Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
Sebes Tibor riportja a Vasárnapnak Az egyiptomi piramisok sem tűnnek olyan titokzatosnak, mint a moai-k - a Húsvét-sziget kőemberei. 1722 húsvét vasárnapja óta, amikor Roggeveen holland admirális felfedezte a Csendesóceán e magányos szigetét, tudósok próbálják megfejteni a többtonnás kő- szobrok titkát. A „múltba látó“ fantaszta, Danikén szerint „földi ember“ képtelen lett volna felállítani a kőembereket ezen az elhagyott szigeten. Ezt persze kezdetleges eszközökkel a norvég Thor Heyerdahl éppúgy megcáfolta, mint a cseh Pavel Pavel, aki néhány évvel ezelőtt maga is „megsétáltatott“ és felállított egy kőembert a szigetlakok közreműködésével. Tehát sem UFO-k, sem más égitestről érkező űrhajósok nem kellettek hozzá, amint azt Dániken állította. Lakoma a földkonyhából A Húsvét-sziget ritkán hallat magáról, és rendszerint csak húsvétkor jelenik meg néhány újságban karikatúra a kőemberekből. Ekkortájt kötnek ki a sziget partja közelében a gazdag turistákat hozó Iuxus-óceánjá- rók, hogy utasaik éppen húsvétkor bámulják meg a rejtelmes szobrokat, esetleg részt vegyenek az ottani feltámadási körmenetben. Ezt követően lakmározhatnak az ősi + De Gaulle - így nevezik a helybeliek ezt a moai-t módon ma is használt „töldkonyhából“. Ez az „umu“, amely szerte Polinéziában elterjedt. Évekkel ezelőtt, a körmenet után a sziget plébánosának, Melchol atyának meghívására magam is ehettem az umuból. A helybéliek egy nagy gödröt ástak, azt „kibélelték“ izzásig forrósított nagy kövekkel, erre zöld banánleveleket tettek, majd letakarták batáta-gumókkal (édesburgonyával), bárány- és csirkehússal, malacdarabokkal, banánnal. Ezt azután befedték banánlevelekkel, arra forró köveket tettek, s az egészet földdel jól betakarták. A földkonyhát éjjel-nappal egy rendőr vigyázta, nehogy megdézsmálják, majd 24—36 órás sülés után - a körmenet végén - ünnepélyesen kinyitották. Ebből lakomáz- tunk, kézbe fogva a kövek között puhára sült húsokat, sült batátával. 1722 húsvétján... Ilyenképpen zajlik a húsvét — a Chiléhez tartozó Húsvét-szigeten. Alig két és félezren lakják, többségben polinéziai eredetű „őslakosok“. Elődeik három évszázaddal ezelőtt hagyták abba a feltehetően kiemelkedő és istenként tisztelt őseiket megörökítő 3-10 méter magas kőszobrok felállítását. (A Rano Raruku vulkán oldalában, az egykori „kőfaragó-műhelyben“ ma is látni a félbemaradt utolsó kőszobrokat.) Valószínűleg háborúskodás tört ki a szigetlakok között és már hanyatlásnak indult a kultúrájuk, amikor 1722 húsvétján Roggeveen három hajója, összesen 60 ágyúval és 223 főnyi legénységgel a szigethez érkezett. Roggeveen a viharos időjárás miatt csak napokkal később mert partraszállni, 134 emberével. Először azt hitte, hogy a hírhedt kalóz, Eduard Davis által már leírt Davislan- dot találta meg. Csak később jött rá, hogy új szigetet fedezett fel, amelynek - mivel éppen húsvét volt - a „Húsvét“ nevet adta. (Az ott lakók Rapa Nui-nak, magyarul Nagy Rapának, vagy „nagy táncoló evezőnek“ nevezik a szigetet, mások viszont a Világ Köldökének.) Mielőtt partra merészkedtek volna, egyik hajójukra, a Thienhovenra, csónakjával együtt felvettek egy benszülött férfit. A meztelen ember feszelyezettség nélkül szemlélte a vitorlákat, az ágyúkat és csak akkor ijedt meg, amikor egy tükörben megpillantotta önmagát... Merészsége felbátorította a többieket is, akik valóságos ostrom alá vették az expedíciónak a szigetre küldött seregét. Az egyik tiszt elveszítette önuralmát és sortüzet vezényelt, amely tucatnyi szigetlakó életét oltotta ki. A hosszúfülűek Az expedíció csak néhány napot töltött a szigeten. A helybeliekről Roggeveen és Barents naplója adta a világnak az első hiteles beszámolót. A „szerény“, de nagyon félénk“ bennszülötteket „jó termetű“ és fürge, „barnás színű“ embereknek írták le, de találtak köztük feketéket, fehéreket és vörös színűt is. „Fülük olyan hosszú volt, hogy egészen a vállukíg lógott, egyik-másikuk fehér kölöncöt viselt, beleillesztve, mintegy különleges díszként. Testüket telifestették mindenféle madarakkal és csodás állatokkal, egyik szebb volt, mint a másik. Asszonyaik többségének arca vörös színnel volt bemázolva, sokkal élénkebb színre, mint amilyet másutt valaha is láttunk vagy találtunk, de nem tudtuk meg: miből nyerik ezeket a szép színeket. A nők mind piros és fehér takarókat viseltek, mindegyiküknek kicsiny, szalmából vagy nádból készített kalapja volt, leültek elibénk és levetkőztek: nevetgéltek és igen barátságosak voltak. Mások messziről a házaikból szólongattak és integettek kezükkel, hívogatván, hogy menjünk oda-hoz- zájuk. Azon a tájékon, ahol megálltunk, mintegy húsz házból álló falu volt, az embereknek, amennyire láthattuk, nem volt fegyverük, amint azt megfigyeltem, ez esetben egyedül isteneikre és bálványaikra hagyatkoztak, amelyek mindenütt nagy számban voltak a parton, s amelyek előtt földre vetvén magukat hozzájuk imádkoztak. Ezeket a bálványokat mind kövekből faragták emberformájúra, hosszú fülekkel, a fejük tetején korona díszelgett, ám mindez olyan művészettel volt elkészítve, hogy nem kevéssé ámultunk rajta.“ A szigetlakok ajándékokkal - tyúkokkal, édesburgonyával, banánnal - halmozták el a holland hajósokat. Roggeveen megfigyelte, hogy a bennszülöttek már ifjúkorban nyújtani kezdték fülcimpájukat és abban díszeket viseltek. A kőszobrok előtt tüzet gyújtottak, mintha istenként tisztelnék a kőkolosszusokat. Legyen a kőemberek múzeuma! A holland felfedezők elhajóztak és a szigeten valószínűleg újra háborúztak. A múlt század elejére csaknem százra csökkent a szigetlakok száma. A fellendülés csak századunkban kezdődött és a 70-es években gyorsult fel, a rendszeres légijárat megindulásával. Azóta a turistahajók is gyakrabban kötnek ki a szigeten. A vendégeket szállodák várják, és nemcsak hátaslovakkal, hanem gépkocsikkal, terepjárókkal hurcolják a turistákat egyik kőszobortól -a másikhoz. Kórház is épült a szigeten, és a chilei kormány házat épít minden családnak! Igaz, a háttérben ott van az amerikai űrhajózási megfigyelő állomás és a repülőtérnek az amerikai űrrepülőgépek leszállásához való átépítése - ami nagy tiltakozást váltott ki a Húsvét-szigeten. Ezért indított mozgalmat, a harminchat ősi családból alakult Öregek Tanácsa: a Húsvét-sziget legyen egy nagy múzeum, a kőemberek múzeuma - benzingőz nélkül! + Egykor a kőembereknek vörös tufából faragott kalapjuk volt * * 1991. III. 2 iTSüsviÉszígét^ + A szerző eltörpül a köemberek mellett... A szerző felvételei-f Felnyitják a földkonyhát
