Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)
1991-12-28 / 302. szám, szombat
HIREK-VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. DECEMBER 28. HAMAROSAN BUSH-JELCIN TALÁLKOZÓ? George Bush amerikai elnök a Fehér Házbán csütörtökön megtartott sajtóértekezletén bejelentette: szeretne rövidesen találkozni Borisz Jelcin orosz elnökkel. A csúcstalálkozó helyszínét és időpontját egyelőre nem jelentették be. Bush elmondta, az orosz államfő biztosította őt arról, hogy az új állkamszövetségben garantálják az atomfegyverek biztonságát. Hozzáfűzte, véleményem szerint a 12 utódköztársasággal egyszerűbb lesz leszerelési megállapodásokat kötni, mivel ezek az országok az Egyesült Államokban már nem látnak ellenséget. A köztársaságok gazdasági helyzetéről szólva Bush úgy vélekedett, nehéz és hosszadalmas lesz átállásuk a piacgazdaságra. Ebben számítanak az amerikai magántőke megjelenésére is az új államokban. Az Egyesült Államok kész humanitárius és egészségügyi segélyt folyósítani nekik. Bush kitért közelgő ázsiai és csendes-óceáni körútjára is, melynek során ellátogat Japánba, Koreába, Szingapúrba és Ausztráliába. Az útra elkíséri őt húsz vezető amerikai vállalkozó is, amit keményen bírál az amerikai közvélemény. Az Egyesült Államokban úgy gondolják, szakszervezeti vezetőknek vagy olyan üzemek munkásainak, kellene képviselniük a körút során az exportipart, amelyek a régióban piacokat fognak keresni. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter tegnapi rádiónyilatkozatában úgy vélekedett, elő kell segíteni a Független Államok Szövetségének bekapcsolását a nemzetközi biztonsági és gazdasági struktúrákba, többek között az EBEÉ-be és az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsba. Genscher hangsúlyozta: a Szovjetunió széthullására „határozott, aktív és összeurópai választ" kell adni. KÁRPÁTALJAI RUSZINOK: FELHÍVÁS A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSHEZ Felhívást juttatott el Alexander Dubčekhez, a Szövetségi Gyűlés elnökéhez a Kárpátaljai Ruszin Társaság, s ebben kéri annak a szerződésnek az eltörlését, amelyet Csehszlovákia 1945. június 29-én írt alá. E szerződés Kárpátalja Ukrajnához csatolásáról szól. A dokumentum azt hangsúlyozza, hogy „Kárpátalja, mint szuverén állam nem hatalmazta fel a csehszlovák kormányt, hogy képviselje őt e kérdés megoldásában, Kárpátalja Ukrajnához csatolása feltételeinek a meghatározásában. Az említett társaság ezért felszólította a csehszlovák parlamentet, törölje el az említett szerződést, amely Kárpátalja, mint köztársaság és a ruszin nemzetiség megújhodásának a legfőbb akadálya. A Kárpátaljai Ruszin Társaság az elmúlt év tavaszán alakult érdekvédelmi és kulturális szervezetként, amelynek célja a ruszin megújhodás. Tagja a Nemzetiségek Demokratikus Ligájának, s tevékenységének eredményeként a decemberi népszavazáson a résztvevők 78 százaléka mondott igent Kárpátalja önrendelkezésére. KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSOK MÉGIS MOSZKVÁBAN A jelenlegi nehézségek ellenére Moszkvában tartják meg az arab-izraeli tárgyalások harmadik fordulóját - közölte Kairóban Vlagyimir Poljakov orosz nagykövet. Hangsúlyozta, sem az időpontot, sem a napirendet illetően nem történtek változások. A tárgyalásokra január 28-án és 29-én kerül sor. Poljakov bejelentése nyilvánvalóan reagálás volt Bulgária ajánlatára, hogy hajlandó megszervezni a tárgyalások harmadik szakaszát, ha erre az orosz főváros nem lesz képes. Kairói diplomáciai forrásokra hivatkozva a Kjodo japán hírügynökség tegnap azt közölte, hogy a moszkvai harmadik fordulónak az Európai Közösségek és Japán lesz a társelnöke, természetesen az Egyesült Államokkal együtt. A gazdasági fejlesztéssel foglalkozó munkacsoportban fognak elnökölni, míg az Egyesült Államok és oroszország a fegyverzet-ellenőrzéssel foglalkozó megbeszélések társelnökei lesznek. A moszkvai konferencián Izraelen, Szírián, Libanonon és a közös jordán-palesztin delegáción kívül további érdekelt államok is részt vesznek, köztük Szaúd-Arábia, Egyiptom, Oroszország, Kína és Kanada. Faruk Sara szíriai külügyminiszter szerdán bejelentette: országa nem vesz részt a megbeszélések regionális szakaszaban, ha a kétoldalú tárgyalások nem vezetnek eredményre. A libanoni rendőrség közölte: a bejrúti repülőtérre vezető úton tegnapra virradó éjszaka valószínűleg megtalálta William Buckley amerikai állampolgár földi maradványait. Az emberrablók 1985. október 4-én közölték, hogy túszukat megölték, megtorlásként a PFSZ tuniszi székháza elleni izraeli légitámadásért. Közben az iszlám Dzsihad nevű Irán-barát szervezet telefonon közölte az AFP bejrúti irodájával, hogy valóban Buckley holttestéről van SZERBIA „KISEBB JUGOSZLÁVIÁT" ALAKIT A BORBA ISMÉT MAGYARORSZÁGOT VÁDOLJA Cyrus Vance, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja arról tájékoztatta az újságírókat, hétfőn ismét visszatér Jugoszláviába, hogy újból megpróbálja előkészíteni a talajt az ENSZ-erők számára. Ugyanakkor egyáltalán nem volt derülátó a sikert illetően. Nem adott egyenes választ arra a kérdésre, hogy ezt az útját tartja-e az utolsó lehetőségnek, de jelezte: a dolgok nem alakulnak kedvezően. Kijelentette, nem használt az ügynek az, hogy Németország elismerte Horvátországot és Szlovéniát. ENSZ-források szerint Vance vasárnap Lisszabonba utazik, ugyanis január elsejétől Portugália tölti be az EK elnöki tisztét. A csonka, szerbpárti jugoszláv államelnökség csütörtökön este bejelentette, hogy tervet dolgozott ki az új „kisebb Jugoszlávia" megalakítására. Branko Kosztics, a testület elnöke a Tanjug szerint arról beszélt, hogy az új föderációt Szerbia, és az egyetlen hozzá hű köztársaság, Crna Gora, valamint a horvátországi és bosznia-hercegovinai úgynevezett szerb autonóm területek fogják alkotni. Ez a terv nem más, mint Szlobodan Milosevics szerb elnök kísérlete arra, hogy ő örökölje a jugoszláv föderáció maradványait. Mint ismeretes, a hét elején a másik négy köztársaság: Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Macedónia függetlenségének elismerését kérte az Európai Közösségektől. Vladiszlav Jovanovics szerb külügyminiszter a Borba című napilapnak adott interjújában leszögezte, az EK-nak az a döntése, hogy elismeri a függetlenségre törekvő köztársaságokat, egyenlő a Jugoszláviára kimondott halálos ítélettel. A zágrábi rádió szerint a tegnapra virradó éjszaka minden eddiginél hevesebb nehéztüzérségi támadást intézett a jugoszláv hadsereg Karlovac horvát város ellen. A Reuter értesülései szerint az éjszaka folyamán több mint 500 gránát hullt a városra, a lakosság az óvóhelyekre vonult. Karlovac jelentős ipari központ, 55 km-nyire fekszik Zágrábtól, lényegében azon a horvát területen, amelyre a szerb szélsőségesek is igényt tartanak. A lakosság Eszéken sem tölthette nyugodtan az éjszakát, a hadsereg itt is bevetette a nehéztüzérséget. A szlavón központban egy ember vesztette életét, ketten megsebesültek, a karlovaci áldozatokról nem tettek közzé adatokat. A jugoszláv hadvezetés ismét azzal vádolta Magyarországot, hogy engedélyezi a horvát egységek magyar területen való felkészítését, s ezek innen indulnak harcba a szerb önkéntesek és a jugoszláv hadsereg ellen. A Borba szerint a magyarok nyíltan támogatják a horvátokat. Egy magát megnevezni nem kívánó főtiszt azt állította, hogy látták a határ magyar oldalán az ott gyakorlatozó horvát katonákat. Ünnepek utáni „idill" Pakrac környékén Telefoto: ČSTK/AP PHENJAN FELSZÁMOLJA NUKLEÁRIS OBJEKTUMAIT A karácsonyi ünnepek alatt Korea-közi tárgyalások folytak Panmindzsonban. Az ezt követő sajtóértekezleten a dél-koreai küldöttség bejelentette: a KNDK ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül aláírja a nukleáris garanciákról szóló megállapodást, felszámolja a dúsított urán előállítására alkalmas berendezéseit. A mostani tárgyalások összhangban voltak a december 16-án kötött megbékélési és megnemtámadási szerződéssel. Phenjan a hírek szerint hamarosan tárgyalásokat kezd a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezetőivel arról, hogy beengedi nukleáris létesítményeibe a bécsi székhelyű szervezet ellenőreit. Mint ismeretes, a két Korea között folyó tárgyalásokon mindenütt ez volt a legtöbb vitát kiváltó téma. A KNDK azért engedett ez ügyben, mert a közelmúltban Szöul bejelentette, hogy Dél-Koreából kivonták az összes amerikai atomfegyvert. Ezt egyébként az Egyesült Államok hivatalosan még nem volt hajlandó megerősíteni. A ZSIDÓ, HA OROSZ... ... hatványozottan hátrányos helyzetű. Mondhatnám, gyöngyélete volt, amíg csak a cár atyuska által lelkesen támogatott, menetrendszerűen indított pogromoknak volt kitéve. Majd jött a szocialista forradalom, amelyben a zsidók szép számban részt vettek, sokan közülük a vezérek közé kerültek, mert elhitték: nem lesz megkülönböztetés, ezután minden ember egyenlő. Elsöpörte őket Sztálin, aki antiszemitizmusát változatos leplekbe burkolta, de a lényeg lényeg maradt: aránytalanul sok zsidó végezte be a kivégzőosztagok előtt, a lágerekben. Később az antiszemitizmusnak „cionizmus elleni harc" lett a neve, de csak a cégér változott, a módszerek alig. Az ígéret Földje elérhetetlen álom maradt több nemzedéknek: a világ első szocialista államából nem lehetett kivándorolni, kiszökni sem nagyon. Nem is szólva arról, hogy az elvágyódó zsidókat egyszerűen hazaárulóknak tartották, s úgy is bántak velük. Annak ellenére, hogy a mindenkori szovjet vezetés soha nem 15 igyekezett valódi hazát adni a zsidóknak. Vallásuk gyakorlásáról pedig szinte szó sem lehetett. Történtek változások az elmúlt néhány évben, de ezek már nem tudták lényegesen jobbá tenni a zsidók közérzetét. Csak a kivándorlás fokozatos engedélyezése javított valamit a helyzeten - és a Szovjetunió nemzetközi megítélésén. Mert a zsidó, ha orosz, úgy érzi, akárhol él a világban, az csak jobb lehet, mint Oroszország. Egy Gorbacsov kellett ahhoz, hogy némileg javuljon az áldatlan helyzet. De még mindig maradtak a megalázó sorbanállások a vízumokért, a kvóták, a napokig tartó várakozások a repülőtereken, a vagyonelkobzással felérő számlarendezések az állammal. A zsidók ennek ellenére mentek. Amerikába, Franciaországba, de Izraelbe is, amelyről soha egy jó szót nem olvashattak a szovjet sajtóban. Tavaly csúcs született: 200 ezer zsidó vándorolt ki a Szovjetunióból Izraelbe. Mert a zsidó, ha orosz, akár világpolitikai tényezővé is válhat, de egyáltalán nem biztos, hogy ez jó neki. Tudvalevő, azért emigrálhattak ennyien, mert az Egyesült Államok a szovjet-amerikai viszony további javításának feltételeként szabta a kivándorlás megkönnyítését, majd teljes felszabadítását. Az idén a hazát változtatók száma - megbízható, de nem hivatalos adatok szerint - nem fogja meghaladni a 150 ezret, bár eredetileg Izrael 400 ezerre számított. A kivándorlási kedv csökkenésében közrejátszik az öböl-háború, azok az ígéretek, amelyeket az amerikaiak tettek ennek kapcsán az araboknak - s mindennek a következményei. A bonyolult összefüggések röviden: az öbölháború még sürgetőbbé tette a közel-keleti átfogó rendezést. Az arabok bizalmának megnyerése érdekében Washington szükségesnek tartotta a Szovjetunió bevonását is a folyamatba. Ezt az arabok helyeselték, de azt követelték, a szovjetek szabják feltételül, hogy az orosz zsidókat nem a megszállt területeken fogják letelepíteni. Ezt az amerikaiak is helyeselték, s csak ezzel a feltétellel lennének hajlandóak további segélyeket és hiteleket folyósítani az emigránsok beilleszkedéséhez. Az izraeli kormány viszont azt állítja, éppen a bevándorlók számának megnövekedése miatt nem adhatja vissza a megszállt területeket, a pénzre pedig mielőbb, mégpedig humánus okokból van szüksége. Ezzel együtt helyreállt a szovjet-izraeli diplomáciai viszony, de ebben á kérdésben nem hozott előrelépést. Persze a legilletékesebbeket, az orosz zsidókat senki sem kérdezi meg. így csak egy módon nyilváníthatnak véleményt: egyelőre várnak a kivándorlással. Mert ők sem akarnak a megszállt területekre menni, hiszen az nagyon veszélyes. Ezenkívül városlakók, számukra egy kibuc nem vonzó kilátás. Az is maradásra készteti őket, hogy Izrael gazdasági helyzete egyáltalán nem rózsás, akkor már inkább az ismert környezetben vállalják a nehézségeket. Izraelben 10 százalék körüli a munkanélküliség, a frissen bevándoroltak között viszont a 40 százalékhoz közelít. A már kivándorolt rokonok mindezekről pontosan tájékoztatják az otthonmaradottakat, mert a levelezés már szabad és zökkenőmentes. Nem úgy a kiutazás, ha mégis rászánják magukat. Erre a legfrissebb példa a karácsonyi budapesti merénylet. Még jó, hogy Jahve vigyázott híveire... Vigyáz-e arra a kétmillióra is, aki még Oroszországban él? Vagy állandó vándorlás lesz a sorsuk? Sajnos, ez sem kizárt. Bizonyítékként álljon itt egy hivatalos adat: már több mint ötezer szovjet bevándorló kapott izraeli útlevelet, de 60 százalékuk nem tért vissza külföldről. GÖRFÖL ZSUZSA f < Ma Köbölkúton a DOMINO együttes Jó szórakozást kívánunk. ÚP-1641 Jj NÉHÁNY SORBAN M anilában tegnap hivatalosan bejelentették, hogy az USA egy éven belül az utolsó Fülöp-szigeteki támaszpontjáról, a Subic Bayról is kivonja csapatait. Erről tegnap fejeződtek be a zárótárgyalások Corazon Aquino elnökasszony és Frank Wisner amerikai nagykövet között. Aquino eredetileg hároméves kivonulási határidőt ajánlott azzal a feltétellel, hogy ha nem jutnak megállapodásra, akkor egy évre rövidíti le az időpontot. A legvitatottabb kérdésekben tehát nem született megállapodás, az ellentétek lényege az volt, hogy Manila nem kívánta az atomfegyvereket az ország területén, és pontos kivonulási harmonogrammot követelt az amerikaiaktól. Washington viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a Fülöpszigetek beleszólása nélkül, szabadon használhassa ki a támaszpontot. S zabadon bocsátottak három szovjet katonát az afgán mudzsahidek. Ezt Burhanuddin Rabbani, az Iszlám Szövetség, vagyis az egyik legbefolyásosabb afgán ellenzéki szervezet vezetője jelentette be. A három katonát, akik öt-hét évig voltak a mudzsahidek fogságában, már a pakisztáni-afgán határra szállították, s átadják annak a vegyesbizottságnak, amely az új Független Államok Közösségének, valamint az afgán partizánszervezetek tagjaiból alakult. Rabbaniék viszonzásul elvárják, hogy a kabuli Nadzsibullah-rezsim 90 afgán ellenállót bocsásson szabadon. ^^^ütőrtökön tartották Algériában az V^w első szabad parlamenti választásokat. 1962, a függetlenség elnyerése óta most indulhatott első ízben több politikai párt. A tegnapi első jelentések szerint csak kevesen járultak az urnákhoz, megfigyelők úgy vélik, hogy ez az iszlám fundamentalisták, vagyis az Iszlám Megmentési Front kezére játszhat. A 13,5 millió választásra jogosult állampolgárnak csupán valamivel öbb mint az 50 százaléka ment el szavazni, a fővárosban ez még kevesebb volt: 47 százalék. Megfigyelők helyzetelemzése szerint az előbb említett fundamentalista front kaphatja a legtöbb szavazatot, de nem lesz a parlamentben abszolút többsége. A fundamentalisták szigorú iszlám törvénykezést kívánnak bevezetni. M ég jó két évig, tehát 1994-ig eltarthat Kuvaitban az iraki megszállás idején lerakott aknák hatástalanítása. Főleg a Perzsa-öböl partvidékén telepítettek az irakiak rengeteg aknát, mert a tenger felől várták a szövetséges erők támadását. A robbanószerkezetek felszámolását amerikai, brit, francia, egyiptomi, bangladesi és kuvaiti szakértők végzik. A tűzszerészeknek rengeteg, a menekülő iraki hadsereg által hátrahagyott lőszert is hatástalanítaniuk kell. V éget ért a vietnami parlament kéthetes tanácskozása, amelyen kitűzték a társadalmi fejlődés 1995-ig szóló irányvonalát. Eszerint a hanoi vezetés a kommunista rendszer megőrzése mellett korlátozni szeretné az inflációt, biztosítani a fokozatos gazdasági növekedést. Vietnamban jobban ki szeretnék használni a meglevő forrásokat, növelni kívánják a béreket, javítani az oktatást és egészségügyet, főleg a nemzeti kisebbségeknél. I szlám Karimov üzbég elnök kegyelemben részesítette azokat az elítélteket, akiket a nyolcvanas évek végének egyik legnagyobb port kavart perében ültettek le. Az úgynevezett üzbég gyapotmaffiáról van szó, s akkoriban több magas beosztású köztársasági vezetőt, köztük KGBügynököket is bíróság elé állítottak. Köztük volt Uszmanhodzsajev, az Üzbég KP KB első titkára is. M adame Tussaud amszterdami múzeumából ellopták Mihail Gorbacsov viaszfiguráját. Az amszterdami rendőrség ezt december 26-án, a délutáni órákban jelentette, nem sokkal azt követően, hogy Gorbacsov lemondott államfői tisztségéről. A múzeum megadta az ellopott tárgy pontos leírását: életnagyságú volt, szürke öltönyben, vörös nyakkendőben.