Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
rcsor A lolgok ír természetei között vergődve ' csak a kozott ? az egész is lehetne íatoan es itt árnnyal na is I s mögé, kvöszándék r zárni z a délután íhetett bennünk t ott suhog tt megfeszítve 2£tlen rágzást olsó árnya felleg útnak arak sa-nep is ér iy rül elül myán érvek ■ ró volt Gargulák egész életében, csak író. Már a kapitalizmusban is írt, majd később, a háború utáni népi demokráciában is, írt a pártállamban és nagy erővel - főnixmadárként megújulva - friss szorgalommal dolgozni kezdett a születő liberális demokráciában. A totális államgazdaság felbomlása és egy ifjonc kapitalizmusba való átmenet élménye jó hatással volt Gargulák belső energiáira és szellemi erői megújulására. Kezdő író korát és boldog ifjúságát juttatták eszébe. A bűvös időt, amikor oly reményteljesen, annyi bizakodással s a jövőjébe vetett hittel éhezett! Istenem, mily könnyen s mennyit éhezett! És mily nagyokat evett, amikor pénzhez jutott! A népi demokráciában is megvolt valahogy, a pártállam alatt pedig könnyen beépült a hivatalos írásbeliség ellátottságába, mondhatnánk, élt, mint Marci Hevesen. Ezek voltak az előzményei annak, hogy Gargulák - bár tisztes kora folytán némileg roskatagon - belevetette magát születő demokráciánk és Csipkerózsika-álmából ébredő kapitalizmusunk irodalmi éleiébe. Sikerült megírnia élete legjobb regényét, amin ne is csodálkozzunk! Megélte és átvészelte Európa minden jelentős, huszadik századi kataklizmáját. Gargulák sokat tudott. Majdnem mindent! Tény, hogy a Kiadó elfogadta kéziratát és minden papírhiány és nyomdai nehézségek ellenére ki is adta rövidesen. Új könyv, friss öröm! Tudja minden író. Gargulák kedvtelve lapozgatta regényét, élvezte a nyomdafesték nyers illatát s a ropogó papír hamvas üdeségét. Vénülő lelke megtelt békés örömmel és elégedettséggel. Lám, sikerrel megkoronázta életművét! Most már akár meg is halhat! A honoráriumot azonban még feléli, gondtalanul kiélvezve öreg napjait. Nagy lelki békével telve várta a honoráriumot, amely a szerződés értelmében törvényesen megilleti. Az előírt járandóság, azaz a tiszteletdíj azonban nem jött. Gargulák hiába könyökölt ki lakása ablakán, a postást várva, s epekedve, hogy néhány esetben majd kizuhant az ablakon. A postás nem jött, s a honorárium se érkezett. Olyan sokáig várt Gargulák, hogy végül, türelme fogytán és üres gyomra megkordul- ván, felhívta a Kiadót.- Na, mi lesz? - kérdezte nyugtalanul, balsejtelmekkel letelve. - Váamire tt, ^ e marék föld mi nekünk maradt a csupasz Idő hallgat! szava sincs hozzánk míg fel nem lobban az utolsó Láng és eltűnünk Feleletet pedig ki ad majd? amíg mi hallgatunk az Idő is hallgat s valamilyen isten görcsösen tart szorítja ajkunk és a Hang torkunkban izzik a Kerítések pedig állnak bekeríttettünk ki szebbel ki ridegebbel rok, régóta, ám véges a türelem... Szemérmesen nem mondta, mire vár. Úgyis tudják!- Várjon még türelmesebben - intette nyugalomra a Kiadó -, várakozzon békességgel, míg általában megváltozik a helyzet! Mi mostanában nem fizetünk, mert nincs egy vasunk sem. A bankszámlánkon egyetlen korona sincs. Úgy bizony! Gargulák megnémult, a vonal másik végén pedig, megértést feltételezve, letették a kagylót. Teljesen új helyzet, vélte írónk, valami rendkívüli történhetett. Ilyen még nem volt! DUBA GYULA berg Manó maszek könyvterjesztő sem fizet. Bizonyában árulják a könyveinket, de nem fizetnek. Milliókkal tartoznak többen, ám senki sem fizet. A Bank pedig nem ad hitelt. így mi sem fizetünk! Senkinek! Gargulák átgondolta a helyzetet és az feltette a következő keresztkérdést.- A nyomdának sem fizetnek? „ — Ss a nyomdának, se a vasútnak, se a központi raktárnak nem fizetünk - válaszolta elégedetten, s némileg mélabúsan a Kiadó. - Nem fizetünk a villamosműveknek, a gázmüveknek, a vízműveknek, és a szemeteseknek se fizetünk. Nem fizetünk a fűtésért és a légkondicionálásért, sőt, helységeinkért lakbért se fizetünk. Se kötbért, se fekbért, se kellenének, milliók! Raktárkészleteinkben alagutakat fúrnak a pockok s a könyvek bőrkötésében perceg a szú. Titkos házi könyvzúzdánk éjjel-nappal zakatol, őrli az eszmei műveket és a klasszikusokat, valódi perpetuum mobile, a Bank mégsem ad hitelt!- Ki mindenkinek tartoznak? - Gargulák itt is feltette ravasz ke- resztkérdését.- Mindenkinek - ismerte el őszintén a Kereskedelem. — Mindenekelőtt a Kiadónak, de nem különben az Üjsäg-Ttösztöknek. Aztán az Adóhivatalnak, a Fuvarozó Egyletnek és a Benzinolnak, továbbá a Külkernek és Belkernek, a Telefonközpontnak és a Távírdászok Egyletének, valamint mindennemű szolgáltató vállalatnak és a közműHitelezőink bűvös körei, avagy Adósságaink útvesztője s végül: A Bank nem ad hitelt! Nem tehetségtelen író, szimata sem hagyta még el, publicista vénája működött. Felismerte, hogy egészen újszerű és rendkívül eredeti témával találkozott. Töprengve és szimatolva nekilátott, hogy felgöngyölítse a problémakört, a Kiadó irányába indult, mint rendőrkutya a forró nyomon. Megérzése helyesnek bizonyult, hiába, gondolta elégedetten,- az intuícióm sosem hagyott cserben! A csőd szélén álló intézmény avatott szakembere részletesen ecsetelte előtte a sajnálatos és megalázó helyzetet. Gargulák a következőket tudta meg: A helyzet drámai, mi több: tragikus! A Bank- nem ad hitelt! Mert a Kiadó nem tud felmutatni bevételben realizált termelési eredményt. Azaz, papíron felmutat, azonban nem tudja pénzzé tenni. Holt értékeket termel! Produkál, de nincs bevétel. Dolgozik, de nem keres. Van, de mintha nem lenne. Papíron létezik, a valóságban nem!- Márpedig az hogy lehet? - kérdezte Gargulák. — Könyveinkért nem fizet a Könyvterjesztő Vállalat, s a Kereskedelem - válaszolta keserűen a Kiadó. - A Bibliofil and Csóróbull- ding ügynökség sem fizet és Gutenbüntetést, semmit! Adót se fizetünk és ignoráljuk a kultúralapot, a fejlesztési alapot és rizikó alapot. Nem vállalunk kockázatot, úgy ám! Bizony, az írógépjavítóknak se fizetünk.- Állj, ez roppant figyelemre méltó... - Gargulák felindult, a téma sodrása elkapta és képzelete felaj- zotta -, nézzük csak! Pénzt kellene kapnom, de nem kaphatok, mert nincs! Miután belenyugszom a helyzetbe és nem követelem a pénzemet, bár megillet, az összeget tulajdonképpen kölcsönzőm a Kiadónak. Ám a Kiadó is hiába követeli a millióit, végül is tehát feiHerí Könyterjesztőnek és a Kereskedelemnek, a Bibliofilm and Csóróbull- dingnak és Gutenberg Manónak. így van? Eddig mindenki hitelez, csak a bank nem ad hitelt!- A logikája tökéletes - ismerte el a Kiadó. - Pontosan ez a helyzet. Gargulák tovább indult a forró nyomon a Kereskedelem irányába. Sírva fogadták. A könykereske- dők könnyeztek és jajgattak. Volt, aki imádkozott.- A Bank... a Bank nem hitelez! - A panasz úgy szállt a kereskedelmi berkek felett, mint haldoklók fájdalmas nyögése a csatamezőn. - Milliók veknek. De a sóhivatalnak se fizetünk, sem az Elaggott Könyvügynökök Segélyegyletének, sőt a Bibliofil and Csóróbullding és Gutenberg Manó provízióját sem folyósítjuk. Csődbe mentünk, jóuram!- Számos hitelezőjük van - jegyezte meg kétértelműen és mélyér- telműen Gargulák. Ekkor fogant meg benne a helyzet kulcsát jelentő felismerés. Mindenki kölcsönöz, csak a Bank nem ad hitelt! Ugyanez parafrazálva: akinek nincs pénze, kölcsönöz, akinek van (Bank), nem hitelez! Fordított érték- és szokásrend, itt balról jobbra kaszálnak! ÁT. .óramutatók pedig tizenkettőtől indulnak vk«z: a nulla felé! A Bibliofil and Csórobulldingnál éppen árverés volt. Dobra verték a vállalkozás takarítónőjét! (Más nem maradt.) Fényszedő Arnold vezérigazgató megszökött az üzemjogásznővel, magukkal vitték a cég minden dollár-, márka-, schilling-, rubel- és piaszterkészletét - összesen mintegy száznyolcvankilenc korona harminc fillér értékben -, állítólag valahol a mátyusföldi tanyavilágban telepedtek meg. Legutóbb Felső- tehénlepény nevezetű helységből kaptak tőlük képeslapot, ahol olyan kengurufajta-tenyésztéssel kísérleteznek, amely nem a fiát hordozza az erszényében, hanem kemény valutát!- A Kiadó pénzén tehát ún. veks- lákkengurukat tenyészt...! Gutenberg Manó mérgesen fogadta és egy fészerben vezette Gargu- lákot.- Se a Kiadótól, se a Könyvterjesztőtől, sem a Kereskedelmtől nem kapom a jutalmamat — kiáltotta indulatosan.- A Kiadónak viszont nincs bevétele az eladott könyvekből - repliká- zott Gargulák. Az ügy bonyolódni kezdett, a körök összekuszálódtak. Mind áttekinthetetlenebb lett, ki kinek tartozik és kitől nem kap pénzt. Gutenberg fészerének tetején pedig befolyt a hóló és az oldalfalak hasa- dékain csípős huzatok nyomultak be; zölden penészedtek a halmokban felpolcozott klasszikusok és a kortárs irodalom dideregve bor- zongott a hidegben. A téma keretei tágultak, mint a tóba dobott kő nyomán a vízkarikák. Ám a helyzetet akár a híres hipotézishez is hasonlíthatnánk, mely szerint a világegyetem tágul és a kozmikus űr határai a fény sebességével távolodnak tőlünk a végtelenbe. A Nyomdában olyan lárma fogadta Gargulákot, a hatalmas rotációs gépek és könyvkötő gépsorok úgy csattogtak és zakatoltak, hogy a nagy munkazajban alig tudott szót érteni a főkönyvelővel.- Hatalmas ütemben termelünk — bömbölte a főkönyvelő —, teljes kapacitással ontjuk a könyveket és sajtótermékeket. A Bank mégsem ad hitelt!- Kinek tartoznak? - üvöltötte kérdését Gargulák.- Mindenkinek! A papírgyárnak, a festékgyárnak, az ólomgyárnak és a filmgyárnak. Tartozunk a Karbantartó Vállalatnak, a Lendkerék Központnak és a Gyepmesteri Hivatalnak. Adósai vagyunk a Minimaxnak és a Telefaxnak. Nem fizetjük a nyelvpótlékot, a szagpótlékot és a forgalmi adót, sőt a Gyorstördelő és Mesterdúcoló Részleg vastartalékait is kimerítettük.- Maguknak ki tartozik? - ordított megértőén Gargulák.- Az Elárvult Rosszlányok Egylete kivételével mindenki! A Kiadók és Újságtrösztök, a Folyóirat KFT és az Akadémiai Buli! Tartozik a nehéz- és könnyűipar, a privatizált Vásárcsarnok és a szövetkezeti mező- gazdaság; továbbá a Bányarémkép- ző Intézet és az AIDS Kutató Központ mellett működő Elvarázsolt Kastély igazgatósága, valamint a Magán Körhintások Független Szakszervezete. Nehogy megfeledkezzem a Bibliofil and Csóróbull- dingról és Gutenberg Manóról...!- Elég... - kiáltotta nyomott hangulatban Gargulák, - mindent tudok! A forró nyom izzani kezdett. A papírgyárnak tartoznak az erdők és a favágók, a festékgyárnak pedig a vegyiipar és az ásványkincsek! A körök pedig tovább gyűrűztek. A vegyiiparnak tartoznak a Gépgyárak és Szivattyúállomások, a Füstszűrő és Kéményseprő cég, valamint a Barátság Kőolaj Vezeték. A színes ásványkincseknek pedig maga a Teremtő tartozott, aki az ősidőkben nem hozott létre annyi színes ásványt, amennyi manapság kellene. Ám a Bank még mindig nem ad hitelt! Gargulák már tudta, hogy megragadta élete legnagyobb témáját. Hozzáfogott, hogy előkészítse a grandiózus vállalkozás záróaktusát, mintegy összegezését. A telefonkönyvből kiírta a témakörrel összefüggő vállalatok névsorát és telefon számát. Mintegy álomszerű lebegésben tárcsázta sorra a számokat és megállapította, hogy a hívás időpontjában valamennyi üzem hitelben dolgozott. Adósságból élünk, tűnődött Gargulák, megszűnt voliuj a pénz szerepe? Százezres telefonszámlát szerzett magának, de nem nyugtalanította, úgyse fizeti ki! A témát azonban hiába írja meg, nem kap érte honoráriumot! Bohó ifjúkora jutott ismét eszébe, amikor is - boldogult úrfiko- rában, mondhatnánk - az Elnöki Hivatalhoz vagy magához az Elnökhöz fordtultak közügyekben, s néha személyes segítségért is! Az ő mostani ügye pedig igencsak közügy s egyben magánügye. Utolsó hívása az Elnöki Irodában csöngött. Gargulák visszafogottan fejtegette, hogy bizonyos anyagi természetű, mégis közügynek számító kérdésben .segítségre lenne szüksége. Az ügyeletes hivatalnok azonban azonnal lefülelte, feltéve neki a következő, egyenes kérdéseket:- ön árva gyerek?- Semmiképp - válaszolta Gargulák.- Netán testi fogyatékos... magatehetetlen nyomorék? — reménykedett a hivatalnok.- Sajnos, egyik sem...- Talán imbecillis... mongoloid torzó vagy anyaszomorító gyagyás szerencsétlen... ? - kérdezte már- már kérő hangon. - Lehetne narkós, alkoholista...!- Csak író és öreg... - válaszolta Gargulák.- Nehéz eset — így a hivatalnok - forduljon bizalommal szociális intézményeinkhez! Gargulák elhatározta, hogy élete legnagyobb témáját mégsem írja meg. írják meg a bátor fiatalok, akik képesek hittel éhezni és bizakodva nyomorogni, mint ő egykor! Azon az éjszakán kenyérrel és tejjel álmodott, s a csendes elmúlásról. Meg arról, hogy a Bank végre ad hitelt. MÉRY GÁBOR: „Keserűen kínzatul, vos szegekkel veretül“