára vette Danit és bevitte. Borisz is hazaindult. A település fölött egy zöldesfényű csillag ragyogott, a távolban valahol az irodaházaknál felbúgott egy autó, a házakban kigyúltak az újévi fények. Danika elalvás előtt nagyanyjára gondolt, a felhúzható brekegő békára és Boriszra, aki a háztetőkön akar sétálgatni.- Anyu, én is holdkóros leszek?- Igen, az leszel. De most aludj, kedvesem. Danika boldogan aludt el, mellette ült a díványon anyja és mesélt neki a ^ajdkakasról meg a rókáról. Később hirtelen összerezzent álmában. Összerezzent a végtelen éjszakai csendtől, fölébredt, kinyitotta szemét.- Anyu — szólortgatta anyját reménykedve. A szobában nyomasztó csend honolt, senki sem válaszolt hívására.- Anyu! - kiáltotta Danika sírós hangon és rémülten leugrott a díványról. De most sem válaszolt senki sem! Az ablakon át bevilágított a hold, az üvegen csillogtak a jégvirágok, a macska ide-oda járkált a sötétben, de Danika ezt már nem észlelte. Sírni kezdett, könnyeitől fuldoklott és reszketett, mintha a hideg rázta volna. Mennyi ideig zokogott? Lehet, hogy az új esztendő első percéig, de az is lehet, hogy nem egészen az újév érkeztéig. Végül az átélt izgalomtól elgyötörtén, elgyöngülve elaludt a vététlen ágyon. Az újévi hold megvilágította négyzet az ágyról már régen elkúszott a szoba sarkába, amikor künn megzörrent a kapuzár. Anya érkezett meg. Vidám volt és pirosra csípte arcát a hideg. Levétette télikabáját, odalépett a díványhoz és följaj- dult. Azonnal a nagyszobába rohant.- Dani! Danikám, hol vagy?! Apa már ott állt a fiú mellett, aki összegömbölyödve, mint a kiscica aludt fejjel a lábrész felé az ágytakarón.- Danikám, kisfiam, hát mi történt? - Az anya óvatosan fölemelte kisfiát. Dani ismét összerázkódott, mintha a rémes éjszakai élmény visszhangzana csöppnyi szívében. Csukott szemmel szorosan anyjához bújt, és átölelte a nyakát.- Anyu, drága anyukám, megjöttél? Anyának bor meg hó illata volt s még valamilyen illat áradt belőle. Talán a hold illata. Danika most' megint nagyon boldog volt, ismét ragyogtak a karácsonyfa díszei és a macska gyönyörű mesét dorombolt Daninak. S a világ legboldogabbja újra elaludt. Alszol, Danika? Félelmeid nagyok, de elfelejthetők, nyugtalanságod elmúlt, anyád az ágyad szélén ül, te pedig álmodban repülsz. Repülsz, mert majd felnősz. Te még járhatsz a háztetőkön, szállhatsz a fellegekbe, repülhetsz a holdra. Egyszer talán úgy mehetsz végig a hold ezüstkarimáján, mint most az újév a nyugtalan földtekén, s a hatal-. más kék golyó távolról fog neked világítani. Koday Berta fordítása m Szabó Ottó: Akkor tudod meg... Szabó Ottó: Kísértés
