Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
Szó, ami szó, kutyául érzem magam. Akárcsak évtizedekkel ezelőtt, amikor a szövetkezetesítés megszállottjai kisajátítottak és közös prédára bocsátottak. Együtt szomorkodtam gazdámmal, ha az a határba ment, vagy az egésznapos kapálás után megállt a nagy tábla szélén, és köny- nyes szemmel kérdezte, halkan, csak úgy önmagától, hogy senki se hallja: Vajon hol húzódott összekuporgatott pénzén vásárolt földecskéjének mezsgyéje? Tehetetlenségemben, hogy nem tehetek érte semmit, szégyenkeztem, s már-már beletörődtem a megmásíthatatlannak véltbe, amikor gazdám háza táján is nagyot fordult a történelem kereke. Újra kimondták, hogy azé lehetek, akié voltam, s ha igaz, rövidesen visszaadnak volt gazdámnak, illetve jogos örököseimnek. Ennek most örülnöm kellene, de úgy látszik, valóban nincsen öröm üröm nélkül. Ismét vitáznak, veszekednek felettem, olyan hévvel és kitartással, amilyenre eddig még sem a nemzeti parlamentek, se a Szövetségi Gyűlés bizottságaiban nem volt példa. Az egyik ezt mondja, a másik azt, a harmadik amazt, s hiába született vagy fél tucatnyi tervezet a tulajdonjog rendezésére, még mindig nincs olyan változat, amelyiket az egymással vitatkozó felek legalább részben elfogadhatnának. Máskor, hp ilyen tájt szóba kerültem, arról beszéltek, mikor olvad el hátamról a hó és a jég, mikor pirkadnak meg hantjaim a tavaszi napsütésben, hogy befogadhassam a magot, amelynek megsokszorozom értékét. Ejnye, máris rosszat mondtam! Szinte hallani vélem ezrek és ezrek Végigaraszolt évtizedek után Miklósi Péter beszélgetése v Petr Pithart cseh kormányfővel az 5. oldalon felháborodott tiltakozását. Még- hogy én, és értéket! No de ilyet?! Maradhattál volna, kedves földecske, parlagon és elhagyottan, gyomosan és gazzal benőve, ha nincsenek szorgos földműves kezek, amelyek megműveltek, rendszeresen pótolták fogyó tápanyagaidat, és sokba kerülő meliorációs munkákkal javították termőképességedet. Megértem a földnélküliek felháborodását. Kisemmizetteknek érzik magukat, hiszen éveket, évtizedeket töltöttek el a közösben, s elhitték, amit annyiszor hallottak, hogy övéké a vagyon, és azé a föld, aki megműveli. Ezek után, mint derült égből villámcsapás, napvilágot lát egy földtörvénytervezet, amely a földműves-szövetkezetek földnélküli tagjainak „nem oszt lapot“. Azokkal nem számol, akik bár földet nem vittek a közösbe, erejüket, tudásukat adták azért, hogy gyarapodjon a vagyon. Mint mondtam, megértem őket, de a?ért megkérdezem: nélkülem termett-e volna a közösben vagyont, fizetést önmagában a tudás és az erő? Aligha, és ha így igaz, akkor előhuzako- dom még egy kérdéssel. Az én érdemem a szövetkezet vagyona, vagy a munkáé? Szerintem mindkettőé. Ezt véve alapul, amennyiben a földműves-szövetkezetek transzformálódott vagyonát teljes egészében „mostohaszüleimnek“ ítélik, volt tulajdonosaimat és örököseimet ismét megrövidítik. Hiába a lehetőség, hiába akarnának a tulajdonukba venni, ha a művelésemhez szükséges eszközökből semmit sem kapnak. És még valami, amiről a vagyonnevesítési vita közepette nem szabadna megfeledkezni. Ha a földművesszövetkezetek vagyonát csak a munka értéke (a kereset) szerint nevesítik, akkor a nyereségből azok kapják majd a legtöbbet, akik a pártállam évtizedei alatt pompásan berendezett irodában ülve, felsőbb utasításokra hivatkozva hoztak érdekeimmel olykor teljesen ellenkező döntéseket. Még egy gondolat zavar, amit lehetetlen nem kimondani. Félek, hogy a restitúciós törvény körüli vita a földtörvényben is precendensül szolgál majd, s esetleg annak adnak vissza, akitől 1948 februárját követően vettek el. Dél-Szlovákiában több sorstársam már a szövetkezetesítést megelőzően új gazdát kapott. Ő volt az, akitől szövetkezeti tulajdonba vettek, mivel eredeti gazdámnak, miután visz- szajött a cseh határvidékről, már nem adtak vissza. Én eddig is megháláltam a gondoskodást, és azt követően sem teszek másként, ha valódi tulajdonosaim a gazdáim lesznek. Munkát, megélhetést, persze, nemcsak nekik, hanem rajtuk kívül mindenkinek biztosítok, legyen az földtulajdonos vagy földnélküli dolgozó a tulajdonosok szövetkezetében. Még néhány nap, és a Szövetségi Gyűlésben minden eldől. Remélem úgy, hogy együtt örülhetek azokkal, akik gondos gazdáim és művelőim akarnak lenni. * * * Mit tehet mindehhez az ember. Talán csak annyit, föld se lennék mostanság, nemhogy a művelője. A hosszan tartó bizonytalanság a tavaszváró napokban gyomrunk szempontjából nem sok jóval kecsegtet. Ezt, bár túlnyomó többségük nem földműves, remélhetőleg a honatyák sem felejtik, és többszöri halasztás után az immár tragiko- mikummá fajuló földvitában március elején döntést hoznak. Egri Ferenc A csízi fürdőben keresik gyógyulásukat Polgári László riportja a 4. oldalon A FÖLD PANASZA Könözsi István felvétele Feró Spácil felvétele Tavasz várás a szőlőben
