Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-11 / 290. szám, szerda

1991. DECEMBER 11. RIPORT A római módra épült színház: Herodes Atticus Odeionja, amely az ókor egyik nagy mecénásáról kapta nevét. HÁROM NAP AZ ÚJ SZÓ NYÁRVÉGI VERSENYÉNEK GYŐZTESEIVEL KEMENDROL - ATHÉNBA Az Akropolisz Múzeum egyik legrégibb szobra, a Rampin lovas. A fej gipszöntvény, az eredeti a párizsi Louvre-ban látható. Hatfordulós volt az Új Szó nyárvégi versenye, s amint az kiderült: voltak benne könnyű, még könnyebb, de meggondolkoztató kérdések is. Szerkesztőségünk legnagyobb örömére nagyon sokan fogtak tollat, s csaknem 10 500 megfejtést kaptunk. A beküldők közül 58 versenyző adott pontos választ a kérdésekre, a szerencsekerékből pedig a kéméndi Csepregi Tibor nevét húzta ki Sunyovszky Szilvia, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója. Csepregi Tibor a MALÉV és az Új Szó közös díját nyerte el, s feleségével együtt az elmúlt napokban Athénban tölthetett egy kellemes hétvégét. Anna és Tibor Athénban, a város legrégebbi üzletnegyedében. • K

éménd és Athén között nemcsak földrajzilag, hanem gondolatban is elég nagy a távolság, főleg Csepregiék életét tekintve. Tibor a párkányi Papír- és Cellulózgyár huszonnégy éves gépésze, Anna, a felesége Zselizen fűzi a gyöngyöket mint bizsukészítő. Kétéves kisfiúk és tíz hónapos kislányuk mellől az elmúlt időben nem is nagyon tudtak elszakadni, hosszabb útra eddig nem is vállalkoztak volna. A tengert látni talán mindkettőjük közös, régóta dédelgetett vágya lehetett. Most végre ez az álmuk is beteljesedett. - Október 9-én, délben, az anyósomtól tudtam meg, hogy megnyertük a versenyt - mesélte Csepregi Tiborné a Ferihegyi repülőtéren. - Annika, Annika, futott az anyósom, benne vagytok az újságban, tiétek a fődíj! Örömömben azt sem tudtam, merre menjek. Aztán felhívtam Tibort, a munkahelyén, hogy tudjon róla ő is, elvégre nem akármilyen szerencse jött a házba. - Én meq ide-oda futottam a gyárban - folytatta Tibor -, hogy szerezzek egy aznapi Új Szót, mert ez az, ugye, amit látni kell. De hiába szaladgáltam, senkitől sem kaptam, mivel bent a gyárban azt a pár darabot, amit kapnak, már a kora reggeli órákban megveszik. No, de én sem hagytam annyiban, kértem gyorsan egy biciklit, és gyerünk a vasútállomásra! Nem is emlékszem, mikor hajtottam legutóbb ilyen lelkesen, de tudtam, déltájban már csak ott kaphatok Új Szót, ha még ebben is szerencsém lesz. Esküszöm, futottak a betűk a szemem előtt, már vagy tizedszer olvastam, hogy fődíj: Csepregi Tibor, Kéménd, és még mindig valahogy hihetetlen volt az egész. Aztán sorra jöttek a munkatársaim, hogy gratuláljanak, sőt még azok is felhívtak telefonon, akik akkor éppen szabadnaposok voltak. A várakozás heteit Anna idézte fel: - Úgy számoltuk a napokat, mint gyermekkorunkban, ha valami szépre vártunk. Még tízet alszunk, még kilencet, még nyolcat, aztán jött a három utolsó nap, és a lázas csomagolás. És most azt kell, hogy mondjam: ez lesz az első repülőutunk. Athén. Csaknem két óra a magasban, hosszú várakozás után, aztán lent a földön, nyári melegben. Három éjszaka a Hotel Plazában, a nyüzsgő belvárosban. Nappal az Akropolisz, a Plaka, a görög főváros egyik fő látványossága, a Zeusztemplom, Herodes Atticus Odeion és a Dionüszosz Színház. Huszonöt fok árnyékban, az Égei tenger hűsítő fodrai, a kikötő, halászbárkák végeláthatatlan sora, szőnyegek, szőttesek, terítők és párnák az utcák kövén, több ezer éves őrt álló szobrok hatalmas oszlopok tetején. Késő este ugyanez millió fényponttal, „ébredező utcákkal", szerelemtől fülledt kapualjakkal, vakítóan fehér udvarházakkal, cserepes virágok bódító illatával, éjjel az élet kitapintható ütőerével. Athén szép, Athén gyönyörű, Athént látni kell. Ebben ma.radtunk Csepregiékkel. Kép és szöveg: MÉRY GÁBOR Történelmi séta a romokon Az öreg halász és a bárkák : . ' ~~ , -v- Napnyugtára s fényképezkedőkre várva