Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
A MAGÁNGAZDA ELŐNYEI A zöldségtermesztésre szakosodnak... (A ŐSTK-felvétel nem a riport helyszínén készült) Kiagy László erejének ffV teljében levő nyugdíjas. Nem is kellene nagyon megerőltetnie magát, hogy 62 évének akár a tizedét letagadja. Az erősen őszes, de dús haj is „füllentését“ segítené, a tekintetéből sugárzó határozottságáról, életenergiájáról nem is szólva. Lelkesen beszél újraéledő magángazdaságáról.- A háborút követően a szövetkezetesítésig édesapámmal gazdálkodtam. Szép emlékek kötnek ezekhez az évekhez. Az idős és tapasztalt földműves oldalán megtanultam, hogy az, aki gazdája a földnek, még nem okvetlenül a rabja annak. A természet szeretetét és a földhöz való ragaszkodást, ahogy azt édesapjánál látta, most ő adja tovább harmincéves László fiának, akivel közösen gazdálkodnak a 17 hektárnyi szántón. Mindketten mezőgazdasági iskolát végeztek, s elméleti ismereteiket gyakorlati tapasztalatok egészítik ki. Nagy László 1957-től nyugdíjba vonulásig szövetkezeti agronómus volt. így aligha téved, amikor összeveti az ötvenes évek magángazdáját a mostanival, illetve a szövetkezettel.- Könnyebb és ugyanakkor nehezebb is a mostani magángazda helyzete. Könnyebb, mert az ötvenes évekhez viszonyítva lényegesen több gép, jobb biológiai alapanyag, műtrágya, vegyszer áll rendelkezésére. Ugyanakkor nehezebb, mert vannak magas színvonalon gazdálkodó földműves-szövetkezetek, amelyekkel fel kell vennie a versenyt.- A győztes reményével?- Igen, mert az egyénileg gazdálkodó oldalán olyan pluszok vannak, amilyenek a mezőgazdasági üzemek esetében hiányoznak. Én mint magángazda a hektáronként kitermelt értékkel felveszem a versenyt a földműves-szövetkezettel, de a szövetkezet a belüzemi költségeit aligha tudja majd az enyéim szintjére csökkenteni. Ezért van, hogy amíg a mezőgazdasági üzemek a jelenlegi anyagi feltételek mellett a saját túlélési lehetőségeiket is megkérdőjelezik, addig mi, magángazdák, reményekkel kezdjük a gazdálkodást, jóllehet az árak és az adók ugyanazok, mint a szövetkezetre vonatkozóak. EGYELŐRE EGYEDÜL Kérésemre megmutatja a portát. A gépszínben tehergépkocsi, rakodógép és két traktor áll, amelyekhez már a pótkocsikat is megvette. A gépleltárból nem hiányzik a korszerű öntözőberendezés sem, és a szükséges talajművelő eszközökből sincs hiány.- Zöldségtermesztésre szakosodon!. Ez lesz a családeltartó bevétel és az újratermelést, valamint a fejlesztést szolgáló alap. A fólia alatt hajtatott, a szabad földön pedig konzervipari feldolgozásra kerülő zöldséget fogunk termeszteni. A szántóföldi növények a család eltartását, pontosabban a húst adó állatok takarmányozását fogják szolgálni - magyarázza, miközben megmutatja a hatalmas fóliasátrat és a melegágyat is. Az utóbbiban a januári fagytól náddal védett uborka már az első rendes levelét fejleszti. - Délelőtt tűzdeltük cserepekbe, szerintem elég korai ahhoz, hogy az utóbbi években szinte menetrendszerűen jelentkező betegség elterjedése előtt leadja termését. Határozottsága szinte kényszerít, hogy megkérdezzem.- Nem nyugtalanítja, hogy egyelőre oly kevesen követik a példáját, s lakóhelyén, Kulcsodon csak egyedül vállalta a magángazdálkodást?- Ez csak a kezdet. Leszünk mi még többen is. Beszéltem falubeliekkel, így tudom, hogy mások is mérlegelik az újrakezdés lehetőségeit.- Csak nincs pénzük, lebontották a pajtákat, a tehénistállót garázzsá alakították...- Ez mind igaz, de ha a vonzalom nem hiányzik, akadály aligha lehet. A legfontosabbakra futja a pénzből, és ha több magángazda lesz, az egyik kisegítheti a másikat. A visz- szatartó erőt másban látom. Ne vegye panaszkodásnak, de november közepétől várom, hogy megkapjam a megígért szubvenciót, és a pénz ma, január 16-án sincs a kezemben. A közjegyzöségen tömegek sorakoznak, sok földműves-szövetkezet még helyrajzot is követel, hogy késleltesse a föld kimérését, és piég mindig nincs hivatal, amely segítené, tanácsokkal látná el a kezdő magángazdát. S az sem jó, hogy késik a föld és a szövetkezeti vagyon tulajdonjogát rendező törvény. VAGYONÜGYBEN AZ ARANY KÖZÉPÚTRA SZAVAZ- Képviselőként melyik tervezetre szavazna?- Úgy, ahogy van, egyikre sem. A szövetkezeti vagyont illetően a szövetségi kormány által kidolgozottat és az ún. Tyl-féle tervezetet is igazságtalannak tartom. Ha a gazdálkodni akaró földtulajdonos csak a puszta földjét kapná vissza, az nagy igazságtalanság lenne. A szövetkezet vagyonának egy része a földhasználatból ered, és az a földtulajdonost illeti meg. Ha egyénileg akar gazdálkodni, vagy néhány földtulajdonos összeáll és a már meglevő szövetkezet mellett egy másikat alakít, akkor a föld arányában a gépekből, gazdasági épületekből, állatokból is részesedniük kellene.- Ezt mondja a magángazda. De mit mond az agronómus, aki több évtizeden át dolgozott a szövetkezetben, és feltételezzük, hogy nincs földje. Apa és fia tizenhét hektárnyi szántón gazdálkodik • A szövetkezet késlelteti a föld kimérését • A magángazdálkodó belüzemi költségei alacsonyabbak • Nem „béres“, hanem vállalkozótárs- Azt, hogy a szövetkezet vagyonának elosztásakor a ledolgozott éveket is vegyék figyelembe. Az így kapott vagyonrésszel a földdel nem rendelkező szövetkezeti tagok bérbe vett földön közösen gazdálkodhatnának. A BÉRESMESE SÁNTÍT Megmutatja a kisszobát, ahol szabad idejének nagy részét tölti. Itt piheni ki fáradalmait, tervezget, mérlegeli a jövőt. Az ide illő bútor és a falakon látható számtalan és értékes vadásztrófea különös hangulatot varázsol. Ahány agancs, annyi emlék hazánk egy-egy vidékéről, életéből. Közvetlensége felbátorít, hogy előhuzakodjam a tartogatott kérdéssel.- Lenne még egy dolog. Tizenhét hektár, nagyrészt zöldség, apa és fia feleségestől és egy egyetemista, akit az iskola köt...- Tudom, mire gondol. Nem titkolom, külső segítséggel is számolok. Egy állandó és 5-8 kisegítő munkaerőre lesz szükségem.- Talál ennyit?- Nem kellett keresnem. Azok, akikkel dolgozni fogok, önszántukból kerestek fel és ajánlkoztak munkára.- Milyen varázsereje van, hogy valaki otthagyja munkahelyét, mások a szövetkezet kertészetét, és beállnak béresnek? - kérdezné most öntől a Tyl-tervezet ellenzője.- Én pedig azt felelném, hogy a béresmese nagyon gusztustalan propaganda. Amikor vállalkozótársaimmal megkötöttem a szerződést, szinte kivétel nélkül megkérdezték, hogy mi lesz a munkájuk. Azt feleltem, hogy ugyanaz, ami nekem meg a fiamnak. Ha nekünk nem lesz munkánk, akkor nekik se, és beülünk a csárdába mindannyian.- Vállalkozótársakat mondott ...- Igen, mert aki velem dolgozik majd, az az alapbéréhez a munkanapok száma szerint a nyereségből is részesedést kap. A hogy mondta, senkinek semmi és senki sem tilthatja meg, hogy egyik napról a másikra otthagyja a Nagy-portát, amelynek önszántából lett a társa. De ha majd úgy alakul, hogy az emberek távozás helyett maradnak, akkor a béresmeséről bebizonyosodik, hogy - enyhén szólva - sántít. Egri Ferenc M int ismeretes, az idén ismét lesz népszámlálás. A jelentősége óriási, hiszen pontos adatokkal szolgál majd a lakosság számáról, összetételéről, a házak és lakások állományáról, és számos más kérdésre is választ ad. Az is kiderül, milyen az ország lakosságának nemzetiségi összetétele. Remélhetőleg pontosan megtudhatjuk, hiszen immár egy szabad ország szabad állampolgárainak kell válaszolniuk a kérdésre, milyen nemzetiségűnek érzik és vallják magukat. A nemzetiségi hovatartozás ugyanis kizárólag attól függ, amit az ember szíve diktál. Tehát nem attól, kinek kik voltak az ősei, minek vallják magukat testvérei, rokonai. Az ősök firtatásának - kivált itt, Közép-Európában, ahol a történelem folyamán a népek olyannyira keveredtek - amúgy se volna túl sok értelme. Magyar származása ellenére érezheti magát valaki szlováknak, illetve fordítva. Ragyogó példa erre az egyik legnagyobb magyar: Petőfi Sándor, akinek édesanyja szlovák, apja pedig szerb volt. A nemzetiséget nem kell hivatalos papírokkal igazolni, s természetesen, az egykor kikényszerített reszlovakizálás sem akadálya annak, hogy valaki magyarnak vallja magát. Más kérdés, persze, a félelem (esetleg a számítás is). Ha valaki mondjuk attól tart: kára származhat belőle, ha a többségtől eltérő nemzetiségűnek vallja magát. (Vagy nemzetisége megtagadásától előnyöket remél.) Az elmúlt hónapokban észlelt megnyilvánulásokat figyelembe véve a félelem egyáltalán nem indokolatlan. Gondoljunk egyebek közt a különféle durva, mi több, fasiszta színezetű feliratokra (Dunába a magyarokkal!, Kemencébe a cigányokkal!). Hasonló megnyilvánulásnak minősíthető a zsidótemetők meggyalázása. Nem egy tüntetésben elhangzottak megfélemlítő felkiáltások. Igaz ugyan, hogy szélsőséges elemek megnyilvánulásairól van szó, elrettentő hatásuk azonban nem lehet kétséges. A nyelvtörvény elfogadását megelőző hisztériakeltés, majd a törvény elfogadása is nyilván tartós nyomot hagyott a nemzeti kisebbségekhez tartozókban, és sokakat rettegéssel töltött el. Talán a réges-régi sérelmek hatása is érezhető még. A magyarság kollektív megbélyegzése, a marhavagonok, a szlovákiai magyarok Magyarországra telepítése, Csehországba deportálása. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy megrázó élmény. Egy korábbi népszámlálás során jómagam is számlálóbiztos voltam egy Pozsonyhoz közeli faluban. Egy idős asszonytól kérvényének kitöltésekor megkérdeztem, milyen nemzetiségű. Magyarul azt válaszolta, hogy szlovák. Ez nem lepett volna meg, hiszen a nemzetiséghez tartozást akkor sem kötötték nyelvtudáshoz. Ám a néni szűnni nem akaró zokogásban tört ki, s csak sokára tudta elmondani, hogy ö magyar, de attól fél, megint elhurcolják, ha nem szlováknak vallaná magát. Csak remélni lehet, hogy ilyen esetek az idén nem fordulnak elő. Bizonyára nem kevés példa akad majd viszont arra, hogy édestestvérek különböző nemzetiségűeknek vallják magukat. Ezen el lehet töprengeni, de megbot- ránkozni nem érdemes. A testvérek ugyanis kerülhettek különböző környezetbe, járhattak más-más iskolába, az egyiknek lehet magyar a házastársa, míg a másiké szlovák stb. Ugyanakkor más talán éppen azért jelentkezik magyar nemzetiségűnek, mert nem tanulhatott anyanyelvén. Még az sem zárható ki, hogy valaki ezután más nemzetiségűnek vallja magát, mint korábban. Egy ismerősömtől például azt hallottam, hogy ö eddig szlováknak vallotta magát, de ezután már magyarként akar szerepelni a statisztikában. Méghozzá éppen a soviniszta támadások hatására. Valószínűleg olyanok is akadnak, akik bár magyarnak érzik magukat, mégis a „szlovák“ szót írják a megfelelő rubrikába, mert személyi igazolványukban is ez áll. Jóllehet oda az első igazolvány kitöltője önkényesen irta be a szlovák nemzetiséget. Ilyen „példákkal“ pedagógus koromban nemegyszer találkoztam azoknak a tizenötéveseknek az esetében, akik először kaptak személyi igazolványt. Sőt, szép magyar neveknek szlovák helyesírás szerinti bejegyzésével is. S ha tiltakoztak a fiatalok, azt válaszolták az igazolvány kiállítói, hogy szüleik kérvényezhetik nevük visszaváltoztatását. Erre viszont a legtöbb szülő csak legyintett vagy káromkodott, ami egyenlő volt a soviniszta hivatalnok győzelmével. A Csehszlovákiában élő nemzetiségek számát illetően különbözőek a vélemények. Akadnak, akik lényegesen kevesebbről beszélnek, mint amennyit némely statisztikák mutatnak. Az idei népszámlálás eredményei egyebek közt arra is jók lesznek, hogy a kérdést senki se vonhassa kétségbe. A közelgő összeírás jelentőségét az itt élő nemzetiségek számára Vincze Kálmán, a Központi Népszámlálási Bizottság tagja nemrég lapunkban így fogalmazta meg: „A nyelvtörvény 20 százalékos kitételén kívül a hazánkban élő kisebbségek összará- nya, területi eloszlása, munkája, gazdasági és kulturális helyzete mind-mind olyan tényező, melyre a világ figyel és a hazai politikai reprezentáció sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetiségi jogok és a szabadságjogok kérdésének megvitatásakor.“ Erről nem feledkezhetünk meg. Nem mindegy, hányán vagyunk. Hiszen ettől is függ, mennyi anyanyelvi iskolánk, színházunk és egyéb kulturális létesítményünk lesz, igényelhetünk-e magyar egyetemet stb. A magyar nyelvű lapok iránt mutatkozó kereslet, a parlamenti és a helyhatósági választások eredményei és egyéb jelek alapján nem kis bizakodással várhatjuk a megméretést. Fülöp Imre NÉPSZÁMLÁLÁS MÁRCIUS 3-ÁN Megméretünk..
