Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-16 / 294. szám, hétfő

HÍREK - VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. DECEMBER 16. EZÜSTVASÁRNAPI PILLANATOK (Folvtatás az 1. oldalról) a fiatal anyuka, Agócs Dóra. - Két okból jöttünk; egyrészt karácsonyra akarjuk magunkat és gyermekünket ezzel meglepni, másrészt úgy gon­doltuk, hogy most olcsóbban hozzá­jutunk. Sajnos, tévedtünk, mert az itteni importkocsik a mi pénztárcánk­hoz mérve méregdrágák. Ugyancsak Ltt találkoztam Lőkös Zoltánnéval, aki szintén erősen csó­válta a fejét az árcédulák láttán. - Hatvan koronás vásárlási utal­ványt kapunk az ÁG szakszerveze­tétől egy-egy gyerekre. Ez ugye ok arra, hogy vásároljunk, viszont ala­posan meg kell toldanunk, ha valami hasznos dolgot akarunk hazavinni, ugyanis ennyi pénzért itt szinte sem­mi sem kapható. Persze, azért olyanok is voltak, akik e napon tettek túl a karácsonyi ajándékozás égető gondjain. Ilye­nekkel találkoztam Koós Attila ma­gánkereskedő játékboltjában, ahol a hétköznapi bevétel kétszeresét kasszírozták tegnap. Szép számban akadtak olyanok is, akik kíváncsis­kodó ácsorgással, kirakatnézéssel töltötték az ezüstvasárnap dél­előttjét. Sokan szépségdíjasnak ítél­ték a Média festékbolt kirakatát, ahol egy sokszínű, hangulatos, minden részletében kedves és gondolatéb­resztő Betlehem látható. Mindamel­lett, hogy ez a karácsonyi hangulat­keltésnek is egy értékes színfoltja volt, a vásárlók közül sokan éppen emiatt érkeztek ide. (polgári) AKI TEHETTE, KASSÁN KEDVE SZERINT VÁSÁROLHATOTT A Hernád-parti város „üzletne­gyedében", azaz a belvárosban fél­ig ünnepi, félig hétköznapi hangulat uralkodott tegnap. A templomban a hagyományos istentiszteletek foly­tak, a boltokban, áruházakban tető­zött az ajándékvásárlás, a Fő utcán pedig - a Dargo áruháztól a Maratón térig - hömpölygött a tömeg. Igen sokan teli táskát, illetve kisebb-na­gyobb csomagot cipeltek, tehát bi­zonyára elégedetten tértek haza, elégedettek voltak a boltok ezüstva­sárnapi kínálatával. Igaz, hogy pél­dául lábbeliből, ágyneműből, vagy hálóingekból nem volt mindenütt nagy a választék, ám aki déligyü­mölcsöt, kozmetikai cikkeket, köny­vet, rádióelektronikát, vagy mondjuk pezsgőt akart venni, az nem pa­naszkodhatott. Sőt, a Prior áruház­ban a Kassai Gyermekénekkar aján­dékaként mindehhez még néhány kedves karácsonyi ének foszlányát is megkapta - élőben. Ugyanis: a negyvenfős csoport az áruház minden emeletén tartott egy-egy koncertet. Talán nekik is köszönhe­tően a vásárlók olyan jól érezték ott magukat, hogy délben az áruház igazgatóhelyettese azt nyilatkozta lapunknak: - Ha így megy tovább, akkor a napi bevételünk ma megha­ladja a 2 millió koronát, vagyis félmil­lióval több lesz, mint egy átlagos hétköznapon. A Csemadoknak és a Csemart­nak a premontrei rendház kapualjá­ban felállított standjáról szépen fogytak a könyvek, folyóiratok, s nagy keletje volt a magyar nyelvű képeslapoknak. Sok érdekes, érté­kes könyv közül válogathattak az érdeklődők a magyar könyvesbolt­ban is, ám a lexikonok, az egész­ségügyi könyvek és az elektronikai szakirodalom polcai bizony nem ros­kadoztak. A vármegyeház előcsarnokában rögtönzött vásáron karácsonyfa­díszt, poercelánt, könyvet, játékot, fonalat és olasz ruhaneműt kínáltak a kereskedők. Sokan megfordultak a Kelet-szlo­vákiai Vasmű részvénytársaság mű­velődési házában péntek óta tartó karácsonyi vásáron is. Szervezője a Kereskedelmi és Kiállítási Kft. negyven hazai magánvállalkozónak és 11 lengyelországi állami kereske­delmi cégnek adott ott lehetőséget az árusításra. Játék, ruhanemű, elektronika, élelmiszer, kozmetika... Szóval fő a választék. A rendezők szerint a legnagyobb sikere a len­gyelországi szobabútornak van. Egyébként ež a vásár csütörtökön fejeződik be. (gazdag) AZ RMDSZ TILTAKOZIK A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyilvánosan és erélyesen visszautasította Ion Iliescu román elnök azon állítását, hogy a szövetség álláspontja Románia új alkotmányával kapcsolatban nem volt korrekt és lojális. Iliescu megjegyzései az amerikai Associated Press (AP) hírügynök­ségnek adott terjedelmes interjújában hangzottak el. Arra a kérdésre, mi a véleménye a magyarság nagyarányú részvételéről a népszavazáson és az alkotmányt elutasító kiállásáról, Iliescu így válaszolt: ,,Mindez az RMDSZ álláspontjának következménye, mely szerintem nem korrekt és nem lojális. A viták ellenére, s hogy több javaslatukat nem fogadták el az alkotmányozó gyűlésben, bár egyeseket igen, szerintem az új román alkotmány a lehető legdemokratikusabb a kisebbségi jogok területén. Románia talán az egyetlen olyan állam Európában, ahol minden kisebbségnek van legalább egy parlamenti képviselője. Minden más területen - oktatásügy, kultúra és tömegtájékoztatás - pedig teljes a nemzeti kisebbségek szabadsága. Tehát ilyen szempontból nem léteznek objektív okok az említett álláspontok fenntartására, s az RMDSZ és a magyarok álláspontja valószínűleg bizonyos felháborodás jelei voltak." Ennyi, amit Iliescu állított. Domokos Géza szerint, aki küldöttség élén kétórás nyílt eszmecserét folytatott az államfővel, Iliescu értékelése hibás, felületes és pontatlan, s az RMDSZ nem fogadhatja el. Szavazásról volt szó, tehát az RMDSZ és a magyarság is véleményt nyilvánított, erre pedig joga van. Másrészt nem is voltak egyedül, akik az új alkotmány elfogadása ellen szavaztak. Nem az alkotmánnyal van a baj, hanem egyes részeivel. Csak akkor lehetne nem korrektnek és nem lojálisnak nevezni az RMDSZ álláspontját, ha a döntés után nem fogadná el az alkotmányt. Pedig erről szó sincs. A reális helyzet az, hogy bár az alaptörvény több részével nem értenek a magyarok egyet, természetesen elfogadják a szavazás eredményét, és remélik, hogy később javítani lehet majd a dokumentumon. Domokos újságíróknak elmondta, a magyarok elsősorban azt kifogásolták, hogy az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és nem engedi meg a kisebbségek anyanyelvének használatát a helyi közéletben. A találkozón természetesen szóba kerültek a magyarság más aktuális problémái is, főleg az iskolaügy, a televízió és a rádió magyar adásai, a kisebbségi sajtó gondjai stb. Az RMDSZ véleménye szerint ezen gondok orvoslását elősegíthetné az elnök is állásfoglalásaival. KOKES JÁNOS. Bukarest (Folytatás az 1. oldalról) is. A DBP álláspontja változatlan az államjogi elrendezés kérdésében - következetesen az egyenjogú és szuverén köztársaságok közös álla­mát szorgalmazza. Nagy jelentősé­get tulajdonított a baloldal együttmű­ködésének, összefogásának. Cél­ként tűzte ki a DBP tagságát a Szo­cialista Internacionáléban. A küldöttek elfogadták a központi végrehajtó bizottság jelentését a párt belső átalakulásáról. Tagállo­mányát tekintve a DBP jelenleg a leg­erősebb szlovákiai politika párt. A kongresszus új alapszabályt foga­dott el, és úgy határozott, hogy kilép a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja és a DBP szö­vetségéből. A kongresszus több megjegyzéssel jóváhagyta a párt programcéljait, valamint gazdasági és szociálpolitikájának stratégiáját. Egyhangúlag jóváhagyták a nem­zetiségek és etnikai csoportok jogai­ról szóló nyilatkozatot, amely a DBP megújult, európai szintű nemzetiségi politikájáról tanúskodik. A DBP első kongresszusa a bal­oldali alternatíva keresésének je­gyében zajlott. Arra a kérdésre, mennyiben sikerült az új programot megfogalmazni - a DBP jövőbeli politikája ad választ. MÁZSÁR LÁSZLÓ ÁRVERÉS Nem tagadom, szombatig még nem voltam árverésen. December 14-én aztán - egészen véletlenül - egy csapásra két legyet „ütöttem". Először léptem be az egykoron szentélyként tisztelt érsekújvári pártházba, ahol pár perccel kilenc előtt már gyülekeztek a helyi kisprivatizációs maratón utolsó felvonásának főszereplői. A nagyteremben, az árverés színhelyén mintegy félszáz érdeklődő várta: vajon elkelnek-e a kalapács alá kerülő több százezres értékek? Nos, majdnem botrányba fulladt az egész, mert a surányi Szolgáltatások Há­za elárverezése előtt a vállalat egyik meg­lehetősen letört munkatársa tiltakozó le­velet adott át, amit - ki tudja miért?! - nem akartak felolvasni. A negyedórás kény­szerszünet után senkinek sem kellett a több mint 12,5 millióért kínált épület! Talán majd az új évben „ráharapnak"... De, ki ad éne akkor 20-30 milliót? A Nyitra-parti cipőüzlet potom 150 ezerért, fél perc alatt elkelt (csupán egy érdeklődő volt!). Igaz, a rak­táron még 2 millió értékben van áru. „ Csak" 10 millió 230 ezerért árverezték el a Partizán Szállót (a kikiáltási ár 10 225 000 volt). A szerencsésf?) tulajdo­nos pár héttel ezelőtt 27(!) milliót kínált - elsőre - a Korzó Szállóért (itt is 10 millió volt a kikiáltási ár), s természetesen az övé lett... Újvár központjában tehát két hotel is a tulajdonába került - 37 millióért. Ezt igencsak elégedetten könyvelte el a pozsonyi úriember. Januárban még lesz egy ráadás (lega­lábbis ezt mondták a bennfentesek), ugyanis nemcsak a surányi Szolgáltatá­sok Háza maradt gazda nélkül, hanem a 295. sorszámú, másfél milliót érő üzem­részleg is. Az árverések törzsvendégei megje­gyezték: a pódiumon helyet foglalók job­ban felkészülhettek volna. Határozatlan­ságuk eredményezte a teljesen felesle­ges színjátékot és az eléggé mulatságos bekiabálásokat. Elvégre az áverés nem zsibvásár! (zsi) R eformpolitikánk szekértolói eddig eléggé megfeledkez­tek a mikroközeg, vagyis a vállalati gazdálkodás gondjainak orvoslásáról. És minél jobban bele­merültek a makrogazdasági bűvész­mutatványokba, annál nagyobb gu­banc nőtt ki az irányítás legalacso­nyabb szintjén. Sőt, bizonyos visz­szajelzések szerint Szlovákiában a nagyvállalatok jó hányada járja a maga útját, fittyet hányva a korábbi szerepétől megváló állami gazda­ságpolitika intelmeire. Ugyanakkor a kormányzat gazdasági teherviselői sem teljesen tájékozottak a vállalati szféra naponta jelentkező létkérdé­seiben. Ennek áthidalását szolgálta a Vavro miniszterhelyetteshez a múlt hét derekára összehívott esz­mecsere. A kormányhivatal vendége a szlovákiai (nagy)vállalatok érdek­képviseletét felvállaló ipari szövet­ség vezérkara volt. A résztvevők inkább általánosságokban bővelke­dő élményfoszlányaiból arra lehet következtetni, hogy újabb megol­dáskereső csatorna nyílt a kormány­zat és a (nagy)vállalati menedzs­ment között. További éltetését egyik fél sem tartotta fölöslegesnek, annál többet emlegették hasznosságát. Bár teljesen nyilvánvaló: ajánlásaik senki számára sem kötelezőek, vi­szont elfogadható alkotóelemeivé válhatnak akár a kormány gazdasá­gi tanácsa elé kerülő anyagoknak. Ilyen értelemben érdemes fella­pozni, miről is esett szó a szerdai találkozón. Legégetőbb kérdésként a vállalatok fizetésképtelensége je­lentkezett. Az adósságfelszámolás erre csak részben jelent megoldást. Szlovákiában 292 vállalatot soroltak ebbe a csoportba, összesen 12,5 milliárd koronányi adósságtehertől szabadítják meg őket. Kiválasztá­suknál különböző szempontokat vettek figyelembe, legutóbb egy-egy régió gazdasági helyzetét is. Ily mó­don szabadulhatnak meg adóssá­•guktól egyes vállalatok többek kö­zött a Rozsnyói, Rimaszombati és Nagykürtösi járásban is. Külön cso­magot képeznek az eladósodott részvénytársaságok, amelyek teher­mentesítéséhez a honatyáknak kell az általuk elfogadott törvényt módo­sítaniuk. Egy jelenlevő vállalatigaz­gató súgta a fülünkbe: azért szorí­tott, hogy ők ne kerüljenek erre GAZDASÁGI GUBANC a sorsra. Örök függőséget lát benne. Mert ugyan a bank átvállalná adós­ságukat, de kamatainak fogságából aligha szabadulnának. S minthogy az adósságfelszámo­lás csak kisebb értékben segít a fi­zetésképtelenségen, a jelenlevők arra a megállapításra jutottak, hogy az egész láncolatból ki kellene emelni az elsődlegesen fizetéskép­teleneket. Felszámolnák őket, és még ennek árán is segítenének a helyzeten. Ott, ahol a vállalati vagyon meghaladja kötelezettségeik nagyságrendjét, értékéből kifizethet­nék a megrendelőket és a hitele­zőket. Ugyanide tartozik, hogy tavasszal még a legolcsóbb hitelforrásnak szolgált a tartósan forgó készletek Konszolidációs Bankba helyezése. Azóta változott a helyzet, s újabb lehetőségként a hitelkamat 13,5-ről, 11,5 százalékra történő leszorítása mutatkozik. Nem kevés fejtörést okoz az ittho­ni bankrendszer műszaki elavultsá­ga és felkészületlensége a jelentke­ző problémák megoldására. Csak egy példa a sok közül. Vállalati szin­ten a fizetésképtelenség 10 százalé­ka abból jön össze, hogy a nyeresé­gadót már akkor átutalják az állam­kasszába, amikor csak a számla érkezik meg róla, holott a bevétel tényleges telhasználhatósága - a lassú fizetés-átutalás miatt - jó­val későbbre esik. Fejére olvasták a kormánynak az ipari cégvezetők, hogy határozato­kat ugyan elfogadott az export támo­gatása érdekében, ám érdemben - a korona leértékelésén kívül - másra nem vállalkozott. Egyben javaslatot tettek, mérlegelje, miként lehetne az állami költségvetés köz­reműködésével hiteleket nyújtani a kivitel támogatására. Előbukkantak a leírási politika gyengéi is. Eddig inkább a múlt elvárásainak felel(t) meg. 1993 janu­ár 1-jéig, amikor életbe lép az új adórendszer és lehetővé válik a gyorsított költségleírás, minden­képpen a kivételek rendszerét kelle­ne életre hívni. Ugyancsak szükség lenne a szerkezetváltási alapra, amely nem az állam üres zsebére támaszkodna, hanem különböző adományokra, támogatásokra, ame­lyeket feladóik csak egy olyan alapra hajlandók átutalni, amihez semmi köze nincs az államnak. Vállalkozói szubjektumként tevékenykedne, él­ve a kezesbank nyújtotta lehetősé­gekkel. r É rdekes színfoltként vetődött fel a találkozón a vállalat­igazgatók fizetése. Állítólag olyan magasnak kellene lennie, hogy elegendően vonzó legyen, ugyanakkor esetleges elvesztése bármelyiküket intő jelként figyelmez­tesse. Nem titok, hogy már most nálunk egyes élvonalbeli menedzse­rek keresete meghaladja a miniszte­rét. Erre Vavro alelnök egy francia­országi élményét hozta föl. Mikor afelől kérdezősködött, miért vállalják el a tárcavezetést, ha a cégmened­zserek lényegesen jobban keres­nek, azt a választ kapta; nekik is kell valamiből élniük. Szegény (francia) miniszterek! J. MÉSZÁROS KÁROLY NÉHÁNY SORBAN N em meglepő, hogy a chilei baloldal szimpatizál Erich Honeckerrel, mert az NDK a chilei katonai diktatúra idején nagyon sok chilei politikusnak nyújtott menedéket - írta tegnapi számában a Die Welt című német napilap. A bonni igaz­ságügyminiszter pedig kijelentette, abban az esetben, ha Chile menedéket nyújtana Honeckernek, az jócskán megterhelné a német-chilei viszonyt. Egyébként Fjo­dorov orosz igazságügyminiszter szom­baton közölte, hogy Honecker hétfőig, azaz máig maradhat Oroszország terü­letén. N émetországban az ellenzéki SPD. felszólította Kohl kancellárt, hogy mielőbb írják alá a csehszlovák-német szerződést a jószomszédi kapcsolatokról, a lehető leghamarabb terjesszék ezt a bonni parlament elé jóváhagyásra. Az SPD ugyanis attól tart, hogy az említett megállapodás Csehszlovákiában a vá­lasztási harc örvényébe kerül. Az ellenzé­ki politikusok szerint fennáll annak a lehe­tősége, hogy mindkét országban túlsúly­ba kerülnek a szerződést ellenző erők. U ' gy tűnik, Lengyelországban az öt­párti jobbközép kormánykoalíció szétesése feltartóztathatatlan, bár még mindig nincs új kormánya az országnak. A koalícióból a múlt héten a liberálisok léptek ki, s most pedig a szélsőjobboldali, nacionalista Független Lengyelország Konföderáció (KPN) nevű párt is ott hagy­ta az ötöket. Az okok természetesen mindkét párt esetében eltérőek. A liberáli­sok azért váltak ki, mert nem értenek egyet a kormányalakítással megbízott Jan Olszewski gazdaságpolitikájával. A KPN viszont a miniszteri bársonyszé­kek elosztásán veszett össze partnerei­vel. Most már egyre többen kérdőjelezik meg, hogy képes lesz-e Olszewski kor­mányt alakítani. O roszország a jövő évre leállította a hagyományos fegyverek vásárlá­sát, hogy így is csökkentse a katonai kiadásokat - közölte szombaton Jegor Gajdar az orosz kormány alelnöke. El­mondotta, az 1992-es állami költségve­tésből csupán minimális mennyiségű ha­dászati fegyverzetet fognak finanszírozni, s a legszükségesebb alkatrészek vásárlá­sára és a hadiipar konverziójára fognak pénzt költeni. R ené Felber, Svájc külügyminisztere, aki a jövő év január elsejétől az ország államfője lesz, legutóbbi nyilatko­zatában pozitívan szólt országa belépé­séről az Európai Közösségekbe. A Tages Anzeiger napilapnak adott interjújában ki­jelentette, a maastrichti csúcstalálkozó fényében úgy látja, Svájcnak minél előbb - talán már az elkövetkező hónapokban - be kell nyújtania felvételi kérelmét. Pon­tos dátumot nem említett, mert a javasla­tot a parlamentnek kell jóváhagynia, s ta­lán népszavazást is rendeznek róla. H alottak, sebesültek, éhínség - így jellemezte a szomáliai fővárosban kialakult helyzetet Beatrice Megevand asszony, a Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságának tagja, miután Mogadishuból visszatért Genfbe. Szomáliában a külön­böző törzsi és politikai frakciók közötti összetűzésekben a legszerényebb becs­lések szerint több mint 3 ezren vesztették életüket. A sebesültek számát 8 ezerre becsülik, s őket sem tudják ellátni, mivel sem kötszer, sem gyógyszer nincs Moga­dishuban. HEA VYMETAL A KREMLBEN Egy rockkoncert a Kremlben a nem mindennapi események közé tartozik. A Scorpions német együt­tes tagjai a Kremlben eljátszották legismertebb számukat, a Wind of Change-t, s személyesen adták át Gorbacsov szovjet államfőnek és feleségének a százezer márkáról szóló két darab csekket. ,,Ezekben a nehéz időkben rendkívül nagyra értékeljük az őszinte segítséget, amelyet a német nép és kormány nyújt nekünk" - mondotta a szovjet vezető azon a találkozón, amelyet a Bild napilap és az ARD tévétársa­ság szervezett. Elmondta, az előbb említett ajándékból a gyermekkór­házak számára vásárolnak beren­dezéseket. A százezer márkát a Scorpions az említett szám lemez­bevételeiből ajánlotta fel Moszk­vának. BALOLDALI ALTERNATÍVÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom