Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-09 / 288. szám, hétfő

1991. DECEMBER 9. iÚJSZÓA MOZAIK ERŐMŰ „INGYEN" A DYNALYTICS CORPORATION AJÁNLATA Energiaigényes világunkban alig­ha kerüli el a szakemberek figyel­mét, ha egy tőkeerős cég a saját pénzén erőmű építésére tesz aján­latot. Ráadásul olyan erőműre, amely a jelenlegieknél nem kerül többe, jobb hatásfokkal dolgozik és messzemenően környezetkímélő. Az USA-beli Oynalytics corporation energiaberuházó cég ajánlatában mindez benne van, így érthető, hogy az érdekeltek részvételével tartott szakmai tanácskozás, akárcsak az azt követő sajtótájékoztató, nagy ér­deklődésre tartott számot. „Mi Szlovákiában nemcsak terv­dokumentációt és korszerű techno­lógiát akarunk behozni, hanem egy teljesen új energiakultúrát, amely mindössze húsz éve létezik. A mi ajánlatunk magába foglalja az erő­mű megépítését, majd üzemelteté­sét is. Úgy, hogy közben egyrészt igénybe vesszük a szlovákiai szelle­mi és építőkapacitásokat, másrészt társul fogadjuk azokat a vállalatokat, amelyek a közös vállalkozásban partnereink szeretnének lenni" - hangsúlyozták sajtóértekezletük bevezetőjeként a cég Pozsonyban jelen lévő képviselői. A mü neve: kombinált ciklusú, gáz-gőz körforgású erőmű. Az ener­giát három ciklusban termeli. Az el­sőben földgáz elégetése által elekt­romos energiát, a másodikban az elégetett földgáz füstgázával fűtési célokra melegvizet, illetve az ipar számára magasnyomású gőzt, a harmadikban (például nyáron, amikor nem kell fűteni) a melegvíz­zel (gőzturbinák bevonásával) elekt­romos energiát termel. A nagyobb hatásfokon és a környezetkímélő technológián túl a második ciklus, vagyis a fűtési célokra hasznosítha­tó melegvíz sem elhanyagolható előny, amely az erőmű mellett szól. Különösen azt követően, hogy az állami szubvenciók leépítésével a lakások távfűtéséért egyre többet fizetünk. Az erőművel fűtött lakások hőszolgáltatása 15-25 százalékkal olcsóbb, mint a jelenlegi technológi­ával nyújtott hőszolgáltatás. Árajánlatokat is tettek a cég szak­emberei, megemlítve, hogy az épülő példa megtekintésére nem kell Amerikába utazni, hanem csak a szomszédos államba, Miskolcra. A cég négy magyar partnerral együttműködve egy kétszáz mega­wattos erőmű építésébe kezdett. A kombinált ciklusú erőmű beruhá­zási költsége 206 millió USA dollár, megépülésének ideje pedig 5-6 év. Hasonló, illetve (50 megawattig lemenve) kisebb erőműve(ke)t sze­retne a cég Szlovákiában is építeni. Mivel saját tőkéjét fekteti be, a kor­mánytól nem pénzt kér, hanem együttműködési nyilatkozatot és ga­ranciát három dologra. Konkrétan arra, hogy húsz éven át biztosítja a tüzelőanyagot, a vegyesvállalat­ként működő erőműtől pedig meg­veszi az elektromos áramot és a melegvizet. Kérdésekre válaszolva az illeté­kesek elmondták, hogy a kombinált ciklusú erőmű (az előnyöket - tet­szés szerinti méret, nagyobb bizton­ság, környezetkímélő üzem, fele annyi megépülési idő - nem számít­va) beruházási és húszéves szolgál­tatási költségeivel az atomenergiá­ból elektromos energiát fejlesztő erőművekkel azonos kategóriába tartozik. Előnyei ugyanakkor lehető­vé teszik, hogy közvetlenül a nagy­városok szomszédságában épüljön meg, ott, ahol hőszolgáltatásait igénylik. Ezzel a beruházási költsé­gek tovább redukálódnak. Ha van egyáltalán, akkor az erőmű egyetlen „gyengéje": az étvágya. A kétszáz megawattos óránként 49 ezer köb­méter gázt fogyaszt, tény viszont, hogy tüzelőanyagát jelenlegi testvé­reinél lényegesen nagyobb hatás­fokkal hasznosítja. (egri) BEREGSZÁSZI „HÁZÉPÍTÉS" MILYEN LEHET A NEPSZAVAZAS SZÜLTE AUTONÓM NEMZETISÉGI KÖRZET? Nincs abban semmi különös, •semmi kifogásolható, hogy a de­cember 1 -jén tartott ukrajnai referen­dum után számos kérdésre csak egyetlen választ ismerünk. Mégpe­dig azt, hogy a lakosság túlnyomó többsége egyaránt igent mondott Ukrajna függetlenségére, Kárpátalja Ukrajnán belüli önigazgatására, a beregszásziak és Beregszász kör­nyékiek majdnem 90 százaléka pe­dig mindamellett úgy döntött, járá­suk legyen autonóm nemzetiségi körzet. A népszavazás rakta alapra épülő, építendő „ház" minden ele­me még nem készült el. Ha jó az alap, a többit fokozato­san legyártják, helyére teszik. Ter­mészetesen, az elemeknek is úgy kell (kellene) majd kinézniük, úgy kell egymáshoz kapcsolódniuk, hogy a „ház" lakói otthon érezzék magukat. Az elmúlt héten Kárpátalján azt tapasztaltam, hogy a helyiek tudják: a munka dandárja még hátra van. Reménykedve, bizakodva, s felelős­ségük tudatában folytatják az épít­kezést, jövőjük alakítását. Az Ukrajnában történő változáso­kat árgus szemekkel figyeli a világ. Gondolom, igen sokan kíváncsiak vagyunk például arra is, milyen lesz a beregszászi autonóm nemzetiségi körzet, mi lesz a sorsa. Amint arról a napokban lapunk is beszámolt, egyelőre nincs részletes törvény-, il­letve alapszabály-javaslat a kialakí­tandó nemzetiségi körzetről. A he­lyiektől úgy tudom, ők elsősorban kulturális autonómiát akarnak - amelyben az anyanyelvi oktatás, közművelődés az őt illető szintre emelkedhetne, ugyanakkor a köz­igazgatásban a magyar nyelvet sze­retnék az ukránnal egyenrangúvá tenni, s a két állam alkotmányával összhangban közvetlenebb kulturá­lis, valamint gazdasági kapcsolatot kívánnak kialakítani az anyaor­szággal. A tervezet kapcsán nemcsak a kí­vülállókban, hanem sok kárpátaljai­ban is felmerül a kérdés: mi lesz a nem Beregszászi járásban élő ma­gyarokkal, nem hat-e majd rájuk kedvezőtlenül ez a megoldás? Ottjártamkor én is feltettem ezt a kérdést Horkay Sámuelnek és Ha­pák Jánosnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beregszászi já­rási szervezete . két alelnökének. Mint mondták, nincs ok az aggoda­lomra sem az egyik, sem a másik oldalon. Hapák János így látja: - A népszavazáskor a nép „Be­regszász bázisán kialakítandó auto­nóm nemzetiségi körzet" mellett voksolt. Igaz ugyan, hogy ez tulaj­donképpen azt jelenti, területileg a mai beregszászi járásról van szó, ám a most érvényben lévő törvé­nyeink megadják a választási lehe­tőséget más településeknek is. Vagyis: ha a járásunkkal határos községek közül bármelyiknek a la­kossága úgy dönt, hogy közigazga­tásilag a Beregszászi járáshoz akar tartozni, semmi akadálya a csatlako­zásuknak... - Ez lenne az egyik megoldás - vette át a szót Horkay Sámuel. Szerintem - folytatta - a kívül eső magyar vagy részben magyar tele­püléseket akkor sem érintené ked­vezőtlenül az autonóm nemzetiségi körzet létrehozása, ha közigazgatá­silag nem csatlakoznának hozzánk. Sőt, akkor is csak előnyük származ­hatna belőle, mert mi, megerősödve, jobban tudnánk segíteni az itt élő szórványmagyarságot anyanyelvi kultúránk ápolásában, illetve a nem­zetiségileg vegyes lakosságú tele­püléseket gazdasági téren is. Két­ségtelen, a most készülő törvénye­ket úgy kell kidolgozni, hogy az auto­nóm nemzetiségi területen élő ki­sebbség, konkrét esetben az ukrán­ság se legyen semmiben megkáro­sítva. Mi ugyanis valljuk, hogy nem szabad elvenni mástól azt, amit sa­ját magunknak jogosnak tartunk. GAZDAG JÓZSEF ELISMERES MOSTBOL NAP-DÍJ AZ EUROLÁNCNAK Váratlan elismerésben részesült pénteken a somorjai Eurolánc pol­gári kezdeményezés. Mostban az ECOMOST rendezvénysorozat gá­laestjén megkapta az 1991-es év kiemelkedő ökológiai tettéért járó Nap-dijat, amelyet Pavol Šremer szövetségi környezetvédelmi mi­niszterhelyettes nyújtott át Benko­vics Klárának, Ján Babejnek és Sárkány Andrásnak. A megtisztelő díj odaítélésének hátteréről Benko­vics Klára tájékoztatta lapunkat. 0 Mit kell tudni erről a kevésbé ismert mosti rendezvényről, s ki­ket díjaznak? - Nem véletlen, hogy épp Most­ban rendezték idén immár 9. alka­lommal ezt az akciót, hiszen az észak-csehországi bányászváros környéke ökológiai katasztrófa súj­totta vidéknek tekinthető, s ezért évről-évre előadásokkal, ismeretter­jesztő filmek vetítésével figyelmez­tetnek környezetünk megóvásának a fontosságara. Évente azokat a szervezeteket, illetve egyéneket díjazzák, amelyek, illetve akik az adott évben a legtöbbet tettek annak érdekében, hogy az ezredfordulóig a lehető legcsekélyebb mértékben károsodjon környezetünk. • Milyen összetételű volt a zsű­ri és kiket tüntettek ki az Eurolán­con kívül? - A zsűri ökológiában jártas neves szakemberekből tevődött össze, nemegy közülük kormányhivatalok­ban dolgozik, hozzáértésükhöz nem férhet kétség. Mi a bősi vízmű elleni többhónapos tiltakozó akcióink elis­meréseként kaptuk meg a szerve­zetnek járó Nap-díjat, amely egy aranysárga horgolt napocska ezzel a felirattal ellátva: Az év tette '91. Kívülünk még díjat kapott egy öko­film producere, továbbá Čestmír Kloss, a Lidové noviny szerkesztője, valamint egy védett madarakról és növényekről szóló könyv szerzője. • Hogyan fogadtátok a kitünte­tést? - Kellemes meglepetésként ért bennünket a mosti gálára szóló meghívó, s főleg azért örültünk en­nek a megtiszteltetésnek, mert a szlovák sajtó részben sikeres kampányt folytatott ellenünk lejára­tásunk végett, ám most jóleső érzés volt tapasztalni, hogy az ország tá­voli szegletében viszont nyilvánosan elismerik és nagyra tartják mindazt, amit eddig a Dunatáj megóvása ér­dekében tettünk. A díj átvételekor mindezt elmondtam, hozzáfűzve, hogy akcióinkkal a csallóköziek jo­gos félelmeit is kifejezésre juttatjuk. • A Nap-dijat ugyan megkapta az Eurolánc, de Bős felett még­sem süt ki a nap, sőt, viharfelhők gyülekeznek, hiszen megkezdőd­tek a Duna-meder elterelésének munkálatai. Mi az Eurolánc véle­ménye erről? - Ahogyan már közöltük, mihelyt megalakul az alkotmánybíróság, eléje visszük a dolgot. Három érin­tett település, Somorja, Vajka és Doborgaz - Bodak viszont nem - til­takozott a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségével közösen az építési engedély kiadása ellen. Eze­ket a fellebbezéseket azonban az illetékes környezetvédelmi hatóság ezúttal sem vette figyelembe. (p. vonyik) TÁRSULÁSUNK AZ EURÓPAI KÖZÖSSEGEKHEZ KÖVETKEZIK A MEGMÉRETTETÉS Brüsszelben november 22-én Cseh­szlovákia, Lengyelország és Magyaror­szág képviselői parafálták az Európai Kö­zösségekhez (EK) való társulásról szóló egyezményt. Az EK Bizottsága közlemé­nyében hangsúlyozta, hogy az érintett országok végső célja a teljes jogú tagság. A parafálás után még ez évben kerül sor - előreláthatólag december 16-án - a hi­vatalos aláírásra, s azután kezdődik a ra­tifikációs folyamat. Maga a megállapodás legkorábban 1992. március 1-jétől léphet érvénybe, ugyanis a szerződést még jóvá kell hagynia a három újonnan társult ál­lam kormányainak és parlamentjeinek, továbbá, mivel a szerződés egyes elemei a Közösségek, mások a tagállamok ha­táskörébe tartoznak, nemcsak az Európa Parlamentnek, hanem mindegyik tagor­szág parlamentjének el kell fogadnia. Ez hosszabb időt, akár egy évet is igénybe vehet, ám lehetséges, hogy mintegy „megelőlegzik a bizalmat" és a kereske­delemkönnyítő intézkedések már január' elsejétől életbe lépnek. Leomló vámfalak Az 1989-es fordulat után kötött eddigi legfontosabb egyezményünk óriási lehe­tőségekkel, de egyben jelentős veszé­lyekkel járhat. Zdenko Pírek csehszlovák külügyminiszter-helyettes, hazánk brüsz­szeli delegációjának vezetője megjegyez­te: „ Minden túlzás nélkül megállapítható, a szerződés kinyitotta előttünk a kaput az Európai Közösségek felé. Most már csak tőlünk függ, kitárjuk-e sarkig és át tud­juk-e lépni a köszőbőt! Pablo Benavi­des, az Európai Közösségek Bizottsága küldöttségének vezetője szerint: „A társu­lás nem jelent automatikus belépést az EK-ba a közép-európai hármaknak, ha­nem mintegy próbapályát nyújt, felkészü­lési időt ad." Mit is tartalmaz a most parafált egyez­mény? A szerződés több területre terjed ki. Ennek része a szabadkereskedelemre vonatkozó megállapodás, amelynek értel­mében kilenc év alatt 2001. január 1-jéig az ipari termékekre megszűnik valameny­nyi vám. és mennyiségi korlátozás. Az általános ipari cikkek már a szerződés életbelépésétől bekerülnek a vámmentes körbe, míg a textilipari és acéltermékek­nél ez a folyamat 5-6 év alatt zajlik le. Ugyanakkor az importált áruknál három év alatt a forgalomnak mindössze negye­de lesz vámmentes. A mezőgazdaságban a korlátozásokat lassabban oldják fel, bár a könnyítések itt is jelentősek lesznek; 1995-ig mintegy 60 százalékkal csökken­nek a vámok és a lefölözések. A szerző­dés a későbbiek során magába foglalja a tőke, a munkaerő szabad áramlását, a jogi és technikai normák harmonizálá­sát, együttműködést az energetika, közle­kedés, távközlés, idegenforgalom, sta­tisztika, környezetvédelem terén. Az is­mertetésből kitűnik, hogy ún. asszimmet­rikus piacnyitásról van szó, vagyis az Európai Közösségek már jóval korábban elkezdik a különböző akadályok lebontá­sát, mint mi. Várjunk a belépéssel Minél hamarább élni kell a szerződés nyújtotta lehetőségekkel. Az elsődleges feladat most az eddiginél gyorsabb és hatékonyabb alkalmazkodás a brüsszeli előírásokhoz. Ez azonban nemcsak az ipar egyik vagy másik ágának átalakítását jelenti, hanem az egész gazdaság és bizonyos mértékben az emberek gondol­kodásának megváltoztatását, valamint orientációját is. Mindaddig, amíg a szer­ződés biztosította lehetőségeket fejletlen­sége miatt nem használja ki a csehszlo­vák gazdaság, csak ábránd a teljes jogú tagság elnyerése. Egy elmaradott ország ugyanis nem lehet egyenrangú partnere a közösségeknek, csak hátráltatná az egyesülés irányába tett erőfeszítéseket. Egyelőre Csehszlovákia nem érett meg a csatlakozásra. A világgazdaság főbb trendjeitől való leszakadásunkat, a hosz­szú felkészülési időt nem lehet egyetlen ugrással behozni és letudni. Az elhamar­kodott, gyors belépés, már csak azért is veszélyes, mert például a ma már EK-tag dél-európai országok (Portugália, Spa­nyolország, Görögország) tapasztalatai azt mutatják, ingatag gazdaságaiknak ko­moly sokkot, egyensúlyromlást okozott a csatlakozás. Éppen ezért tanulságos röviden megismerkedni azokkal a tapasz­talatokkal, amelyeket e három ország szerzett az EK-tagság elnyerése óta. Esély és veszély A csatlakozó dél-európai országok első tapasztalata az volt, hogy az árucsere­forgalom felszabadításának következté­ben külkereskedelmi mérlegük felborult. Az EK-ból importált árucikkek elárasztot­ták az új tagállamok piacát, míg saját kivitelük távolról sem emelkedett ilyen arányban. A mindent elsöprő behozatalt többé nem lehetett sem gátakkal feltartóz-. tatni, sem megfelelő exportnövekedéssel ellensúlyozni. Ez a jelenség kétség kívül a nemzetközi versenyképesség terén fenn­álló színvonalkülönbséget tükrözi. Igaz, helyzetük javítása céljából több milliárd ECU (az Európai Közösségek pénzneme) támogatásban részesültek. Viszont a kompenzáció mértéke csupán csökken­tette, de nem orvosolta a kereskedelem­ben elszenvedett veszteségeket. Érde­kesség: annak ellenére, hogy Görögor­szág élvezte a legnagyobb anyagi juttatá­sokat, mégis a leglassabban- fejlődött. A magánszektor helyett az államappará­tus és a beruházás helyett a fogyasztás növekedett, ami elriasztotta a külföldi be­fektetőket. A spanyolok ellenben legelső feladatuknaK a gazdaság modernizálását, a nemzetközi versenyképesség fokozását és a legfejlettebb technológiai szinthez való felzárkózást tekintették, akkor is, ha ennek fejében kezdetben több mint 3 mil­liós munkanélküliségbe (!) kellett beletö­rődniük. Mára már kezd beérni igyekeze­tük gyümölcse. Összességében elmondható: a Közös Piachoz való társulás és későbbi csatla­kozás csak akkor válik javunkra, ha ész­szerű, céltudatos és sikeres gazdaságpo­litikát folytatunk. A külföldről érkező be­fektetési tőke is csak a vállalkozásbarát jogszabályok, vásárlóképes piac, és stabil politikai helyzet láttán fog nagyobb mér­tékben beáramlani, ami hiányában nehe­zen képzelhető el a gazdaság modernizá­lása. Választhatunk, vagy jól kihasználjuk történelmi esélyünket és mindent megte­szünk a felzárkózás érdekében, vagy az Európai Közösségek, és egyáltalán, a fej­lett világ nyersanyag- és félkésztermék­beszállítóivá süllyedünk. (sidó) A SŽOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2209/91 Király József, 1922. 6. 25., Kőkeszi (Kaukázus) 2210/91 Kiss-Pista András, 1922. 8. 8., Bátorkeszi (Tula) 2214/91 Kováčik Gabriel, 1918. 11. 10., Chrastince (Ipolynyék) 2216/91 Kökény József, 1925. 1. 18., Gömöralmágy (Brianszk) 2217/91 Kolozsi István, 1913. 4. 2., Rimaszécs (Kisinyov) 2219/91 Kósa János, 1920. 8. 26., Kőkeszi (Marsanszk) 2220/91 Kóšik Jozef, 1919. 9. 12., Simonyi (Volszk) 2221/91 Kovács József, 1912. 10. 30., Muzsla, eltűnt a SZU-ban 2222/91 Kovács József, 1926. 6. 12., Újbást, (Doneck) 2223/91 Kovács József. 1922. 10. 16., Naszvad (Krasznoural) 2224/91 Kovács László, 1928. 3. 2., meghalt, Hnúšťa (Donbasz) 2225/91 Kovács Béla, 1919. 11. 27., Dobfenek (Ural) 2228/91 Kovács Barnabás, 1922. 4. 17., meghalt, Újbást (Kisinyev) 2227/91 Kovács Imre, 1909. 8. 20., Muzsla, (Kisinyev) 2229/91 Kováč Imrich, 1918. 11. 4., Rešica (Rosztov) 2230/91 Kováč Karol, 1925. 6. 10., Muzsla (Kisinyev) 2231/91 Krajčík Jozef, 1923. 8. 27., Velcsic (Donbasz) 2232/91 Kresnye Géza, 1924. 5. 3., Nagybalog (Delta) }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom