Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla Benedek Elek A kiskanász meg a farkas Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy kanászgyerek. Ez a kanászgye- rek az erdő szélén lakott, s egy este, mikor épp lefeküdt, jött egy farkas, s beszólt neki:- Kiskanász, ereszd be a fejemet!- Nem eresztem én - mondotta a kiskanász -, mert megeszel.- Ne félj, kiskanász, csak egy kicsit melegedni akarok. A kiskanász kinyitotta az ajtói annyira, hogy a farkas bedughatta a fejét. Akkor meg arra kérte a kiskanászt: ■*- Kiskanász, ereszd be a derekamat is.- Nem merem, mert megeszel.- Ne félj, kiskanász, csak melegedni akarok. A kiskanasz jobban kinyitotta az ajtót, beeresztette a farkasnak a derekát is.- Jaj, de jó meleg van! - mondotta a farkas. - Ereszd be, kiskanász, a farkamat is, hadd melegedjék az is. Gondolta a kiskanász, ha már bent a feje s dereka, hadd legyen benn a farka is - s beeresztette a farkast egészen. A farkas mindjárt letelepedett a kemence mellé, s mondta:- Kiskanász, adj kenyeret és szalonnátI Adott hát neki kenyeret és szalonnát. Hanem, amikor a farkas elszundított a jó vacsora után, meggondolta a dolgot a kiskanász: ha fölébred, mét őt is megeszi! Hirtelen egy fazék vizet forralt, kiment a házból, az ablakort keresztül leforrázta a farkast, hogy a fejéről egyszeribe lesu- badt a szőr. Azzal a kiskanász nagyhirtelen felmászott egy fára. Nagyot ordított a farkas, kiszaladt a házból, felorditotta az erdőt, s egy szempillantás alatt összecsődült három híján száz farkas. Úgy orgonáit, s úgy csattogtatta a fogát a három híján száz farkas, hogy zengett-zúgott belé az erdő. Aztán odament a fa alá a három híján száz farkas, s egymás feje tetejére állott, hogy a kiskanászt levegyék a fáról. De a három híján száz farkas nem érte fel a kiskanászt. Erre elkezdtek ordítani, s még jött három farkas, s azok felállottak a három híján száz farkas feje tetejére. No, kiskanász, most mit csinálsz? Vége az életednekI Ó bizony egyet gondolt, s elkezdett kiabálni torkaszakad- tából:-FORRÓ VIZET A KOPASZNAK! FORRÓ VIZET A KOPASZNAK!!! Hej, megijedt a kopasz farkas, kiugrott az egy híján száz farkas alól, s az egy híján száz farkas úgy lesuppadt, hogy egyszeribe kimúlt valamennyi. A kopasz farkas világgá szaladt, biza elszaladt világgá, az egy hiján száz farkas bőrét meg lenyúzta a kiskanász, s eladta a vásáron jó pénzért. Ha a kiskanász az egy hiján száz farkas bőrét el nem adta volna, az én mesém is tovább tartott volna. Lombtalanul (Méry Gábor felvétele) V Simái Mihály Küldöm a tündért Küldöm a tündért megbabonáztak, hosszú útra szárnyam szegik átkai Távoli tájon zord Atanáznak. buzgó kútra.- Annak a víznek- Mondd, hol lelem azt a tíz cseppjét zord Atanázt? hogyha ihatnám, víg lennék. Küldöm a tündért- Ne keresd, mert téged is megbabonáz...! sárkányvárba. Le nem győzheti őt, Ott ragyog Örkönd csak a kun karikás: sárkány vértje csak a kun karikással- Kapnék abból egy a Karcsi kanász. lemezkét: sárkány-győző- De hisz én vagyok, én lehetnék. az a Karcsi kanász. Küldöm a tündért Kezemben a durrogó kun karikás. tengeri gyöngyért, Úgy megcsapom azt a üveghegyi hóért, bitang Atanázt, bűvös gömbért, nem eszik a beste küldöm a tündért... több ananászt. aj, de hiába. Távoli tájra- Nosza küldetek útra, nem viszi szárnya. Karcsi kanászI- Cinciri tündér, Suhintsd a varázslót, törd a varázst! tengertánc! Röptöm valahára Mért nem moccansz, ha visszakapom, mért nem szállsz? a sok csodakincset- Nem mehetek, mert neked megadom! Gondolkodom, tehát + + 3 □ □ □ n IX 3 + 3 □ □ m □ □ □ ■□ ■Hl 3 3CBE3I □ NÉGYZETELÉS Figyelmesen nézd meg a képet, aztán számold meg, hány négyzet van az ábrán! Nos, hány? Számkereső Az üres négyzetekbe írd be a számokat úgy, hogy a számtani műveleteket elvégezve, függőlegesen és vízszintesen is megkapd a megadott eredményt! lj n MEGFEJTÉS A március 8-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Szabó Magda; kakukktojás a skorpió, mert az pókféle, a többi pedig rovar. A skorpiónak négy pár lába van, a rovaroknak pedig csak három pár. Nyertesek: Ur- bán Róbert, Nagyölved; Finster Zsuzsa, Szalka: La- dos Ágnes, Losonc; Szer- mek Ildikó, Nádszeg; Palu- gyai László, Rimaszombat. A sportágak történetéből Cselgáncs Önvédelmi jellegű küzdősport, amelynek dobás- és fogásrendszere olyan, hogy azt férfiak és nők, gyermekek és idősek egyaránt rendszeresen gyakorolhatják. Közvetett célja a testre gyakorolt hatásokon keresztül az életforma tartalmasabbá tétele. Közvetlen célja pedig az ellenfél legyőzése a szabály adta dobás- vagy fogástechnikák segítségével. A birkózás, a dzsúdó mozgásanyaga hihetetlenül gazdag. A többi küzdősporttól eltérően, a lábbal végrehajtandó akciók száma igen nagy, ami azt jelenti: a test és a végtagok valamennyi ízülete egyformán foglalkoztatott. Ezenkívül fegyelmezettségre nevel, és fejleszti a felelősségérzetet. A cselgáncsozó arra törekszik, hogy ellenfelét minél előbb az összacsapás feladására kényszerítse, közben vigyáz ellenfele testi épségére. A dzsúdó alapelve: mindig annak a cselgáncsozónak kell nyernie, akinek a mérkőzés közben a legjobban és többször sikerült megközelítenie a tiszta győzelmet. A dzsúdó tisztaságát a versenyszabályok védik, a szabálytalan fogásokat, a sportszerűtlenséget természetesen büntetik. A cselgáncs Ázsiából ered, ennek ellenére Európa kezdeményezte először kontinentális szervezet létrehozását: 1951-ben alakult meg az Európai Cselgáncsszövetség (EJU), amely azóta - 1956 kivételével - évenként rendezi meg bajnokságait. Japán szakemberek (is) kaptak vezető szerepet a szakmai irányításban. Az EJU az azóta eltelt időszakban rendkívül megerősödött, és a Nemzetközi Cselgáncsszövetség (IJF) legeredményesebb uniója lett és maradt. Az IJF az öt kontinentális szövetség egybefogásával és a cselgáncs olimpiai műsorra tűzésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a sportág fejlesztésében. Míg az eredeti elképzelés szerint a világbajnokságok műsorán csak súlycsoport nélküli küzdelmek szerepeltek, a szövetség megalkotta és elfogadta a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal a hét súlycsoport és az ,,A" (abszolút) kategória olimpiai műsorra tűzését. Kizárták azokat a technikai elemeket, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy a dzsúdó közelítsen a szabadfogású birkózáshoz. Ennek köszönhetően a cselgáncs tovább él, művelőinek száma egyre gyarapszik. Nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is nagy népszerűségnek örvend. Többen is azon a véleményen vannak: a XXI. század felkapott sportága lesz a cselaáncs! Igen népszerű a fiatalok körében is a cselgáncs vagy dzsúdó (CTK felvétel) Jigoro Kano professzor volt a judo megalapítója. A Japán Olimpiai Bizottság egykori elnöke 1882-ben nyitotta meg Kodokannak nevezett iskoláját. Tanításait így összegezte: ,,A judo a szellem és a test gyakorlásának tana, amely az életvitelre és minden dologra érvényes, és képessé teszi az emberi a méltó és értelmes élet elérésére." A cselgáncs teljes technikai kidolgozása 1887-re tehető, míg a lélektani módszerek 1922-re tisztázódtak. A sportág első időszaka lezárult az EJU és az IJF megalakulásával. A második szakaszban (1951-1955) súlyhatár nélküli viadalokat rendeztek. A harmadik időszak 1957-ben rajtolt, amikor az Európa-bajnokságon már könnyű-, közép- és nehézsúlyban, továbbá 1, 2, 3, 4 DÁN fokozatban, valamint abszolút kategóriában és csapat- versenyben hirdetlek bajnokot. A rokon sportágakból átvett mozdulatok sora, a doppingbotrányok a bírói tévedések, az elért akciók elfogulatlan értékelése jelentősen rontotta a mérkőzések színvonalát. A belső harcból a japán szakmai vezetés került ki győztesen. A harmadik szakasz tapasztalatai alapján az olimpiai játékokon lehetővé vált a súlycsoportok számának növelése és az ,,A“ ketegória fenntartása. A küzdelem színhelyének legalább 14x14, legfeljebb 16x16 méteresnek kell lennie, és azt tatamival kell borítani. (A tatami hagyományos japán dzsúdó- szőnyeg, eredetileg rizsszalmából, jelenleg műanyaghabból készül, bevonata erős szálú szövet vagy műbőr, nagysága 1 x1,5 vagy 1x2 méter). (zsi) Hl 14 ■■■ 1991. III. 22.
