Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Vasárnap P Bt 21 1991. II. 8. LEGJOBB A TŐZEGKOCKA A görögdinnye palántanevelésében valaha nagy hagyománya volt a gyepkockák használatának, de ezt az eljárást ma már korszerűtlennek tartjuk. Gyepkockák helyett speciális földkeverékböl készült tőzegkockákat használunk. Ezeknek lazábbaknak kell lenniük, mint más növényfélék esetében, ugyanis a görögdiny- nye gyökérzete sok levegőt igényel. A tőzegkockákat különböző, előre meghatározott összetételű földkeverékből készítjük. A kabakosok termesztéséhez mindig lazább, jó levegő-, víz- és tápanyaggazdálkodású keveréket használunk. A földkeverék összeállítható gyepszintföld, érett istállótrágya, homok, tőzeg stb. felhasználásával. Az arányokat és az összetételt a helyi adottságok szabják meg, azonban a tápanyagellátottságot, illetve a szükséges kiegészítést laboratóriumi vizsgálat alapján ellenőrizzük és végezzük. Helytelen gyakorlat a kis méretű, 5x5 cm-es tőzegkockák használata. Ugyanis a gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy a megfelelő méretű tőzegkockák vagy palántanevelő cserepek használata javítja a palánta minőségét és növeli a terméshozamot. A legtöbb szakirodalom 8x8, illetve 10x10 cm-es tőzegkocka használatát ajánlja a görögdinnye palántaneveléséhez. Igaz ugyan, hogy a tőzegkockák méretének növelése esetén nagyobb a palántanevelés területigénye, és földkeverékből is több kell, viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a megfelelő nagyságú tőzegkockában nevelt palántával mintegy 5-7 nappal előbbre hozható a szedés kezdete. Ezt igazolja az a megfigyelés, hogy az egyszerre és ugyanolyan földkeverékbe vetett magról kelt palánták a nevelőközeg nagyságától függően, eltérő intenzitással fejlődtek. Az ellenőrzés időpontjában az 5x5 cm-es tőzegkockában nevelt palántákon 3-4 levelet találtak, de a hím virágoknak és indáknak még nyoma sem volt. A 8 cm átmérőjű műanyag cserepekben nevelt palántákon ugyancsak 3-4 levél fejlődött eddig az időpontig, de már a hím virágok is megjelentek. A 10-es cserepek növényein és a 10x10 cm-es tőzegkockában nevelt palántákon egyaránt megjelentek a hím virágok és indák, de a cserépben nevelkedő növényeken esetenként egy lomblevéllel kevesebb fejlődött ki, mint a tőzegkockás palántákon (6 db). (Ezzel az ollózott anyaggal az SZKSZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának gondozásában megjelent, Kertészek ajánlják kertészeknek című kiadványra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét) Keserűsó műtrágyának? A keserűsó magnéziumszulfát, tehát a talaj magnéziumtartal- mának növelése céljából műtrágyaként is használható. Egyoldalú, találomszerűen végzett műtrágyázás esetén gyakran előfordul, hogy egyes elemekből sok, másokból kevés van a talajban. A hiány felszámolására speciális nyomelem-műtrágyákat használunk. Nevezetesen a keserűsó egyebek között javítja például a szőlő terméskötését, megakadályozza a fürt kocsánybénulását. A bórsavas keserűsó hatása különösen előnyös, ugyanis gyakran a bór hiánya következtében lesznek madárkásak a fürtök, vagyis aprószeműek. A keserűsó legegyszerűbben a permedével juttatható ki, mégpedig 0,5 százalékos töménységben. (ksz) A CSÚCSDOMINANCIÁRÓL Gyümölcstermesztőknek - metszés előtt A metszés komoly beavatkozás a gyümölcsfa életébe, ezért mielőtt kézbe vesszük az ollót, néhány dolgot feltétlenül tisztáznunk kell. Például azt, hogy mit jelent a gyakorlatban a csúcsdominancia. Nem újkeletű az a tapasztalat, hogy a vesszőkön - különösen a vezérvesszőkön - mindig a csúcson, vagy a csúcs közelében elhelyezkedő rügyek hajtanak ki legerőteljesebben. A csúcstól lefelé haladva egyre rövidebb hajtások fejlődnek, s a vessző alapi részén található rügyek többnyire ki sem hajtanak. Ez akkor is érvényes, ha a vesszőt mondjuk felével bekurtítjuk. Ilyenkor a csúcsrüggyé előlépő, végálló rügyből fejlődik legerősebb hajtás. Ezt a jelenséget nevezzük a hajtásnövekedés csúcsí uralmának, szaknyelven csúcsdominanciának. Számtalan vizsgálat igazolja, hogy a csúcsrügyek auxin nevű növekedésszabályozó hormont termelnek, amely a vesszőben lefelé áramlik, s fékezi a vesszőn lejjebb található rügyek fakadását, illetve szabályozza ezeknek a rügyeknek a differenciálódását. Ha eltávolítjuk a végálló rügyet, a mélyebben elhelyezkedő rügyek nem kerülnek az auxin hatása alá, tehát kifakadnak. És persze a meghagyott vesszőrész csúcsán találhatók azonnal megkezdik az auxintermelést, hogy saját fejlődésüket biztosítva, megakadályozzák a még mélyebben elhelyezkedő rügyek kihajtását, illetve a már növekvő hajtások fejlődését mérsékeljék. Az elmondottakból következik, hogy metszésnél a csúcsrügyet kímélni kell. Az elterjedten nevelt faalakoknál, illetve a használatos alanyoknál nem kívánatos a nagymérvű elágazás. Ha a fiatal fákon a csúcsrügyet kímélő metszést alkalmazzuk, kevesebb lesz az elágazás, a mélyebben elhelyezkedő rügyek pedig differenciálódnak, termőrüggyé alakulnak. Vajon milyen szerep jut a végálló rügyeknek abban az esetben, ha megváltoztatjuk a vesszők, az ágak helyzetét? Mint tudjuk, a hajtások fejlődése és a vesszők helyzete között szoros az összefüggés. A vesz- szők helyzete minél inkább közelít a függőlegeshez, annál erőteljesebbek a belőlük fejlődő hajtások. Ennek megfelelően a vízszintessel 90 fokos szöget bezáró vessző végálló vagy csúcsrügyéből, no és a közvetlenül alatta elhelyezkedő nehány rügyből törnek elő legerősebb hajtások. A vessző középső harmadán lévő rügyekből rövid hajtások fejlődnek, az alsó harmad rügyei ki sem hajtanak. A 45 fokos szögben álló vesszőkön a csúcsrész hajtásai mérsékeltebben növekednek, viszont néhány alapi rügy is kihajt. S persze a föld felé néző rügyek gyengébb hajtást nevelnek, mint az azonos magasságban elhelyezkedő, de fölfelé néző rügyek. A 30 fokos szögben álló vesszők hajtásainak növekedése átmenetet képez a függőleges és vízszintes térállású vesszők hajtásnövekedése között, vagyis itt a csúcsdominancia mellett az alapdominancia (az alap uralma) is érvényesül. Itt kell megjegyezni, hogy a legtöbb almafajtának ez a vesszőhelyzet még megfelel. Sőt, nagyon sok sövénytípus kinevelése éppen az ilyen helyzetben rögzített hajtások helyzetelőnyén alapszik. Például a termőkaros orsónak nevelt Jonatánt vagy a Hungária-sö- vénynek telepített Golden Delicioust nem kötözzük vízszintesen, ágaik később a termés súlya alatt hajlanak meg ennyire. A kertészkedők egyik legfontosabb szerszáma a metszőolló. Ha újat veszünk, előbb vigyük el mű- köszörűshöz, csak azután vegyük használatba s kezdjük magunk fe- negetni. Élesítéshez előbb durva, majd finom fenökövet használjunk, s ne feledjük, hogy a pengének csak a külső, domború oldalát szabad fenni. A finom fenőkö használata után már ne köszörüljük vagy köszö- rültessük a metszőollót. Mindig éles ollóval dolgozzunk, mert az életlen vagy rosszul záródó olló roncsol, nagyobb sebzési felületet ejt, ez pedig lassabban gyógyul, ami különösen a csonthéjasoknál veszélyes. A 30 tokos szögben álló vesszőkön valamennyi rügy azonos erővel hajt ki, viszont a már vízszintes helyzetű vesszők rövid hajtásokat nevelnek. Ilyenkor a csúcsrügyből fakadó hajtás a leggyengébb, viszont az alapi részből egy-két erős hajtás nevelkedik. A vízszintes helyzetű vesszőn gyengék lesznek ugyan a hajtások, de a vessző szinte teljes hosszában berakodik termőrészekkel. A leívelés hatására egy-két erős hajtás tör elő az alapi részből, ami az alap uralmának megnyilvánulása. Ezzel szemben az ívben meghajlított vesszőn (ami nem azonos a vízszintes leíveléssel) az ív csúcsán fejlődik egy-két erős hajtás a tápanyagtorlódásnak köszönhetően. Tőlük a vessző csúcsi és alaprésze felé haladva egyaránt termőhajtások fejlődnek, a csúcsdominancia teljesen megszűnik. Mindennek a gyakorlatban nagy hasznát vehetjük. A manapság elterjedten használt, lassú növekedésű' típusalanyok és spur-típusok a végálló vagy csúcsrügy meghagyása esetén - önszabályozó rendszerüknek köszönhetően - szinte metszés nélkül képesek már a második vagy harmadik évben termőre fordulni. Ez annyit jelent, hogy az ilyen gyümölcsfák sűrűre telepíthetők, a korai termőre fordulás leköti az erejüket, nem engedi robusztus fává nőni őket. Igaz, rövid életűek lesznek (10-15 év), de rendszeresen és bőven fognak teremni. Hogy mindez mit jelent a gyakorlatban, azt egy évente metszett vagy részlegesen ifjított fán a következőképpen lehet levezetni: a jó helyzetű ágakat egy vékony, kifelé nyúló vesszőre vágjuk vissza. Ez a kikö- nyököltetés. így szellőssé tesszük a koronát, ifjítunk is, és a végálló rügyet megkímélve, bizonyos tápanyagtorlódást idézünk elő, mire a meghagyott vessző berakodik termőrüggyel. Ezt a metszési módot főleg a függőleges hajtások-vesszők nevelésére hajlamos körtefáknál, valamint az idősebb almafáknál alkalmazzuk. Elsősorban a közepesen vagy erőteljesen fejlődő alanyoknál vehetjük nagy hasznát, mert segítségével tetszetős és szellős koronát nevelhetünk, s a fa termőre fordulását is siettethetjük. Belucz János mérnök, kandidátus A HÁZILAG KINEVELT PALÁNTA LÉNYEGESEN OLCSÓBBÁ TESZI A TERMELÉST. AKI TARTÓS MELEGÁGYAT SZERETNE, DESZKA HELYETT BETONLAPOKAT HASZNÁLJON ALAPANYAGUL. AZ ELEMEK HÁZILAG IS ELKÉSZÍTHETŐK, DE A KERÍTÉSELEMEKET, JÁRDALAPOKAT, VASBETON OSZLOPOKAT GYÁRTÓ MAGÁNVÁLLALKOZÓKTÓL IS MEGRENDELHETŐK. (Kádek Gábor felvétele) ÉRDEMES OTTHON MEGTERMELNI Minden valószínűség szerint méregdrága lesz a piacon a korai zöldség, ezért aki teheti, tavaszi fogyasztásra termeljen maga retket. Hajtatásra azokat a fajtákat válasszuk, amelyek nem fejlesztenek dús levélzetet, viszont a gumójuk gömbölyű. Négyzetméterenként 4-5 gramm magot szórjunk el, majd a vetést érett istállótrágyával kevert földdel takarjuk. A hónaposretek sikeres hajtatásának egyik legfontosabb előfeltétele a termesztőberendezés hőmérsékletének szabályozása. Ez abból következik, hogy a hónaposretek a szükségesnél magasabb hőmérsékleten nem fejleszt gyökértestet. Keléstől az első levelek meaielenéséiq 8 fok körüli, később 14-16 fok meleget célszerű állandósítani. S persze ügyelni kell arra, hogy éjszaka a hajtató berendezésben ne süllyedjen fagypont alá a hőmérséklet. Például melegágyi növényzet esetén a gyékényes takarás, fóliaházban a kényszerfü- tés, melegvíz párologtatása, esetleg több égő gyertya kihelyezése lehet a megoldás. Előfordul, hogy a vetés túl sűrűre sikerül, ilyenkor 2-3 cm tötávolságra ritkítani kell (kicsípés). A téli hónapokban a vetéstől a szedésig általában 50-55 nap telik el. A hónaposretket akkor kezdjük szedni, amikor a gu- móátmérö meghaladja a 15 mm-t. Ha későn kezdjük a szedést -fogyasztást, a termés egy része megpudvásodik. (Föld Népe) Tanácsok - néhány mondatban * A nyulászok többsége február derekán-végén kezdi a tenyészidényt. Az első pároztatások előtt célszerű alaposan kitakarítani a ketreceket, gázégővel leégetni a ketrec falára-ajtajára tapadt nyúlszőrt, s egyúttal fertőtleníteni a ketrectömböt. A szőr eltávolítása nem csupán esztétikai okokból fontos, de azért is, mert megtapad rajta a por és a fertőző anyagok sokasága, ráadásul a levegőben libegő szőrszálak állandóan irritálják a nyulak légzőszerveit. * A cserebogárlárvák (pajorok) rendszerint a nem bolygatott gyomos, füves területeken, esetleg a nem forgatott komposzthalomban húzódnak meg. Ha a komposztrakás alján-közepén 5-8 cm vastag rétegben fahamut terítünk el, itt telepszenek meg a pajorok, s forgatáskor vagy felhasználás előtt könnyen összegyújthetök, megsemmisíthetök. * A tejsavas erjedéssel kiforrt borban mindenekelőtt a beteg bor opálos színét, émelyítően csípős ízét és szúrós szagát adó tejsavbaktériumokat kell elpusztítani. Ehhez 15-20 g/hl borkénre van szükség. Az enyhébb szag ezután nyílt fejtéssel, szellőztetéssel tüntethető el, viszont a még mindig kellemetlen szagú és ízű bort deríteni kell (15-20 gramm csersav és 20-30 gramm zselatin). * A magyarországi kertbarátok a Duna F, folytonos növekedésű paprikát nagy előszeretettel termesztik egy szárra metszve, támrendszeren nevelve. Amikor az első 2-3 elágazáson megjelennek az első termések, a satnyább elágazást lecsípik, a meghagyott főhajtást pedig zsinór mellett nevelik tovább, időnként bekurtítva az erősebb oldalhajtásokat. Egy- vagy ikersoros telepítésnél is jobbára 60x22, illetve 70x20 cm-es térállásban ültetnek. (ká) *
