Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
ihyomat í/n udvarán sorvadoztam, nbön ülve a semmit, :kös gerendák, eldobált kardok, okban összeolvadt drót ing, irmelékek, dabarna vérnyom. hallottam olykor, résre ocsúdtam, •g a kútnál, Országból jött királylány, rtetként ?sonkok közt, ti kazamatáiban, - gyolcsruhádat szőtték. báva álmodozással, : valóság lettél, költöztél az egyetlen ép szobába isnyás, sebzett tündér ■endégem végleg, is ez a tájék, tfggymásba parazsainkat s tengereinket, i, amv'á beveszi magát bujdosó-csapata, így szemed fényénél ssek, yen nyirkosak az éjek. d a rom&r, ked e látvány, okol pitvarában éltél ívós kövirózsa), m: van, amit eséllyel félthetek újra, belső, kandallós szoba e páfrányszagú mosolyok fészke. Látószög Valóban: a lóban hanyatlóban a türelem...- Mért terem az istállóban csak jégvirág, lázrózsa és fegyelem?! (A szomszédban kinyitott egy étterem. Oda disszidált az értelem.) MIHÁLY zokás nkban fsak, i szobán i alatt. zoktam ezt, fkfcm 1 közlekedem. lőtt idom megszokni, is Könözsi István felvétele A kis Raúl igazi egyéniség volt; hitványka, sápatag kis gyerek, aki általában olyasmit csinált, amihez éppen kedve szoty- tyant. A kis Raúl hajlamos volt a hisztériára, az embergyűlöletre és a henyélésre, akárcsak az antik bölcsek. A kis Raúlnak voltak különböző mániái, egy biciklije, meg a maga tíz vagy tizenkét éve. Raúl gyereket akkortájt különös módon nyomasztotta, hogy az egyik füle nagyobb, mint a másik. Csak állt-álldogált a tükör előtt, ám az nem oszlatta el igazán a kételyeit; a Raúlék tükreiben ugyanis a két fül sohasem vált egyszerre láthatóvá. A kis Raúl - fülei miatti aggodalmában a szomorúság és a depresszió útvesztőiben bolyongott. — Mi bajod? Mit vágsz ilyen képet? - kérdezte evés közben az apja.- Semmi... csak izé, a fülem ... - felelte a kis Raúl, kifejezéstelen ábrázattal. Raúl gyerek - hosszas töprengés eredményeként - rájött, hogy a kezével tudja legjobban megmérni füleit, méghozzá úgy, hogy a kettőt egyszerre két-két ujja közé fogja, majd hirtelen a levegőbe emeli a szabad kézzel vett méreteket - a röpke pillanat alatt nem változhatott semmi! - hogy meglássa, egyfor- mák-e vagy sem. Az újfajta eljárásról azonban- minden előrelátás ellenére- kiderült, hogy nem valami pontos; a bal fül például pillanatokon belül ismét nagyobbnak' mutatkozott a jobbnál. Őrjítő volt ez az egész! Raúl gyerek lassacskán pazarló módon kezdte méréseit gyakorolni (hátha egyszer sikerül megszabadulnia kétségeitől); sőt, egyes kivételesen szerencsés, eredményes és tündökletes napokon akár háromezerszer is képes volt fület mérni. Raúl gyerkőc fülmérő mozdulatai már-már automatikus reflex-mozdulatokká váltak, s a tökéletesség eme fokán már csak úgy mért, ahogyan emésztett, vágj' ahogy a haja és a körme, s ő maga is — a hórihorgas, nyakigláb gyerek - növekedett. Fizikatanulás, fürdés vagy evés közben a kis Raúl csak mérte-mérte a fülét, fáradhatatlanul, szédületes sebességgel.- Te gyerek! Hát mi’csinálsz?- Semmit, papa; fület mérek. A kis Raúl szüleivel és testvéreivel éldegélt egy kis kulipin- tyóban, a chamartíni úton. A dolgok - egy-két ordítozástól eltekintve - viszonylag jól alakultak, ám a folyvást leselkedő végzet közbeszólt, s Raúl apja a fejébe vette, hogy valami még hiányzik a kertből, nevezetesen egy baromfiól, s ez jelentette a kis Raúl számára az összeomlás és a sorvadás kezdetét.- Egy tyúkól! - ujjongott a Raúl gyerek apja. — Egy jól összetákolt kis tyúkól! Baromfiól, Leghom-tyúkokkal, azok ám a jó tojósak! A kis Raúl, miközben a szeme előtt épült a tyúkól, kitartóan méregette a fülét. A két kőműves szánakozva leste a gyereket, de annak meg se fordult a fejében, hogy a sajnálat esetleg neki szól. S annak rendje és módja szerint egyszer csak elkészült a tyúkól. Csinos kis ól kerekedett belőle, kisrtetővel és fémhálóval.- Jól van! - mondta a kis Raúl apja. - Csakhogy végre elkészült a baromfiól! Most már csak a tyúkok hiányoznak. Leghom- féléket veszünk, azok a jó tojósak. De csak szépen, lassacskán, minek is elkapkodni a dolgokat. Először is veszünk két tyúkot meg egy kakast. Raúl! A gyerek épp a fülét méricskélte.- Jövök, papa!- Te, a legnagyobb jössz velem. Megyünk, veszünk két Leg- hom-tyúkot és egy kakast!- Jó, papa.- Kész vagy?- Igen, papa.- Akkor gyerünk! Verőfényes tavaszi reggel volt. A kis Raúl és az apja eltűntek a láthatáron - átkeltek egy réten, majd rátértek a Ciudad Lineal felé vezető útra, volt arra felé egy jó hírű gazdaság. A Raúl gyerek apja haladt elől, egy dél-afrikai búr telepes családfő vaskos és határozott lépteivel. A kis Raúl fülmérés közben lemaradt, aztán kilépett egy kissé, hogy utolérje apját. Egy jó órányi gyaloglás után Raúl gyerek és apja megérkeztek a gazdaságba. A kis Raúl elfáradt egy kicsit, de nem panaszkodott. A bal füle egy jottányit mintha nagyobb lett volna, mint a jobb...- Mit óhajtanak?- Két tyúkot és egy kakast, Leghom-fajtájúakat. Nemes példányokat szeretnék; egy barom- fiól első lakói lennének. A gazdaság alkalmazottjának a kis Raúlra tévedt a pillantása; a gyerek épp fület mért. Az alkalmazott bement a tyúkok közé majd miután végigmustrálta őket, kiválasztott két ragyogó, gyűrűs lábú fehér tyúkot.- Raúl! mondta az apa -, fogd ezeket a tyúkokat. Vegyél egyet mindkét hónod alá és tartsd őket jó erősen.- Rendben, papa. Az alkalmazott egy pillanatra eltűnt, majd egy pöffeszkedő kakassal tért vissza. Csodálatos állat volt, valami tünemény. A kis Raúl apja fizetett, majd karjaiba vette a kakast, olyan gyengéden, mintha csak egy kisgyermek volna. Raúl gyerek és apja elindultak visszafelé becses terhükkel.- Hogy fog örülni a mama, ha meglátja őket!- Meghiszem azt! A kis Raúl és az apja csöndesen bandukoltak vagy párszáz métert. Ekkor a gyerekben hirtelen eldőlt a borjú. Enyhe szédülést érzett; lábai meginogtak, torkára forrott a szó. Szeme előtt - mint a haldoklónak - kisgyerekkorának távoli képei peregtek. Raúl gyerek elsápadt és kiverte a verejték. Egész teste remegett.- Rosszul vagy? A kis Raúl nem bírt válaszolni. Végtelen kiszolgáltatottságában az apjára nézett, kegyelemkérő mosolyt erőltetett az arcára, majd elengedte a tyúkokat, és a füléhez kapott. Mester Ivonne fordítása f CAMILO JÓSÉ CELA ■ ■■■**. ■ , ■-'-'Ví-y: ■'.-w, •: : '• ;■ •-••/■ • > F t ’TT/ffíV/i'-iS i:*/1 3^ Borzi László felvétele
