Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-06 / 286. szám, péntek

1991. DECEMBER 6. I ÚJ SZÓ A HAZAI KÖRKÉP SZENT MIKLÓS ÜNNEPE, MIKULÁSNAPJA Amint A szentek élete című kiadványban olvashatjuk: Miklós püspök,,ökumenikus" szent volt. Keleten már a hatodik században tisztelték ót, s ez a tisztelet a konstantinápolyi sírtemplomból elterjedt az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. A latin egyházban csak később vált népszerűvé Miklós, de a IX. században már Rómában, majd Németországban, Angliában és Franciaországban is ismerték őt. A késő középkortól Miklós püspököt a tizennégy segítószent között találjuk. Patrónusa lett több templomnak, társulatnak és számos foglalkozásnak is. Többek közt a tanulóknak és a gyerekeknek, a hajósoknak és a kereskedőknek, a pékeknek és a gyógyszerészeknek, stb. Hont megyében. Selmecbányán és környékén Szent Miklóst a bányászok patrónusaként tisztelték. Miklós segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, akiket megvédett a keresztények hazug vádjaitól. De ki is volt valójában ez a népszerű, nagy tiszteletnek örvendő szent Miklós, aki a IV. században élt, 350 körül halt meg. Égi jel hatására Myra város püspökévé választották. Későbbi alakja elsősorban a legendákból ismert. Főleg segítőkészsége tette ót ismertté. Segített többek közt azon a szomszédján, aki nyomorúságában három lányát akarta nyilvánosházba adni. Éjjel, a nyitott ablakon dobta be a lányok kiházasításához szükséges pénzösszeget. Ezenkívül leleplezte a gonosz vendéglőst, aki három iskolás fiú életét oltotta ki. A só közé, hordóba rejtett holttesteket csodás módon feltámasztotta. A legenda szerint felébresztette azt a szerencsétlen gyermeket is, akit azután vett az ölébe, miután az a tengerbe esett s vízbe fulladt. Miklós napját mi is évszázadok óta számon tartjuk. A XVII. századik ez a nap parancsolt ünnep is volt. A közismert Mikulás-est, a gyerekek meglátogatása, kikérdezése és megajándékozása a XI. századtól terjedt el, az ártatlan gyermekek napjának, december hatodikának előestéjén bemutatott püspökjátékból bontakozott ki. Vannak néprajzi adataink arra vonatkozólag is, hogy a vidék idős asszonyai, férfiai régen a gyermekek csizmáiba, cipőibe - melyeket az ablakban helyeztek el - krumplit, cukorkát tettek. Az ajándékozás szokása napjainkig él. A jelmezbe öltözött Mikulás kosárral, puttonnyal keresi fel a gyermekeket. Mielőtt szétosztaná az ajandékot, elbeszélget velük: viselkedésük, napirendjük felől érdeklődik, tanulmányi eredményeikről faggatja őket. Nem marad el a vizsgáztatás sem, s ha szükségesnek látja, „virgácsot" is ad nekik. Az álarcos Mikuláshoz helyenként ördög vagy krampusz is csatlakozik. A néprajzi gyűjtésekből egy idevonatkozó középkori népszokás, a Mikulás-esti gyóntatás is ismert. A dramatikus játék szereplője volt a fiatal legények által megszemélyesített pap vagy püspök, a harangozó, a két ministráns s a két ördög. Ezek sorra járták a fonóházakat, ahol a gyóntatásparódiát adták elő. Sorra gyóntatták a fiatal lányokat és a menyecskéket, s aki nem tudott ügyesen meggyónni, vagy a tréfás kérdésekre megfelelni, azt az ördögök összekötötték, s a pitvarban jól bekormozták. Ez a szokás azonban már a múlté, s csupán a Mikulás-járás hagyománya él napjainkig. CSÁKY KÁRÓL Y MEGKÉRDEZTÜK NINCS JÁRVÁNY Az utcán egyre több a köhögő, tüsszögó, náthás ember. Csak nincs influenzajárvány? - kérdezik sokan ijedten. Ugyanezt a kérést tettük fel dr. Ivan Masárnak, az Egészségügyi Minisztérium járványügyi osztálya dolgozójának. -Az ország járványügyi helyzete az évszaknak megfelelően alakul. A felső légúti megbetegedések előfordulása nem magasabb, mint az elözö években. Öszszel és télen mindig több a megfázott ember, s rendszeresen felmerül a járvány kérdése is. Ezidáig az országban nem izoláltunk influenza vírusokat, habár feltételezzük, hogy egyedi esetekben előfordulhatnak. Az Egészségügyi Világszervezet a napokban kézhez vett jelentésében nincs utalás arra nézve, hogy Európában tartani kellene az influezna-járványtól. Persze, az óvatosság nem árt! (-erf-) SZLOVAKIA KATASZTRÓFATERVE Már nemcsak a cseh, hanem a szlovák kormány is felmérte, milyen következményekkel járna a csehszlovák szövetség felbomlása. A katasztrófatervként emlegetett jelentést eredetileg zárt ajtók mögött akarták a szlovák parlamentben ismertetni. Ám az elnökség úgy döntött, a nyilvánosság elé tárják a tényeket, hogy megakadályozzák a félretájékoztatást. A terjedelmes elemzés elsősorban a gazdasági következményeket méri fel, de kitér a szociális összefüggésekre is. Az alábbiakban a legfontosabb megállapításait ismertetjük. HAZAI PIAC: Az optimista változat esetében tehát az egységes piac, a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok és a nemzeti pénznem használatára vonatkozó megállapodás esetében is azzal kell számolni, hogy a hiányt várhatóan konvertibilis valutában kellene kiegyenlíteni (ez negatívan befolyásolná az SZK minden bizonnyal nem kiegyensúlyozott fizetési mérlegét). Az egységes piac megbomlása esetében ennek következményei még súlyosabbak lennének. ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS: Annak ellenére, hogy nagyobb lenne a közös vállalatokból és a forgalmi adóból stb. származó bevétel, a kiadások tovább növekednének, és a hiány elérné a 14-15 milliárd koronát (a kiadások 8-9 százaléka). A hiány kiegyenlítésére nem állnának rendelkezésre források. FIZETÉŠI MÉRLEG: Mivel a behozatal nagyobb a kivitelnél, az SZK kereskedelmi mérlege (-14,0 milliárd korona) és fizetési mérlege (-10,6 milliárd korona) is passzív. Ehhez 1994-1998-ban hozzájárulna a Nemzetközi Valuta Alaptól kapott hitel törlesztése (amennyiben a Valuta Alap hajlandó lenne átruházni a hitelt Szlovákiára). A hiány kiegyenlítése csakis további külföldi hitelekkel képzelhető el, ezek megszerzése viszont bonyolult lenne Szlovákia kétséges hitelképessége miatt. ADÓSSÁG: Szlovákiának évente több mirjt 14,5 milliárd korona hitelt és kamatot kellene törlesztenie. FOGLALKOZTATOTTSÁG: Annak következtében, hogy nő a munkapiacra lépő személyek száma, és a CSSZSZK feloszlása után előreláthatóan csökkennek a teljesítmények (Szlovákiában hozzávetőlegesen 10-15 százalékkal) a munkanélküliek száma mintegy 0,5 millióra emelkedik (20 százalék). Ezért kb. 1 milliárddal növekszenek az állami költségvetés kiadásai. AZ SZK PÉNZNEMÉNEK ÁRFOLYAMA: A fizetési mérleg várható alakulása a piac beszűkülése, a termelés külföldi értékesítésével kapcsolatos nehézségek stb. kedvezőtlenül befolyásolnák a pénznem árfolyamát, nem tudnák megőrizni a CSK és az SZK között az 1:1 árfolyamot. BELSŐ KONVERTIBILITÁS: Tekintettel a fizetési mérleg romlására és a devizahiányra, le kellene mondani a pénz konvertibilitásáról, és ismét be kellene vezetni a devizaszabályozást. AZ ÁRSZINT: Ha sikerülne megtartani a pénz konvertibilitását (az optimista változat szerint), a szövetség szétesése után az árak 1991 végéhez viszonyítva 13-20 százalékkal növekednének. Devalváció esetében a növekedés nagyobb mértékű lenne. A KÜLFÖLDI TÖKE BEÁRAMLÁSA: A hazai piac beszűkülése, a belső konvertibilitás megszűnése, a fizetési mérleg romlása stb. miatt tovább csökkenne az amúgy sem kielégítő külföldi tőkebeáramlás. Az említett tényezők ellensúlyozására rendkívül előnyös feltételeket kellene felajánlani, aminek viszont további negatív gazdasági következményei lennének. A PIACGAZDASÁG BEVEZETÉSE: A szövetség szétesése esetében az említett tények miatt feltehetően lelassulna a reform, illetve csak később valósulna meg. DEMOKRÁCIA - EMBERI JOGOK NÉLKÜL? Jócskán elvetette a sulykot Marcel Mihálik, a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom alelnöke rendszeres szerdai sajtóértekezletén. Először is felolvasta a Szlovákok Világkongresszusának november 9-i levelét (december 4-én!), amely azt a tényt üdvözli, hogy a szlovák nemzet végre „úrrá válik a saját házában". A magát demokratikusnak nevező mozgalom mit sem hederít arra, hogy az ilyen és hasonló fordulatok semmibe veszik az alapvető emberi és állampolgári jogokat. A java azonban még csak ezután következett. Az SZNDM alelnöke Ivan Čarnogurskýt azzal vádolta meg, hogy a szlovák nemzeti szuverenitás megsértésével hagyta jóvá a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezetének azon cikkelyét, amely kimondja, hogy „a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság által ratifikált és kihirdetett, emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló szerződések az állam területén általánosan kötelező erővel bírnak, s az SZNT törvényeivel szemben előnyt élveznek". A mozgalom elképzelései szerint ugyanis az eljövendő független szlovák állam parlamentje döntené el, mely nemzetközi szerződést tartja elfogadhatónak, magára nézve kötelezőnek, azaz utólag ratifikálandónak. Egészen különös módon erről a szlovák sajtó egyetlen orgánuma sem tett említést, holott ilyen kijelentés politikai párt részéről legalábbis 1945 óta nem hangzott el. Méltán feltételezhető, hogy az ENSZ, á nemzetközi szervezetek, nagykövetek figyelmét egy ilyen kijelentés ugyancsak felkeltette volna. Egészen pontosan mindazon szervek, szervezetek és országok figyelmét, amelyeknek eljuttatták a Peter Brňák (az SZNDM elnöke) által is aláírt Ezer szó... című pamfletet (ENSZ-megfigyelők behívása Szlovákiába). Mert éppen az ENSZ közreműködésével született meg az államutódlásról szóló 1978. évi bécsi egyezmény, amely többek között arról is rendelkezik, mi lesz a nemzetközi szerződések sorsa, ha egy állam két részre szakad, vagy egy része elszakad. A nemzetközi megállapodásban szereplő főszabály szerint „minden olyan szerződés, amely érvényben volt az elődállam (tegyük fel: a CSSZSZK) egész területén, az utódállamok területén folyamatosan érvényben marad". Különleges megerősítést nyer ez a szabály az úgynevezett „egyetemes érdekű többoldalú szerződések" vonatkozásában. Az ilyen jellegű szerződések ugyanis az államok közösségébe tartozó minden egyes állam azon elvárását fejezik ki, hogy az adott térségben ne csökkenjen az államok együttműködésének már elért szintje, ne kerüljön veszélybe a kialakult status quo, biztonsági rendszer stb. Paradox helyzet, hogy a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom éppen az ilyen „egyetemes érdekű többoldalú szerződések" ellen ágál. Marcel Mihálik szerint ugyanis nekik főként az 1975 után aláírt nemzetközi szerződésekkel szemben vannak kifogásaik. Ilyen szerződés például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya (a kettő együtt alkotja az Emberi Jogok Kódexét), továbbá a fakultatív jegyzőkönyv (amelyet Csehszlovákia nemrég ratifikált, s amely azt a jogot biztosítja, hogy emberi jogai megsértése esetében a nemzetközi szervekhez forduljon a sértett). Ebbe a kategóriába tartozik a szerződések jogáról, a szerzői jogról és a prostitúció elleni küzdelemről szóló nemzetközi megállapodás is. De ilyen szerződésnek tekinthető a Helsinki Záróokmány, amely többek között az európai határok megváltoztathatatlanságát szavatolja. Őszintén szólva nem tudom, mit gondoljak. Egyedül csak az emberi jogi nemzetközi megállapodásokat akarják-e mellékvágányra helyezni az SZNDM vezetői, vagy valóban arról töprengenek, amiről a hozzájuk ugyancsak „közel" álló Nový Slovákban ironikus módon álmodoztak (t.i., hogy rövidesen elfoglalják Magyarországot)? Apropó, a Peter Brňák úr által is aláírt Ezer szó... éppen a demokrácia és a regionális stabilitás cseh politikusok általi veszélyeztetését ajánlotta a nemzetek közösségének figyelmébe. Vagyis: Világ nemzetei, kérem, figyeljetek már fel az Ezer szó... aláíróira! FEKETE MARIAN EGY HÉT MÚLVA OKOSABBAK LESZÜNK BANÁNHÉJJÁ VÁLIK A C-VÁLT0ZAT? Néhány hónapos levelezés eredményeképp Ján Čarnogurský és Mádl Ferenc tisztázta, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében a magyar küldöttségnek a korábbi elképzelésekkel szemben joga van másról is tárgyalni, mint az érvényes szerződés felbontásáról. Ennek köszönhetően december másodikán Budapesten újra találkozott a két delegáció. Az előzményeket nem nevezhetjük ugyan ideálisnak, hiszen hazánk meglehetősen barátságtalan lépésként november közepén néhány jelentéktelen létesítmény építésével ugyan, de mégiscsak megkezdte a bősi vízlépcső egyoldalú befejezésének munkálatait. Ennek ellenére mindkét tárgyalófél többször is hangoztatta, hogy a megegyezés szándékával érkezett a budapesti Országházba. A megbeszélések legfontosabb témája a csehszlovák fél által júniusban Pozsonyban javasolt szakértői bizottságok létrehozása volt. Utólag elmondhatjuk, hogy míg Pozsonyban a magyar küldöttség tért ki minden kompromisszumos javaslat elől azzal, hogy nincs rá felhatalmazása, ezúttal Ján Čarnogurský szerette volna a bizottság mozgásterét előre behatárolni mondván, hogy a szövetségi kormány ide vonatkozó irányelve alapján nekik csak a bősi vízlépcső valamilyen formában történő befejezését szabad elfogadniuk. Bár a találkozó után szokatlan módon nem adtak ki közös közleményt, a sajtóértekezleten elhangzottakból egyértelműen kiderült, hogy végül is kompromisszumot kötöttek, így a bizottság foglalkozhat az összes felmerülő változattal. Magyarországon ezzel újra kinyílik a nagymarosi kérdés, Csehszlovákia pedig elméletben megkockáztatja, hogy a szakemberek a bősi vízlépcső teljes elhagyását javasolják. Természetesen mindkét szélsőséges megoldási mód komoly politikai-gazdasági érdekeket sért, így e kompromisszumot bizonyára mindkét küldöttségvezetőnek a jövőben számtalanszor a szemére vetik. Azok viszont, akik lakóhelyük, vagy csak elementáris igazságérzetük miatt a problémák valós gyökerére kíváncsiak, végre örülhetnének, hiszen mindkét fél legjobb szakembereit vehetné be a közös kiértékelésbe. Szakemberek közt pedig mégiscsak sokkal kisebb a Bős ügyében egyesek által oly művészi szintre fejlesztett mellébeszélés lehetősége. Bár nem az eredeti formájában, de a magyar fél beleegyezett a második csehszlovák javaslatba is és így lehetővé vált az Európai Közösség szakembereinek bevonása a munkába. Szintúgy mindkét küldöttségvezető egyértelműen letette a garast amellett, hogy a fél évre tervezett értékelő munka ajánlásait kormánya rendkívül komolyan fogja venni. Mádl Ferenc egyenesen úgy fogalmazott, hogy ezzel lehetőséget kap mindkét kormány, döntésének újbóli átgondolására. A banánhéjat, amin. végül is az egész megegyezés esetleg elcsúszhat, az átmeneti megoldás építésének megkezdése jelentette. A magyar küldöttség eléggé érthető módon ugyanis jelezte, a jövő év júniusáig, vagyis a bizottság működésének időtartamára, jó lenne leállítani minden olyan munkát, amely ellentmond az 1977-es szerződésben foglaltaknak. Végül is ilyen kitételt a két parlament környezetvédelmi bizottságai által kiadott közös nyilatkozat is tartalmazott. Ján Čarnogurský ezt csak olyan feltétellel lett volna hajlandó elfogadni, ha a magyar fél előre elkötelezi magát, hogy valamilyen formában belemegy a bősi vízlépcső befejezésébe. Kereken kimondta, ha most nem dolgoznak tovább és a magyar fél jövő júniusban mégsem áll kötélnek, ezzel feleslegesen egy egész évet vesztenek. Márpedig a szlovák és utána a szövetségi kormány elhatározta, hogy 1992 végén eltereli a Dunát. Mindez azután azt eredményezte, hogy a közös bizottság egyelőre még sem kezdi meg munkáját. A csehszlovák kormánynak tíz napon belül kellene választ adni a javaslatra. Ha elutasítják, a magyar kormány mérlegeli az esetleges válaszlépéseket. Egy hét múlva tehát okosabbak leszünk. Sokan azonban már előre nagyon pesszimisták. Dominik Kocinger kormánybiztos, aki korábban végtelenül szerényen állandóan azt hangoztatta, hogy ő csak végrehajtó, nincs semmi tényleges befolyása, például kerek-perec kijelentette, kimerült a konstruktív tárgyalások lehetősége. Hazaérkezésének másnapján drámai sajtótájékoztatón igyekezett hasonló hangszínre hangolni a szlovák sajtót is. Nem kétséges, hogy véleménye az egész hazatérő küldöttség benyomásait tükrözte. A pártatlan szemlélőnek pedig egyelőre nem marad más, mint figyelni a naptárt és várni, szóhoz jutnak-e végre azok, akik nem politikai tőkét igyekeznek kovácsolni a Dunaszaurusz ingerléséből. TUBA LAJOS A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSÓRA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3645/91 Karácsony József, 1912. VI. 13., Vága (Tula) 3636/91 Kovács István, 1919. VIII. 15., Baka (Krematovszk) 3647/91 Kovács Ferenc, 1913. III. 5., Baka, (Sztálingrád) 3648/91 Koczka Károly, 1916. VII. 10., meghalt, Izsa (Kijev) 3649/91 Koncz Lajos, 1915. I. 30., Kéty (Nyizsnij Tagil) 3650/91 Kuhn Arnošt, 1924. XII. 15., Stósz (Alagir, Kropotkin) 3651/91 Kuhnová Helena, 1928. VII. 4. Stósz (Dombasz, Sztalinovo) 3857/91 Kalmár István, 1921. XII. 1. Nagykeszi (Orck) 3858/91 Karácsonyi Dániel, 1911. VII. 5., meghalt, Nagymegyer (Ivanov) 3861/91 Kékes János, 1924. V. 1., Zétény (Sztalinov, Dombasz) 1651/91 Kollár István, Farnad, (Szovjetunió) 1652/91 Komáromi Gyula, 1913. VI. 1., meghalt, Nagysalló (Asztrahány) 1653/91 Koncz Lajos, 1914. II. 2., Nagysalló (Sztálingrád) 1654/91 Kondé László, 1922. XI. 16., Ekecs (Minszk) 1655/91 Kónya József, 1920. II. 18., Battyán (Kurszk) 1656/91 Kónya István, 1917. III. 5., Battyán (Bezsica) 1657/91 Kopasz Gyula, 1923. IV. 5., Tardoskedd (Azerbajdzsán) 1658/91 Korfanta Adolf 1908. IV. 11., meghalt (Nuzal) 1660/91 Kosztik Lajos, 1926. I. 6., meghalt, Rimaszombat (Szovjetunió) 1661/91 Kosztúr István, 1903. XII. 23., meghalt, Abafalva (Parkamona) 1662/91 Kovács István, 1903. VIII. 23., meghalt, Rozsnyó (Krasznojarszk) 1663/91 Kovács János, 1919. XI. 16., Verbóc (Donyeck) 1664/91 Kovács Aladár, meghalt, Rimaszombat (Szovjetunió) 1665/91 Kovács Béla, 1914. IX. 28., Nagykapos (Orel) 1666/91 Kováč Štefan, 1923. VIII. 24., meghalt, Kap. Klačany (Sztalinov) 1669/91 Kovács Sándor, 1923. VII. 4., meghalt, Nagykapos (Boriszov) 1672/91 Kovács Ernő, 1921. XI. 8., Pózba, (Karaganda) 1673/91 Köteles Gyula, 1910. VII. 18., Horváti, meghalt a SZU-ban (Harkov) 1674/91 Kővári Miklós, 1923. II. 11., Kassa (Nuzal) 1675/91 Kozia Kazimír, 1922. XI. 3., Jelenec (Dombasz) 1676/91 Kocsis János, 1898. Somodi (eltűnt a SZU-ban) (Folytatjuk)