Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-08 / 10. szám

• Első önálló munkája, a Meghallgatás óta eltelt huszonnyolc év alatt jóval több amerikai filmnek volt az operatőre, mint csehszlováknak. Ez már csak azért is meglepő számomra, mert Formántól eltérően ön mind a mai napig prágai lakos és csehszlovák útlevéllel járja a világot.- A sors rendezte így vagy a szerencse? Esetleg ez is, az is? Tudja, az operatőr helyzete hasonlít a színészéhez; hívják, szerződtetik, felfogadják őt. Indul egy film és szólnak neki, hogy a rendező őt kéri, vele akar dolgozni. Engem tényleg sokan hívtak... a legelső külföldi munkám Lindsay Andersonhoz köt. 1965-öt írtunk, Anderson itt járt Prágában és mert kíváncsi volt Forman akkor készülő filmjére, a Szöszire, belebelenézett a frissen felvett anyagba. Látta a munkámat és azt mondta, tetszik neki, örülne, ha majd az ő filmjét is én fényképezném. Azt hittem, viccel, nem is vettem komolyan őt. Pár hónappal későb aztán, amikor az Intim megvilágításbant forgattuk Ivan Passerral, jött a levél, hogy számol velem. Az utolsó jelenetek voltak már csak hátra, néhány nap és be is fejezzük a munkát, Passer azonban úgy döntött: azonnal felold a szerződés köteléke alól és másvalakivel fejezi be a filmet. Te csak menj, biztatott, az ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. így jutottam hát ki Angliába és így lettem a Fehér autóbusz, majd 1968-ban a Ha operatőre, s mivel az utóbbi az egész világot bejárta, az én munkámra is felfigyeltek.

• Gyermekévei Prága munkásnegyedeihez, bérházak udvaraihoz kötik; édesapja borbélymester volt, édesanyja kalapüzletet vezetett. Hol érezte jobban magát, a hajvágásra váró férfiak vagy a divatról fecsegő nők között?- A moziban. Ott szerettem a leginkább. A hét minden napján ott ültem, természetesen jegy nélkül. Anyám minden vágya az volt, hogy elvégezzem a kereskedelmi akadémiát, de jött negyvennyolc és eltanácsoltak, azt mondták, előbb menjek el dolgozni valamelyik gyárba, hogy közelebb kerüljek a munkásosztályhoz. Gyárba, gyárba, de hova? Majd a munkaügyi hivatalban segítenek, szólt az anyám, és valóban ott dőlt el a sorsom. Amikor megkérdezték tőle, mihez volna kedvem, azt válaszoltam, hogy filmet csinálni. Erre elém tették a pszichoanalitikus tesztet és bebizonyították: ilyesmiről szó sem lehet, hiszen izzad a tenyerem. Abba a gyárba küldtek el dolgozni, ahol az Eta fényképezőgépek készültek, onnan kerültem később a Malick lakatosműhelybe, ahol segédmunkásként alkalmaztak. Akkor már tudtam, hogy filmes lesz belőlem... anyám halála után, 1950 őszén fel is vettek a barrandovi filmgyár laboratóriumába. Az első két évben filmhíradókat másoltam és statisztálni jártam, aztán a dokumentumfilmeseknél kötöttem ki, mint operatőrasszisztens. A főiskolára 1956-ban vettek fel.

• Formánnál hol és mikor találkozott?- Ivan Passer mutatott be neki 1962-ben. Akkor fejezte be Vojtéch Jasny az Amikor jön a macska forgatását, amelyben Ivan is, én is asszisztensként vettünk részt. Forman a Nemzeti Színház mögött lakott akkoriban, és mert arra jártunk, Passer felvitt hozzá. A legjobbkor mentünk ... Milos egy 16 mm-es felvevőgéppel bajlódott, azt sem tudta, hogyan kell élesre állítani. Gyorsan összebarátkoztunk. Kiderült: mindketten ugyanabban a cipőben járunk. ő is válni készül, én is. Az ő feleségét is Janának hívják, az enyémet is. A végén aztán úgy alakultak a dolgaink, hogy Milos Véra Kresadlovát, én meg annak barátnőjét vettem feleségül.

• Az Amikor megjön a macska a hatvanas évek cseh filmiskolájának első remekműve volt. Ezután készült Jan Némec alkotása, Az éjszaka gyémántjai, majd a Hrabal novelláiból forgatott Gyöngyöcskék a mélyben, amelyekben a nemrég elhunyt, jeles operatőr, Jaroslav Kucera „jobbkeze“ volt.

A világ egyik legjobb operatőre, nyilatkozta róla Milos Forman, a világ egyik legjobb rendezője. A színek, a fények és az árnyak mágusa, de költő is, festő is kamerával a kezében. Itthon a cseh filmiskola stílusteremtő nagymestere, Amerikában Number One. Művészete úgy vált eggyé Formánéval, mint Sven Nykvisté Bergmanéval, Vittorio Storaróé Bertolucciéval vagy Kottái Lajosé Szabó Istvánéval. Már első közös filmjük, az 1963-ban készült Meghallgatás is remekmű volt. Európai hírnévre az Egy szöszi szerelmével tettek szert, a Tűz van, babám’.-mal, majd a kint forgatott Hairrel, Ragtime-mal és az Amadeusszal már az egész világot meghódították.

Miroslav Ondrícek ötvenhét éves. csehszlovák állampolgár. Munkájára, tehetségére Lindsay Anderson, Mike Nichols, Michael Dinner és Robert Mandel is vevő volt, kamerája előtt, a Formán-filmek színészeitől eltekintve olyan hírességek álltak, mint Jeanne Moreau, Malcolm McDowell, Kurt Russel, Cher, Meryl Streep és Donald Sutherland. 1986-ban, a Távoli harmóniák című filmben Pavarottival dolgozott Kínában. Legutóbbi munkája, a Formánnál forgatott Valmont most került a hazai mozik műsorára.

Miroslav Ondrícekkel a Valmont után- Filmiskola... új hullám... tudja, jött egy nemzedék, amely máshogy látott, máshogy gondolkozott, mint az előző, ebből eredően aztán a filmjeik is másról szóltak. A gyarló, tébláboló, elbizonytalanodott emberekről. Némecet, Passert, Formant és a többieket az élet mikrodramatur- giája, a hétköznapi groteszk érdekelte. ők csak az igazságra voltak kíváncsiak. Nekem a kamerával kellett őszintén beszélnem, úgy hogy a néző végig, az utolsó kockáig hitelesnek érezze a történetet. Hogy ne legyen abban semmi mesterkéltség, semmi emelkedettség. Csaknem tíz évig dolgoztam asszisztensként... Forman volt az első, akinél azt mondtam: én így és így szeretném - és úgy is csináltam. Ha egy szobát be kellett világítani, akkor előbb jól megnéztem, hogy a hangulatát megőrizzem. Ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell, ebből indulok ki ma is. Fragonard vásznai a 18. századból rengeteget segítettek.

• A Meghallgatást és a Szöszit fekete-fehér anyagra fényképezte, a Tűz van, babám! volt az első itthoni színes filmje.- Akkor már tudtam egyet s mást a Kodakról. A Fehér autóbusz e tekintetben „előtanulmányként“ szolgált. A Tűz van, babám! azonban sokkal nehezebb feladat elé állított. Máshogy kellett fényképeznem a bált s megint máshogy a tüzet. A báli jelenetek, a tombola és a szépségverseny egy átlagosnak tűnő vidéki mulatság dokumentuma. Komikum és tragikum egy óriási tornateremben. Maga a tűz meg a hóba fulladt tűzoltókocsi a cinizmus és a könyörtelenség képsora. És a filmnek igaznak kellett lennie! Úgyszólván stílustalanul hétköznapinak. Mivel a bálnak elsősorban az arcokról kellett szólnia, festő barátom, Jaroslav Oce- násek műtermében napokon át színeket kevertem, hogy lássam, milyen háttér lesz a legmegfelelőbb. Hosszú kísérletezés után végűi is a meleg színek mellett döntöttem, de mert a kék egyenruha nem illett a gesztenyebama háttérhez, szürkéből varrattuk meg az összesét.

• Formán, Papousek és Passer történetei milyen hatással voltak önre?- Én mindegyiket nagyon szerettem, Papousek zseniális párbeszédeket tudott írni. Ha ők hármán összeültek és kezükbe vették a tollat, akkor ott másnap, harmadnap mindenki hahotázott. A saját történeteiket, a saját élményeiket adták tovább mindig, de úgy, hogy az élet és a költészet keveredett a forgató- könyvekben. Szép földi komédia sugárzik mindegyik filmjükből... sajnálom, hogy a Fekete Pétert nem én fényképeztem.

• Elszalasztottá a lehetőséget?-Dehogyis... az ellenlábasaim döntöttek helyettem. Az ellenlábasaim, akik ott ültek a Barrandov igazgatói szobájában. Évek múltak el, míg egyenesbe kerültem. Emlékszem, hatvanötben - hatvanhatban pártgyűléseken szavazták meg, hogy ki milyen filmekben dolgozhat és ki milyenben - nem. Nekem a legtöbbször azt vágták a fejemhez, hogy túlságosan élénk, színes a fantáziám. Ez volt a bűnöm, ezért kellett lemondanom egy másik Formán-film, a Száll a kakukk fészkére fényképezéséről is.

• Nem adták ki az útlevelét?- Igen, volt idő, amikor a Filmexport és a Barrandov vezetősége úgy összefogott, hogy egyszerűen lehetetlenné tették az ember életét.

• Az a megoldás, hogy vesz magának egy amerikai utat és „turistaként“ áll majd a kamera mögött, eszébe sem jutott?- De eszembe jutott. Mégse mentem. Hagytam volna itt a fiamat?

• Igaz, hogy a Hair forgatása során kisebb infarktust kapott?- A katonai repülőgép startját vettük fel, azt a jelenetet, amikor Bukowski helyett Berger, a barátja menetel a gép gyomrába. Pontosan megegyeztünk a pilótával, a kifutópályán mutatta meg, hogy hol és mikor emelkedik fel a gép és megnyugtatott, nincs mitől félnem, ott állhatok a kamera mögött a pálya szélén. Igen ám, csakhogy start közben megfordult a szél, a gép nem ott és nem akkor emelkedett fel, ahogy

azt megbeszéltük. Huszonnyolc ember megsérült, a kamerát ezer darabra törte a szárny, a kazetta száz métert repült a levegőben, én meg a földre zuhantam. Olyan rosszul lettem, hogy kórházba kellett szállítaniuk, ott állapították meg, hogy infarktusom volt. Mindez 1978. február 4-én történt.

• A kezén is ennek a napnak a nyomait viseli?- Nem, ez a heg egy másik balesetre és egy másik filmre emlékeztet. Otakar Vávra Krakatitjára. Ott csak égési sebeket szenvedtem.

• A Ragtime-ról és az Amadeus- ról mi jut elsőként az eszébe?- Az elúszott Oscar-díj. Kétszer jelöltek, mind a kétszer másvalaki kapta meg. Különben a Ragtime volt az első szélesvásznú filmem. Ez új kérdések, új nehézségek elé állított. Ráadásul nekem, közép-kelet-euró- painak kellett megmutatnom a századforduló Amerikáját. Rengeteg könyvet vettem, azokból tanultam. New York egykor és ma, A fény évszázada, Az amerikai fénykép története. Iszonyú drága film volt a Ragtime. A külső felvételeket New Yorkban és Connecticutben vettük fel, a Madison Square Garden tetőit Londonban, a stúdióban építették fel. Egy évig forgattuk a filmet, amire ritkán van példa Amerikában. Ott 130-140 nap alatt szinte minden produkcióval végezni tudnak. Az Amadeust mindenképpen itt akartuk forgatni Közép-Európában. Bécs, Salzburg és Magyarország jött számításba. A producer Magyarországnak örült volna, mert ha ott dolgozunk, kisebb összeget kell befektetnie. Nekem viszont olyan utcák kellettek, mint amilyeneket Jakub Schikaneder vásznain látni. Megmutattam a képeket Milosnak és a producernek, s ezzel el is dőlt a vita: jöttünk Prágába.

• Ezt most úgy mondta, mintha külföldön nem is igazán érezné jó! magát. Netán honvágya van olykorolykor?- 1980 óta már csak kint forgatok, de egyvalami még mindog gondot okoz. A nyelvi közeg. Nem mintha nem tudnék angolul, nem erről van szó. Az első heteket vagy az első hónapokat jól bírom, de amit azután érzek... mindenki más akcentussal, más nyelvjárással beszél, én meg kapkodhatom a fejem, hogy mindegyiküket pontosan értsem. Ez fáraszt és plusz energiát kíván tőlem.

• Talán ha huzamosabb ideig kint élne...- Nem, nem vágyom ilyesmire. Én nem akarok amerikaivá válni.

• Forman is megmaradt csehnek, vagy nem?- Ott legbelül biztos, ott tényleg nem változott.

• Amerikai kollégái hogy reagálnak a tényre, hogy egyre több köztük az európai operatőr?- Amerikában csak akkor kezdenek felnézni rád, ha elértél valamit, addig nem sok vizet zavarsz, addig egyszerűen idegen vagy. Ha sikereid lesznek, új helyzetbe kerülsz. Elfogadnak. Befogadnak. Még jobb, ha díjakat kapsz. Akkor már vállon is veregetnek. Odaát most valóban sok az európai operatőr. Ott van Nyk- vist, ott vannak a magyarok, Kovács László, Zsigmondi Vilmos... ismerem őket, barátok vagyunk, nagyon tehetségesek. Hogy ők mennyit kapnak az amerikai filmektől, azt nem tudom, de hogy az amerikai mozi tőlük rengeteget kap, azt merem állítani.

• Az ön látásmódjára ki hatott a leginkább?- Frantisek Vlácil és Vojtéch Jasny. Még az életfilozófiájukból is meríteni tudtam.

• Most, amikor fent van a csúcson, ki szólhat bele a munkájába?- Bárki. Bárki, akire felnézek.

• Itthon vagy Amerikában?- Mindegy.

• Prága mit jelent önnek?- Vizet, levegőt, sót, kenyeret.

• És Amerika?- Amerika ópium, amelyet minden évben legalább egyszer be kell vennem.

Szabó G. László 1991- III. 8.

Mérv Gábor felvétele

Colin Firth, Fairuza Balk és Annette Bening a Valmontban