Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
Reformtáplálkozás búzacsírával Egy idő óta sokan népszerűsítik a reformtáplálkozást, melyben fontos szerepet játszhat a búzacsíra fogyasztása. Annál is inkább, mivel a csíráztatott búzával átmeneti szükségmegoldásként akár hetekig fenntartható az élet. Negyvennyolc éve foglalkozom búzanemesítéssel, mindig is szerettem az érő vagy már érett búzaszemeket majszolni. Az acélosra érett szemek megrágásához jó fogak kellenek, s az ilyen búzából nem is lehet sokat elfogyasztani. Más a helyzet a csíráztatott búzával. A csírázó mag saját súlyával azonos mennyiségű vizet vesz fel, s néhány óra elteltével a búzaszem megduzzad, benne a táplálószövet mellett elhelyezkedő csíra fejlődésnek indul. A keményítőből és fehérjékből álló tartalék- tápanyag aktivizálódik a csíra táplálására. A zsenge búzacsíra összetétele igen kedvező. A víztől duzzadó sejtek zsengék, jól rághatok és emészthetők. Gyakorlatból tudjuk, hogy az ilyen gyenge csírákkal elvetett búza a nagy cukortartalmánál fogva rendkívül fagyálló. Viszont fokozottan veszélyeztetik az állati kártevők, merthogy az alig néhány órás növénykék csak idő múltán képesek saját védelmükre megfelelő mennyiségű cellulózt termelni. Ez azonban rövidesen bekövetkeztés akkor a búzacsíra már nehezebben emészthető, táplálkozásra kevésbé alkalmas. Ebből következik, hogy a csí- ráztatást a szükségletnek megfelelően kell időzíteni. Szükség esetén a cellulózképzési folyamat egy-két napig késleltethető, ha a csírázó búzát hűtőszekrénybe helyezzük, s így megőrizzük a csí- ranövénykék táplálkozási értékét. A búzaszemből egy csíralevél (rügyecske) és általában három gyökérkezdemény (gyököcske) fejlődik. Igyekezzünk a csíráztatott búzát akkor elfogyasztani, amikor a rügyecske legfeljebb 1 cm-es, a gyököcske pedig még nem hosz- szabb 1,5 cm-nél. Ilyenkor üde, ízletes és tápláló, a hosszabb ideig csíráztatott búza pedig már rágós, kevésbé ízletes, és rosszabbul emészthető. Hogyan csíráztassuk házilag a búzát? Vegyünk egy szúrót, s benne csap álatt mossuk meg a tisztára szeleit, pelyvájától-szál- kájától megtisztított búzát. Egy kistányérba mérjünk ki 8 púpozott kávéskanál búzát, keverjünk hozzá 8 kanálhegynyi köménymagot és egy csipetnyi zellermagot, majd az egészet nedvesítsük meg 16 kávéskanálnyi ivóvízzel. A keveréket fedjük be hasonló kistányérral, s szobahőmérsékleten 1,5-2,5 napig csíráztassuk. Amikor a búzaszemek rügyecskéje eléri a 0,5-1 cm-t, a gyököcskék pedig az 1-1,5 cm-t, a csírázó magvakat töltsük üvegpohárba és tegyük a hűtőbe. A csíráztatáshoz nincs szükség fényre. A csíráztatott búza önmagában és más hideg ételekkel együtt egyaránt fogyasztható. Kitűnő vitaminforrás. ízlés szerint enyhén sózva fogyaszthatjuk. Általános tapasztalat, hogy még a leggondosabban raktározott búza is felveszi a zsákok, gépek stb. szagát. A csíráztatott maghoz kevert zeller- és köménymag az emészthetőségen kívül a csíráztatott magvak illatát és zamatát is javítja. Természeténél fogva a búzacsíra enyhén édes, akárcsak a maláta. Márpedig rendszeres fogyasztás esetén minden édes táplálékot megún az ember. A német müzli szóban is benne van (muss- muszáj), hogy amolyan „biztatással“ fogyasztott táplálékféléről van szó. Akárcsak a müzli édessége, az sem tetszik nekem, hogy a zsenge búzacsírát sokan különféle technológiai folyamatoknak alávetve javasolják elkészíteni, fogyasztani. Ugyan miért ne ehetnénk tojás, túró, sajt, hús vagy mondjuk hal mellé salátának, nyersen a búzacsírát? Otthon évek óta csíráztatunk búzát, amiből minden reggel elfogyasztok egy-egy mustárospohárnyit. Szükségesnek tartom elmondani, hogy az egyes búzafajtáknak- az eltérő maghéjvastagságoktól függően - nem egyforma az íze és emészthetősége. Csíráztatásra kitünően bevált a nálunk nemesített Kosútka, ezért a vegetáriánus táplálkozás híveinek mindenekelőtt azt a fajtát ajánljuk. Annál is inkább, mivel ezt a búzafajtát - garantáltan vegyszermentes, biológiai módszerrel végzett termelésből - a diószegi nemesítő állomás 2 kg-os csomagolásban is forgalmazza. Szarnák István mérnök Gyógytea a kiskertből Vannak bizonyos betegségek, amelyek az átlagosnál gyakrabban okoznak munkaképtelenséget. Ezek közé tartoznak a reumatikus jellegű megbetegedések, melyek az intenzív egészségügyi gondoskodás ellenére is előkelő helyet foglalnak el a munkaképtelenséget kiváltó kórok között. Ebből kiindulva, talán nem árt kicsit népszerűsíteni, hogy a szabad természet, de a kert is számos olyan növényt kínál, melyek segítségünkre lehetnek a reumatikus megbetegedések gyógyításában, illetve megelőzésében. Vannak növények, amelyek kimondott reumaellenes hatással jeleskednek, tehát használatukkal csökkenthető a speciális gyógyszerek fogyasztása. Ez azért volna előnyös, mert egyes gyógyszerek károsan hatnak az emésztőrendszerre. Más növények vizelethajtó hatásúak, tehát serkentik a káros sók kiválasztódását. Megint másokban olyan hasznos anyagok találhatók, amelyek egyféle védő filmréteggel vonják be a nyálkahártyát, melyet egyébként a reuma elleni gyógyszerek mellékhatása károsan érint. Kerti növényeink közül mindenekelőtt a feketeribiszkét kell megemlítenünk. Termése temérdek hasznos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, mégis elsősorban a levele értékes. Teáját a francia Ledere már a harmincas években sikerrel alkalmazta a reumás megbetegedések kezelésében. A petrezselyem gyökere és magja, az orvosi lestyán gyökere, a zeller, a csalán levele, a tömjén szára, a torma levele, a pitypang gyökere és szára, a levendula virágja, a rozmaring levele, valamint a fekete nadálytő gyökere szintén jó szolgálatot tehet a reumásoknak. Dr. Pamukov bolgár specialista a 120 gramm iglicegyökeret, 120 gramm zsurlószárat, 60 gramm borókabogyót, 40 gramm bengekérget, valamint 40 gramm kapormagot tartalmazó teakeveréket ajánlja. Ebből egy kiskanálnyit kell 3 percig főzni egy pohár vízben, majd fél óráig tartó kilúgozás után ízesítés nélkül fogyasztani (naponta négyszer). A lengyel orvosok olyan keveréket állítottak össze, amely a gyógyszerek mellékhatásától védi a szervezetet. A keverék 100 gramm hársfavirágot, 50 gramm édesgyökeret, 50 gramm lenmagot, 50 gramm nadálytögyökeret, 30 gramm levendulavirágot és 20 gramm kálmosgyökeret tartalmaz. A keverékből 2 teáskanálnyit 8 órán át áztatnak 200 ml hidegvízben, s csak közvetlenül fogyasztás előtt melegítik meg a szükséges mennyiséget. A. Z. A Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének erőfeszítése ellenére, az utóbbi évtizedekben lényegesen csökkent a kecskeállomány. Lehet, hogy a tehéntej és a tejtermékek sokak számára „elérhetetlen“ ára többekben ismét felébreszti a kecsketenyésztés iránti érdeklődést? (Kádek Gábor felvétele) A hónap végén már szaporítható Sokak kedvelt dísznövénye a tigrisbegónia. Virágai nem feltűnőek, de a díszét jelentő, tarka leveleken kívül a halvány rózsaszínű, csaknem fehér virágainak is örülünk, amikor egyéb nyíló virágnak ugyancsak szűkében vagyunk. Télen a növényt 8-10 fokos, világos helyiségben tartsuk. Nevelésének sarkalatos pontja az egyenletes vízellátás: földje ne ragadjon, de a földlabda mindig legyen enyhén nedves. Télen elegendő kéthetenként megöntözni (az említettnél melegebb szobában tartott töveket persze gyakrabban kell öntözni, különben kiszáradnak), lehetőleg állott vízzel. Havonta egyszer kevés tápoldatot is kaphat a növény. Szaporítani az idős tövekről lecsípett, legalább 3-4 levelet tartalmazó szárrészek meggyökereztetésével lehet. Gyökereztetéshez tőzeg és homok keveréke ajánlott. Hogy elejét vegyük a tövek legyengülésének, a szaporítással várjuk meg legalább a február végét. Mikor metsszük a díszcserjéket? A kiöregedett bokrot (a) ifjífáskor földig visszavágjuk (b), majd az ifjítást követő második évben a kiválogatott, legerősebb vesszőket megkurtítjuk, hogy elágazásra serkentsük őket A díszcserjék esetében a metszés egyrészt a tetszetős forma kialakítását és fenntartását, másrészt a jó egészségi állapot és virágzókészség megőrzését szolgálja. Valamennyi cserjét nem lehet ugyanabban az időben és azonos alapelvek szerint kezelni. Például a kora tavasszal virágzó díszfákat és cserjéket közvetlenül virágzás után vagy nyáron metsszük. Ugyanis esetükben az őszi vagy téli beavatkozás az éves vesszők csúcsán kialakult virágrügyek eltávolítását jelentené. A többi díszcserjét viszont feltétlenül a tenyésznyugalom idején kell metszeni. Ezek közé tartozik egyebek között a hortenzia, dudafürt, sóskaborbolya, tamariska, valamennyi díszribiszke, továbbá a hóbogyó, fagyai, hamis jázmin, lőne, nyári orgona, díszalma, az élesfogú gyöngyvessző stb. Ezzel szemben a liliomfát, japánbirset, aranyfát, somot, valódi jázmint és rózsaloncot még véletlenül sem szabad télen kezelni. Magáról a metszésről röviden annyit, hogy az idősebb bokrok rendszerint besúrűsödnek, ritkításra szorulnak. Előbb a beteg, száraz, fejletlen vagy helytelen irányba - főleg befelé - növekvő vesszőket távolítsuk el. A koronasúrítő vesszőket ne sajnáljuk, hisz egyrészt csúfítják a növényt, s növelik a betegségek és kártevők megtelepedésének veszélyét, másrészt úgysem virágoznak ki az árnyékban. Helyettük erős sarjvesszóket hagyjunk meg, melyeket visszacsípve elágazásra késztetünk. Némely cserjék évekig vagy egyáltalán nem kívánják a metszést, másokat évi rendszerességgel nyesegetni, alakítani kell. Ha úgy látjuk, hogy gyenge ritkítással is megbontanánk a tetszetős külalakot, inkább tekintsünk el a beavatkozástól. A metszést nem igénylő bokrok idővel kivénülnek, elcsúfulnak, ezért ifjítani kell őket. Legjobb közvetlenül a föld felszínéig visszavágni az egész növényt, mert így erős új hajtásokat hoz, szép vesszőket nevel, s megint évekig megőrzi díszítőértékét. Katarina Kettmannová mérnök HAJTASSUNK TUBARÓZSÁT Februárban már hajtathatunk tubarózsát. Legkésőbb a hónap végén vagy március elején kell 10-12 cm átmérőjű cserepekbe ültetni a hagymát. Úgy ültessük, hogy a csúcsi része kissé álljon ki. Hajtatóközegként érett, rostos komposztföldet használhatunk, melyet néhány nappal korábban védett helyre kell vinni, hogy kissé felmelegedjen. A becserepezett tubarózsát a hagyma megindulásáig tartsuk 14-18 fokos környezetben. Fokozatosan szoktassuk a fényhez és a friss levegőhöz, hogy májusban a fagyosszentek után kiültethessük a szabadba. Védett, napos helyet válasszunk számára. Ha későn jutunk hagymához, elö- hajtatására már nem jut időnk, virá- goztatni azonban így is lehet. Ilyenkor - ha az idő engedi - március második felében ültessük ki a hagymát a szabadba. Legjobb egy ásó- nyomnyi mélységig kicserélni a földet, mert a nehéz, agyagos talajt nem kedveli. A hagymát 12-15 cm mélyre ültessük. A virágszárak nyár végén, ősz elején jelennek meg, s a virágzás 3-4 hétig tart. A növényt az első őszi lehűlések előtt szedjük fel és vigyük fagytól védett helyre. (te) l E lérkezett a fenyőfélék téli dugványozásának ideje. Február közepétől, napfényes, enyhe időben fütet- len fóliasátorban is lehet gyökereztetni. A megszedett dugványokat ne vigyük azonnal meleg helyiségbe, hanem 1-2 napig - vízbe állítva vagy nedves újságpapírba csomagolva - tartsuk 5-6 fokos környezetben. Speciális serkentőszerek nélkül is meggyökeresednek a dugványok, csak valamivel hosszabb idő alatt. Nagyon fontos, hogy a félfás hajtásvégekból szedjünk dugványt, s optimális hőmérsékletet biztosítsunk. Legjobb, ha a dugvány talpánál 15-16 fokos a gyökereztetö közeg, de már 10 fokon is van gyökér- és kalluszkép- ződés. A gyökeresedő dugványok átmeneti jelleggel akár a mínusz 6-8 fokos hideget is elviselik. Fűtött hajtatóházban, ahol 15-16 fokos talpmeleg biztosítható, a dugványozást követő hatodik-nyolcadik héten veszi kezdetét a gyokérKepzódés, és májusban már cserépbe ültethetök a növénykék. Gyökereztetéshez steril közeget kell használni. Legjobb a nagyszemcséjú kertészeti perlit, a homok és a tőzeg, esetleg a tőzeg és a gyöngykavics 1:1 arányú keveréke. Lehetőleg állott vagy szobameleg vízzel, kiadósán öntözzünk, a páratartalmat pedig igyekezzünk 100 százalék körül tartani. Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha a gyökereztetö közeget alaposan beöntözzük, majd vékony, színtelen fóliát terítünk a gyökereztetö tálcákra, asztalokra, illetve fóliazacskót húzunk a csupán néhány dugvány meggyökereztetésére szolgáló edényre. Télen elegendő hetente egyszer öntözni, viszont nem szabad árnyékolni a hajtatóházat. Aki ragaszkodik a gyö- kerezést serkentő szerek használatához, az alfa-naftil-ecetsavat vagy béta- indol-vajsavat válassza és csupán a dugványok 1,5-2 cm-es talprészét mártsa a serkentöszerbe. Aki valamilyen álciprust szeretne gyökereztetni, szakított dugvánnyal dolgozzon. A legkönnyebben a fiatalkori, még tűlevelű, új, retinospora alakok gyökereztethetök meg. Legnehezebb meggyökereztetni a sárga lombú változatokat. A borókafajok dugványai fiatal anyanövényröl származzanak, ugyanis az idős növényről szedett dugvány elsősorban kalluszt fejleszt, gyökeret csak nehezen. A lucfajok közül a törpe változatokat szaporithák dugványról, közülük is leggyakrabban a Picea glauca Conicá-t. A lucfajokat legjobb február végén vagy március elején dugvá- nyozni. Az ezüstfenyő szelektált változatait a legfeljebb 4-5 éves anyanövények oldalhajtásaiból készült 10-12 cm-es dugványokkal célszerű szaporítani. Ezzel szemben a tiszafánál az idősebb növényekről szedett dugványokat részesítik előnyben, mert ezek könnyebben gyökeresednek, mint a fiatal növényről származók. A fák felálló ágainak csúcsáról vágott, 10-20 cm- es, a talprészen 2-3 éves fás résszel záródó dugványokkal kísérletezzünk. Az átlagosnál sűrűbbre dugványozzák a tiszafát, hogy 400-500 dugvány kerüljön egy négyzetméterre. A nyugati tuja esetében szintén az idős növényekről szedett dugványok használata ajánlható. Ezek szinte egész évben gyökereztethetök, de a téli szaporítás sikeresebb. A nyugati tuját ritkábban kell öntözni, mert nem tűri a túl nedves környezetet. Legeredményesebben a fiatal növényről vágott dugványok gyökereztethetök. F. N. Most szaporíthatjuk a fenyőféléket •a 1991. II. 22.
