Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-01 / 9. szám

i/asűrnap * Po pély Gyula —___ __ .--------- -----------------------------_ —-~am|i|tiBBTMa-~ -------------- 1 3 1991. III.J. A második világháború utolsó hónapjainak eseményei, majd az újabb impériumváltás további komoly változásokat eredmé­nyeztek a felújított Csehszlová­kia, de az egész kelet-közép- európai térség etnikai összeté­telében. Már maguk a hadiese­mények is jelentős népesség- mozgást idéztek elő, a harcok elülte után pedig kezdetüket vet­ték a különböző - milliós töme­geket érintő - kitelepítések, de­portálások és lakosságcserék. A második világháború utáni Csehszlovákiát a csehek és szlovákok nemzeti államaként újították fel. Ebből az alapelvből indult ki a kassai kormányprog­ram, ezt az elvet volt hivatott szolgálni a köztársaság teljes bel- és külpolitikája, belső jog­rendje és propagandája. Az 1945. július 17-e és augusztus 2-a között megtartott háromhatalmi konferencia- a csehszlovák kormány kérel­me ellenére - nem hagyta jóvá a csehszlovákiai magyarok kite­lepítését, mivel csupán ,,a né­met lakosság rendezett áttelepí­téséről“ hozott határozatot. A csehszlovák kormány tovább szorgalmazta az ország teljes magyartalanítását, s azt rész­ben lakosságcserével, részben Magyarországra irányuló egyol­dalú kitelepítéssel, részben csehországi deportálásokkal, részben pedig a magyar lakos­ság reszlovakizációjával, azaz ,,visszaszlovákosításával" kísé­relte meg elérni. Ezek az úgynevezett magyar- talanítási akciók valóban csak­nem végzetesekké váltak a szlovákiai magyarság további fennmaradása szempontjából. A magyar-csehszlovák lakos­ságcsere keretében kb. 70 000 magyart telepítettek ki Szlováki­ából, további kb. 6000 ember- főleg értelmiségi - pedig egy­szerűen „önként“ menekült er az üldöztetések elől. A cseh or­szágrészekbe kb. 50 000 ma­gyart deportáltak, főképpen a Galántai, a Párkányi, a Lévai, az Érsekújvári és a Zselízi járás­ból. A szlovákiai magyarság számára azonban erkölcsileg az ún. reszlovakizációs kampány volt a legveszélyesebb^...) A háború utáni Csehszlováki­ában 1950. március 1-jén tartot­ták meg az első rendes nép- számlálást. Ez a népszámlálás volt hivatott első ízben hitelesen feltérképezni a háború és az utóna következő évek hatalmas demográfiai változásait, vala­mint az állam új nemzetiségi struktúráját. Csehszlovákia összlakos­sága 1950. március 1-jén 12 338 450 fő volt. A számba vett lakosság nemzetiségi megosz­lása a következőképpen alakult: cseh 8 383 923 (67,9 százalék), szlovák 3 240 549 (26,3 száza­lék), magyar 367 733 (3,0 szá­zalék), lengyel 72 624 (0,6 szá­zalék), német 165 117 (1,3 szá­zalék), orosz, rutén és ukrán 67 615 (0,6 százalék), egyéb 40 889 (0,3 százalék). Szlovákia 3 442 317 lakosának nemzeti­ségi megoszlása a következő volt: szlovák 2 982 524 (86,6 százalék), cseh 40 365 (1,2 szá­zalék), magyar 354 532 (10,3 százalék), orosz, rutén és ukrán 48 231 (1,4 százalék), német 5 179 (0,1 százalék), lengyel 1 808 (0,1 százalék), egyéb 9 678 (0,3 százalék). Az 1950. évi népszámlálás eredményei a cseh és szlovák elem példátlan előretöréséről ta­núskodtak, s együttesen az or­szág lakosságának 94,2 száza­lékát alkották. Szlovákia lakos­sága is nagymértékben homo­genizálódott: a szlovákság itt elérte az összlakosság 86,6 százalékát, a nem szlovák elem tehát mindössze 13,4 százalék­kal volt jelen. A háború utáni kitelepítések és a lakosságcse­re, valamint a maradék német és magyar lakosság hathatós megfélelmlítése és létbizonyta­lanságban tartása következté­ben Csehszlovákia büszkén vallhatta magát a csehek és szlovákok igazi nemzeti álla­mának. Amint említettük, az 1950. évi népszámláláskor Csehszlováki­ában 367 733 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ebből 354 532 élt Szlovákiában, 13 201 pedig a cseh országré­szekben. A magyar nemzetiség későbbi számának alakulása azonban bebizonyította, hogy ez az adat egyáltalán nem felelt meg a valós helyzetnek. Nyil­vánvaló, hogy a népszámlálás nemzetiségi eredményeire nagymértékben rányomta bé­lyegét a csehszlovákiai magyar­ságba beidegződött félelem, a több éves üldöztetés emléke, a sorozatos megaláztatások és nem utolsósorban a magyar la­kosság tetemes részének re- szlovakizációja. * * * Több mint egy évtized eltelté­vel, 1961. március 1-jén került sor Csehszlovákiában a máso­dik népszámlálásra. Az ötvenes évek aránylag magas népsza­porulata eredményeként az or­szág lakossága az 1950. évi 12 338 450-ről 13 745 577 főre szaporodott. Különösen magas volt Szlovákia népszaporulata; tizenegy év alatt itt 3 442 317- ről 4 174 046 főre emelkedett a népesség száma. Csehszlovákia nemzetiségi összetétele az 1961. március 1-jei népszámlálás adatai sze­rint a következőképpen alakult: cseh 9 069 222 (66,0 százalék), szlovák 3 836 213 (27,9 száza­lék), magyar 533 934 (3,9 szá­zalék), lengyel 67 552 (0,5 szá­zalék), német 140 402 (1,0 szá­zalék), orosz, rutén és ukrán 54 984 (0,4 százalék), egyéb 43 270 (0,3 százalék). Szlovákia 4 174 046 lakosságának nem­zetiségi megoszlása a követke­ző volt: szlovák 3 560 216 (85,3 százalék), cseh 45 721 (1,1 szá­zalék), magyar 518 782 (12,4 százalék), orosz, rutén és ukrán 35 435 (0,9 százalék), német 6 259 (0,1 százalék), lengyel 1 012 (0,0 százalék), egyéb 6621 (0,2 százalék). Az 1950. március 1 -töl 1961. március 1 -ig eltelt tizenegy esz­tendő alatt a köztársaság cseh nemzetiségű lakossága 8,2 szá­zalékkal, a szlovák 18,4 száza­lékkal, a magyar azonban 45,2 (!) százalékkal szaporodott. Csehszlovákia 533 934 magyar lakosából - amint említettük - 518 782 fő élt Szlovákiában, 15 152 pedig a cseh országré­szekben. A magyar nemzetiség vonatkozásában azonban való­jában egy formális eredményről, amolyan látszatszaporodásról van szó. Mindössze annyi tör­tént, hogy a magyarok közül 1961-ben már többen merték bevallani eredeti, valódi nemze­tiségüket, mint amennyien ezt 1950-ben megtették. Tény azonban, hogy ezáltal a ma­gyarság százalékaránya Szlo­vákiában 10,3-ról 12,4 száza­lékra emelkedett, de ez is hol volt még az 1930. és 1921. évi népszámlálások 17,58, illetve 21,48 százalékos arányától, vagy az 1919. évi összeírás 23,59 százalékos eredményétől, az 1910. évi 30,62 százalékos magyar jelenlétről nem is be­szélve. A magyarság gyors asz- szimilációjának rémképe azon­ban mindenesetre kezdett szer­tefoszlani. Csaknem újabb tíz év eltelté­vel, 1970. december 1-jén került sor Csehszlovákiában a követ­kező népszámlálásra. Az 1961. évi népszámlálás óta az or­szág lakossága 13 745 577-ről 14 344 987 főre szaporodott. A növekedés jóval alatta maradt a demográfusok elvárásainak, s ez főleg az 1968-1969-es évek magas emigrációs veszte­ségével magyarázható. Szlová­kiában is mérsékeltebbé vált az ötvenes évek magas szaporo­dási rátája; itt 4 174 046-ról 4 537 290 főre emelkedett a né­pesség száma. Csehszlovákia nemzetiségi összetétele az 1970. december 1-jei népszámlálási adatai sze­rint a következőképpen alakult: cseh 9 318 019 (65,0 százalék), szlovák 4 199 902 (29,3 száza­lék), magyar 570 478 (4,0 szá­zalék), lengyel 65 132 (0,5 szá­zalék), német 85 663 (0,6 szá­zalék), orosz, rutén és ukrán 58 651 (0,4 százalék), egyéb 47 142 (0,2 százalék). Szlovákia 4 537 290 lakosának nemzeti­ségi megoszlása a következő volt: szlovák 3 878 904 (85,5 százalék), cseh 47 402 (1,0 szá­zalék), magyar 552 006 (12,2 százalék), orosz, rutén és ukrán 42 238 (1,0 százalék), német 4 760 (0,1 százalék), lengyel 1 058 (0,0 százalék), egyéb 10 922 (0,2 százalék). Az 1961 márciusától 1970 decembereid eltelt csaknem egy évtizedes időszakaszban a köz­társaság cseh nemzetiségű la­kossága mindössze 2,7 száza­lékkal szaporodott, a szlovák nemzetiség ellenben 9,5 száza­lékkal. Az 570 478 magyarból 552 006 élt Szlovákiában, 18 472 pedig a cseh országré­szekben. Szlovákiában a ma­gyar nemzetiségű lakosság ab­szolút száma növekedett ugyan a vizsgált évtizedben, százalék- aránya azonban ennek ellené­re 12,4-röl 12,2 százalékra csökkent. Az 1970. évi csehszlovákiai népszámlálásnak volt egy rend­hagyó mozzanata, nevezetesen az, hogy a számlálólapokon kü­lön rovatba jegyezték be a meg­számláltak nemzetiségét és kü­lön rovatba az anyanyelvét. Az adatok összegezésénél ismét bebizonyosodott annak a tétel­nek az igazsága, hogy az anya­nyelv felvétele a nemzeti ki­sebbségek szempontjából ked­vezőbb képet ad e kisebbség számáról, mint a közvetlen nem­zetiségi bevallás. Míg az egész köztársaság területén 570 478 fő vallotta magát magyar nem­zetiségűnek, addig magyar anyanyelvűnek már 621 588-an - tehát 51 110 fővel többen - je­lentkeztek, ebből 600 249 fő Szlovákiában, 21 339 pedig a cseh országrészekben. Az anyanyelv szerinti megoszlást véve alapul Szlovákiának 1970- ben 13,2 százaléka volt magyar. 1980. november 1-jén tartot­ták Csehszlovákiában az eddigi utolsó rendes népszámlálást. Az ország lakosságának lélekszá- ma 1970 és 1980 között átlépte a 15 milliót: a népszámláláskor mmmmmmommmmm Kitekintés az 1945 és 1980 közötti évekre a lakosság száma pontosan 15 276 799 fő volt. Szlovákia népszaporulatának aránya most is magasan meghaladta a cseh országrészek népességének szaporodási rátáját. Amíg a cseh országrészek lakosságá­nak száma 1970 és 1980 kö­zött 9 807 697-ról 10 288 946 ra szaporodott (növekedés 481 249 fő), addig Szlovákia 4 537 290-ről 4 987 853-ra (nö­vekedés 450 563 fő). Csehszlovákia nemzetiségi összetétele az 1980. november 1-jei népszámlálás adatai sze­rint a következőképpen alakult: cseh 9 818 618 (64,3 százalék), szlovák 4 664 460 (30,5 száza­lék), magyar 579 617 (3,8 szá­zalék), lengyel 67 923 (0,4 szá­zalék), német 61 917 (0,4 szá­zalék), orosz, rutén és ukrán 54 184 (0,4 százalék), egyéb 29 080 (0,2 százalék). Szlovákia 4 987 853 lakosának nemzeti­ségi megoszlása a következő volt: szlovák 4 321 139 (86,6 százalék), cseh 55 234 (1,1 szá­zalék), magyar 559 801 (11,2 százalék), orosz, rutén és ukrán 39 758 (0,8 százalék), német 5121 (0,1 százalék), lengyel 2 491 (0,1 százalék), egyéb 4 309 (0,1 százalék). A vizsgált évtizedben a ma­gyarság erős stagnálásának le­hetünk tanúi. Az 1970. évi nép- számlálás 570 478 fős magyar nemzeti kisebbsége ugyanis 1980-ra mindössze 9139 fővel szaporodott, s így aránya mind orszáaos. mind Dediq szlovákiai viszonylatban tovább-romlott. Az összesen 579 617 csehszlová­kiai magyarból 559 801 élt Szlo­vákiában, 19 816 pedig a cseh országrészekben. A szlovákiai magyarság százalékaránya az 1970. évi 12,2-ről 1980-ra 11,2 százalékra csökkent. E negatív jelenségek ellenére azonban az 1980. évi népszám­lálás alapján Szlovákiában még mindig volt 399 magyar többsé­gű helység. Ebből 194 volt a Nyugat-szlovákiai, 118 a Kö­zép-szlovákiai és 87 a Kelet­szlovákiai kerületben. A 20-50 százalék magyar nemzetiségű lakos által is lakott szlovákiai helységek száma 65 volt, ebből 37 volt a Nyugat-, 16 a Közép- és 12 a Kelet-szlovákiai kerü­letben. Az 1950-től 1980-ig lebonyo­lított csehszlovákiai népszámlá­lások arról tanúskodnak, hogy homogén dél-szlovákiai magyar etnikai tömb többé már nem lé­tezik, mivel a magyar nyelvterü­let a helyi magyar lakosság kite­lepítése, kényszerű vagy önkén­tes elköltözése, illetve új szlovák elem betelepedése, valamint a fokozott nyelvi és tudati asszi­miláció következtében egyre in­kább fellazulóban van. Tagad­hatatlan viszont, hogy Dél-Szlo- vákia egyes vidékein 1970 és 1980 között már megállt a ma­gyar elem további csökkenése, sót helyenként bizonyos népes- ség-regenerálódási folyamatok is beindultak. Új magyar korosz­tályok nőttek fel, amelyekben már oldódóban van a félelem, múlóban van az apáikat kitelepí­téssel, deportálással, vagyonel­kobzással, reszlovakizációval, nemzeti és emberi megalázta­tással verő balsorstól való rette­gés. Persze, még nem ez a csehszlovákiai magyar közér­zet általános jellemzője, de két­ségkívül egy olyan, erősödőben levő magatartásformáról van szó, amelynek uralkodóvá válá­sa az egész csehszlovákiai ma­gyar nemzetrész számára igen­csak kívánatos lenne. Könözsi István felvétele FALUSI UDVAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom