Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
991. II. 22. A közép-kelet-európai országokban végbemenő demokratikus átalakulás új tartalmat és új munkastílust hozott az ideológia béklyóitól megszabadult kultúra intézményeibe. Vonatkozik ez a fővárosainkban működő külföldi kulturális központokra is. Ezekről a változásokról beszélgettünk Gindeleaé Bencskó Klára nagykövetségi tanácsossal, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatójával. Beszélgetőpartnerünk a két ország közti kulturális kapcsolatok jó ismerője. A pozsonyi Komensky Egyetem, majd a budapesti ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát. Évekig dolgozott a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központban, majd a magyar művelődési minisztériumban a magyar—csehszlovák kulturális államközi kapcsolatok gondozásával foglalkozott. 1987-től a PMKK igazgatóhelyettese, 1990 novemberétől pedig igazgatója. GINDELENÉ BENCSKÓ KLÁRA Beszélgetés Gindelené Bencskó Klárával, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatójával- Amikor 1987-ben Prágába jöttem, alapélményem volt és maradt az az őszinte és sokoldalú érdeklődés, amely akkor nyilvánult meg a magyarországi fejlődés iránt. Tudatosítottuk: befogadó közegünk, az itteni szellemi élet nem kultúr- ház-szerep betöltését várja tőlünk, hanem olyan információk és irányzatok közvetítését is, amelyek itt tabutémának számítottak. Egyes társadalomtudományi vagy gazdasági előadásaink igazi párbeszéddé, az eszmék és tapasztalatok cseréjének igazi fórumává váltak. Nem túlzás: Prágában sokan fogalmazták meg, hogy a PMKK missziós szerepet töltött be abban az időszakban. Az új viszonyok közt, s ezen nincs mit csodálkozni, Magyarország már nem áll az érdeklődés előterében. Országaink a világ felé tekintenek. Tapasztalatokat már nemcsak egymástól, hanem más partnerektől is kell szerezni... A SZELLEMI CSATORNÁK MUKUDIfcK- Tavaly tavasszal ismert írók, irodalmárok részvételével értelmiségi kerekasz- tal-beszélgetést tartottunk, s azon magyar részről többek közt Konrád György, Jókai Anna, Göncz Árpád, Ördögh Szilveszter és Hubay Miklós vett részt, cseh, illetve szlovák részről Ivan Klíma, Josef Nesvad- ba, Peter Zajac, Lubomír Feldek és Ladis- lav Ballek, a szlovákiai magyar írók közül pedig Grendel Lajos és Szigeti László. Igen tartalmas eszmecserét folytattak a térség értelmiségét foglalkoztató égető kérdésekről, az Európába való visszatéréssel összefüggő teendőkről. Egy másik, a képzőművészettel kapcsolatos kerek- asztal-beszélgetés során fogalmazódott meg, hogy nekünk nem kell visszamennünk Európába, hiszen mi európaiak vagyunk és azok maradtunk. A magyar, a cseh és a szlovák értelmiség igényli egymás megismerését. Legjobbjaik közt a múltban is megvolt a szellemi kapcsolat. A rendszerváltást követően kiderült, Ivan Klímának nem kell bemutatni Konrád Györgyöt. Ördögh Szilveszternek Josef Nesvadbát, Jifí Menzelnek Székely Gábort, és még sorolhatnám tovább. Egyszóval: a szellemi csatornák működtek. Van mire építenünk. AZ ÖNÁLLÓSÁG NAGY ÓBB FELELŐSSÉGET JELENT- Fekete György művelődési államtitkár-helyettes nemrég Prágában elmondta, hogy ezután a tárca nem avatkozik a külföldi kulturális intézetek munkájába, tehát a központi irányítás megszűnik. Hogyan reagált erre a PMKK?- Önállóságunk növekedése még nagyobb felelősséget követel tőlünk, s mi ezt vállaljuk. Munkánkban a befogadó ország igényeit prioritásként, kiemelt tényezőként kezeljük. Intézetünk körül kialakult egy, az itteni szellemi élet különböző területeit képviselő szakemberekből álló tanácsadó testület, amely, ismerve a helyi igényeket, hasznos segítséget nyújthat munkánkhoz. Az 1991. évi munkatervünket már az új követelményeknek megfelelően állítottuk össze. Munkánk gerincét ebben az évben három tematikus blokk alkotja, amelyek időszerűsége, úgy vélem, vitathatatlan. Ezek: 1. Helyünk Európában, 2. Hitélet, 3. A természet és az ember. Csupán példaként említem: Januárban a Hitélet címszó alatt intézetünkben kerékasztal-tanácskozások lesznek, ezeken a magyarországi egyházakat és felekezeteket kívánjuk hemutatni, természetesen prágai partnereink közreműködésével. Ezzel párhuzamosan megrendezzük Schaár Erzsébet szobrászművész kiállítását, s ugyanakkor Pilinszky János költészetét is bemutatjuk irodalmi-zenei est keretében. Ez is érzékelteti, mit értünk tematikus blokk alatt. NE LEGYENEK FEHÉR FOLTOK Rendkívül fontos területe munkánknak a tájékoztatás, de meg kell állapítanom, a valóban gyors és hatékony tájékoztatási munkához még nincsenek meg a korszerű feltételek. Egy számítógépes rendszer,, amely a budapesti nemzeti adatbankhoz kapcsolódna, nagyon megkönnyítené és rugalmassá tenné tájékoztatási munkánkat, melyet ma még, sajnos, egy kicsit manufaktúra-szerűen végzünk. A magyarországi sajtóban megjelent legaktuálisabb és irányadó cikkeket, politikai megnyilatkozásokat csehre fordítjuk, s időközönként önállóan, vagy nagykövetségünkkel együtt bulletinekben kiadjuk. Az említett nemzeti adatbank működtetésére tudomásunk szerint még két-három évet vámunk kell. De addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel. A földrajzi közelség és az ezeréves közös múlt feltételezi, hogy alaposabban ismerjük egymást, de a valóság az, hogy vannak még fehér foltok. Ezek felszámolását tekintjük egyik fő feladatunknak. A NEMZETI KISEBBSÉGEK IS PARTNEREK '- Új vonás az intézet munkájában, hogy programjában időnként csehszlovákiai magyar politikusok, előadók, írók és művészek is szerepelnek.- Országaink kapcsolataiban jelentős teret kap a nemzetiségek együttműködésének kérdése. Mi a szlovákiai magyarságot és a magyarországi szlovákságot mindenkor egyenrangú partnerünknek tekintjük, s ezek nem puszta szavak. Ma már elhárultak az akadályok, s a PMKK talaján minden probléma nélkül bemutathatjuk a szlovákiai magyar politikai mozgalmakat, s tervezzük a magyarországi szlovákok képviselőinek bemutatását is. Például január közepén intézetünkben Dudor feíván-kiállítást nyitottunk meg. Ezzel párhuzamosan a budapesti Csehszlovák Kulturális Központban a szlovákiai magyar képzőművészek közös tárlata látható. Budapesti testvérintézményünkkel tartalmas közös programokat készítünk elő, illetve kezdtünk meg. A közeljövőben Grendel Lajos szlovákiai magyar írót mutatjuk be a prágai közönségnek. Februárban a magyarországi szlovákság helyzetéről rendezünk kerekasztal-beszélgetést, mégpedig a prágai Szlovák Kultúra Házával közösen. Mint említettem, intézetünkben bemutattuk a három szlovákiai magyar mozgalmat. Itt volt személyesen Tóth Károly, az FMK elnöke, Szócs Ferenc, az MKDM alelnöke és Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom vezetője. Később Po- pély Gyula történész, Kubicko-Kucsera Klára művészettörténész, Ágh Tibor népzenekutató, fönodZo/íá/7 irodalomtörténész, Szabómihály Gizella nyelvész és más szlovákiai magyar személyiségek tartottak nálunk előadásokat. 1989 elején volt közös, háromnyelvű irodalmi estünk, s tervezzük, hogy a cseh közönségnek átfogó képet nyújtunk a szlovákiai magyar irodalomról és e nemzeti kisebbség történetéről. Hasonló tervei vannak a budapesti CSKTK- nak is, amely ugyancsak munkája szerves részének tartja a nemzetiségek bemutatását. Jók a kapcsolataink a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével is, melynek tagjai intézetünket hazai bázisként látogatják, mint a tavaly alakult Amicus-kör, amely a cseh és magyar megértést szolgáló egyesület, s reményünk van arra, hogy Brünn után Szlovákiában is megalakul. Áz Amicus-kör a népi diplomácia lehetőségeivel élve szolgálja a kölcsönös megértést és megismerést. MEGJELENT A KONKURENCIA- A megváltozott körülmények a kultúra terén is erősítik a versenyszellemet. Felkészült erre intézményük?- A rendkívül gazdag prágai kulturális élet is arra kötelez bennünket, hogy valóban Magyarország legjobb értékeit mutassuk be. Új tényező, hogy itt Prágában szintén szaporodnak a nyugati kulturális központok. Egy nemes szellemi konkurencia van kialakulóban, már többen versenyzőnk a cseh és szlovákiai közvélemény érdeklődésének megnyeréséért. Itt, Prágában kialakulhat az eddig politikai korlátok miatt nem ismert szellemi áramlatok, kulturális értékek széles körű ajánlata, amelyből nem lesz könnyű válogatni. De az egykori „szocialista“ országoknak van egy nagy kincsük: nemzeti kultúrájuk értékhalmaza, amelynek megismertetése a világgal első számú feladatunk. Be kell mutatnunk önmagunk európaiságát, s ebben a kultúra elsődleges szerepet tölt be. Fontos, hogy a prágai kulturális intézmények közösen is szervezzenek rendezvényeket a közös mondanivaló jegyében! Ezzel kapcsolatban ugyancsak fontosnak tartom, hogy a tömegtájékoztatási eszközök több teret adjanak kapcsolatainknak.- Engedjen meg még egy utolsó kérdést. Hogyan jellemezné az 1991-1992-es időszakra készülő együttműködési munkatervet?- Ez a kulturális munkaterv alapvetően eltér majd a korábbi ötéves tervektől, nem tartalmaz ún. nagy rendezvényeket, mint például kulturális napokat, heteket stb. Új eleme, hogy egyik részről sem fogalmazzák meg a korábban szigorúan vett kölcsönösségi elvet, a reciprocitást. Az együttműködést a valós igények fogják szabályozni. A munkaterv előreláthatólag rögzíti majd a külföldi kulturális központok, tehát a CSSZSZK budapesti kulturális és tájékoztatási központja, a Prágai és a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ újrafogalmazott szerepét is. Somogyi Mátyás VARGA GYÖRGY MAGYAR NAGYKÖVET ÉS BOHUMIL HRABAL, A NEVES CSEH ÍRÓ A PMKK EGYIK FOTÓKIÁLLÍTÁSÁN (Archívumi felvételek) til iái LAPSZEMLE A Független Sajtóközpont kiadásában Prágában megjelenő Respekt című hetilap idei 2/ számában Tomáá Pékny a hazai belpolitikai színtér egyik hónapok óta időszerű kérdésével, a feddhetetlenségi vizsgálatokkal, s ezzel kapcsolatban a volt titkosrendőrséggel foglalkozik Titkos ügynökök c. cikkében. Ebből idézünk. Állam volt az államban- A titkosrendőrség emberek millióinak életét felforgató bűnszervezet volt. Tudatosan tönkretette a lakosság egész rétegeit, szerencsétlen emberek százezreit juttatta börtönbe, százakat bitófára, sokakat kínzott halálra a vallatásoknál és a gyűjtőtáborokban. Mindvégig kegyetlen és alattomos háborút folytatott saját nemzete ellen, s közben külföldi hatalommal szövetkezett, segítve azt hazánk megszállásában. Lehallgatta a telefonbeszélgetéseket, ellenőrizte a leveleket, az írógépeket, bepillantott az ágyakba, de az ágyak alá is. A gyermekeket szüleik, a pedagógusokat tanítványaik feljelentésére kényszerítette. Megfosztott bennünket az egyik legnagyobb szabadságtól: a félelemnélküliség érzésétől. Állam volt az államban, s uralmát a félelemre építette. Végül is elérte célját: megszoktuk létét, úgy kezdtük kezelni, mint életmódunk természetes velejáróját, készek voltunk különféle módszerekkel (kérdőívek, útijelentések, külföldi kapcsolatainkról való jelentések formájában) önmagunkat feljelenteni... A továbbiakban Tomáá Pékny megállapítja: A titkosrendőrség uralma után ittmaradt egyik legsúlyosabb problémánk, a titkos ügynökökkel kapcsolatos perpatvar és huzavona. Reméltük, hogy a tavaszi és az őszi választások előtt végrehajtott feddhetetlenségi vizsgálat egy kis fényt derít erre a kérdésre. Nem így történt. A törvényhozó és közigazgatási szervekbe bejutottak a régi ügynökök, különféle botrányokra került sor, sót, zsarolásoknak is tanúi lehettünk. Az emberek, természetesen, megszűntek hinni a lusztrálásban, s úgy tűnt, végeláthatatlan útvesztőbe jutunk. A november 17-i eseményeket kivizsgáló parlamenti bizottságnak állítólag sikerült összegyűjteni azt a dokumentációt, amelyből hitelesen kiolvasható az állambiztonsági szervekkel titokban együttműködők száma, tevékenységük aránya és mélysége. Ha ez igaz, akkor ez valóban jó hír. Ugyanis végre lehetőség nyílik arra, hogy viszonylag igazságosan tegyünk pontot az egyre áldatlanabb helyzet végére... Annyi bizonyos, hogy ügynökök, besúgók nem tölthetnek be semmiféle politikai tisztséget, nem dolgozhatnak az államigazatásban, nem lehetnek lelkészek, nem taníthatnak az iskolákban... Bizonyára érdekes tanulság lesz, hogy a politikai pártok közül melyik meri továbbtartani képviselőik sorában a titkos ügynököket. A parlament külön eset. Ha bebizonyosodik a vizsgálat során, hogy padsoraiban valóban oly nagy számú ügynök ül, akkor a titkosrendőrség jó munkát végzett! Akkor valóban sikerrel járna szándéka - a törvényhozó testület kompro- mittálása. Ezen egyedül a nevek közzététele segíthet - Írja a Respektben Tomás Pékny. A szudétanémetek kívánságai A Respekt idei, 5. számából a cseh olvasó talán első ízben kap valós tájékoztatást az 1945 után kitelepített szudétanémetekröl. A hetilap munkatársa, Jan Senkyr tárgyilagos hangnemben mutatja be az olvasónak a Szudétanémet Honfitársi EgyeI sületet. Cikkéből megtudjuk, hogy az egyesített Németországban hozzávetőlegesen 3,4 millió, Ausztriában 160 ezer, s a tengerentúlon mintegy 120 ezer szudétanémet él. A közvélemény-kutató intézet felmérései szerint a csehszlovák lakosság 70 százaléka ellenzi, hogy a szudétanémetek visszakapják vagyonukat. Az elutasító álláspont oka általában nem a visszaadás miatti vagyonjogi aggodalom, hanem inkább az, hogy a szudétanémetek követelései a csehszlovákiai közvélemény előtt szinte ismeretlenek. A Respekt munkatársa felkereste Franz Neubauert, a Szudétanémet Honfitársi Egyesület (Sudetendeutsche Landsmannschaft) szóvivőjét, aki tavaly november 29-én Münchenben Marián Calfával tárgyalt a szudétanémetek vagyonáról, ám, a két fél álláspontja nem közeledett egymáshoz. Franz Neubauer válaszaiból megismerhetjük a szudétanémet álláspontot:-Egyáltalán nem örülök annak, hogy a vagyonjogi kérdésekről éppen most vitatkozunk. Ezt a kérdést nem is tettük nyilvános vita tárgyává. Véleményem szerint, azután, hogy Havel elnök a szudétanémetek elűzetését erkölcstelen cselekedetként elítélte, létrejöttek az alapok a termékeny és ésszerű tárgyalásokra. Ezekre az alapokra* kellene építkeznünk: különösen a fiatalság közti gyakori találkozókkal. Itt az ideje, hogy a kultúra, a gazdaság, a tudomány, de a politika terén is megismerjük egymást, s rájöjjünk - az emberek sem itt, sem ott nem szörnyek. Két-három éven belül megszűnhetnének az előítéletek,eltűnhetne a bizalmatlanság. Ezek után beszélhetnénk a vagyonjogi és más kérdésekről. Arra, milyenek ezek a vagyonjogi kérdések, s hogyan képzeli el a kölcsönösen elfogadható rendezést, Franz Neubauer fgy válaszolt:-Amint már említettem, senki sem űzhető el lakhelyéről. Aki jóhi- szemúleg és szabályszerűen szerzett házat vagy telket, nem űzhető el onnan. Azt viszont el tudom képzelni, mivel annyi a megmúveletlen föld, hogy annak, aki a fenti okokból nem kérheti vissza eredeti vagyonát, kárpótlásként más földterületet lehetne felajánlani. Az is fontos, hogy még a vagyonjogi kérdések tisztázása előtt beszéljünk a szudétanémetek visszatérésének lehetőségéről, mert eddig erre nincs mód. Ha a CSSZSZK az Európába vezető útra kíván lépni, csatlakoznia kell az emberjogi egyezségokmányokhoz, s e jogok közé tartozik az önrendelkezésre, az otthonra és a tulajdonra való jog is. Az egyesült Európában megvalósul a lakóhely szabad megválasztásának joga, ezért nem látom semmi okát annak, hogy a szudétanémetek és a csehek közt ne jöjjön létre megállapodás a visszatérés lehetőségéről. Ha kimondanánk: rendben van, aki vissza kíván térni, kapja meg ezt a lehetőséget. Ezután vitatkozhatnánk arról, milyen is legyen együttélésünk a jövőben? Azaz, a nemzetiségi csoportok kérdéséről, a kisebbségek jogairól stb. Ezután, ha lennének jelentkezők, akik vissza szeretnének térni, de eredeti vagyonuk már foglalt lenne, az igényelhetne helyette más földterületet, amelyen saját költségén például gyárat építtetne. Ez segítséget jelentene az országnak is... Franz Neubauer az interjúban, arra utalva, hogy Havel elnök is elutasította a szudétanémetek vagyonjogi követeléseit, megállapítja: Ha Václav Havel kijelentette, hogy a szudétanémetek elűzése mélységesen erkölcstelen tett volt, akkor ellentmondásba kerülne önmagával, ha kijelentené: de ennek az erkölcstelen tettnek a következményein nem változtatunk... Az SZHSZ szóvivője a beszélgetés további részében visszautasítja a szudétanémetek kollektív bűnösségének vádját, a müncheni egyezményt a nemzetközi jog szempontjából kifogástalannak tartja. Az interjú ezzel a megállapítással zárul: Vitathatatlan, hogy a szudétanémetek vagyonának kisajátítása ellentétben áll a nemzetközi joggal. De nem jelentheti azt, hogy nem találunk olyan megoldást, amely valóban hasznos lenne mindkét fél számára. Összeállította: S. M.
