Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

i/asárnap k ■# - ■ 1991. II. 15. Gyomorfekély ellen U-vitamin A karalábéban és káposztában van legtöbb belőle A szakirodalom által rendszerint S-metilmetionin néven emlegetett U-vitamin a zöldségfélék kevésbé ismert nutritiv összetevői közé tartozik. A kénes vegyületek tanulmányozása során fedezték fel, hogy a metionin eme aktív aminosava fontos szerepet játszik a gyomor- és bélfekély megelőzésében, illet­ve gyógyításában, továbbá a máj elzsirosodásának, és egyéb betegségeknek a megelőzésében. Bátran állíthatjuk, hogy az U-vitamin legnagyobb természetes forrását a zöldségfélék adják. Legtöbb S-metilmetionin a karalábéban és fejes káposztában található (lásd a mellékelt táblázatot). Persze nem árt tudni, hogy beltartalmi szempontból gyakran igen nagy a különbség az egyes fajták, illetve hibridek között. És persze a termőhely talaj- és éghajlati viszonyai, valamint az agrotechnika is kihat a termés valós U-vitamintartalmára. A SZAKEMBEREK NEM VÉLETLENÜL SZOR­GALMAZZÁK A SPÁRGATERMESZTÉS ÉS -FO­GYASZTÁS FELLENDÍTÉSÉT, A CSEMEGÉNEK SZÁMÍTÓ SPÁRGASÍPOKBAN SZINTÉN FIGYEL­MET ÉRDEMLÓ MENNYISÉG TALÁLHATÓ AZ U-VITAMINBÓL Amikor az egyes zöldségfélék vitamintartalmát, illetve annak a szervezetünkre gyakorolt jótékony hatását értékeljük, a valós vitamintartalmon túlmenő­en azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adott zöldségféléből évente mennyit fogyasztunk. Neveze­tesen a karalábéban ugyan lényegesen több (kilo­grammonként 91,3 milligramm) U-vitamin van, mint a paradicsomban (33,2 milligramm), viszont a sta­tisztika szerint karalábéból csupán 2,8, paradicsom­ból pedig 6,3 kilót fogyasztunk évi és személyenkénti átlagán. Vagyis - táplálkozási hagyományainkat ala­pul véve - a kevesebb U-vitamint tartalmazó, viszont nagyobb mennyiségban fogyasztott zöldségfélék fontosabb szerepet játszhatnak egészségünk védel­mében, mint a nagy vitamintartalommal jeleskedő, de az étrendünkben csak elenyésző mennyiségben szereplő zöldségfélék (retek, zeller, póréhagyma, csemegekukorica, petrezselyem stb.). Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az S-metilmetionin termobil anyag, vagyis jelentős ré­sze a konyhai feldolgozás vagy tartósítás hatására lebomlik. A hagyományos tartósítás esetén 30-70 százalékos veszteséggel kell számolni, ezért az U-vitamint tartalmazó zöldségféléket célszerűbb fa­gyasztással tartósítani, ahol minimális a veszteség. A friss zöldséget tárolni sem érdemes huzamosabb ideig, mert a vitamintartalomban - fajtól és tárolási időtartamtól függően - 5-30 százalékos veszteség következhet be. (Záhradkár) Zöldségfélék U-vitamin­tartalom mg/kg-ban Évi átlagfogyasztás (kg/fó) Káposzta 70,9 11,9 Karalábé 91,3 2,8 Karfiol 26,0 3,0 Retek (téli) 48,5­Hónaposretek 18,0­Paradicsom 33,2 6,3 Zöldpaprika 12,3 4,4 Zeller 65,4 1,3 Póréhagyma 65,5­Vöröshagyma 9,7 6,3 Petrezselyem 48,6 3,1 Sárgarépa 3,5 8,3 Saláta 12,1 1,1 Spenót 33,4 0,2 Céklarépa 52,6­Spárga 43,6­Csemegekukorica 75,1­Lóbab 33,5­Dinnye 1,5 2,8 Uborka 0 3,7 Egyéb zöldségfélék _ 4,2 Ártalmas a nagy sótartalom Főleg a hobbikertészek, de a háztáji szerződéses áruterme­lésre berendezkedett kertészkedők közül is sokan használnak üzletben kapható, tözeges földkeveréket a palántaneveléshez. A gyakorlati tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a zsákok­ban vagy tasakokban forgalomba hozott, tözeges szubsztrátum gyakran rendkívül sok sót tartalmaz, mert keveréskor fölöslege­sen sok tápláló ásványi sót adagolnak bele. Ezt a tényt soha nem szabad szem elől téveszteni, mert a nagy sótartalom a csíranövé­nyek gyökérzetének károsodásához vezet, ami természetesen kihat a palánták fejlődésére és egészségi állapotára is. Természetesen lehet palántát nevelni az ilyen, boltban vásárolt földkeverékben, csak előbb ki kell mosatni belőle a fölösleges sókat. Ennek legegyszerűbb módja, ha a palántanevelő ágyban (asztalon, speciális ládákban) elterített földkeveréket alaposan megöntözzük (négyzetméterenként 50-80 liter víz). A kilúgozott talajban nevelt palántákat később csak akkor kell fejtrágyázni, ha a növények túl gyengén fejlődnek, vagy feltűnően halványzöld marad a levélzetük. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, ugyan miért kell telni a talaj, illetve a földkeverék esetleges túlzott sótartalmától, amikor az ásványi sók tápanyagot jelentenek növényeink számára? Igen ám, csakhogy a csíranövények vagy palánták zsenge gyökérkéi a nagy sótartalmú közegben könnyen megperzselődhetnek, s az így keletkezett sérülés utat nyit a növényt fenyegető betegségek­nek (pl. a fuzáriumos hervadást okozó Fusarium oxysporum gombának). A paprikahajtatásra szakosodott termelők gyakran panaszkodnak, hogy a kezdetben szépen fejlődő tövek közül virágzás kezdetén sok egyszerűen fonnyadni kezd és elpusztul. A fuzáriumos hervadás okozta kiesést pedig nehéz pótolni, tehát érdemes nagyobb gondot fordítani a palántaneveléshez használt földkeverék megválasztására és előkészítésére. (Zv) ÖTLETSAROK Fóliavasalás könnyebben A fémvázas fóliaházak elejére és hátuljára vasalással erősítik fel a fóliatakarót. Ez meglehetősen körülményes, segítséget is igény­ló munka, melyet műanyag cső­darabokból készített, egyszerű segédeszközökkel, szorító bilin­csekkel lehet könnyebbé és egy­szerűbbé tenni. Ha a vázrendszerhez használt csövek átmérőjének megfelelően megválasztott, műanyag csódara- bokból a mellékelt ábra alapján elkészítjük a szoritókat, akár egyedül is megbirkózhatunk a fó­liaház elejének és hátuljának be- borításával. Az ábrán látható se­gédeszköz 8 mm falvastagságú, 40 mm külső átmérőjű műanyag csőből lett leszabva, s a 3/4-1 colos csövekből készült vázrend­szer beborításánál használható. Vékony, festett vagy pácolt lécekből egyszerű és mégis mutatós térelválasztót vagy kerítést készíthetünk a kerttelepi kiskertben. Ha a léceket előregyártón, egymáshoz illeszthető keretekre szegeljük, késó ősszel akár szét is szedhetjük, és télre száraz helyre vihetjük a kerítéselemeket, jelentősen meghosszabbitva ezzel az élettartamukat. (Kádek Gábor felvétele) Mire ügyeljünk a palántanevelésnél? A termesztöközeget - főleg ha melegágyi földet használunk palántaneveléshez - lehetőség szerint fertőtlenítsük. Ez történ­het hevítéssel, gőzöléssel vagy Nematin segítségével. A lényeg, hogy elpusztítsuk a növényeket fenyegető kártevőket, a palánta­dőlést (a), fuzáriumos hervadást stb. okozó gombabetegségek csíráit, és megsemmisítsük a gyommagvakat. Aki hozzájut tiszta tőzeghez, abban is nevelhet palántát, csak éppen gondoskodnia kell a táp­oldatos beöntözésről. Ugyanis a tiszta tőzegben szinte semmi­lyen tápanyag nincsen. Az ilyen közeghez átrostálás után Cereri- tet (10 liter tőzeghez 10 gram­mot) muszáj keverni, s egy heti pihentetés után használható magvetésre. Kelés után még így is tápoldatos beöntözést kell al­kalmazni, mondjuk Harmavit, Herbapon vagy Herbasyn 3 0,1 százalékos töménységű olda­tával. Házi palántanevelés esetén nagy kárt okozhatnak a gomba­betegségek és a baktériumos betegségek. Leggyakrabban a paradicsomot fenyegető bak­tériumos foltosság (c) és szepto- riózis, a paprikát károsító bakte­riózis, és a zeller szeptóriás, azaz késői nagy levélfoltossága szokott gondot okozni a terme­lőknek. Ellenük a Kuprikol lehet segítségünkre. A kelést követő 2-3 héten 0,4 százalékos tö­ménységű oldattal célszerű egy- egy alkalommal megpermetezni a zsenge növényeket, később - ugyancsak egyhetes időkö­zönként - töményebb, 0,6 szá­zalékos oldatot használhatunk. A melegágyban vagy szabad­földi ágyásokban nevelt káposz­taféléket elsősorban a repce- szárbarkó (repceszár-ormányos, Ceutorrhynchus quadridens) ve­szélyezteti (b). A nőstény többe­sével rakja le tojásait a keresz- tesvirágúak leveleinek nyelébe, főerébe. A kifejlődő lárvák behú­zódnak a szárba, ahol járatokat rágnak. Az esetek többségében csak röviddel a kiültetés után figyelünk fel a kártevők jelenlété­re, amikor sárgulni, fonnyadni kezdenek, majd elpusztulnak a palánták. Az ilyen növények szárában mindig megtaláljuk a kártevő fehér lárváit. A kártételt úgy előzhetjük meg, hogy amikor déltájban már rendszeresen 12-13 fok fölött alakul a hőmér­séklet, 5-naponként megperme­tezzük vagy beszórjuk Elocron- nal a növekvő palántákat. (Z) Ha hirtelen felmelegszik az idő Februárban már vethetünk mákot, petrezselymet Február még a téli hónapok közé tartozik, mégis gyakran előfordul, hogy hirtelen melegebbre fordul az idő, s főleg Dél-Szlovákia egyébként is melegebb éghajlatú körzeteiben kienged a föld fagya. Ha megszik­kad a talaj és elkészíthetjük a mag­ágyat, célszerű gyorsan elvetni azo­kat a zöldségféléket, illetve egyéb növényféleségeket, amelyek a duz­zadás, csírázás és kelés időszaká­ban jól tűrik a hideget, s akkor is képesek a talajban átvészelni a ta­vaszig hátralevő időt, ha netán ismét beköszönetnek a fagyok, vagy le­esik a hó. Ilyen korán elsősorban mákot cél­szerű vetni, de földbe kerülhet a pet­rezselyem, fodros petrezselyem, sárgarépa, hónaposretek és vörös­hagyma magja, elduggatható a vö­rös- és fokhagyma. Vethetünk meté­lőhagymát is, viszont a karottkával meg kell várni a végleges felmelege­dést. A hagymaféléknél is számolni kell azzal, hogy tartós hideghatás esetén bekövetkezik a jarovizációs folyamat, és a növények nagy része magszárat fog nevelni. Bizonyos kockázattal borsót is vehetünk, persze nem cukor-, illetve vetöborsót, mert ezek a fajták 9-10 fok meleg talajt igényelnek a csírá­záshoz. Földbe kerülhet a spenót is, bár előfordulhat, hogy az ismételt lehűlés következtében kifagy a ve­tés, tönkremegy a talán éppen csak csírázó vetőmag. Ha van ültetöa- nyagunk, beültethetjük a csicsóka számára kijelölt területet. Jó, ha fi­gyelembe vesszük a vállalkozás ku­darcának lehetőségét, s a biztonság kedvéért az adott növénynek szánt területnek csak egy részét vetjük be februárban. (éek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom