Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-28 / 302. szám, szombat

HIREK-VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. DECEMBER 28. HAMAROSAN BUSH-JELCIN TALÁLKOZÓ? George Bush amerikai elnök a Fehér Házbán csütörtökön meg­tartott sajtóértekezletén bejelentette: szeretne rövidesen találkozni Bo­risz Jelcin orosz elnökkel. A csúcs­találkozó helyszínét és időpontját egyelőre nem jelentették be. Bush elmondta, az orosz államfő biztosí­totta őt arról, hogy az új állkamszö­vetségben garantálják az atomfegy­verek biztonságát. Hozzáfűzte, véle­ményem szerint a 12 utódköztársa­sággal egyszerűbb lesz leszerelési megállapodásokat kötni, mivel ezek az országok az Egyesült Államok­ban már nem látnak ellenséget. A köztársaságok gazdasági helyze­téről szólva Bush úgy vélekedett, nehéz és hosszadalmas lesz átállá­suk a piacgazdaságra. Ebben szá­mítanak az amerikai magántőke megjelenésére is az új államokban. Az Egyesült Államok kész humanitá­rius és egészségügyi segélyt folyó­sítani nekik. Bush kitért közelgő ázsiai és csendes-óceáni körútjára is, mely­nek során ellátogat Japánba, Koreá­ba, Szingapúrba és Ausztráliába. Az útra elkíséri őt húsz vezető amerikai vállalkozó is, amit keményen bírál az amerikai közvélemény. Az Egyesült Államokban úgy gondolják, szak­szervezeti vezetőknek vagy olyan üzemek munkásainak, kellene kép­viselniük a körút során az exporti­part, amelyek a régióban piacokat fognak keresni. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter tegnapi rádiónyilat­kozatában úgy vélekedett, elő kell segíteni a Független Államok Szö­vetségének bekapcsolását a nem­zetközi biztonsági és gazdasági struktúrákba, többek között az EBEÉ-be és az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsba. Gen­scher hangsúlyozta: a Szovjetunió széthullására „határozott, aktív és összeurópai választ" kell adni. KÁRPÁTALJAI RUSZINOK: FELHÍVÁS A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSHEZ Felhívást juttatott el Alexander Dubčekhez, a Szövetségi Gyűlés elnökéhez a Kárpátaljai Ruszin Tár­saság, s ebben kéri annak a szerző­désnek az eltörlését, amelyet Csehszlovákia 1945. június 29-én írt alá. E szerződés Kárpátalja Ukrajná­hoz csatolásáról szól. A dokumen­tum azt hangsúlyozza, hogy „Kárpát­alja, mint szuverén állam nem hatal­mazta fel a csehszlovák kormányt, hogy képviselje őt e kérdés megol­dásában, Kárpátalja Ukrajnához csatolása feltételeinek a meghatáro­zásában. Az említett társaság ezért felszólította a csehszlovák parla­mentet, törölje el az említett szerző­dést, amely Kárpátalja, mint köztár­saság és a ruszin nemzetiség meg­újhodásának a legfőbb akadálya. A Kárpátaljai Ruszin Társaság az elmúlt év tavaszán alakult érdekvé­delmi és kulturális szervezetként, amelynek célja a ruszin megújho­dás. Tagja a Nemzetiségek Demok­ratikus Ligájának, s tevékenységé­nek eredményeként a decemberi népszavazáson a résztvevők 78 százaléka mondott igent Kárpátalja önrendelkezésére. KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSOK MÉGIS MOSZKVÁBAN A jelenlegi nehézségek ellenére Moszkvában tartják meg az arab-izraeli tárgyalások harmadik fordulóját - közölte Kairóban Vlagyimir Poljakov orosz nagykövet. Hangsúlyozta, sem az idő­pontot, sem a napirendet illetően nem történtek változások. A tárgyalásokra ja­nuár 28-án és 29-én kerül sor. Poljakov bejelentése nyilvánvalóan reagálás volt Bulgária ajánlatára, hogy hajlandó meg­szervezni a tárgyalások harmadik szaka­szát, ha erre az orosz főváros nem lesz képes. Kairói diplomáciai forrásokra hivatkoz­va a Kjodo japán hírügynökség tegnap azt közölte, hogy a moszkvai harmadik fordu­lónak az Európai Közösségek és Japán lesz a társelnöke, természetesen az Egyesült Államokkal együtt. A gazdasági fejlesztéssel foglalkozó munkacsoportban fognak elnökölni, míg az Egyesült Álla­mok és oroszország a fegyverzet-ellenőr­zéssel foglalkozó megbeszélések társel­nökei lesznek. A moszkvai konferencián Izraelen, Szírián, Libanonon és a közös jordán-palesztin delegáción kívül további érdekelt államok is részt vesznek, köztük Szaúd-Arábia, Egyiptom, Oroszország, Kína és Kanada. Faruk Sara szíriai külügyminiszter szerdán bejelentette: országa nem vesz részt a megbeszélések regionális szaka­szaban, ha a kétoldalú tárgyalások nem vezetnek eredményre. A libanoni rendőrség közölte: a bejrúti repülőtérre vezető úton tegnapra virradó éjszaka valószínűleg megtalálta William Buckley amerikai állampolgár földi ma­radványait. Az emberrablók 1985. október 4-én közölték, hogy túszukat megölték, megtorlásként a PFSZ tuniszi székháza elleni izraeli légitámadásért. Közben az iszlám Dzsihad nevű Irán-barát szervezet telefonon közölte az AFP bejrúti irodájá­val, hogy valóban Buckley holttestéről van SZERBIA „KISEBB JUGOSZLÁVIÁT" ALAKIT A BORBA ISMÉT MAGYARORSZÁGOT VÁDOLJA Cyrus Vance, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja arról tájékoztatta az újságírókat, hétfőn ismét vissza­tér Jugoszláviába, hogy újból meg­próbálja előkészíteni a talajt az ENSZ-erők számára. Ugyanakkor egyáltalán nem volt derülátó a sikert illetően. Nem adott egyenes választ arra a kérdésre, hogy ezt az útját tartja-e az utolsó lehetőségnek, de jelezte: a dolgok nem alakulnak ked­vezően. Kijelentette, nem használt az ügynek az, hogy Németország elismerte Horvátországot és Szlové­niát. ENSZ-források szerint Vance vasárnap Lisszabonba utazik, ugyanis január elsejétől Portugália tölti be az EK elnöki tisztét. A csonka, szerbpárti jugoszláv ál­lamelnökség csütörtökön este beje­lentette, hogy tervet dolgozott ki az új „kisebb Jugoszlávia" megalakítá­sára. Branko Kosztics, a testület elnöke a Tanjug szerint arról be­szélt, hogy az új föderációt Szerbia, és az egyetlen hozzá hű köztársa­ság, Crna Gora, valamint a horvátor­szági és bosznia-hercegovinai úgynevezett szerb autonóm terüle­tek fogják alkotni. Ez a terv nem más, mint Szlobo­dan Milosevics szerb elnök kísérle­te arra, hogy ő örökölje a jugoszláv föderáció maradványait. Mint isme­retes, a hét elején a másik négy köztársaság: Szlovénia, Horvátor­szág, Bosznia-Hercegovina és Ma­cedónia függetlenségének elismeré­sét kérte az Európai Közösségektől. Vladiszlav Jovanovics szerb külügyminiszter a Borba című napi­lapnak adott interjújában leszögez­te, az EK-nak az a döntése, hogy elismeri a függetlenségre törekvő köztársaságokat, egyenlő a Jugo­szláviára kimondott halálos ítélettel. A zágrábi rádió szerint a tegnapra virradó éjszaka minden eddiginél hevesebb nehéztüzérségi támadást intézett a jugoszláv hadsereg Karlo­vac horvát város ellen. A Reuter értesülései szerint az éjszaka folya­mán több mint 500 gránát hullt a vá­rosra, a lakosság az óvóhelyekre vonult. Karlovac jelentős ipari köz­pont, 55 km-nyire fekszik Zágrábtól, lényegében azon a horvát területen, amelyre a szerb szélsőségesek is igényt tartanak. A lakosság Eszéken sem tölthette nyugodtan az éjszakát, a hadsereg itt is bevetette a nehéz­tüzérséget. A szlavón központban egy ember vesztette életét, ketten megsebesültek, a karlovaci áldoza­tokról nem tettek közzé adatokat. A jugoszláv hadvezetés ismét az­zal vádolta Magyarországot, hogy engedélyezi a horvát egységek ma­gyar területen való felkészítését, s ezek innen indulnak harcba a szerb önkéntesek és a jugoszláv hadsereg ellen. A Borba szerint a magyarok nyíltan támogatják a horvátokat. Egy magát megnevez­ni nem kívánó főtiszt azt állította, hogy látták a határ magyar oldalán az ott gyakorlatozó horvát kato­nákat. Ünnepek utáni „idill" Pakrac környékén Telefoto: ČSTK/AP PHENJAN FELSZÁMOLJA NUKLEÁRIS OBJEKTUMAIT A karácsonyi ünnepek alatt Korea-közi tárgyalások folytak Panmindzsonban. Az ezt követő sajtóértekezleten a dél-koreai küldöttség bejelentette: a KNDK ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül aláírja a nukleáris garanciákról szóló megállapo­dást, felszámolja a dúsított urán előállítá­sára alkalmas berendezéseit. A mostani tárgyalások összhangban voltak a de­cember 16-án kötött megbékélési és megnemtámadási szerződéssel. Phenjan a hírek szerint hamarosan tárgyalásokat kezd a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség vezetőivel arról, hogy beengedi nuk­leáris létesítményeibe a bécsi székhelyű szervezet ellenőreit. Mint ismeretes, a két Korea között folyó tárgyalásokon minde­nütt ez volt a legtöbb vitát kiváltó téma. A KNDK azért engedett ez ügyben, mert a közelmúltban Szöul bejelentette, hogy Dél-Koreából kivonták az összes ameri­kai atomfegyvert. Ezt egyébként az Egye­sült Államok hivatalosan még nem volt hajlandó megerősíteni. A ZSIDÓ, HA OROSZ... ... hatványozottan hátrányos helyzetű. Mond­hatnám, gyöngyélete volt, amíg csak a cár atyus­ka által lelkesen támogatott, menetrendszerűen indított pogromoknak volt kitéve. Majd jött a szo­cialista forradalom, amelyben a zsidók szép számban részt vettek, sokan közülük a vezérek közé kerültek, mert elhitték: nem lesz megkülön­böztetés, ezután minden ember egyenlő. Elsö­pörte őket Sztálin, aki antiszemitizmusát változa­tos leplekbe burkolta, de a lényeg lényeg maradt: aránytalanul sok zsidó végezte be a kivégzőosz­tagok előtt, a lágerekben. Később az antiszemi­tizmusnak „cionizmus elleni harc" lett a neve, de csak a cégér változott, a módszerek alig. Az ígéret Földje elérhetetlen álom maradt több nem­zedéknek: a világ első szocialista államából nem lehetett kivándorolni, kiszökni sem nagyon. Nem is szólva arról, hogy az elvágyódó zsidókat egy­szerűen hazaárulóknak tartották, s úgy is bántak velük. Annak ellenére, hogy a mindenkori szovjet vezetés soha nem 15 igyekezett valódi hazát adni a zsidóknak. Vallásuk gyakorlásáról pedig szinte szó sem lehetett. Történtek változások az elmúlt néhány évben, de ezek már nem tudták lényegesen jobbá tenni a zsidók közérzetét. Csak a kivándorlás fokoza­tos engedélyezése javított valamit a helyzeten - és a Szovjetunió nemzetközi megítélésén. Mert a zsidó, ha orosz, úgy érzi, akárhol él a világban, az csak jobb lehet, mint Oroszország. Egy Gor­bacsov kellett ahhoz, hogy némileg javuljon az áldatlan helyzet. De még mindig maradtak a megalázó sorbanállások a vízumokért, a kvó­ták, a napokig tartó várakozások a repülőtereken, a vagyonelkobzással felérő számlarendezések az állammal. A zsidók ennek ellenére mentek. Amerikába, Franciaországba, de Izraelbe is, amelyről soha egy jó szót nem olvashattak a szovjet sajtóban. Tavaly csúcs született: 200 ezer zsidó vándo­rolt ki a Szovjetunióból Izraelbe. Mert a zsidó, ha orosz, akár világpolitikai tényezővé is válhat, de egyáltalán nem biztos, hogy ez jó neki. Tudvale­vő, azért emigrálhattak ennyien, mert az Egyesült Államok a szovjet-amerikai viszony további javí­tásának feltételeként szabta a kivándorlás meg­könnyítését, majd teljes felszabadítását. Az idén a hazát változtatók száma - megbízható, de nem hivatalos adatok szerint - nem fogja meghaladni a 150 ezret, bár eredetileg Izrael 400 ezerre számított. A kivándorlási kedv csökkenésében közrejátszik az öböl-háború, azok az ígéretek, amelyeket az amerikaiak tettek ennek kapcsán az araboknak - s mindennek a következményei. A bonyolult összefüggések röviden: az öböl­háború még sürgetőbbé tette a közel-keleti átfo­gó rendezést. Az arabok bizalmának megnyeré­se érdekében Washington szükségesnek tartotta a Szovjetunió bevonását is a folyamatba. Ezt az arabok helyeselték, de azt követelték, a szovjetek szabják feltételül, hogy az orosz zsidókat nem a megszállt területeken fogják letelepíteni. Ezt az amerikaiak is helyeselték, s csak ezzel a feltétel­lel lennének hajlandóak további segélyeket és hiteleket folyósítani az emigránsok beilleszkedé­séhez. Az izraeli kormány viszont azt állítja, éppen a bevándorlók számának megnövekedése miatt nem adhatja vissza a megszállt területeket, a pénzre pedig mielőbb, mégpedig humánus okokból van szüksége. Ezzel együtt helyreállt a szovjet-izraeli diplomáciai viszony, de ebben á kérdésben nem hozott előrelépést. Persze a legilletékesebbeket, az orosz zsidó­kat senki sem kérdezi meg. így csak egy módon nyilváníthatnak véleményt: egyelőre várnak a ki­vándorlással. Mert ők sem akarnak a megszállt területekre menni, hiszen az nagyon veszélyes. Ezenkívül városlakók, számukra egy kibuc nem vonzó kilátás. Az is maradásra készteti őket, hogy Izrael gazdasági helyzete egyáltalán nem rózsás, akkor már inkább az ismert környezetben vállalják a nehézségeket. Izraelben 10 százalék körüli a munkanélküliség, a frissen bevándoroltak között viszont a 40 százalékhoz közelít. A már kivándorolt rokonok mindezekről pontosan tájé­koztatják az otthonmaradottakat, mert a levele­zés már szabad és zökkenőmentes. Nem úgy a kiutazás, ha mégis rászánják magukat. Erre a legfrissebb példa a karácsonyi budapesti me­rénylet. Még jó, hogy Jahve vigyázott híveire... Vigyáz-e arra a kétmillióra is, aki még Orosz­országban él? Vagy állandó vándorlás lesz a sor­suk? Sajnos, ez sem kizárt. Bizonyítékként álljon itt egy hivatalos adat: már több mint ötezer szovjet bevándorló kapott izraeli útlevelet, de 60 százalékuk nem tért vissza külföldről. GÖRFÖL ZSUZSA f < Ma Köbölkúton a DOMINO együttes Jó szórakozást kívánunk. ÚP-1641 Jj NÉHÁNY SORBAN M anilában tegnap hivatalosan beje­lentették, hogy az USA egy éven belül az utolsó Fülöp-szigeteki támasz­pontjáról, a Subic Bayról is kivonja csapa­tait. Erről tegnap fejeződtek be a zárótár­gyalások Corazon Aquino elnökasszony és Frank Wisner amerikai nagykövet kö­zött. Aquino eredetileg hároméves kivo­nulási határidőt ajánlott azzal a feltétellel, hogy ha nem jutnak megállapodásra, ak­kor egy évre rövidíti le az időpontot. A legvitatottabb kérdésekben tehát nem született megállapodás, az ellentétek lé­nyege az volt, hogy Manila nem kívánta az atomfegyvereket az ország területén, és pontos kivonulási harmonogrammot követelt az amerikaiaktól. Washington vi­szont ragaszkodott ahhoz, hogy a Fülöp­szigetek beleszólása nélkül, szabadon használhassa ki a támaszpontot. S zabadon bocsátottak három szovjet katonát az afgán mudzsahidek. Ezt Burhanuddin Rabbani, az Iszlám Szö­vetség, vagyis az egyik legbefolyásosabb afgán ellenzéki szervezet vezetője jelen­tette be. A három katonát, akik öt-hét évig voltak a mudzsahidek fogságában, már a pakisztáni-afgán határra szállították, s átadják annak a vegyesbizottságnak, amely az új Független Államok Közössé­gének, valamint az afgán partizánszerve­zetek tagjaiból alakult. Rabbaniék viszon­zásul elvárják, hogy a kabuli Nadzsibul­lah-rezsim 90 afgán ellenállót bocsásson szabadon. ^^^ütőrtökön tartották Algériában az V^w első szabad parlamenti válasz­tásokat. 1962, a függetlenség elnyerése óta most indulhatott első ízben több politi­kai párt. A tegnapi első jelentések szerint csak kevesen járultak az urnákhoz, meg­figyelők úgy vélik, hogy ez az iszlám fundamentalisták, vagyis az Iszlám Meg­mentési Front kezére játszhat. A 13,5 millió választásra jogosult állampolgárnak csupán valamivel öbb mint az 50 százalé­ka ment el szavazni, a fővárosban ez még kevesebb volt: 47 százalék. Megfigyelők helyzetelemzése szerint az előbb említett fundamentalista front kaphatja a legtöbb szavazatot, de nem lesz a parlamentben abszolút többsége. A fundamentalisták szigorú iszlám törvénykezést kívánnak bevezetni. M ég jó két évig, tehát 1994-ig eltart­hat Kuvaitban az iraki megszállás idején lerakott aknák hatástalanítása. Fő­leg a Perzsa-öböl partvidékén telepítettek az irakiak rengeteg aknát, mert a tenger felől várták a szövetséges erők támadá­sát. A robbanószerkezetek felszámolását amerikai, brit, francia, egyiptomi, bangla­desi és kuvaiti szakértők végzik. A tűz­szerészeknek rengeteg, a menekülő iraki hadsereg által hátrahagyott lőszert is ha­tástalanítaniuk kell. V éget ért a vietnami parlament kéthe­tes tanácskozása, amelyen kitűzték a társadalmi fejlődés 1995-ig szóló irány­vonalát. Eszerint a hanoi vezetés a kom­munista rendszer megőrzése mellett kor­látozni szeretné az inflációt, biztosítani a fokozatos gazdasági növekedést. Viet­namban jobban ki szeretnék használni a meglevő forrásokat, növelni kívánják a béreket, javítani az oktatást és egész­ségügyet, főleg a nemzeti kisebbsé­geknél. I szlám Karimov üzbég elnök kegyelem­ben részesítette azokat az elítélteket, akiket a nyolcvanas évek végének egyik legnagyobb port kavart perében ültettek le. Az úgynevezett üzbég gyapotmaffiáról van szó, s akkoriban több magas beosz­tású köztársasági vezetőt, köztük KGB­ügynököket is bíróság elé állítottak. Köz­tük volt Uszmanhodzsajev, az Üzbég KP KB első titkára is. M adame Tussaud amszterdami mú­zeumából ellopták Mihail Gorba­csov viaszfiguráját. Az amszterdami rend­őrség ezt december 26-án, a délutáni órákban jelentette, nem sokkal azt köve­tően, hogy Gorbacsov lemondott államfői tisztségéről. A múzeum megadta az ello­pott tárgy pontos leírását: életnagyságú volt, szürke öltönyben, vörös nyakken­dőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom