Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

O^áz éve, december 20­0/1 án született Prágában Jaroslav Heyrovsky akadémi­kus, egyetemi tanár, a világhírű Nobel-díjas tudós, a cseh-szlo- vák tudomány kiváló egyéni­sége. A tudomány világában időn­ként olyan felfedezések látnak napvilágot, amelyek alapvetően befolyásolják egy-egy tudo­mányág további fejlődését. Ilyen mérföldkő az 1920-as évek ele­jén Heyrovsky korszakalkotó fel­fedezése, a polarográfia, amely új fejezetet nyitott a modern analitikai és elektrokémiában. Heyrovsky a polarográfia alap­tételeit és a csepegő higany­elektródon mért elektrokapilláris görbén megfigyelt áram-feszült- ség-összefüggéseket először 1922-ben tette közzé cseh nyel­ven. További eredményeit 1923- ban angol nyelven ismertette Londonban a Faraday Társaság ülésén, 1924-ben pedig már 11 angol nyelvű összefoglaló köz­leményében láttak napvilágot Heyrovsky és munkatársainak a csepegő higanyelektródon tör­ténő mikroelektrolízissel kap­csolatos tudományos eredmé­nyei. Elsőként a világon Heyrovsky nem elégedett meg felfedezése csupán elméleti és tu­dományos jelentőségével, hanem fi­gyelmét annak gyakorlati alkalma­zására összpontosította. Masuzo Shikata japán munkatársával 1924- ben megszerkesztette a világon az első, már nemcsak mérő, hanem egyidejűleg automatikusan regiszt­ráló analitikai műszert - a polarográ- fot. A maga idejében a tudományos világ ezt a készüléket szenzációként ismerte el és ez a 20. század dere­kán, 1930-tól csaknem 1970-ig az analitikai kémikus csaknem nélkü­lözhetetlen kutató és mérő eszköze volt világszerte. Heyrovsky haladó tudományos felfogására jellemző volt, hogy már 1942-ben kezdte a katódsugárcső képernyőjén (a mai tévé őse) vizs­gálni a csepegő higanyelektródon lejátszódó elektrokémiai folyamato­kat és így fokozatosan dolgozta ki a 20. század második felében korát megelőző analitikai módszernek , az oszcillográfiás polarográfiának az alapjait. Az általa kidolgozott mód­szerek jelentőségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy e témakörből és ennek alkalmazásával kapcsolat­ban napjainkig mintegy 15 ezer szakmai közlemény és 40 monográ­fia jelent meg a világ 15 országában több nyelven, ami még a mai tudo­mányos felfutás idején is egyedül­álló. A polarográfia ilyen mérvű elterje­dése szintén Heyrovsky személyes érdeme, mert módszerét nemcsak szakmai közleményekben, hanem személyes kapcsolatai révén is igyekezett megismertetni a világgal. A másadik világháború után a po- larografisták családja szélesebb nemzetközi síkra is kibővült, és a mintegy 100 főt alkotó baráti kör háromévenként jött össze szakmai szimpozionjainkon, amelyeket fel­váltva Selmecbányán, a szomolányi várkastélyban, majd Varsóban, Bu­dapesten, Veszprémben, Jénában és Berlinben rendeztünk meg. Furcsa, de Prága ellenezte A továbbiakban szólnom kell je­lentős kapcsolatairól a magyar tudo­mányos élet képviselőivel is. Ma­gyarországon 1954-ben járt először, amikor az ELTE díszdoktori okleve­lét átvette. Ezen az útján kísérője voltam, és örökké emlékezetes ma­rad számomra az a baráti megbeszé­lés, amelyen a magyar tudósok kép­viseletében Schulek Elemér akadé­mikus közölte Heyrovskyval, hogy az MTA a kémiai Nobel-díjra óhajtja őt felterjeszteni. Ez az intézmény e szándékát többször is megismé­telte és egyes prágai politikailag el­kötelezett „tudományos" körök el­lenkezése ellenére végül is elérte, hogy e legmagasabb tudományos kitüntetést 1959-ben Heyrovskynak ítélték oda. A magyar tudósok közül baráti köréhez tartozott még Erdey László, Erdey-Grúz Tibor, Proszt János, Polinszky Károly és Pungor Ernő akadémikusok, Bodor Endre egyetemi tanár, Cieleszky Vilmos, Győrbíró Károly és még sokan má­sok a tudományos élet kiválóságai közül.’Több alkalommal találkoztunk magyar barátainkkal a Veszprém­ben megrendezett csehszlovák-ma­gyar polarográfiai konfereciákon és a Budapesten rendezett tanfolya­mainkon. Már a 30-as években Moszkvától Berlinen és Londonon át New Yorkig minden jelentősebb tudományos központban tartott előadásokat. Mintegy ennek köszönhetően inté­zetében munkatárs és tanítványként képviselve volt az egész világ tudo­mányt szomjazó fiatalsága. Ered­ményes és az emberiségre áldásos munkásságát a tudományos világ a legnagyobb kitüntetéssel, a kémiai Nobel-díjjal jutalmazta, amellyel 1959-ben tisztelte meg öt a Svéd Királyi Akadémia. egyéniségét és nemes emberi tulaj­donságait. Ezeknek vezető, motívu­ma a legmeggyőzőbb humanizmus, az egyenes emberi tartás, a céltuda­tosság és a mindenek feletti sze­rénység volt. Prágában és London­ban tanult, cseh anyanyelvén kívül - mint abban az időben minden művelt európaihoz illett - anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és franciául. Lényére meghatározóan hatott a családi környezet is. Édes­apja a prágai Károly Egyetem világ­hírű jogtudós tanára volt. Otthonról feltétele viszont más kultúrnemze­tek nyelvének az ismerete. Ebben a légkörben sajátítottuk el mi is azt az alapigazságot, hogy fenntartás nélküli soviniszta csak egy nyelvet tudó ember lehet! Emberi tartására jellemző volt az is, hogy elvetett mindennemű kényszert és totalita­rizmust. Mély demokratikus meg­győződése miatt állandóan szem­ben állott az erőszakot képviselő hatalommal. Hangyaszorgalommal dolgozott nemcsak mint tudós, hanem mint Jaroslav Heyrovsky Nobel-díjas tudós, a polarográf feltalálója születésének 100. évfordulójára EGY TANÍTVÁNY EMLÉKEZIK Hazafi és igazi európai Heyrovsky tudományos munkás­ságát számtalan értekezés ismerte­ti, jelen soraimban inkább az emberi arcát és jellemét mutatnám be. Sze­mélyesen 1949-ben ismertem meg, amikor a rák vérkórképét kezdtem polarográfiásan vizsgálni az ó veze­tésével, az ún. Brdicka-reakcióval. Ekkor kezdődött 22 éves együttmű­ködésünk és szoros kapcsolatunk, amelynek keretén belül nemcsak ta­nítómnak, hanem atyai jóbarátom­nak is tekinthettem. 1952-ben kap­csolódtam be az oszcillográfiás po- larográfiával foglalkozó kutatási programjába, és aktívan vettem részt ennek a maga korában nem­zetközi viszonylatban is élenjáró analitikai módszernek a továbbfej­lesztésében és elterjesztésében. Főleg magánéletbeni kapcsolataink révén ismerhettem meg közelebbről hozta magával mély hazaszeretetét, amely mellett azonban mindennemű nacionalista túlzásoktól mentes igazi européer volt, de semmiesetre sem nihilista kozmopolita. Tisztelte nem­zete gazdag hagyományait, de épp­úgy megbecsülte, sokszor csodálta más nemzetek történelmi és kulturá­lis értékeit is. Hitvallása volt, hogy minden nemzet fiai között élnek mű­velt és értékes emberek, ezeket nemcsak barátainak, hanem testvé­reinek is tekintette. Több nyelvet tudó ember nem lehet soviniszta Ezek a fennkölt, ma annyira hiá­nyolt egyetemes emberi eszmék kí­sérték végig egész életén, és ezekre nevelt mindenkit, elsősorban ben­nünket - tanítványait. Mindig hang­súlyozta, hogy az egyetemes emberi értékek megismerésére világléptékű látókör szükséges, aminek az alap­tanító is. Intézetében az egész világ­ról összesereglett munkatársaival mintegy családi légkört alakított ki, amelynek ápolásában messzeme­nően támogatta őt a felesége, a „polarográfia nagyasszonya“. E bábeli nyelvzavarú, jobbára fiatal társaságra a magas nívójú kulturális szellemi élet, mindamellett azonban az aktív sportolás is jellemző volt. Különös szimpátia vonzotta ha­zánkhoz, Szlovákiához, annak festői tájaihoz és népeihez. Tanítványai között több hazánkfiát is találhat­tunk, akik közül megemlítendők a polarográfia elméleti megalapozá­sával szintén világfiírre szert tett llkoviő akadémikus, Diliinger és Stankoviansky professzorok. A há­ború utáni nemzedékből mintegy öten voltunk tanítványai. Az oszcil­lográfiás polarográfia iskolája is a Szlovák Tudományos Akadémia Gyógyszertani Intézetében talált ott­honra. Heyrovsky sokoldalúságára jel­lemző, hogy főképp a két világhábo­rú között szoros kapcsolatot tartott fenn a cseh kulturális élet legjelentő­sebb személyiségeivel. Baráti köré­hez tarozott Karel Őapek és Seifert, a későbbi Nobel-díjas költő és író. Kiváló személyiségére vall, hogy méltó módon képviselte hazáját a nagyvilágban és jelentős része volt a cseh, a szlovák tudomány és kultúra terjesztésében. A totalitariz­mus éveiben őt is elérte a legtöbb kimagasló értelmiségi sorsa, és őrá is ráillett az ómen, hogy senki sem próféta a saját hazájában. 1967. március 27-én, 77 éves korában hunyt el, hátrahagyva a tu- domány világában korszakalkotó életművet. Molnár László, a kémiai tudományok kandidátusa 4 J 4 M anapság lassan nálunk is konyhánk státusszimbólumává válik a mikrohullámú sütő. A határok megnyíltak, a nyugati árukínálat vonzó, így aztán egyéb közszükségleti termékek között ez - is a gyakran behozott cikkek közé tartozik. Nem is csodálkozhatunk rajta. A mi asszonyaink is szeretnének több szabadidőt és miért maradnának le a nyugatnémet háztartások mögött, amelyek közül már minden ötödikben használják a mikrohullámú sütőt. hullámú besugárzás rákot okozhat, de a sütőből kiszökő sugárzás nyomán is keletkezhetnek égési sebek. A mikro­hullám egyébként húsz centiméter mé­lyen is behatolhat az emberi szerve­zetbe. Más orvosok arra hívják fel a figyel­A kísérletek szerint a sugárzás rákot és meddőséget okozhat • Szívszabályozót használó betegek - vigyázat! Az utóbbi időben azonban ezt a for­radalmi találmányt is egyre többen bí­rálják. Főleg azt találgatják szakértők és amatőrök, árt-e az emberi szerve­zetnek a mikrohullám? A berlini Stif­tung Warentest intézet a következő eredményekkel végződött vizsgálatot végezte el: • A kipróbált mikrohullámú sütők közül egyetlen egy sem zárt tökéle­tesen. • Az energia egy része mikrohullá­mok formájában távozik a berende­zésből. • Az ételek egyenetlen felmelegíté­se miatt az így elkészített ételekben szobahőrhérsékleten elszaporodhat­nak a szalmonellák. Mint tudjuk, ez ételmérgezést eredményezhet. • A szívszabályozót használó bete­gek mindenképpen tanácskozzék meg orvosukkal, vegyenek-e mikrohullámú sütőt, mert ezek a hullámok megkáro­síthatják ezt az érzékeny berendezést. Andreas Kühne biológus egy interjú során elmondta: A tudomány mai állá­sa mellett szó sem lehet könnyelmű­ségről. A rágcsálókon végzett kísérle­teken bebizonyíthatták, hogy a mikro­met, hogy ezek az égési sebek nehe­zen gyógyíthatók és a sugárzás a férfi­aknál és a nőknél is meddőséghez vezethet. Szóba került a sugárzással kapcsolatban az is, hogy szürkehályo­got okozhat, hogy károsítja az idegrend­szert és a mikrohullámú sütőben az étel is megváltozik, mégpedig nem ép­pen a fogyasztó javára. A német háziasszonyok többsége csodálkozva figyeli ezt a vitát, és nem akarja elhinni, hogy ez a nagyszerű segítőtárs esetleg káros is lehet. Sőt úgy érzik, hogy a tudósok jódolgukban csak fölöslegesen ágálnak segítőtár­suk ellen, állítva, hogy bizony velük már évek óta nem történt semmi, pedig használják a sütőt. Még az sem riasztja vissza őket, amit az amerikai hírközlő eszközök tettek közzé, hogy a kisma­máknál magzatkárosodás lehet a mik­rohullámú sugárzás következménye. összefoglalva: A tudósok nem nagy bizalmat táplálnak e háztartási eszköz iránt és úgy vélik, a veszélye nagyobb, mint a haszna. Természete­sen hozzáfogtak már e veszély hatás­talanításához is. Egy német tudós pél­dául olyan szövetet készített, amely elnyeli ezt a sugárzást. Négyzetmétere 70 márkába kerül és függöny készíthe­tő belőle a sütő elé. Akiknek ez az elfüggönyözés nem tetszene, azoknak a tudós azt ajánlja, a bekapcsolt sütőtől mindig legalább kétméteres távolságra legyenek. 1991. I. r t HÚVELT j testm ereinek tewhtette K^GürtMeívételej

Next

/
Oldalképek
Tartalom